Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-09 / 6. szám

4 >Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1808 febroár 9. A tüz keletkezése. Hétfőn reggel hat ora körül csendesen aludt, még a falu nagy része. A jószág körül foglalatoskodó férfiak voltak csak ébren. Az asszonyok, gyermekek akkor kezdtek kászolódni. Irtózatos szélvész dühöngött. Északról csapott a vihar, amely reosegtette a lombtalan fiíkat 9 ráata a házikók ablakait. Egy háznál lakodalom volt az éjszaka. Reggelig szólt a zene, járták a táncot. Virradatkor — 6 óra után — kezdett oszladozni a társaság. Ekkor érkezett a lakodalmas ház udvarára egy pölöskei gazda, aki vasárnapra meg akarta fogadni a muzsikusokat. Az udvarról látta meg, hogy a falu egyik végén láng csap fel. Annyi ideje sem volt, hogy tüzet kiáltson, egy pillanat alatt lángokban állott mellette egy ház, rögtön utána a második, harmadik. Néhány másodperc alatt tiz tizenöt ponton égett a falu. A rettenetes vihar nekifeküdt az égő zsuppfedeleknek, szétszórta a kazlakat s égő csóvákat, tüzáradatot ragadott magával. Üvöltött a szél s mBjd az égig ragsdfa, majd a földre csapta a lángot, amely elpörkölt mindent, amihez hozzácsapta a szélvész. Mire néhány ember tüzet kiáltott s a harangok felé szaladt, hogy felriassza a népet, már nem lehetett végigmenni az utcán. A harangok alatt égett az állvány, tűzbe borultak a kerítések, égtek az élő iák, égett még a föld is, amelyet telehordott a szól zsarátnokkal. Dermesztő vészkiáltás hangzott fel b a recsegés, ropogásból, a vihar orditásából kétségbeesett sikoltások váltak ki. Az istálókba rekedt állatok vad üvöltése belevegyült az istenitélet zajába s a kavargó fergeteg hordta a lángot egyik tetőről a másikra. Egy-egy összeroskadó ház romjaiból fekete füst, a mellette kigyuladó tetőből fényes lángoszlop osapott fel Lehetetlen azt leirni, ami ebben a rémes órában történt. Mintha a pokol minden réme elszabadult volna, hogy csóvát vessen az emberek házaira. A vad szél, mint a sátán kacagása gúnyolódva tombolt a lángtengerben, amely összefolyt az utoán, mint egy lángból álló árviz. Egyik háztól a másikig, egyik utcasorról a másik sorig egy tűzben állott a tér. Mintha a levegő is égett volna. Amelyik portára felröppent a v^rös kakas, ott nem maradt egy rongy sem. Kiégett a ház, mint egy kipörkölt oda. S az ágyból kiugrott félmeztelen emberek, siránkozó asszonyok, tehetetlen gyermekek jajízava, erős férfiak kétségbeesése hiába tört az ég felé. A pokol pusztított, s a romboló elem gúnyolta az emberek tehetetlenségét, gyarlóságát, gyengeségét. Nem lehetett ott menteni semmit. Ekkora veszedelemmel szemben csak játékszer minden oltó eszköz. A tüzfecskendo vízsugara ie sem hullhat, gőzzé válik a nagy hőségben. A rengeteg máglya meg sem közelíthető s a levegőben röpülő tüzes sárkányok gyújtanak mindenütt, ahová lezuhannak. Háromnegyed óráig tartott a lángtenger áradása. Háromnegyed óra alatt leégett egy egész falu. A romhalmaz napokig égett, füstölgött, a fák szt-nes ágai még világítottak éjszaka is, de a vésznek elég volt háromnegyed óra, hogy kidühöngje magát a szerencsétlen falu felett. Kétszáznál több épület hamvadt el, közte ötven lakóház. Hatvannégy gazda ment tönkre s 300 ember lett hajléktalanná. Rengeteg takarmány, bútor, kenyér, gabona, ruhanemű veszett a tűzbe. Több szarvasmarha, 38 drb. sertés, mintegy 1500 d;>rab baromfi pusztult el. És felemésztette a láng a Iád fiában őrzött, megtakarított garasokat is. Tízezer koronát meghalad a megsemmisült készpénz. A kár több százezer koronára rug, amelynek osak nagyon csekély része térül meg a bizt >sitó társaságoktól. A tüz Vörös Károly pajtájában keletkezett. Talán a lakodalomról hazatérő vendég dobott el egy égő szivart, va^y a szél csapott a száraz tetőre a kéményekből felszáló sziporkát. A vizsgálat nem ludott semmit kideríteni. A nyomor. És most hová? Nincs hajlék, nincs kenyér, nincs ruha. Minden elveszett. A legtöbb embernek csak a rajta valója maradt eg. És