Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-23 / 8. szám

1908 február 23. • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 95 ruhatáré: UK estély elején van és gyűjt. Odakinn a felöltőket gyűjtik össze, éu a gazdáikat. S a ruhatár olyan lesz, mint egy zálogház — no és idebenn niuosenek-e együtt szintén a legszebb zálogok, u kiket igen sokan és igen szívesen váltanának meg attól, hogy most ne engem hallgassanak, hanem őket hallgassák mag. Mert ez a világ sorja, mélyen tisztelt közönség. Az egyik beszél, a másik hallgat. Például nekem most beszórni kellene, hogy mit is akarunk mi keresztény szociálisták ? Meg akarjuk mi itt mutatni a közönségnek, hogy mikor egyesilietünk a keresztény szociálista zászló alá állott, uuni doronggal a kézben sorakozott oda. Tessék körülnézni: senkinek a kezében sinos szaktársi fütykös, vagy szakszervezeti záptojás. Megmaradt mindenki annak a józan gondolkodású embernek, ami volt előbb. Csak egy dologban van külömbség. Vannak thérnák, amelyekről eddig nem ugy gondolkodtak, mint a hogy gondolkodnak, mióta az egyletnek tagjai. Ezek Lözé tartozik különösen két fogalom: a szoeiálismus és a keresztény szoeiálismus. Báii hangulat, izzó jókedv, bájos arcok, fényesen kivilágított terem falai vesznek körül. — Nem a tüntető tömegek és a Népszava hazudozó népének kérdése a szoeiálismus, hanem mindnyájunkat mélyen érintő probléma. A megélhetési feltételeknek kedvezőbbé alakításából indult ki s ma már belekapcsolódott a műveltség emelése, az erkölcsök tisztulása, az egészség gondozása. Ma már tisztán áll az igazi szoeiálismus oélja és iránya, mely nem más, mint az élet átlagszínvonalának emelése minden irányban. Az életet kellemessé és igazságosabbá akarjuk tenni s mindazok az intézmények, melyek ezt szolgálják, a szociálismust viszik közelebb diadalához. Azt a szociálismust, mely valóoan minden ember átlagszínvonalának emelését célozza, mely nem mások kizsarolásán, hanem a keresztényi szereteteu és igazságosság* , alapul : a keresztény szociálisamat, mely e mulatság rendezőinek is iránytűje ós komoly pillanatokban tettre serkentője. Itt osak a jókedvet tárjuk tel ÖDÖk -lőtt — de a ragyogó külső alatt olt van a még r.t£ ogóbb belső: az emberiség nagy problémáival komolyan foglalkozó férfi lélek. Ezek az emberek nem hazug fráterek vagy nagyképű stréberek frázisait szívják magukba, mint a buli khinai az opiuinot. Reklám portékákból, reklám tudósokból nem kérünk. Szabadoo, önállóin gondolkodunk, norn adván heti járulékokat és vak szolgai engedelmességet senkinek, akit kér t lenül ts görbe uton küldenek a jámbor vidékinek nyakára. Egy előtt hajluuk meg a teremtvény, alázatával, a fiu hódolatával ÓH az emberi lélek bizó reménységével: a teremtő Isten előtt. Mert mi keresztény szociálisták vagyunk, akik Krisztus parancsát követjük : szeresd felebarátodat és akiknek első paragrafusuk: Hiszek egy Istenben. Ez az első paragrafusuuk adja mog a kulcsot az egylet egész tevékenységéhez. A munkaadó nem szipolyozza ki nálunk a muukást ós a munkás nern lopja a napot ős a munka adóját amerikázással. Dolgoznak mindnyájan valamenynyiért és barátságos összejövetelen a munkaadó és a munkás megtanulják egymást szeretni, tisztelni, becsülni és támogatni. Zászlónk a háromszínű magyar lobogó. Nem tépjük azt rongyokká, hogy egy darabját, egy rongyát, a veres szint tűzzék ki bálványul, amely körül szánalmas táncot járnak a szociál-de aokraták. E hazának nincsenek hívebb fiai a keresztény szooiálistáknál. Keresztény szociálista ajkán a haza ne nem durva káromkodás, hanem imádság. Büszkék vagyunk apáink magyar vérére, büszkék édes anyánk keresztény hitére és jaj annak, aki édes