Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-02 / 5. szám

6 »Zalsmegye, Zalavármegyei Hírlap* 1908. február 2. lerontása céljából lop, rabol, gyilkol, gyújtogat | és pusztít. És ez a harc sokkal veszedelmesebb és áldat- j lanahb lesz minden eddigi háborúnál. A sztrájk az éhes tömegek romboló munkája minden ellen, \ a mi él és mozog. Az éhség pedig a legjobb, j de a legkegyetlenebb hadvezér is a világon. És ehhez a kegyetlen harchoz a munkásoknak ; joguk van. Borzasztó jog ez, mert következetes j alkalmazása romláshoz visz mindent — de jog. 1 Ha joggá tettük a szabad versenyt, akkor nem ; szabad megtagadnunk a sztrájk jogosultságát ' sem. És ha mégis itt az ideje annak, hogy ellene sztrájk törvénnyel védekezünk, hogy tehessük ezt a mai liberális világban, mikor az igaz- ; ság az, hogy a szociáldemokrácia ellen törvényük- I kel védekezni lehetetlenség. Valamennyire megnyugtat és nem mutogatja | oly sötét szemüvegen a jövőt ez a dráma, melyet agilis rendezők most tanítanak be. A szociáldemokrácia diadalát üli. Nincs sehol magán vagyon, tulajdon, nincs család, nincs I semmi szent — nem érdekes dolgok ezek szin- i padról? — minden az államé, a ki minden ptJgáráról gondoskodik. De ... és itt van az a bizonyos de, mely mióta a világ megvan, volt és lesz. — ... egyik tagjáról jobban gondoskodik mint a 1 másikról. Elkezd ... a mi megint csak termé- ! •zetes ... a húsos fazék szisztéma uralkodni . . . és az emberek, az eddigi vak tömeg áhítozik ' egy szebb kort, mely után az immár könyv- ! tárakká és muzeumokká átalakított templomok- í ban buzgó imádság epedez a volt mult után, a kor után, mikor az emberek hitték és szeret- j ték ... az Istent és a hazát . . . Aki teheti, nézze meg ezt az előadást. Nem tudom a szereplők hogy fogják előadni, bár a jó előadásra a garancia megvan, de ez nem olyan lényeges. A fő az, hogy látunk egy következetes cselekményt, és az eszmék harcát gördülékeny párbeszédekben hallhatjuk és bár maga a dráma nem képes teljesen letörni a jelenlegi Jakabokányi uralmat, annyit mégis megsejtet, hogy ... a jövő nem ezeké. Mily eszközökkel és mily uton tudjuk ezt elérni ? — megláthatjuk az előadáson. A Kossuth bankók. Egyik vidéki takarékpénztárba egy jóképű magyar ember állított be a minap. A vidékről jött s alázatos kéréssel járulta pénztáros elé. Arra kérte, hogy a magával hozott gyűrött papirtizeseket váltaná be — aranypénzre. A pénztáros azt hitte, hogy a gazda otthon örömet akar szerezni a fényes aranypénzzel az asszonynak, hát teljesítette a kérést és a papirospénzt osengő aranyra váltotta. Alighogy végzett az atyafival, jött a másik paraszt ugyanazzal a kívánsággal, s a rács mögött tolongott még egy osomó hozzá hasonló szőrű ember, vagy egész falu. — Mit kívánnak? — kérdé tőlük a pénztáros. — Hát instáljuk, hogy aranypénzt kaphassunk a bankóért! A pénztáros előtt különös volt az ügy. Itt valÓKzitJÜ alighanem valami furfangról van szó. Eiőfogta tehát, a legöregebbet. — Aztán miért kell kenteknek aranypénz? — Hát instálom —mondja szepegve a magyar — 48-ban Kossuth volt a miniszter, aztán elveszett minden baoKÓ. Hátha most sem lesz máskép. A pénztáros magyarázta az embereknek, hogy ne féltsék a vagyonkájukat, nem lesz most semmi baj. Nehezen hitték neki. Végre az egyik m igyar kibökte a megváltó ötletet. — Hátha már nem «dnak aranypénzt, vigyük el a papirbankókat adóba, hadd veszítsen vele ue állam. A kenyérért. Csúf vágyaicai meggyötört A lélekrubló, kegyetlen élet. Hiába most belátom már, Hogy minden álmom semmivé lett; S a sok nemes, szent lángolásnak Szomorú oidulu legénye lettem. Közös sorsunk : Darub kenyérért Eladtam ae én büszke lelkem. Mert én voltam a lázadók Forró