Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-26 / 4. szám

1908. január 26. » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* A társaságban az áll«mi hivatalok minden ágazatából vannak képviselők, ki feleségestől, ki pedig — nem lévőn felesége — a nélkül. Az egyik ágazat jelenleg iizotés rendezés előtt áll és igy nagyon természetes, hogy az érdekelt jelűit erősen szidja a javaslatot. — Nem lesz belőle semmi előnyöm. A mostani korpótlékkal éppen belekerültem volna a több Öaetésbe. Felesége erre malioioeusau megjegyezte: — Na hát én meg szívesen elengeduém a korpótlékot, ... ha helyette mfíködési pótlékot adnának. Hogy segített magán. A bevezetés itt is hasonló, avval a különbséggel mégis, hogy más társaságban történik, a hol a túlnyomó részt urak képezik. Mig ők benn az ebédlőben beszélgetve iszogatnak, addig H háziak közkedvelt leánykája, az 5 éves osöpp Klárika legújabban felfedezett tehetségében gyakorolja magát. Rsjzol. A mi papir csak keze ügyébe kerül, azt mind tele rajzolja. Le van már rajzolva az angyal, a Mikulás, a mama, a galamb és mindaz, ami érdeklődésére osak méltó volt. És már itt el kell róla ismerni, hegy idejéhez képest egy igazán sokat sejtető tehetség fug belőle kibontakozni. Mos is, hogy kifogyott már a thémábói, kapja magát és a jelen levő urakat rajzolja le sorba mind. Mondhatni elég invenoiozusan, mert egyiket szakáláról, másikat szemüvegéről meg lehetett ismerni. Persze a dicséretekből nem fogytak ki, ami a kis aranyost még jobban inspirálta. Nemsokára előkerül ismét és mutogatja ujabb raj 7 át. Egy emberi forma, hiányos fejjel. Mert szem és száj volt a fején, de orr, az nem. E heiyett az alak feje iÖlött egy hatalmas félkör alakú vonás. — Hát Klárika ez kiosoda?Ez nem jól van! Hol maradt az orra ? — Nem jól van ?! Hisz ez az . . . izé . . . bácsi. Da akkora orra van neki, hogy igy nem fért rá a papirosra, kát azért rajzoltam föléje. A kl nem olvas regényt. Ez meg sörözés közben történt. Előjött a szó egy csinos megjelenésű leányról. Miiyen irányban folyt róla a diskurzus, az mellékes. A lényeges csak az, hogy valaki megjegyezte, miszerint a mai társadalmi felfogás ezérint roppant nagy hibája van : az tudniillik, lugy az anyja vezeték nevét kénytelen használni. Az egyik urnák ee szeget ütött a fejébe, mert ezt a viszonyt aztán bővebben senki sem magyarázta. — Hát az aDyját is ugy hivják mint őt? — Igen. — És az apját meg igy hivják ? — Igen. — Hát mért nem az apja nevét viseli akkor? — Mert nem lehet. — De hát rnért nem lehet ? Erre aztán kifakadt RZ, ki folyton adta a válaszokat. — Miért nem lehet? Istenem! Hát sohse olvastál te még Ohnet Györgytől regényt ?! A szokás hatalma. Egy kis költői nsgyzással mondva: Noé óta sDnyi bort nem fogyasztottak a borissza emberek, mint az a zalaegerszegi fiatalember, akiről ez & kis krónika szól. Az eset hőeo a miüap este egy pikkoló árnyékában kezdto a szórakozást. Az utja aztán a «Bárány«-ba vezette, ahol egy nótrfaó vig társaságba keveredett. Annak a társaságnak nagy gonddal összeállított alapszabályai vannak. Az alapszabályok egész füzeire menő pontokból állnak és *•% érdekességük abban rejlik, hogy mindegyik poní szigorlton tiltja a — vizet. Ebben a társaságban a szóban forgó fiatalember, minden különösebb meteorologiai jóslet nélkül, ugy elázott, hogy hajnal felé már édesanyját eem ismerte volna meg. Óriási duzlijával ekkor a mámoros emberek szokása Ezerint kormányt vesztve imbolygott a népteie-i utcákon, amí^ nagy terhe alatt lerogyott a