még a boldogabbak voltak azok, akik szeretteik kezét fogha'ták, akik didergő gyermekeiket keblükön melengethették. Mert hót halott üszkös hullája maradt n romok alatt. Hétfőn estig nem evett a falu népe egy falatot sem. Az északi szél megdermesztette a hiányosan öltözött emberek tagjait s a pusztulás sivár tanyái között éhező, fázó sokaság kereste, siratta vagyonkáját, otthonát, elvesztett mindenét. A hajléktalau népet azután beszállásolták az iskola termeibe; akinek rokonait, barátait megkímélte a vész, oda húzódott, vagy az uradalomnál s a szomszédos falvakban keresett monedéket. A ruhátlanokat felruházta az emberi könyörüld s aki tehette, sietett segíteni, vigasztalni, enyhíteni a rettenetes csapást. A nyomorúság, a kétségbeesés minden alakban megjelent. Jó gazdák koldusbotra jutottak, szegény emberek földönfutókká váltak; fázó és éhező gyermeksereg, mint megdermett, agyonhajszolt, fészkeikből elkergetett madarak húzódtak meg az iskolában, amig szüleik a füstölgő romok parazsát oltogatták. Az áldozatok. Következett u legszomorúbb kötelesség: u halottakat kellett a romok alatt felkutatni és eltemetni. Heten halrak meg a tűzben és sok a súlyos sebesült. Dr. Gráner Adolf zalaegerszegi városi főorvos kötözte be a nyomorultak sebeit még hétfőn. A halottakat pedig ravatalra tették s a gyász sziveket szaggatott. öev. Vörös Józsefné, szül. Tóth Anna, a községbiró 73 éves agg édes anyja még feküdi, mikor a tiizilárma felverte a falut. A biró legelőször az öreg asszony megmentésére gondolt s éde9 anyját kivezette a telekre. A biró azután szaladt a vesztdelem helyére, hogy kötelességét teljesítse. Nemsokára kigyúlt a biró háza ia. A biró kétségbeesve futott a telekre anyja után, de nem találta. Az agg nő visszament a házba, hr>gy amit lehat, megmentsen. Két derék csendőr, a bucsuszentláazlói Őrs tagjíi, életük kockáztatásával bement az égő házhu, de viár osak halottat hozhattak ki, mert a szegény aszszonyt megfojtotta a fűst. Németh Józsefné szül. Varga Zsófi 56 éves asszony berohant a lángban álló házba, hogy csekélyke ágyneműjét megmentse. Fel is nyalábolta már s kifelé tartott. Ekkor a tető egy része leszakadt, égő zaupp zuhant ae ajtó elé, amely elzárta a kijárást. A szerencsétlen asszony elégett hulláját ott találták meg a tűzhely melleit. Öt gyermeke maradt, akiknek fájdalm . szivszakító. l'urkovics Gábor 48 éves gazda házának teteje egy pillanat alatt teljesen lángban állott. A sz°gény ember látta, hogy a tüz egész életének keresményét felemészti. Mmdeu veszélyben f>rgott. A ládában néhány száz korona megtakarított pénz, legalább azt akarta kih >zni. Bement a házba, a pénzt ki is vette a ládából s markában szorongatva kifutott az udvarra. Arora bukott s elégett. Keze ökölbe volt szorítva, a testével fedezte pénzét, amelyből 12 korona ezüstpénz maradt meg elszenesede't ujai között. Özvegye és négy gyermeke maradt. Iiíy pusztult el öze. Tóth Jánosné szül. Peczeli Ágnes 65 éves asszony is. Az égő házban feküdt gyermekágyban az öreg asszony menye. Tóthné beszaladt, hogy a beteget figyelmeztesse a veszedelemre s pénzecskéjét és ruháit kihozza. A fiatal asszony felkapta néhány napos gyermekét a kirohant az udvarra. Tóthné azonban tovább időzött odabenn s mire kijött, elnyelték a lángtenger összefolyó hullámai- Az udvarban találták meg egészen elszenesedve Legborzalmasabb volt Csercsics József gazda családjának tragédiája. Három gyermeke és minden vagyona elveszett. Csercsicsné három hónapos kis gyermekét ölbe kapva szaladt ki az égő házból. Odakünn vette észre, ho^y « kis hat éves Mari nem jött vele. Őrjöngve akart a házba rohanni, de leánya, a tizenhat éves Klára, egy szép serdülő hajadon, megelőzte. Az anya szívszorongva látta, hogy rohan a lángokon keresztül a hőslelkü leány, aki néhány másodperc alatt karjain hozta testvérkéjét. Ekkor csapott le a láng s egy irtózatos füstgomoly, amely leterítette a leánykát. Klára nővérére, a kis Marira bukott a meghaltak mind a ketten. Testeik ugy