Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-02 / 5. szám

1908. február 2. •Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap< szeinot hunyunk a nemzetiségi fészkelődésok uek * csak akkor jutunk észhez, midőn a ^sira napvilágot, látva gyors fejlődésnek indult. Községünknek kétezer lakója van, melyből cirka ezer n magyar, kik mind Bácsmegyéből költöztek ide 20— 5U évvel ezelőtt; b00 horvát és 400 német; tehát magyar annyi van, mint borvái ía német együtt. S eanek dacára lépten — nyomon érezzük az ábrándos, sovén horvát nép zsarnokságát. Az 1891 évben magyarjaink egy gyűlés kerotében felszóllitották a templom gondnokokat, kik között 2 magyar es 2 horvát volt, hogy menjenek fsl Strossmaier, akkori diakovári püspökhöz, hogy tekintettel a nagyszámú magyarságra, adasson legalább minden harmadik vasárnap magyar prédikációt és evangéliumot. Egyúttal átnyújtottak egy horvátul szerkesztett kérvényt, s»*áz magyar aláírásával. — Strossinaier a küldöttségnek bit feleite : ha magyar prédikációt akartok hallani, menjetek Báoskába ! Erre egyik magyar fülszólalt : ha nem ad, ezer magyar áttér n református hitre. Mire ő újból azt felelte, nem ezer, hanem ha tizenötezer is tér át, akkor sein kapjátok meg, legyen inkább lelketek az ördögé. Miután az illető megvár kérdezte, hogy miért, azt felelte, mert magyarok vagytok. Midőn embereink visszajöttek, bemi utak- a helybeli plébánoshoz, hogy legalább ő tegyen valamit érdekükben; miért fizetik a párbőrt, ha nekik nem szolgál. Erre ő kijelentette, hogy mig én plebánostok leszek, ebben u templomban magyfir prédikáció nom lesz. S rögtön küldött agy horvátokból toborzott küldöttséget a püspökhöz, hogy ue engedjen a magyaroknak. Hat hónappal később újból frlineut három magytr Stroismtierhoz. A folyosón a püspök titkárja fogadta őket * midőn megmondták, honnan jönnek, nem eug«dte őket a püspökhöz, iu*r!. atfliut mondta — u*y i* hiába jönnek, már meg lett mondva, hogy Horvátonen^ban ninos magyar preiiiknoióua^ hslye. DÍ kunié testvéreink nem engedtek, ők beakartak menüi, mire a titkár lökdöste le őket a lépcsőn. De ne bántad a magyart! A három magyar kötsül az egyik galléron fogta a durva titkárt s érintkezétbe kozta a püapöki rezidencia egyik oldalával. Midőn visszajöttek községünkbe, elkeseredésükben csakugyan folyamodtak ref. púpért s 50—60 lélek át is tért a ref. hitre. így dobta a vallás, osupa sovinizmusból az iiszköt a testvér nép közé, igy osztotta őket két részre, az egymás iránti gyűlölet mérgét osepegtetve sziveikbe. Gyászos példáját látjuk ennek szegény hazánk történetében, ez volt a nemzetölő, a romboló, ez tette ellonséggé az apát fiával, t> stvért — testrel, rokont — rokonnal, barátot — jó baráttal. 8 igy lett ez nálunk is. Most van ref. papunk, tanítónk és kath. jellegű magyar iskolánk. Hogy sors üldözött véreink lelki szüksége is ki legyen elégítve, összejövünk iskoláukban télen minden második este, vasárnap pedig mielőtt templomba mennének, harmónium mellett a mi édes anyar nyelvünkön énekelve szállunk az ég urához. Mi még hálálkodhatunk, hogy ez is meg van engedve, mert ép a napokban kaptunk egy horvátországi kartársunktól gyűjtő ivet, amelyben leiija, hogy kápolnát akarnak a magyarok építtetni, mert a plebáoos megtiltotta, hogy iskolájukban összejöhessenek. A népoktatási törvény előírja, hogy a gyermekek a vallástan! anyanyelvükön tanulják. De ozt mondja a józsn gondolkodás is, ós az egyház szelleme, mert ép a vallás az a tudomány, melynél midőn az észre hatunk, a szívre is kell hogy hassunk, mert ott a gépiesség szóba sem jöhet. Már most a mi iakolánkban az a szegény ujabb generáció, mely horvátul nem tud, horvátul köteles a hittant tanulni. Természetes a vizsgán a plébánoa felel a gyermekek helyett is. Folyamodtunk nern rég a helyettes püspökhöz, hogy engedje mag, miszerint káplánunk, (kit az Iiten nekünk mig sokáig megtartson, muraközi fiu, ki magyarul jobban tud, mint horvátul) a hittant magyarul taníthassa, mit 6 maga is óhajtana, mivel eredményesen akar működni. A válasz az volt, hogy váljunk, mig uj püspök lese. Én