templom előtt. Igy aludt aztán reggelig, amikor a templom előtt gyülekezett hivők költögetni kezdtek. — Hé — uram ! — Nó . . . . nyöszörgött az alvó férfiú a tamplom ajtaja leié lordulva. — Keljen föl! — Czoki! — Keljen föl ! ne aludjék itt — ráncigálták jobbra és balra a mámoros fiatalembert. Pakkor az alvó nagyot horkant és meg sem fordulva, boszusan morgott a költögetőkre : Jöjjön elsején. Parasztfurfang. A járásbíróságnál valami asszekuráaió pört tárgyaltak, melynek során a paraszt furfang érdokea megnyilatkozását hallhatták. A megkáropult ember testvérével jelent meg a tárgyalásion. A testvérének nagy szerepe volt az ügylet-kötésnél, mert körülbelül az ő biztatására irta alá az tfcosj az asszekuráoiót egy biztosító ügynökségnél. Ez a biztatás pedig körülbelül a következő szavakkal történt: — Testvér, ne ird alá, mert ebbül bajod is lőhet, de azért csak ird alá. Ne ird alá, mert a ti'kár ur ki is gyiihet hozzád, de azért, itt is alá Írhatod, mert minek gyünne ki olan messzire. Különben pedig, ha akarod, ird alá, ha nem akarod, ne ird alá, de azért csak ird alá. Igy mondti el ezt atanukép kihallgatott testvér a bíróság előtt. Akibőí milliomos lesz. V'gan voltak a minap éjjel a Kummer kávéházban. Az egyik mellékszobában néhány »aranyifju» itta a szőlőlevét és hallgatta a cigány hegedűjének zokogását. Egyszerre az egyik, aki arról ismeretes, hogy verseket szokott faragni, hirtelen felkiáltott: — Ha belőlem nem lesz milliomos, akkor senkiből sem ! A hallgatóság kíváncsian nézett a »nobel fepitces" iijura, aki imigyen fejtette ki tervét: — Hát tudjátok, szövetkeztem a testvéremmel, aki olyan természettel van megáldva, hogy képes H szúnyogból elefántot csinálni. Most már tegyük föl, hogy a „Baross-liget" szúnyogjaiból naponkint osak öt elefántot csinál, ez magában 5000 korona, mert hát egy elefánt mostoha unok testvérek között is m^gér 1000 koronát. Ez egy év alatt kitesz, 1,825.000 koronát. Nem kétséges tehát, hogy néhány év alatt meghaladja a Rotechild vagyonát nagy művészetével. Miután az sem volt kétséges, hogy az iiju alaposan elázott, ünnepélyesen és kellő tisztelettel az ajtó elé tették a többiek a milliomos jelöltet. A mocsárban. Bíboros szirma, tüzvörös virágok Királyi palástnál, kiomló vérnél, Leánypirlilásnál, hajnal kelésnél Pirosabb, illatos, csodavirágok Nyíltak, himbáltak egy mocsár felett. Lángoló szirmuk illatot ontott, Bódított mint egy sötét lebontott Nehéz hajsátor. - Szellő ha játszott, Száruk kacéran rezdült, hullámzott Hajlott és zúgott ide-oda. Minden szellőnek ők illatot adtak, Minden lepkétől ők csókokat kaptak És csókos szellő, szerelmes lepke Kürtön kiáltva, harsonán hirdetve Az illatok és csókok mámorát Megrészegedve szárnyalt tova. Vidám, szerelmes, piros virágok Nyíltak, himbáltak egy mocsár felett. S kinyílt közöttük egy fehér virág Egyenes száron, magasra nőve, Szomorún, egyedül, idegenül Bámult a forró, nehéz levegőbe. Fölnéztek rá a vérpiros virágok: Mit akar itt ez a fehér virág? Az ő gyökere is lenn a mocsárba. Mért néz oly büszkén, idegenül rájuk ? Mért nem hajlik, miért nem ring a szára Csábítva hivón és szerelmesen ? 