apánk, édes anyáuk által szivünkhöz kötött hitünkhöz vagy hazánkhoz szentségtörő durva kézzel mer nyúlni. Kic-iny ma még ez a sereg — de csak itt Egerszegen. Szerte az országban rövid idő alatt százezerre szaporodott a keresztény szociálista munkások száma. Lassan-lassan mindenütt belátják, h^gy a társadalmi kérdésnek egyetlen lehetséges megoldása a krisztusi megváltó tanokban van lefektetve s a munkás is beláija, hogy hit nélkül nem ember, haza nélkül sehonnai, a kit tetazésők szerint használnak fel a falánk kétlábú piócák. Hódító hadjáratra indulunk mi keresztény szocialisták is, mert hiszen minden nagyra hivatott eszmének feladata a hódítás. Hódítani megyünk az igazság erejével, a becsületes munka erejével, a szeretetet parancsával és a kereszt biztató jelvényével. Nom egyedül megyünk. A mi erősségünket itt látjuk a magyar hölgyekben. Hölgyeim! Úgyis szociálista világot élünk — engedjék meg, hogy egy elvtársi indítványt tegyek. Mondjanak ki egy ici-pici sztrájkot. Mondják ki, hogy neiu táncolnak mással, mint keresztény szociálistával, nem főznek másnak, mint keresztény szociálistának ós nem lépnek oltár elé inassal, mint keresztény szociálistával. Higyjók el, többet fog HZ érni, mintha én itt még egy óráig beszélnék. Legszebb szónoklat a telt, — hát még ha szép asszonynak, szép lánynak hiv'ják! Csak akarniok kell és a magyar munkás fiatalság ugy táncol, a hogy önök fütyülnek. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. Elszólás. Egy ifjú óriást az a megtiszteltetés érte, hogy egy úrasszony néhány játszma pikótre foglalkozottvele. Az ifjú e megtiszteltetéstől elfogódottan ül le játszani, játszanak és a hölgynek rettenetes szerencséje van. Egyik játszmát a másik után nyeri. Az ifjú tűri ezt egy ideig, de aztán erőt vesz rajta a kártyásidegesség és fészkelődni kezd. Miuden hiába, a pech tovább üldözi. Végre aztán végleg elfogy belőle a hidegvér és amikor az urnő egy megnyerhetetlennek látszó partit hihctetleu az-rencsóvel mrgint megnyer, elszólja magát: — Miosodu disznó ! Borzalmas csend. Az úrhölgy rideg pillantást vet rá. A fiu fülig pirul és végső kétségbeesésében kijavítja : — . ..ji vau. Disznó — ja van, nagyságos asszonyom. Gyors előmenetel. Ez meg egy fiatal úrról fog szólani. Számtalan ösmerőseinek az az egyöntetű és jellemző tulajdonságuk van, hogy hősünknek mindig csak az ötvenedik szavát hiszik el. Történt, hogy egy előkelő magán intézethez került a fiatal ur gyakornoknak. Találkozik vele egy jóbarátja, mondjuk hogy Bajusz Benő és igazán, őszintén gratulál neki. — Csak aztán iparkodj, hiszen fellépésed van, egy pár hónap alatt lehet belőled díjas gyakornok is. Hiszen édes Benőni egyenesen díjas gyakornoknak neveztek ki. Benőnek e tekintetben jó szokása lévén, olyan formán tett, mintha elhinné. Nemsokára aztán ismét találkoznak. — Na hogy vannak veled megelégedve ? Kérdi szóközben Benő. — Nagyon megvannak. A mit igazol az is, hogy már kineveztek segéd titkárnak. És jellemző Benőre, hogy képes volt egész elfogadható arccal még gratulálni is az előmenetelhez. Aztán megint eltelt pár nap. Nem sok. Mondjuk ugy két hónap. Bajusz Benő újfent találkozik emberünkkel, még pedig az állomáson. — Na hová utazol ? — Megyek kérlek a társulat székhelyére, mert kineveztek titkárnak. De már erre kifakadt Benő. — Hallod-e?! Igazán, mondom, hogy fene igazán örülök ennek a gyors előmenetelednek. És éppen ezért hogy ha legközelebb találkozunk és akkor már nem maga az öreg társulat fogsz lenni, hát ugy váglak képen, hogy az eget is rojtos szemfödőnek nézed. A táncteremben. Szemünk, szivünk a táncteremben Oly édesen elandalog, Keringök szárnyán ott repesnek A selyemruhás angyalok. Szép