Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-16 / 7. szám

f Zalavárraegyd Hírlap* 1908 fsbruár 16, végletekig vitt elapróződá«a « a faln terjeszkedésének természetes vagy mesterséges akadályai kényszeritik a népet arra, hogy bérlakást keressen, vagy felszedje kis ingó-bingóját s elinduljon jobb tanyát keresni. Nem kell messze menni példák után, hogy bebizonyitsuk, miszerint nálunk, ahol a népesség éppen nem mondható sűrűnek, sokszor drága pénzért is lehetetlen házhelyet szerezni. A falvakat, mint a vasgyürü veszi körül az urodalmi birtok, amelyből egy talpalattnyi sem eladó. Itt ez, más vidéken más oka van a lakásszükségnek s a bérlakásokba szoruló munkások szaporodásának, a következmény azonban mindenütt ugyanaz: a helyhez nem kötött, folytonosan mozgó, elégedetlen falusi proletáriátus folytonos szaporodása, vagy a kivándorlás terjedése, a munkáskezek számának csökkenése. Csak természetes, hogy a lakbérek még a munkabérek emelkedésénél is gyorsabban szöknek felfelé. És ha figyelemmel kisérjük a falvak népének életét s életviszonyait, mindig elibénk boilik az a tünet, hogy H magyar munkás talán még az adótól sem irtózik annyira, mint a lakbértől, az adósságot pedig valóságos gyönyörűséggel fizeti a lakbérhez képest. Emellett nem csekély jelentőségű szempont az sem, hogy a falusi bérlakások még a nép igényeihez mérten is a legszánalmasabb odúk, egészségtelen járványfészkek, a degenerálódás melegágyai. Mert a magyar paraszt addig, amig a szükség rá nem utalja, a házát bérbe nem adja. Bértanya rendesen csak a legrongyosabb viskókban akad. Mekkora jótétemény tehát a mezei munkásra az, ha lakáshoz jut; ha reménye lehet, hogy azt a házat, amelyben tanyát vert, évek múlva tulajdonának mondhatja: azt. belátni nem nehéz. Ez már helyhez köti, állandósítja a vándorló zsellért s a gazdákat, is biztosítja arról, hogy nem fogy el a munkáskéz, hogy az a nép, amelynek az existenoíája állandó lakhelyéhez van fűzve, nem válik esküdt ellenségévé a földnek, amelyből él. A inunkáslakások létesítése fontos szociális munka, amely nagyobb kihatással bir az életre, mint tiz ankét, amelyek beszédet produkálnak és papirost fogyasztanak. A mi visznyaink között talán legjobb volna minden nagyobb községben néhány házat építtetni, vagy legalább is azou községekben megkezdeni az építést, ahol máris nagy a lakásínség és sok a zsellér. A beruházott tőke kamatostól visszatérül, mert a nép szívesen vállalja a törlesztést. Lám Temesvármegye ezer házat építtetett s valamennyinek akadt gazdája. De a részleteket hagyjuk a jövőre. Annyi bizonyos, hogy életrevalóbb eszme, mint a munkáslakások létesítése, kevés került gyakorlati megvalósításra. Óhajtandó, hogy az akció teljes sikerre vezessen. Vármegyei közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának februári rendes közgyűlése gyér érdeklődés mellett zajlott le. A bizottsági tagok közül szokatlanul kevesen jöttek he, mert a tárgysorozatnak alig volt egyetlen pontja, amely szélosebh körökben érdeklődést keltett volna. Vitát egyetlen egy tárgy sem provokált, csak Peczek György kanonok ur hazafias kijelentései nyomán támadt egy kis izgalom. Gróf Batthyány Pál főispán tiz órakor megnyitotta a gyűlést s a tárgysorozat előtt elparentálta Oszterhuber Lajost ós Hetyev Károlyt, a törvényhatósági bizottság elhunyt tagjait. A közgyűlés tudomásul vette az alispáni jelentést s amikor a főispán már kimondta a haolvasást tartott, szájával szemben Ludmilla ült B kezét vörösre tapsolta. Mentő tanfolyamot rendezett a város polgárai számára, legszorgalmasabb tanítványa Ludmilla volt (Hubát akarta valószínűleg magának megmenteni.). A szinházban mindig a szemközti páholyban ült; hangversenyen, bálon, sétányon, egyszóval mindenütt együtt lehetett őket látni. És Ludmilla szerelme egyre nőtt. Ámde Huba érzelmeiről semmit meg nem tudhatott. Huba hallgatott mint a sir, hideg volt m>'nt a jég. Két okból nem tetszett neki a leány : mert nem volt szép és főképpen mert nézete szerint szegény volt; lelki tulajdonoságait pedig nem is vizsgálta. Sajátságos nézetei voltak a házasságról. Azt tartotta, hogy minden leány annyit ér, amennyi pénze van. Tehát a legszörnyűbb reálista volt. Kiszámította még azt is, hogy ha jövedelmét 4°/