11a szellő jő, mért áll oly mereven ? Forró illatárt mért nem ont reája ? Hogy elbóduljon tőle s tovaszálva Elvigye hírét ? — Mért fordul el Ha mellette egy lepke szárnyú lebben. Fehér szirma a csóktól, visszaretten Illatot szórni ez akar talán ? Csókos, hajlongó, csábitó, kacér Mámorba vesztő, bíboros virágok Illatba fojtó tüzes táborán Mit akar itt ez a hideg virág ? Bíboros szirmú tüzvörös virágok Királyi palástnál, kiomló vérnél, Leánypirulásnál, hajnal kelésnél Pirosabb, illatos csoda virágok Hajlonglak, zúgtak, egy mocsár felett. És ott állt közöttük a fehér virág. Lenézett rájuk. — És idegenül Csüggedten, egyedül büszkén susogta: Mit aka rok én itt ? — Mit keresek ? Hírek. m Temeavát megvo uj főispánja. Fővárosi lapok közlik, hogv ŐteUége a király H'itelendy Ferenc főrendiházi tagot, Z ilavárm"trye volt főispánját, a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület elnökét T'-m^svármegye főispánjává nevezte ki. Hertelendyet Ferenc kiváló tehetségeinek s nagy agilitásának megfelelő polcra heiyezi a királyi kitüntetés. Kinevezések. A magyar királyi igazságügyinister dr. Sártory Zsigmond nagykanizsai kir. törvényszéki joggyakornokot a dunafóldvári királyi járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi minister Litvay Endre oki. tanítót a nagykanizsai állami elemi népiskolához rendes tanítóvá neve/te ti. A zalaegerszegi kir. pénzügyigazgató Spiegel Géza holládi lakóst a zalaegerszegi kir. adóvat Iboz díjtalan adóhivatali gyakornokká nevezte ki. A magyar királyi igazságügyminister Gutnilár Mihály nagykanizsai kir. törvényszéki díjookot ugyanoda Írnokká nevezte ki. Izr. istentisztelei. A péntek esti istentisztelet további intézkedésig 4

3/

4 órakor kezdődik. Gyászhir. Boldogfai Farkas Ferenc, Zalavármegye volt számvevője, pénzügyi számellenőr január 20-án 72 éves korában meghalt Zalaegerszegen. A még teljes erőben levő férfiút súlyos gyomorbaj támadta meg, halála előtt néhány nappal. A gondos ápolás és az erős szervezet azonban legyőzték a betegséget 8 hozzátartozói és az orvosok biztosra vették feigyógyu'ását. A nagy beteg már lábadozóban volt s örült, hogv néhány nap múlva elhagyhitja az ágyat. Nem ez a betegsége ölte mag, hanem a szive. Éjszaka hirtelen roszul lett, ezivszélhüdést kapott s néhány pero alatt kiszenvedett. Szegény jó Ferkó báo3Í elköltözött az élők sorából. Aki ismerte — pedig sokan ismerték — mindenki megkönyezte, mert mindenki szerette. Tipikus ílakja volt annak a veszni indult magyaros világnak, amely a régi nemesi kúriákban élt s amelyet a pusztuló udvarházak omladékai már már eltemettek. Az idők lelke tépi, szaggatja a régi magyar társadalom hagyományait; átalakul körülöttünk minden, átalakulunk magunk is és a mai nemzedék alig tudja már megérteni azokat a célokat, amelyek felé a mi öregeink ifjú korukban törtek; az anyagiasabb kor sivárabbá teszi a lelkeket, amelyeknek nincs már meg az a lángja, amely apáinkat hevítette. Kevesen vaunak, akik a pusztulásból, a múltból meg tudták menteni, az életen végig meg tudták őrizni a lelkesedést az eszményekért, való rajongást s a szebb jövőbe vetett rendithetetlen hitet. Farkas Feronc a kevesek közé tartozott. Rajongó lelkű iíju volt agg korában is. A régi jó táblabírák minden erkölcsével, minden hibájával, változatlan gondoikozásmóddal és érzéssel jött a múltból a jelenbe. Legnagyobb hibája közös volt a régi kúriák lakóival: az emberekben való bizalom, a mindenkit keblére ölelő szeretet. Holtáig megőrizte tőről metszett humorát, kedélyének frisseségét. A politikában törhetetlen negyvennyolcas volt kezdettől fogva; a társadalmi életben élénk, vidám, kedélyes ember; — a hölgyeknek nagy tisztelője, a férfiaknak jóbarátju. Nagy részvéttel temettük el 21 én. A temetésen az elhunyt gyermekein és rokonain kívül megjelent a vármegye tisztikara, gróf Batthyány Pál főispánnal s Árvay Lajos alispánnal együtt;