Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-11 / 41. szám

XXV Ili évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 október II 41. szám. Előfizetési tiiji Egész évífo 10 K — f. Kél évre . 5K-I Negyed évre . 2 IC 58 f Egyes azám ára 20 lillér Hirdetések i : Megáilapodán szerint Nyilttér sorúnként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARHE Politikai és társadalmi hetilap. L A P iegjelenik minden vasárnap. Zaíavármegye közönségéhez! Polgártársak! Kossuth Lajos eszméi győzelemmel, diadallal kerültek ki a legutolsó választás alkalmával. — A nemzet itélt. — Elsöpörte a haza testén élősködő korhadt rendszert, hogy megujűöa Magyarországot. Á 48-as idők hatalmas gondolatai, eszméi kitörtek a keblek hői, lerázlák magukról a bilineset, felszabadultak a lelkek és a nemzet ideális lelkesedéssel magasra emelte azt a zászlót, a melyre a nagy idők rendíthetetlen igéi: szabadság, egyenlőség, testvériség voltak lángbetükkel felirva. A felemelt zászlót abban a fényben, a hova a megtisztult Magyarország emelte, fenn is kell tartanunk. Ősi jogaink visszaszerzésének, szabadságunk, önállóságunk visszavivásának ideje elérkezett, de nagy nehezen elfoglalt álláspontunkat csak akkor tudjuk megtartani, ha szervezkedünk, tömörülünk. Tudnunk kell, hogy ki áll az igaz negyvennyolcas zászló mellé, hogy kire Bzámíthat a haza, a negyvennyolcas eszmék védelmében. A vármegyei függetlenségi és negyvennyolcas párt teljesen még szervezve nincs. Ez okból határozta el a megyei függetlenségi és negyvennyolcas párt vezetősége azt, hogy megalakítja a megyei függetlenségi és negyvenyolcas pártot, hogy a megye igaz polgárai egy táborba egyesülve oly erőt alkothassanak, a melyet megdönteni lehetetlen. Aki igaz függetlenségi polgár, arra és annak támogatására a szervezetnek szüksége van; és hogy hányan vagyunk, azt tudnunk kell. Kérjük a függetlenségi és nyegyvennyolcas érzelmű polgártársakat, hogy a zalamegyei függetlenségi és negyvennyolcas pártba történő belépésüket szóval vagy Írásban ifjú Czukelter Lajos pártjegyzőnél (Zalaegerszeg, Berzsenyi-utca 2. sz.) bejelenteni szíveskedjenek. Zalaegerszeg, 1908 október 6. Hazafias üdvözlettel: Bosnyák Géza a zalavármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke, ifjú Czukelter Lajos a zalavármegyei függetlenségi és 48-as párt jegyzője. Bonyodalmak. Ezelőtt harminc esztendővel a berlini szerződés alapján Ausztria-Magyarország megszállották Boszniát, Herczegovinát és a Lim vidéket, az úgynevezett novibazári szaiulzsákságot. Sok magyar baka és magyar huszár vére festette pirosra a sziklás ország földjét s a háború aluLt született katonanóták siratták el a Magláj, Bihács, Izacsics 'mellett eleseti magyar fiuk sorsát. A bosnyákok és hercegócok, különösen a mohamedán lakosság nem tudott belenyugodni abba, hogy a monarkia hadserege minden ellenállás nélkül bemasírozzon az országukba. Török uralom alatt akartak maradni. A törökhöz ugyan nem kapcsolta őket sem faji, sem nyelvi kötelék, hanem az iszlám vallás, amely a keresztények elleni fanatikus gy űlöletet és megvetést tanítja. A mohamedán bosnyák jól érezte magát a török uralom alatt, mert a keresztény szerbek felett ur volt s az elgyengült ottomán birodalom zilált igazgatása is neki kedvezett abban, hogy zabolátlanul élhessen és zsarolhassa a keresztény szerbeket és horvátokat. Török katonáknak tehát könnyű volt fellázítani Bosznia és Herczegovina népét. És ha a felkelők nem zavarják meg a nagyhatalmak kalkulusait, a megszállás bevezetése nem lett volna egyéb, mint bemasírozás, egy kis tüntetésszerü csetepatéval fűszerezve. Harminc esztendőn keresztül azután a Monarkia igazgatta a megszállott tartományokat. A megszállás a rend biztosítása és a humanizmus, a civilizáció terjesztése nevében esett meg. A megszállott tartományok igazgatásának berendezése is ezeken a jelszavakon épült fel. A forrongó, rakoncátlan népek pacifikálása volt a bevallott cél, amint Anglia is ezen a címen vonult be Indiába, az oroszok is ezért mentek Koreába, a franciák Algirba stb. stb. Szóval Bosznia és Herczegovina megszállása is a fegyverrel való civilizálás jegyében esett meg. Tényleg azonban egyéb indokok mozgathatták a nagyhatamakat s része volt ebben az akcióban a török birodalom felosztására való törekvésnek is: de plausibilis az a feltevés is, hogy a Monarkia az őt övező szláv gyűrűbe akart beékelődni, hogy ezzel rést üssön a délszláv egyesülési törekvésekbe és elejét vegye annak, hogy az illyr álom valóra válhasson. Annyi bizonyo*, hogy sok tekintélyes magyar államférfiú 1878-ban sem látta tisztán a megszállás célját; még többen voltak, akik Magyarországra nézve nem látták előnyösnek a Monarkia akcióját, amely előbb-utóbb nemzetközi bonyodalmakra s a két államfél között megoldhatatlan közjogi kérdésekre vezethetett. A megszállás azonban megtörtént s most már, amikor a megszállott tartományok teljesen a Monarkiához csatoltattak, az indokok feszegelése felesleges. De foglalkoznia kell minden gondolkodó magyar embernek azzal a kérdéssel: hogy mi lesz Bosznia és Herczegovina helyzete a jövőben? Ennek a kérdésnek a megoldását nem szabad a szokásos magyar nemtörődömséggel a magas politikára bizni, hanem át kell menni a köztudatba annak, hogy : először is Magyarországnak, mint alkotmányos államnak az okkupálásba, Angliederungba beleszólása van, másodszor, hogy a megszállott tartományokhoz történelmi jogon és a koronázási eskün és hitlevélen alapuló igényünk van; harmadszor a monarkikus kapocs nem tűri, hogy Magyarország és Ausztria közös területeket szerezzenek, tehát az okkupált s a mult héten megjelent királyi kéziratokkal most már Őfelsége szuverenitása alá tartozó országoknak vagy az egyik, vagy a másik államhoz kell tartoznia; közösek nem maradhatnak. Hiába kerülgetjük a kérdést, az Angliederungnak, ahogyan a hivatalos német kifejezés Bosznia végleges okkupálását nevezi, egy kis abszolutisztikus ize van. A lényegen nem változtat az, hogy a formákat betartották s a miniszterelnökök a királyi kéziratokat ellenjegyezték. Azért a csatolás mégis csak sine nobis történt. Ehez már a nemzetnek nem lehet szava s a végleges kapcsolat egy fogas kérdés elé állította Magyarországot, amelyet feltétlenül meg kell oldani. A közjogi kapcsolat kérdését értjük, amely még sok bajnak lesz a kútforrása. Történelmi jogaink Boszniához kétségtelenek. II. Béla király óta Bosznia Magyarországhoz tartozott s Béla fia László már Bosznia hercege cimet viseli. Ha a bánok igyekeztek is magukat a magyar király hatalma alól felszabadítani, ha egyik-másik királyi cimet viselt is, ez még nem jelenti Mai számunk 10 olíf^l