Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-15 / 11. szám

8 >Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1908 március 8. tői. És a nők szemükkel oly sok mindent ki tudnak fejezni. Ha egy hölgy kesztyűjét lehúzva hajfürtjeit igazgatja, azzal csak azt akarja elérni, hogy szép kis kacsóit. megcsodálják. Nézz utána csak öt percig a szemébe, már, hogy is mondjam csak, olyan meleg pillantással viszonozza. És ha jelenlétedben a barátnőjét megcsókolja, csak azért teszi, hogy csókját megirigyeljed. Mindennap sétálj el ideálod ablaka előtt, de ugy tégy, mintha gondolatokba volnál merülve és a világért fel ne nézz. O minden alkalommal utánad fog tekinteni, de mondom, vissza ne nézz, mert különben elárultad szerelmedet. A nők — szépek ugy mint a csúnyák — a szeretett férfinak mindent megbocsátanak, csak azt nem, ha az a bizalmas együttlét alatt történteket másoknak elbeszéli. És maguuk közt mondva, az ilyen férfi tényleg hitvány fráter. Amennyire imponál a nőknek a merész fellépés, annál inkább kinevetik a félénk férfiakat. Ha véletlenül forradás van arcodon, könnyebben érsz sikert, mert szentül azt hiszik, hogy azt párbajban kaptad. De kitartással mindenki megnyerheti a nők szerelmét, a gonosztevő is, — csak a tolvaj nem. És végül ha érzed, hogy hölgyed jelenlétében irigykedel valakire, ez biztos jele annak, hogy szerelmes vagy, mert a szerelem és az irigység ikertestvérek, egyik a másik nélkül el sem képzelhető. Ez a kis kitérés csak arra való volt, hogy bebizonyítsam, miszerint a szerelem egyedül a sziv dolga és nem függ sem szépeégtől, sem szellemtől. Nem ismer korlátot és nem ismer külömbséget. Ha feltámad: hatalmasabb az agy minden fegyverénél és leigázza az uralkodót ép ugy, mint a kis hegyi pásztort; szép és rut, akinek az Isten azt az örökké zakatoló, veszedelmes jószágot, a szivet megadta, egyformáu rabja annak minden különbség nélkül. A sziv tehát az egyedüli, mely lerombolja a válaszfalakat még a szép és rut közt is. És ez jól van igy. Mert igaz ugyan, hogy ha a csúnya nők ki lennének zárva a boldogság édtnéböl, a mi rettenetes igazságtalanság volna, még akkor is feltalálhatnák kárpótlásukat a komoly foglalkozásokban, melyekre különösen ma sok alkalom nyilik. Hiszen már a családban, az elemi iskolában kizárólag csak az élet úgynevezett harcai és anyagi küzdelmei ellen oktatják a gyermekeket. És igy a diplomás kisasszonyok száma légió ! Maholnap több lesz nálunk a tanítónő, mint a kis, vagy felső leány, — és több a kékharisnya, mint az élet igazi költészete — a nő! És ha igy haladunk minden téren, maholnap a falusi baktertől is legalább vicinális doktorátust fog követelni a jövő darabont vagy az azt felváltó koalíciós kormányzat. Ez a küzdelem az élettel szülte azt, hogy a postás és vasutas, de hát még a tanitó kisasszonyok közt is ma már nagyon sok szép és kedves teremtés van — bárha rnég ma is gyakrabban keres hivatalt az, aki nem reméli a családi élet szük körén belül a boldogulást. Az orvosi pályára pedig hihetőleg csak a nem szépek mennek, — ámbár ki tudja!? Legyen azonban bármiként, mondjanak a csúnya nőkről bái-mit, a szeretet mindenre kisugárzó féuye ragyogó glóriával vonja be még a legrutabb arcot is. Nem soká veszem már igénybe kitüntető türelmüket, de mielőtt befejezném fecsegésemet, még egy mesét kell elmondanom. A minap beköszöntött