0-al tőkésiti, legkevesebb 80,000 kor. értékű vagyona van, joggal számíthat hát legalább enuyi hozományra. És ebből nem is engedett. Szebbnél-szebb, gazdagabbnál-gazdagabb leányokat utasított vissza, mert a 80,000 korona hiányzott. Hogy számithatott volna hát a szegény Lndmilla Hubára, mikor ő szép sem volt, pénze sem volt. És mégis reménykedett. Hogy miért, maga sem tudta, de érezte, hogy valami történni fog, a mi az ő menyországát meg fogja teremteni. * * * A hónapok gyors egymásutánban röpültek tova. Tavasz lett. Pompás illat árasztotta cl a levegőt, ragyogó napfény derítette fel az emberek kedélyvilágát. Egyike volt a legszebb májusi napoknak. Huba elmélázva ált a kertre nyíló ublak előtt, belebámulva a csodálatos mindenségbe. Erői kopogás ravarta fel ábrándozásából. Legjobb barátja, Angyalföldi Tivadar üdvözölte mosolygó ábrázattal. — No mit hoztál Tibi? — Jó újságot, tudom örülni fogsz. — Halljuk ! — Add először becsületszavadat, hogy neui ugrasz ki a bőrödből. — Tán berúgtál komám, vagy az eszed ment el? — Mindjárt megtudod. — A legnagyobb titoktartás mellett megeugom neked, hogy Sárkány Jónás két ruiilió koronát örökölt egy amerikai nagybácsijától s abból Ludmilla 200 ezer korona hozományt kap. Huba a fejéhez kapott. Elsápadt ós reszketett. .,'200 ezer korona, 200 ezer" ismételte vagy 19-szer és a nélkül, hogy barátjával törődött volna, elrohaDt hazulról. Egyenesen Sárkányok felé tartott. „Szeretem hát, hogyne szeretném" mormogta egész uíon. „Be is vallom neki, mert tovább nem birja ki a szivem." A kapunál egy pillanatra megállt. lárítóatüt, szólásra emelkedett Peezek. György o. kauonok. Egyelőre azonban kénytelen volt ti szótól elállani, mert. a határozat már ki volt mondva. A kauonok ur osak a inuravidi kántor esetének tárgyalásánál juthatott, szóhoz. Tudomásul vették azután Udvarhelyváruiegyének a kormányhoz intézett bizalmi feliratát; Krassószörény vármegye alispánjának a vármegyei nyugdíjalapok egyesítésére vonatkozó javaslatát ; Udvarhelyvármegyének a horvát ohstrukció letörése tárgyában a kormányhoz intézett feliratát; Szabalcsvármegyének a Kossuth inuzeum állomosítáíára vonatkozó feliratát; a temesvármegyei gazdasági egyesületnek a lépfene elleni oltások kötelezővé tételére vonatkozó feliratát; Hajdutnegyének a fogyasítási adóknak a városok részére leendő áteengedésére vonatkozó határozatát. Ezután köve! kezlek az Árpád szobor, a Leiningen-Veltenhurg ernlékszobor, a Borosényi sitobor, Ü Gábor Áron szobor, a Muhi pusztai emlékoszlop, a királyhidai templom, a trencséni tanítókháza, a Pihenő-eaesei nevelőintézet, n vakokat gyámolító országos egyesület javára elrendelt gyüj^é»ek eredményéről szóló jelentések. A begyült csekély összegek az illető gyűjtő bizottságokhoz elküldettek, azzal az értesítéssel, hogy a vármegye oly alapokkal nem rendelkezik, amelyekből uz euiiítoU célokra adományokat juttathatna. A földmiveléoügyi miniszter rendelete folytán utasította a közgyűlés az alispánt, hogy gyűjtesse he az adatokat arra nézve: a vármegye mely vidékein volna szükség munkáslakások építésére. A törvényhatósági bizottság a begyűjtendő adatok alapján fog a munkáslakiísok építése tárgyában határozni. Sümeg község az ottani megyei épület átengedését kérte s ezzel szemben kötelezettséget vállal uz iránt, hogy a főszolgabírói hivatal és lakás részére szükséges helyisógoket felépítteti. A közgyűlés elvileg a község ajánlatát elfogadta, de az építés ellenőrzésének jogát fentartotta. Ameunyiben tehát a község megfelelő helyiségeket építtet, a inogyei épület Sümeg község tulajdonába rnegv át. A »Neinzeti Á!lum» oiinű politikai lap részvényeiből a törvényhatóság egy darabot jegyzett. A fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérési ' ipátokról Síóló szabályrendelet a küldöttségi jeí leütésnek megfelelően módosíttatott. Á módosítások különösen a záróra szigorítására s az ellenőrzésre, valamiat a kihágások szigorúbb büu! tetésére vonatkoznak. A csáktornyai főszolgabíró jelentése alapján I a miksdvár-stridói törvényhatósági ut a marhahaj ;ó utak sorába felvétetett. — Talán mégsetn cselekszem helyesen, feltűnő lesz hirtelen megváltozásom. — Eb ostobaság! Gondoljanak amit akarnak, gyerünk! Ludmilla vérvörös lett, amikor Hubát meglátta. Szíve hevesen dobogni kezdett, egész testében remegott. Huba nagyon lakonikus volt. Miután magukra maradtak, Ludmillához lépett s ily siókat intézett hozzá, meglehetős száraz, nyers hangon: — Ludmilla, én tudom, hogy maga szeret engem. Máig vártam, hogy szeretetének őszinteségéről és állandóságáról meggyőződjem és miután látom, hogy maga az ón szeretetemre mindenképen méltó, kezemet nyújtom magának, fogja ós szorítsa meg annak jeléül, hogy életünk e pillanattól kezdve egybe forr. Ludmilla nem hitt füleinek. De a mikor az imádott férfit maga előtt látta és ugyanazon ezavakat ujból hallotta, megfeledkezve illemről, szégyenről, az erős férfi mellére borult és hangosan felzokogott ... a nagy boldogságtól. Sárkány Jónás osak uagy és hosszú küzdelem után egyezett bele az eljegyzésbe. Ludmilla boldogsága végtelen nagy volt. A boldogság határozottan megszépítette, Huba legalább azt tartotta. Huba azóta százszor annyi gondot fordított bajuszára. A világ minden tájékáról hozatta a finomablmál-finomabb kenőcsöket. Sok mindenféle rafinériával igyekezett bajuszát minél szebbé és igézőbbé tenni, mert