összeforrtak, hogy nem lehetett őket szétválasztani, a kis leány haláltusájában nénje mellébe vájta apró kezecskéit. Másnap reggülie meghalt a kis 4 éves Jóska is. A boldogtalan szülők súlyos égési sebekben kínlódnak. Szerdáu temették el ttz áldozatokat. Felhangzott, az üszőkké vált faluban a gyászénak, a zokogás éa vitték u koporsókat egyik temetőből a másik temetőbe. Felmondja a szolgálatot a t>ll, amikor erről a gyászmenetről kell irni. Képzeljetek el hét koporsót a kormos, még füstölgő romok között, 300 hajléktalan ecu^ert, a koporsóra boruló szülőket, éhező fázó, síró árvákat, egy hosszú, szomorú menetet, kétségbeesett néma tekinteteket és hozzá a fájdalmas halotti éneket, amely a siralom völgyéből tör az ég felé panaszosan, könyörögve, vigasztalásért esedezve Ott voltak a temetésen gróf Batthyány Fái főispán és Treztyánszky Ödön árvaszéki elnök is, akik uzért mentek a szerencsétlenek közé, hogy vigasztalást vigyenek s önbizalmat öntsenek a kétségbeesett nép szivébe. Segítségei! Felébredt a részvét vármegyeszerte. Poloska község megmaradt házai, az urodalom, Nyáry Kálmán tiszttartó, ifj. Nyáry Kálmán intéző, szomszédos földbirtokosok, Skublios nővérek y.alaszentmihályi gazdasága, a szomszéd falvak lakossága sietett az első segélyt nyujtaui. Zalaegerszegen hétfőn délelőtt megindult a gyűjtés. Az állandó választmány ülése alkalmával gróf Batthyány Pál főispán kezdeményezésére uéhánv száz korona gyűlt össze s ebből már két szekér kenyeret küldtek Pölöskére. Az éhező emberek hálával fogadták az adományt. Soknak kicsordult saeméből a köny arra a gondolatra, ho^y alamizsna kenyérre szorult, mikor tegnap még jómódban élt. Volt olyan gazda is, aki nem tudta megszegni a feléje nyújtott kenyeret, ugy elfogódott a lelke. Hiszen tegnap még egyik leggazdagabb embernek tartották a ma egy sorba álljon az utjáró koldussal ! Inkább éhezett nagy kétségbeesésében. Két jólelkű úrasszony: id. ós ifj. Nyáry K ál mánné úrnők ötven-hatvan gyermek részére főztek meleg ételt. Megható volt a kiéhezett gyermekek ebédje, amelyet a nnm^s szivek szeretete készített nekik. A szomszédos falvakban sok hajléktalan kapott tanyát, sok éhező ember ennivalót s a pőrén menekültek ruhát. A leégett gazdák állatait ideiglenesen az uradalom, Skublios nővérek zalaszentmihályi gazdasága R a szomszéd falvak látták el takarmánynyal. Sok gazda ugy keresgélte össze as állatjait, mert a nagy veszedelemben azt sem tudta, kinek az istállójába kötötte be, kiu^k a gondjaira bizta. Gróf Széchenyi Bíla koron.iőr, a pölöakei uradalom tulajdonosa jólelkű főúr, aki hír szerint a napokban megérkezik s személyesen fog intézkedni a segélynyújtás iránt. De meg keli mozdulnia az egész vármegyének ét a szerencjétlenek falé kell nyujtaauuk segítő kezünket. Véreink pusztulásának, egy magyar község rettenetes sorsának meg kell inditauia a sziveket. A sors által sújtott nép érezze meg a társadalom síivének dobbanását s keltsen benne bizalmat azok iránt, akiket a sors elhalmozott jótéteményeivel s adj neki erőt a küzdelemra, a nélkülözésre, amely rei vár. Elhagyott gyermekek. L"gmegrendítőb!) volt a gyermekek nyomorú-ága. A szülők nem tudták őiiet táplálni, ruháik elégtek s nem volt hely, ahová a gyermekeket elhelyezzék. S)knak annyi ruhája sem maradt, hogy a metsző hideg ellen védekezzék. Mezítelen lábbal menekültök s később rongyokkal kötözték be az apró lábakat. A szegény szülők tehát az áilami gyermekmenhely zalaegerszegi telepéhez fordullak, h >gy vegye fel gyermekeiket addig is, amig aorauk valamelyest jobbra fordul. Csütörtökön 32 gyermeket hoztak be Zalaegerszegre a pölöskei uradalom szekerei. Dr. Halász Miksa teleporvos azonnal elhelyezte őket. A rendőrszobában gyűltek össze a gyermekek ós kísérőik s oda sereglettek azok a jószivü emberek is, akik a kis árvákat pártul fogták. Csupa egészséges, szép gyermek. Néhányau közülök kiválóan értelmeseit és szépek. Valamennyi szomorú, csak néháuy ölbeli cseo-seinő mosolyog, gőgicsél. Két kis árva leányka sziv-