hozzám egy vidéki atyafi. — Na jó napot! Mi jót hozott? — kérdém tőle. — Hát csak benéztem — szólt Bürge János, mert ő volt a látogató — meg aztán egy kérésem is vóna. — Na csak ki vele! — biztattam jóindulattal. — Hát a minap — kezdi Bürge fejvakarva — hazagyün ám az oskolából a fiam, a Jancsi, Gyertyaszentelőkor mult 7 éves, oszt aszongya : Tugya-e kee édös apám, mit mondott az oskolába a tanitó ur? Nyakon verem erre a kölyköt — mert nem szeretem, ha munka közbe bizergáluak, oszt kérdem : Hát mit ? A kölök rini kezd, oszt nszongya : Hát aszonta, hogy azt minden gatyás ember tudja, hogy mi az a visszaható ige. Mivel kee édös apám gatyás ember, mongya meg hát kee, mert én neua tom! Jobb vóna — mondok — ha a libák után néznil, mint hogy ilyen szamárságon évődő). De mivel a kölök igen okvetetlenkedett, hát megigértem — mondok — majd a hetivásárkor megmondom. De hát bion magam sem tom, hogy mi fán termeti az a fránya visszaható ige, azért kérőm köteles tisztelettel, mondaná meg a tekintetes ur, mer maga biztos hogy tudja. Ekkora bizalom bizonyára mást is megindított volna, nem csupán engem. S fel is tettem, hogy segítek a népen és kiragadom a tudatlanság homályából — legalább is a visszaható igére nézve. De miként eszközöljem ezt ? Világos, hogy a legnépszerűbb nyelven kell szólanom, különben meg nem ért, s még azt híreszteli majd rólam a faluban, hogy csak oly szamár vagyok, mint ő. Rövid gondolkozás után Bürgéhez fordultam : — Tudja kend, hogy mi az a mosdás ? — Hallottam hirét! — felelt végtelen megvetéssel. — De tán mosdottt is kend életében vagy egyszer Kérdém felháborodva. — Nem igen. Meg minek is? Apáui se sokat mosdózott. Láttam, hogy igy nem boldogulok, máskép kezdtem. — Van kendnek birkája? — Hász egy-kettő csak akad! — szólt büszkén. — Na lássa ! — ós szekta azokat néha füröszteni ? — firtattam tovább. — Mit ? Hogy csak néha ? Hát olyan rossz gazdának néz az ur engemet? — Helyes! Hát mit csinál i birkával, mikor füröszti ?• — Hát — mosom. — Nahál ! Ez a mosás a oselekvés. A cselekvést meg igének hívjuk. — Hát ha ón birkát mosok, az a cselekvő ige? — kérdé bizalmatlanul. — Persze hogy az! Hát nem elég világosan mondtam ? — Érteni, iszen értem, — sóhajtott fejcsóvalva Bürge. — Nos, ha most kend mosdik, akkor mit csinál ? — De már azt nem teszem! — tiltakozók Bürge. — Pedig okosan tenné, ha megtenné, mert tisztaság, egészség. — Ha tehát kend mosdik, akkor azt cselekszi, hogy kezébe vesz egy darab szappant, azzal megdörgöli az arcát, azlán vízzel lemossa. Mit gondol, ez esetben kire hat a maga cselekvése. — Hát a szappanra ! — Nem ! — Akkor a vizre! — Arra sem. Sem a szappanra, nem is a v ízre, hanem magára. — Aju e! bámés/kódék Bürge. — Igen is, folytattam szónoki hévvel, mivel ezen cselekvése magamagára visszahat, nevezzük az ilyen cselekvést jelentő igét visszaható igének. Nos érti már? Elég világosan szóltam. — Értem, hát persze, hogy értem ! — szólt busán Bürge — Köszönöm ássan, majd megszógálom. Istennek ajánlom ! —s ezzel elkotródott. Egész büszke voltam az elért eredményre, de később hallottam meg, hogy nem igen volt miért. Bürge János ugyanis tőlem egyenest haza hajtott s a mint bekanyarodott szekere a kapuo, elorditá magát. — Hun vagy Jancsi ? Ehun-e — szólt elébujva a gyerek. — Na kölök, tudod-e, mi fán terem a visszaható ige? — Hát honnan