vérii, küzdő Titánja Itzó lelkem a nagy csatát Fanutikus erővel várta. ... Az élet győzött. Lelkemet Mert kellett, én hát láncra vertem, Eladtam egy darab kenyérért Harcban levert kifáradt leikéin. S most csendes minden, már talán Nyoma tincs meg a régi vágynak. Kacagom a bolondokat, Kik dőre módra, harcba szállnak 3 a robotos nagy néptömegnek Mórását evő Lázárja lettem; Bizony darab szárai kenyérért Eladtam a» én büszke lelkem. De néha mégis feltörnek A régi álmok, régi vágjak. Hiába rendjét nem lehet Megmásítani a világnak. Csak lázas zugó éjeken Sok tépő kínos váddal telten Zokogom, miért is adtam el Darab kenyérért- büstke lelkem. f Dr Udvardy Imre. A fajdalomtól megilletődve írom ezeket a sorokat. Gondolataim egy frissen hantolt sirhoz vezetnek s könyező szemmel keresem a szavakat, hogy egy nemeslelkü itju gyászos sorsát elsirassam. És nem találom meg azokat a kifejezéseket, amelyek vissza tudnák adni azt a gyászt, amely a virágokkal borított koporsót körülvette, amely a sir felett lebeg, amely ezrek szeméből sajtolt könnyeket a zokogásra fakasztott micdnyájunkat, akik ismertük és szerettük. A mély fájdalmaknak csak jaj szava és néma könnye van. Az élet nagy tragédiáihoz képest üres beszéd minden nekrológ. A vigasztaló hang nem tud keresztültörni a háborgó lélek borúján s mikor u fájdalom raég az örök gondviselés ellen is fellázad, mit ér a megnyugvásra való buzdítás ? Lázadó szí/vei nézünk fel az égre s az örök titkok becsukott könyvének nagy problémáit kutatjuk. Bele szeretnénk látni abba a sötétségbe, amelyből a végzet leselkedik, hogy lesújtson ránk sziveket morzsoló hatalmával. Ostromoljuk az örök Mindenhatót, hogy adjon választ azokra a kérdésekre, amelyeket *t agy s a hivő lélek sem tudnak megfejteni. Hiába 1 Választ nem kapunk soha. Az ember lelke, amely hitével s reményeivel az égig emelkedik, fájdalmával és kétségbeesésével a röghöz tapad; amely derűs tud lenui, mint a túlvilági fény, viharos mint uz ég haragja 8 lángoló, mint az örök tüz : az ember lelke örök talány marad. Lángjával sokszor felemészti önmagát, háborgása megrendíti a hitet, megfojtja a reményt, a lélek elég, ez ember összeroskad és eldobja magától az élet terheit, hogy visszatérjen alkotójához. Az elégett lelkek nagy tragédiájának volt sorsosa Dr Udvardy Imre, Zaiavármegyének 26 éves fiatal azolgabirája. Igaz nemes szívű, érzékeny lelkületű ifjú volt, akiben egyesült minden szép emberi vonás. Okos, tanult fő, jellemazilárd, emberszerető, eszményekért rajongó ember. Atléta termetében méiyen érző, naiv lélek lakott. A gyermekek érzik meg legjobban a szeretetet; Udvardy Imrét p^dig a gyermekek bámulatosan szerették. Járta az erdőt, mezőt a gyermekek társaságában. Vidám, humoros kedélyű fiúnak ismertük gyermeksége óta. S/.:rettük jó szivéért, megbecsültük a tudását, tiszteltük szilárd jellemét. És ez a nagy fiu, akit minden körben szeretet, í barátság, jókedv fogadott, mennyire el tudta rejteni, hogy a lelke beteg! Csak hozzátartozóitól tudtuk, hogy szenved, idegesség kínozza a I emészti önmagát gyötrő gondolatokkal, i Olyan volt a lelke, rnint a gyémánt, amelyet nem tud össe/uzni az ac-l pöröly, nem tud megkarcolni semmiféle kő, de a tűzben elég. Udvardy Imre önmagát égette el. Forrongó lelke, zaklatott idegei ölték meg. | A decemberi közgyüléson szolgabiróvá válasz| tották, de állását nem foglalta e!, hanem Margit! ligeten gyógykezeltette idegbaját. Január 26 ikán jött haza s 28-án délben jelentkezett eskütételre. Az esküt azonban nem tehet ta le, mert az alispáni hivatalból a tisztviselők már eltávoztak. Csak az alispánt találta ott, aki azzil fogadta, hogy miért szakította félbe a kúráját, holott február végéig kapott