ezzel mit sem törődve, a horvát hittanokat beszedve, a magyart osztottam ki. Da szerencsétlenségünkre egy alkalommal káplánunkat a plébános helyettesitette. S azt mondta a gyermekeknek, hogy vegyék elő a könyvet. Ők' persze elővették n megyar hittant. Volt erre felháborodás I A plébános hivatott engem. Szegény növendékeim keserűségére újból ki kellett osztanom a horvát könyveket. A mult, évben uj templom gondnokokat választottak. Egy magyar volt benn utoljára s most azt is kigolyózták. S az utoán azt ordította egy bősz horvát, hogy a magyaroknak a templomhoz semmi joguk. Da midőn, miat tavaly is, a plébánia lakot renoválták, akkor a magyarnak is kellett, robotba menni s ő reá is kivetették az építkezés költségeit az udóban. A tpárbért, a csibét szívesen veszik a magyartól is, de ha kér, kilökdösik. Iskolánkban a horvát nyelv tanítása kötelező heti öt órán át. Nálunk pl a horvát iskolai tanító tanítja, ki ezért iskolánktól 400 koronát kap. Ha jön n horvát tanfelügyelő, anélkül sohsom távozik, mig a gyermekekkel el nem éuekeltotjük a horvát nemzeti himnuszt. Vájjon attól a tót és román'felekezeti tanítótól megkivánják-e odahaza, hogy a magyar himnuszt tanítsa? Midőn magyar iskolánk még nem volt, a magyar gyermekeknek szigorúan el volt tiltva a magyar beszéd, sőt az utcán még a magyaroknak is horvátul kellett köszónniök. Ily methódus mellett a horvál-szlavonországi 100 ezer magyar elhorvátositása befejezett dolog volua, ha nem volnának magyar iskolák. A templomban az isteni tiszteletnél a mi , iskolánk növendékeinek nem engedik meg, hogy t miuisztráljanak. ez a jog csnk a horvát és német i gyermekeket illeti meg. ; Minket kötelez a horvát kormány, hogy horvátul j tudjunk társologui s ezért minden magyar tanítónak j két éven belül meg kell szerezni a horvát > képesítést, ha nem, ugy állásától eímozdittatik. ftoics, volt kulturfőuök megfosztott bennünk szavazati jogunktól, u képviselő választásnál. ! Trtvaly községünkbe Erdélyből két hárfás | jött s iái egy intelligens elemekből álló magyar társasággal, hölgyekkel vegyest élveztük a vendéglőbeu a remek szép magyar nótákat. Másnap hiÁdO&lú [jt ;gr iinru >t tűztünk ki, da alig kezdtek játszani, a szomszéd közbcg .Cl (paranosra) átjött két osendőr s kérte a hársfások iratait. De mivel rendben találták, valamiféle lopással kezdték őket gyanúsítani, kocsijukat átvizsgálták s utoljára éjnek idején a községből kizsuppolták őket. S miért? Mert előttünk kimondották a csendőrök, hogy Horvátországban nem szabiul magyar cigányoknak játszani. S az a jólelkű magyar ember szívesen mulat a horvátországi tamburással s befogadja, ha átjön a Dráván. Községünkben magyar gazdakört alakítottunk, melynek alapszabályait 1906. okt. 24-én felküldtük a báni kormányhoz megerősítés végett. Sürgettük többször, do hiába. Az » Agramer Tagblatt* f. hó 18-ikí számában oikk jelent meg a következő cím alatt: „Egy magyarországi gazdasági egylet filiaja Szerémben." A uikincei Julián magyar iskola tanítója Nikinoon gazdakört alakított, melynek alapszabályait beküldte a báni kormányhoz. A báni kormány felhívta az eszéki gazdasági egyletet, hogy jóváhagyja-e az alapszabályokat ; mire az eszéki g. e. Muaeevic Bázó viceelnök, eszéki ügyvéd elnöklete alatt gyűlést tartott 8 tiltakozott a kör megerősítése ellen.* Az eszéki g. egyesületnek tehát nem tetszik, hogy nem az ő szárnyai alá siettünk. Midőn már egy éve elmúlt, hogy körünk, mely Horvátországban az egyedüli magyar gazdakör, oly pzép fejlődésnek indult, jelenleg 85 taggal működik s naponta uj tagokkal szapodunk, midőn nagy fáradsággal sikerült az eddig széthúzó magyarságot egy táborba gyűjteni, hol az ember szive örömtől áradoz, midőn látja, hogy az eddig elhagyatott magyarság mily örömet talál az önképzésben, miat lelkesül magyar hazn'jáírt a most ezt mind egy csapásra meg akarják semmisíteni azok, akik nekünk osak árulóink voltak mindig. A magyarnak tehát Horvátországban csak kötelessége van, de joga vajmi kevés. Lehetne irni kötet számra, de arra e helyen nem vállalkozhatunk. De vegyük már most Muraközt, hogy témánk teljea legyen. Muraközben élő horvát ajkú testvéreink osak anyanyelvükön hallják a pop igéjét, a papja, tanítója, jegyzője anyanyelvén társalog vele; míg nálunk a pap, jegyző azt feleli, hogy beszéljen horvátul, magyarul nem köteles tudni, * pedig tud.