Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

1908 szeptember 20. tömeg, amely zsolozsmákat s nem forradalmi dalokat énekel. Hogy a végletekbe csapongd mozgalmakban mennyi a magasabb eseményi tartalom s mennyi a silány politikai érdek, ezt most nem keresem. Az idő talán már legközelebb megadja a választ erre a kérdésre. Mert ott lesz a győzelem, ahol nagyobb az önzetlenség s a meggyőződés ereje. * * * (Snabadgondolkodólc.) Egy uri ember, aki nagy tudományáról és egyéb előnyös tulajdonságairól ismert, azt az eszmét vetette fel, hogy meg kellene nálunk is alakítani a szabadgondokodók körét. Szabad gondolat! Mindazokat, akiknek lelkét nem nyűgözi le elfogultság, akiknek eszét nem homályosítja el az előítélet, akik a látókkal látni, a tudókkal tudni akarnak; akik a világgá szállt nagy eszmék verőfényében fürdették meg lelküket, csábító varázsigék gyanánt ihletik meg e szavak. És ennek daoára mégsem lépnék be a szabadgondolkodók körébe, mert a szabadgondolkodás ma tulosapong a természettudományos felfogás határain is és a nyilt atheizmust hirdeti. Az atheizmus pedig, még ha a tudomány és szabadgondolkodás köpönyegében jelenik is meg, vakmerő és felfuvalkodott ostobaság. Az az ember, aki azt hiszi magáról, hogy az Úristent le tudja oáfolni a trónusáról, az nem szabadgondolkodó, hanem elbizakodott, vagy roszhiszemü. Mert ha valamelyes tudományt magába szedett, tisztában kell lennie azzal, hogy olyan munkára vállalkozott, amely erejét meghaladja s meddő marad Az atheismus mellett a positív vallások elleni felvonulás képezi a szabadgondolkodók egyik vesszőparipáját. Ez pedig merénylet a történelmi igazságok ellen. A durva állatemberekből a vallások neveltek lelkes lényt. Aki tehát szereti a faját, szereti az embereket, az ne legyen atheista, mert ezzel nem tesz szolgálatot az emberiségnek. A becsületes szabadgondolkodás nem is tűri azt, hogy az ember a tudomány szent nevében olyant hirdessen, aminek az igazságát nem tudja bizonyítani. Es a babona s elfogultság elleni küzdelem nem jelenti mindjárt az atheismust. Amikor szabadgondolkodók köréről volt szó, eszembe jutott Göthe bűvészinasa, aki megtanulta mesterének varázsigéit, amelyekkel fel szokta idézni a szellemeket. A bűvészinas felidézte a szellemeket, akik minden kívánságát teljesítették, de azután nem tudott visszaemlékezni azokra az igékre, amelyekkel azokat régi alakjukba kéuyszeríthette volna. És ezzel nagy veszedelmet zúdított magára. Ne idézzük fel a szellemeket, mert azután nem tudunk tőlük megszabadulni s láncba borítjuk a háztetőt. * * * (Itthon a király. Katonavilág.) Nagy események játszódtak le a mult héten a Dunántúl s folytatódnak ős Budavárában, meg Gödöllőn. Őfelsége a király hozzánk kommandiroztatta hadseregének disze virágát, hogy Veszprém körül eljátszanak egy háborút, amelynek végén a k. u. k. Heer nem csinál Rückwertskonzentrierungot. Eddig már lefújtak s a rengeteg apparátus megkezdte a kaszárnyák felé utazást. Visszafelé még egyszer keresztülcsap rajiunk az áradat, me^Pzáliván és boldogítván a falvakat. Hogy milyen nagy öröm a nagy katonavonulás, arról sokat tudnának beszélni azok a községek, amelyeket útba ejtettek az érdemes németek, vagy horvátok. A fegyelem ellen nem lehetett panasz, de azért a í'.kon volt éretlen gyümölcs eltűnt, itt-ott szárnyasoknak is lába kelt, mert valószínűleg annyira megijedtek a sok trombitálástól, hogy vad tyúkokká változtak. A tüzérló minden teketória nélkül agy rnrugta a szomszédjába került borjut; a takarmányban is akadt hiba, sőt az is megesett, hogy egy érdemes földbirtokosnak a kertje közepén raktak tüzet a horvát bakák s amikor a házigazda tiltakozott az önkényes beszállásolás ellen, egy krovót ugy vágta fejbe, hogy az öreg ur egyszerre ágyba feküdt. De hát mindezek csak aprólékos dolgok, amelyek nélkül nyolcvanezer embert egy országon keresztüihureolni nem lehet. Még szerencse, hogy egy-két falu le nem égett s az országutakon járó nagy embertömeg, a halált okádó ágyuk, motoros tábori konyhák, rengeteg teherszállító automobilok egyéb károkat nem okoztak. Néhány hidat azonban mégis megrongáltak a »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap< tehervonatok. A katonaság előtt és után roppant automobilok jártak, amelyek után két-három megrakott teherkocsi volt akasztva. És ezek k járművek nekimentek a hidaknak minden megj fontolás nélkül, mert a műszaki tisztek előzőleg ; megvizsgálták a műtárgyakat s ugy találták, I hogy Zalavármegye utjain levő minden hid ; automobilközlekedésre »geclignet.