tunnám ! — Na gyere hát megtanitalak. Ezzel nyakon ragadta a Jancsit s minden kapálódzása dacára a kúthoz hurcolta, ott b< dörgölte a képét — de alaposan, és a szappan habjától már már fuldokló csemete fejét bele mártogatta a vizes vályúba. S hogy eljárását bekoronázza, alaposan elcsépelte a vadul ordítozó gyereket. — Na — szólt izzadó homlokát törölgetve — hát e vót a visszaható ige. Értötted ? Hogy megértette-e Jancsi és hogy fordult-e még többet apjához nyelvészeti kérdésekkel, most már nem is lényeges; annál is inkább, meri több mint valószínű, hogy magam is ilyen visszaható ige formájú állapotba kerültem. Mert mentegessem magam bármiként, magyarázzam thémám intencióit u legnemesebb szándékk:.!, ezen thémám saját magamra fog visszahatni. Mernék rá fogadást ajánlani, hogy ugy járok mint Bürge Jancsi, ha nem is a kutuál mosdatnak meg, de eláztatnak és szappan gyanánt majd ezt a kijelentés alkalmazzák : — Na hiszen óppen ilyen kinézésű alak mer még csúnya nőkről beszélni! ? De azért ne haragudjanak ráun. Kutya makacs természetem van és most is megmaradok a mellett, hogy van csúnya nő, nem lehet eltagadni. De ha kutatnánk, hogy ki az a csúnya nő, ugy járnánk, mint mikor öreg asszonyt keresünk. Olyant so lelünk soha, csak fiatalt. Egyetlen egy esetben szűnik meg a csúnya csúnya lenni, a mikor a mindenért kiengesztelő, mindent kényeztető anyai szeretet boldogitja a szivét. Az szelídekké, sőt vonzókká teszi a rut vonásokat is; édessé a szót, igézővé a mosolyt és kedvessé az egész lényt. Mert higvjék el nekem kedves hallgatóim, csúnya kisdedet, csúnya lányt, csúnya menyasszonyt láthattunk már — de egyet még nem láttam, és nem fognak önök sem látni soha: . . . csúnya anyát. Nyilt tér.*) Med univ. Dr BLUM RÓBERT az összes orvostudományok tudora, fogorvos Budapestről f. hó 19-től 10 napon át rendel az »Arany Bárány* szállodában naponta 9 órától 5-ig. Állandó lakás: VI. Andrássy-ut 9. Felelős szerkesztő: dr. Csák Károly. Laptulajdonosok: dr Csák Károly és Udvardy Ignác Fenyő tutajfa eladás 500 és 1000 m. 3.-es részletekben. A bustyaházi m. kir. erdőhivatal irodájában, — a falsöszinévéri m. kir. erdő gondnokságból származó 24,000 m3. fenyő haszonfa, 500 és 1000 m3-es részletekben való eladására — meghirdetett és 1908. évi március hó 18-án d. e. 10 órára kitűzött árve

rés folyó évi április hó 1-én d. e 10 ór

ára halasztatoít el. Ma^y. Kir. földművelésügyi miniszter. llL/v. 1908. szám. f Árverési hirdetmény. Alulirt kir. bír. végrehajtó az 1881. évi LX. te. 10^. §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a zalaegerszegi kir. járásbíróság 40. számú végzése által Fatér Ferencz végrehajtató javára Horváth Vince ellen 54 K tőke, ennek 1907. évi november hó 12-től járó 5% kamatja, ugy járulékai erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával bíróilag lefoglalt 900 K becsült lovak és tehénből álló ingóságok nyilvános árverés utján leendő eludatása elrendeltetvén, — euuek a helysziuén, vagyis NagyLengyelen leendő eszközlésére 1908. óv március hó 16. napjának délután 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. tc. 107. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi IX. tc. 108. §-ában megállapított foltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Zalaegerszegen, 1908. évi febr. hó 26. napjáu. Lukács József, kir. bír. végrehajtó.