angyalkák a földre szállva A sorsotok oly megható, Mert sajna, e sivár világban Az angyal is mind — eladó. S szivünk, lelkünk a táncteremben Aggódva, félve elszorul . . . Mert ott leselij az angyalokra Sok frakkos, dél cet/ ördög ur . . . Az angyalkák rózsás fülébe Ömölnek csábos, lágy szavak . . . Az Évácskák a bálteremben Nehogy reájuk hajtsanak! Ha nagyon tüzes a keringő, Ha nagyon édes a zene, Ha az a sneidig, hamis ördög Nagyon mohón kisértene: Mondjátok halkan, ámde bátran, Mig arcotok szóidén pirul: „Beszéljen kérem a mamával 0 mélyen tisztelt ördög ur S e szó higyjétek, oly hatalmas És ördögűző, szent ige! Ha sátánlelkü a gavallér: A pokolba kell tűnnie! De ha a késértö legottan Az édes mamához siet, Oh akkor nagyon édes ördög Vís akkor — bátran elvihet! Esküdtszék. A zalaegerszegi kir. törvényszéknél a mult héten tartott esküdtszéki ülésszak alatt három bűnügy került tárgyalás alá. .Első napon Németh (Bábi) Péter zalalövői lakos állott az esküdtek előtt, gyújtogatás bűntettével vádolva. Mayer Józsefné egy dunyhát adott át özv. Miszori Józsefné háshágyi lakosnak megőrzés végett. Mayerué Németh Péterrel bagolyhiten házasságra lépett s a házastárs elment özvegy Miszoi inéhoz Háshágyra, hogy elvigye a kelengyét : a dunyhát. Miszoriné azonban bizalmatlankodott s a dunyhát nem akarta kiadni, Németh B. Péter haragra lobbant, szitkozódott, amire Miszoriné testvére, Kovács Szabó Imre kilökte a garázda embert. Németh B. Péter pedig nagy haragjában elővette a gyújtót s felgyújtotta Miszoriék pajtájának ereszét. A főtárgyalást Dr Degró Miklós kir. törvényszéki eluök vezette; birák: Skóday Aurél és Sperlágh Géza; jegyző: Ludányi Bála. A vádhatóságot Dr Szász Gerő kir. ügyész képviselte, a vádlottat Dr Hajós Ignác ügyvéd védelmezte. Miután alapos kétely merült fel aziránt, hogy Németh B. Péter épelméjü-e, a védő elmeállapot ínak megfigyelését kérte s a törvényszék ezt el is rendelte ós a tárgyalást elnapolta. Második nap. Szándékos emberölés bűntettével vádolt Németh Sándor kallósi lakos állott törvényt. Elnök : Dr Fritz József, birák : Rutich Sándor és Skóday Aurél; jegyző Dr Horváth Fereuc; ügyész: Dr Rézler Kornél; védő: Dr Arvay László. Rendes esküdtek : Darnay Károly, Dr Nagy István, Laux Rezső, Hrabovszky Jenő, Krosetz Gyula, Morandini Tamás, Hoffmann János, Somogyi József, Záborszky Géza, Semetke József, Kardos János, Németh József. — Pótesküdt: Pénzes József. Németh József kallósi lakos 1907 évi október hó 3-án hajnalban hirtelen meghalt. A községi biró, mint halottkém jelentése alapján eltemették, bár a lakosság körében szóltében-hosszában sugdosták, hogy az öreget a fia, Sándor verte agyon. Valaki ezt névtelenül fel is jelentette a zalacsányi csendőrőrsnél, mire a nyomozás megindult. Exhuraáltatott az öreg s a boncvizsgálat kétségtelenül megállapította, hogy Németh József fején több ütéstől eredő sértés vau, ami a koponyát több helyen beszakította. Ekkor Németh Sándor beismerte, hogy atyját ő verte agyon. Előadta a oombvastagságu, S'/j méter hosszú rudat, amivel állítása szerint az öregre egyet ütött azért, mert ez őt baltával megtámadta A tanuk egész serege bizonyította, hogy Német József kegyetlenül bánt családjával, a mit keresett: megitta, ugy hogy fiai voltak kénytelenek gondoskodni az anyáról; ok nélkül fejszével, kapával megtámadta feleségót, fiait, sőt egy ízben Sándor fiát késsel súlyoson megszúrta. Az öreg mással szembon is kegyetlen volt, egy ízben egy legényt leütött, ezért 12 évi fegyházat kapott. Ebben a bűnügyben az esküdtek már a mult év november hó 21-én ítéletet mondottak, bűnösnek mondva ki Németh Sándort a felmenőn elkövetett szándékos emberölés bűntettében. E