* Vegyük pl. Perlakot., nagyközség, járási székhely, melynek szépszámú intelligenciája van, ezenkívül az ujabb generáeió, mely állami iskolájából került ki, ha nem is tökéletesen, de annyit beszél magyarul, mennyi elegendő arra, hogy mtigyav nyelven, egyszerű gondolkozás ínak megfelően társalogni tudjon. Már most emnagyközségnek egyetlenegyszer sincs magyar prédikációja, a vallás tekintetében tehát azt gondolhatjuk, hogy Peilak Dráván tői fekszik. Ha aunyire sovinista volna a magyar ós energikusabb, minek ily esetben okvetlen kellene lenni, akkor már rég oda hatott volna, hogy megkövetelné minden vasárnap a horvát prédikáció mellé a magyart is, anélkül, hogy a népet megfosztanánk anyanyelvétől, kr. az iskolán gyermek, az a magyar nyelvet némil«g elsajátított muraközi testvér elmenne nz ily prédikációra, gyarapodnék szókincse s igy pár évtized alatt elmondhatnáuk, *ha miudsnütt igy cselekednénk,* hogy kiépítettük az egységes, magyar nemzeti államot. De ez csak akkor lesz kivihető, ha nem Jurigáék kormányozzák az iskolákat, hanem a magyar áilam. Félre tehát a lovagiassággal, melynek ninoj helye akkor, midőn orozva, saját hajlékunkban támad ránk az ellenség. Még nincs késő védbáítyákkal körül venni Muraközünket, m-dynek népe még mindig megnyerhető a magyar állameszmerendületlen hívének. De hogy munkánk kárba ne vesszen, hogy csakis tiszta búzát csépelhessünk, végezzünk először alapos földforgatást, hogy a gyom többé ki ne btirjánozzék. HiId László Julián iak. ig. tanító. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. >Boldog ország.* Ez egy keresztény-szociális drámának a cime, a melyet e hó 16-án fognak műkedvelők előadni az Arany Bárányban. Véletlenül kezembe került, elolvastam, és nem tartom hiába való munkának, ha esetleg e helyről felhivliatuám figyelmét 3z előadásra azoknak, a kik taláü még ügyet sem vetnének az egészre. Szembe van állítva egymással — az idő: a közel jövő — a mostani, akkor már teljesen legyőzött társadalmi rend és a diadalmas, de hata'saiban és tehetetlen vergődésében kétségbeejtő szociál-demokracia. Ideje volt ezt a thémát, a melylyel foglalkozni ma már minden józanul gondolkodó embernek kötelessége, a szemléltető irodalom mezejére terelni. A szociál-demokricia már lényegénél fogva engesztelhetleu harcot jelent a jelenleg fennálló társadalmi, gazdasági és politikai rend ellen. És a szooialdemokraták ezt a harcot teljes őszinteséggel be is jelentik lapjaikban mindennap. Do nemcsak bejelentik, hnnem meg is vívják jobb ügyhöz méltó fanatizmussal. Ebben a harban a szociáldemokráciának egyik főcélja bebizonyítani, hogy a nemzetek jólétét állandóan biztosítani a tőke államosítása nélkül lehetetlenség, mert a szabad verseny a munkabérek lefokozására vezet, a köznyomornak pedig ez az oka. Iunen van m, hogy a pártvezetőség majd az egyik, majd a mtisik szakmának munkásaira parancsolja rá a sztrájkolást tígy, hogy sztrájknak folyon kell lennie. Hol itt, hol ott, de sztrájk van mindenkor, és a szrájkok száma óvenkint rohamosan növekszik. A munkaadók feje fölött Damokles kardjaként ott függ a munkások sztrájkbalépésének lehetősége, hacsak az intéző körökkel nem tudja a békés egyetértésnek az útját, de főleg a módját. A munkaadók tehát kénytelenek lévén nagyobb munkabéreket adni, kénytelenek a közönségen bevenni a többletet és egy szép napon belekerülünk a mainál is sokkal nagyobb drágaságba, mely lehetetlenné teszi a kereskedelmet, az ipart, a megélhetést. Minél nagyobb számú és minél sürübb a sztrájkol ás, annál közelebb jutunk az elviselhetlen drágasághoz és annál kétségbeejtőbb lesz a kis emberek jövője. De hát a szociáldemokrácia azt akarja! Nekik, hogy egy általános forradalmat csinálhassanak, mindenro kész tömegre van szükségük, olyanra, mely nem érez semmi lelki megnyilvánulást, ha a jelenlegi társadalmi rend