« No hát ha »geclignet«, akkor nincs hiba, az automobil mehet, i Kitűnt azonban, hogy a műszaki tiszt urak nem i értenek teljesen a hidakhoz, mert a mi műtár| gyaink nincsenek 10—12 tonna suly bordására szerkesztve. Elő kellett szedni a civil mérnök tudományát. Néhány hidat alá kellett volna támaszt ni. A pionírok meg is kezdték a munkát, de felsőbb parancsra abba is hagyták. Mert ha a műszaki tisztek a hidat elég erősnek találták, annak elég erősnek is kell lenni. Ha pedig mégis leszakad, a felelősség nem azt terheli, aki esetleg kitöri a nyakát, hanem a műszaki tiszteket. Az automobilnak tehát menni kell. Ilyen a copf és ilyen olcsó az emberélet. A hidakat, amelyek a vármegyének rengeteg pénzében vannak, nem is számítva. A mérnök nem tehetett egyebet, mint kiirta a hidakra: csak három tonna sulyu járművekkel való közlekedésre alkalmas. De azért keresztül vonult rajtuk a teherszállító automobil, az ágyú, a kocsikonyha stb. A vármegye pedig csináltathatja a megrongált hidjait, ha van rá pénze. — — Anélkül természetesen most sem múlhatott el a katonavilág, hogy egy két magyar ember mag ne kapta volna a > Kossuth hund« titulust. De ezt már fel sem vesszük. Hiszen megszokhattuk a hadsereg magaerangu tisztjeinek szeretetteljes bánásmódját. Megszoktuk épugy, mint a feketesárga zászlót, a Gotterhaltét és a német vezényszót, amelyek élénken dokumentálják Magyarország függetlenségét. Azt mondják a hivatalos híradások, hogy Alfonzo, a spanyolok iíju királya, Magyarországon látogatja meer a császár — királyt. Azt .hisszük, hogy Alfonzo tanult egyetmást a mi országunkról is és talán ugy tudja, hogy ez egy független állam, amelynek saját alkotmánya, zászlója, nemzeti karaktere és kulturája van. És furcsának fogja találni, hogy mindezekből nem lát semmit. A pályaudvaron feketesárga lobogó, a katonaság német kommandóra tiszteleg, a zenekar az osztrák himnuszt játsza. Mirdez különös élénkséggel fogja kidomborítani a magyarságot. De ha ez nem lenne elég, ha a spanyol kiráiy még mindig ragaszkodnék ahoz a tévhitéhez, hogy Magyarország önálló és független állam, majd akad valami jeles és türelmes magyar diplomata, aki a különös jelenségeket megfogja magyarázni ilyenténképen : Felség I Magyarország közjogilag teljesen független s Ausztriának semmi tekintetben alárendelve nincs. Hadügyileg semmi köze sincs az örökös tartományokhoz, de azért az egész vezérkar csupa német, mert ezt igy akarja a császár. Pénzügye ugyan közöa Ausztriával, de azért van egy kis fiókja Budapesten is a közös bauknak. Az pedig merő véletlen, hogy a külügyminiszter Bécsben székel s a diplomácia nyel ve német. Szóval felséged most egy független ország területére lépett s ne csodálkozzék, hogy a magyarok nem tüntetnek függetlenségükkel, mert ők megelégesznek azzal, ha jogaik benne vannak a törvénykönyvben. A magyarok nagy idealisták ! És a spanyol király mindent lát, csak Magyarországot nem. * * * (Hangok a Muraközből.) Peczek György c. kanonok ur egy nyilatkozatot küldött be hozzánk, amelyet lapunk hir rovatában minden kommentár nélkül közlünk. E helyen pedig megjegyezzük, hogy a nyilatkozatban foglaltakat szóról szóra elhisezük. A zágrábi érsek miért is irányítaná a muraközi papság politikai magatartását, mikor^az ugvis az aula intenciói szerint alakul ? A zágrábi érsek nem politizál s talán szívesen venné, ha papjai sem politizálnának. De ebben > aligha értenek egyet vele a Zágrábban azékelő egyéb főpapok, mert akkor nem hallatszanának vádak a muraközi papok hazafias magatartása ! ellen. (Tisztelet adassék néhány kivételnek.) i Szóval ránk nézve sokkal megnyugtatóbb ; volna a hazafias cselekedetek sora, mint a nyilat' kozat. ' Egyébként annak illusztrálására, hogy milyen hangulat van Muraközben a magyarok mellett, kiollóztunk két esetet a »Muraközből.