szabadságot. Udvardy Imre azt mondta : elég jól érzi magát ahoz, hogy szolgálatot tehessen, délután tehát le akarja tenni az esküt. Ezu'án hazament, jó kedvvel megebédelt s ebéd után sétára indult. Kéoűbb izgatottan visszatért a gyors lépésekkel haladt a Baross liget felé. Fél hárjm óra volt í akkor. A liget külső utján nuent végig, majd - megállott, elővette zsebéből a revolverét sjobb 1 halántéka fölött főbe lőtte magát. Hanyatt bukott az uton keresztül. A járókelők gyorsan ott termettek » bevitték a szemközt levő kozj kórházba. Még élt ugyan, de öntudatra nem ébredt, többé. Fél ötkor «állott »1 a lelke jobb hazába. A tragikus eset hire gyorsan elterjedt a városban. A Kossuth Lajos utoán osoportokba verődtok az emberek, sokan siettek a közkórház folé, ahova a szomorú eset után azonnal mogérkeztok Udvardy Vince és neje, a mélyen sújtott szülők. Két nap múlva azután eltemettük. Rengeteg ember kisérte az ifjú halottat utolsó utján. Virág borította a koporsót, zokogás tört fel a szivekből s az a szeretet, amely Udvardy Imrét életében körülvette, mind fájdalommá és részvétté változott abban a szomorú menetben. Lipuuk részéről u le kell rónunk a kegyelet tidóját Dr Udvardy Imre ravatalánál. Sok lángoló cikket irt olvasóinkhoz ; tartalmas, azines írása viszhangja volt szép és nemes gondolatainak. A Midenható adjon enyhülést a gyászoló sziveknek. A család gyászjelentése: Alulírottak ugy a maguk, valamint a széleskörű rokonság nevében mérhetlen fájdalommal tudatják, hogy a szeretett fiu, unoka, testvér, sógor, rokon Dr udvardi ós báslhi Udvardy Imre Zalavármegye szolgabirája folyó évi január hó 23 án d. u. 5 órakor élatéuek 26 ik évében váratlanul meghalt. A boldogult hűlt teteme folyó évi jauuár hó 30-án d. u 4 órakor fog a Petőfi-utczai gyászházból örök nyugalomra helyeztetni. A A eugesustelő szent uiise-áidjza? f. évi január hó 30-án reggel 9 órakor fog a aalaegurszegí r. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Zalaegerszeg, 1908 évi január hó 29 én. A Mindenható nagy kegyelme adja taeg neki az örök üdvösséget. Strausz Sándor nagyapa. Udvardy Vinee <» neje Strausz Borbála szülők. Dr Udvardy Jenő, Udvardy Rafaella tesvérei. Dr Udvardy Jenőné Farkas Margit, B >zzay Jenő sógornője illetve sógora. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. A Győr—eopron—ebenfurti vssut soproni üzletigazgatósága pályázatot hirdet erdői fenyőből való deszka, léc, palló, gerenda, lucfenyőből való deszka, palló ós gerenda, tölgyhidgerenda, deszka és palló, továbbá tölgywaggoufa szállitására. Az ajánlatok f. évi február hő 6. illetve 10. 5. és 7-ig nyújtandók be. Részletes folvilágositás a vasút üzletigazgatóságánál nyerhető. Sopron, 1908. évi január hó 25-ikén. A soproni kereskedelmi és Iparkanara. H irek. A >Zalavármegyei Közművelődési Egyesület« — mint a »Dunántuli Közi művelődési Egyesület* fiókja — 1908 évi február hó 10-én egy órakor a vármegyeház nagy termében tartja alakuló gyiiléaét következő tárgyso.ozattal : I. Megnyitó. II. A »Dunántuli Közművelődési Egyesület* központi kiküldötteinek üdvözlete. III. Alapszabályok megállapítása. IV. Tisztikar megválasztása. Akik a gyűlés u:án megtartandó közebéden részt venni kívánnak, szíveskedjenek maguj kat február hó 7-ig Dr Csák Károly szerkesztő urnái Zalaegerizegen előjegyeztetni. Egy teríték ára 4 korona. Gróf Batthyány Pál főispán ur őméltósága a meghívóhoz a következő kérel| met csatolta : ' Van szerencsém felkérni, hogy a „Zalavár' megyei Közművelődési Egyesület"-nek mint a j „Dunrfntuli Közművelődési Egyesület" fiókjának > 1908 évi február hó 10-én egy órakor, a vármegyeház nagy lermébeo, az idezárt tárgysorozattal megtartandó niakuló gyűlésén megjelenni,