« 6 ! Murasiklóson kalonák voltak bekvártélyozva a Horvátország területén fekvő hadtestből. A királymanőverre átvonuló csapatok tisztikarának étkezőhelyisége Murasiklóson a kántortanítónál volt felállítva. Szeptember hó 6-án a tisztikar buosuvacsorát rendezett, a melyre meghívatott egyik tiszt által Kotter Márton murasiklósi plébános is, aki azon hiszemben, hogy a horvát ezrednél csupán vérbeli Jellasics-féle horvát tisztek vannak beosztva, a meghívást örömmel vette, és nemcsak saját személyében, hanem épen a nála időző sógornőjével egyetemben megjelent a vacsorán. Az Ízletes ételek és italok élvezete ugy hozta magával, hogy gospon Kotter plébános szónokoljon is. Feláll, stentori hmgon belefogott egy magyar ellenes beszéd mondásába, mely csupa piszkolódásból, aljas rágalmakból állott; a sógornő p?dig »Krepala Magjaraka.« »Zívila Hrvatska* (Dögöljön Magyarország Éljen Horvátország I) közbekiáltásokkal lelkesítette a hős szónokot. A tisztikar, melynek legnagyobb része magyarokból állott, ugy a szónoklaton, valamint a közbekiáltáson lelke mélyéből megbotránkozott, és hogy elejét vegye minden további botránynak, a közbekiáltó sógornőt tapintatos módon a helyiségbői kitessékelte,;magát a szónokot, Kotter Márton muraközi plébánost pedig annyira nevetség tárgyává tette, hogy ez hosszú orral volt kénytelen a tiszti étkező helyiségből eltávozni. Augusztus hó 31-éu körjegyző választás volt Muraszerdahelyen. A derék muraszerdahelyi polgártársak — magnum áldomással pecsételték meg a nagy nap emlékezetét. Ugyanakkor a körjegyző választás utáni éjjelen, — jól értsd meg édes muraközi magyarom, — két muraközi születésű lelkész, K. B. plébános és V. M. káplánja is, kik a zágrábi semináriumban nevelődtek, helyet találtak a vendéglőben, s vígan szürcsölték ők is a hegy levét. A sok kocintás és a »Bogi Hrvatic szólás mellett a két szentatya nem álhatta meg, hogy belső horvát érzelmeiknek valami uton-módon kifejezést ne adjanak. Adtak is! A »Liepa nasa domovino ...« horvát Hymnusz lelkesítő akkordjai mellett, a melyhez az ottani cigányzenekar szolgáltatta a kíséretet, mulatta végig a plébános és káplánja az egész éjszakát. De ne hallgassuuk a kivételekről sem. Van Muraközben néhány igazán derék magyar pap is, akiket nem szoktunk összetéveszteni Zágráb előőrseivel. Ezek közé tartozik Ehrenreich Nándor dekanoveczi plébános aki mult héten levelet irt a „Zalá"-nak, amelyben a muraközi papság ellen csak ugy általánosságban felhozott vádak ellen erélyesen tiltakozik s megmondja a módját is: hogyan lehetne kizárólag hazafias papokat ültetni a muraközi parohiákba, — mondváu: Muraközben van 22 plébánia, 13 Gróf Festetics Jenő patronátusa alá, 9 pedig vallás alapi, tehát a magyar kultuszminiszter hatáskörébe tartozik. Ez irányban tessék erős akciót és agitációt kifejteni, hogy a gróf és miniszter csak 13 próbás magyarokat nevezzenek ki plébánosnak s ne azokat, akiket a zágrábi szent-szék ajánl. Majd akkor lesz magyar »muraközi papság,< mert akkor a káplánok nem számítanak. Gazdasági Egyesület közleményei. Jegyzőkönyv, felvétetett a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányának 1908 évi szeptember hó 7-én Zalaegerszegen tartott gyűlésében. Jelen voltak Hertelendy Ferenc elnöklete alatt Árvay Lajos, Batthyány Pál gróf, Bogyay Máté, Bogyay Elemér, Bosnyák Géza, Elek Ernő, Flandorlfer Ignác, Forster Elek, Gruner Károly, Gyömörey Gáspár, Hajós Mihály, Kolbensohlag Béla, Königmayer János, Malatinszky Ferenc, Nagy László, Nagy Pál, Szentmihályi Dezső, Szűcs Dezső, ifj. Tarányi Fereno dr, id. Thassy Imre, Zathureczky Márton igazgatdválasztmányi tagok és Sárközy Viktor g. e. titkár. Elnök a tagok üdvözlésével a gyűlést megnyitja s felszólítja a titkárt a tárgysor ismertetésére. I. A mezőgazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat véleményezés végett az egyesületnek megküldetett.