Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-07 / 23. szám

XXVII. évfolyam Zalaegerszeg;, 1908 junius 7. 23, szám Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat uem küldünk vissza ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. YES HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. Pünkösdkor. Ragyogó ünnepe a nyárnak, piros Pünkösd, üdvözöl téged az emberiség, mely várja-várja sok száz esztendő' óta, mikor szállnak le megint a tüzes nyelvek, hogy megmagyarázzák nekünk az élet és halál csudás titkait. Oh hol maradtok, tüzes nyelvek? Sokszor azt hittük már, hogy eljöttetek segíteni gyengeségünkben, jöttek királyok, vezérek, férfiak és próféták, teremtettek uj hitet, forradalmat, uj országot, más társadalmat és mikor megtörtént a nagy változás, láttuk, hogy nem ó'k az igazak, nem őket szállták meg a tüzes nyelvek és szavuk elhangzott, elhalt a kavargó évszázadok históriájának mérhetetlen pusztaságaiban. Csaknem kétezer esztendő óta egyre nyeli a sir az emberiséget, egyre terem uj a helyébe, de az élet, az ember maga régi marad s nem szólaltak meg köztünk a tüzes nyelvek. Ez a Pünkösd melankóliája. Az emberiségnek csak fizikai megújhodása van, a lelki még mindig késik. De örömünnep a pünkösd és a nyár zöldelő és érlelő pompájába öltözött természetben vidáman dicséri minden jó lélek az urat, hogy ezt az ünnepet is megérni engedte. Az év legszebb szakára esik Magyarországon a Pünkösd. Legragyogóbb köntösében pompázik ebben az időben erdő, mező, berek, a levegő tele van madárdallal és virágillattal. A nép nemcsak a vallás ünnepét üli meg e napon, hanem a természetét, a termelő és gyümölcsöt hozó földét is. Néhány hét és itt lesz az aratás ideje, amely egy esztendőre dönti el a gazda és az ország sorsát. Egy jó aratás reményében áll a pünkösdi diszbe öltözött oltárok előtt a gazda, könyörögve a felsőbb hatalmakhoz, hogy váltsa valóra reményeit. »Adj uram jó aratást a te népednek« ! ez a kivánság zsongja át ebben az időtíjban minden magyar gazda lelkét svaiéban már régóta nem volt nagyobb szükség arra, hogy ez a kivánság beteljesedjék. De mi nemcsak jó aratást, hanem erkölcsi megújhodást is kivánunk Pünkösd ünnepén a magyar népnek. Lazul az erkölcs és az Istenbe vetett hit mindenfelől, forrongó uj eszmék és áramlatok kezdik átjárni a tömegeket s azoknak lelkén mindjobban érezhető lesz az átalakulási proceszszus, mely annak idején döntő fordulatok elé fogja állítani nemcsak az országot, hanem egész Európát is. Megakadályozni ezt az átalakulási processzust nem lehet, de hetyes irányba terelni igen és erre kell törekednünk. Az ideák s eszmék, melyek az emberiséget mozgatták, az elmúló évszázadokkal együtt változtak a história tanúsága szerint s ezen változások vagy lassan, békés uton történtek meg, vagy országokat rengető forradalmakkal jártak. Manapság, amikor olyan tág tere van mindennemű erkölcsi vagy társadalmi mozgalom terjedésének, amikor a sajtó utján egy-két nap alatt járják be az országot az uj ideák s a propaganda csinálás olyannyira könnyű, kettőzött figyelemmel kell lennünk minden uj alakulással szemben, hogy ideje korán gátat vethessünk vagy helyes irányba tereljük az erősbödő uj áramlatokat. A forró nyár a mozgalmak legalkalmasabb ideje, külső természeti behatások fogékonyabbá teszik a lelkeket az emóciókra. Pünkösd ünnepén azért jutnak eszünkbe mindezek, mert már évek óta tapasztalhatjuk, hogy hamis nyelvek szállnak le nyaranta a magyar nép közé s vagy izgatnak a meglevő rend ellen, vagy a középkor sötétségét hirdetik a napsugaras pompázó világban. A reakció és a szociáldemokrácia, ez a két szélső pontja a modern ideáknak, egyaránt környékezi meg a jó magyar népet. Az egyik a lelkiismeret szabadsága ellen izgat, a másik arra oktat, hogy meg kell változtatni a világ rendjét, ha mindent feldöntő forradalom árán is. Szerte az országban számtalan demagóg rombolja a lelkeket és ha ideje korán nem vetünk gátat a szétromboló áramlatnak, nagy belső veszedelmek fenyegetik az országot. Lassú, de hatásában nem bizonytalannak Ígérkező aknamunka ássa alá ezt a magyar társadalmat, amely annyi véráldozat után ért el a szabadsághoz és lépett a boldogulás útjára. A felforgatók fokozódó erővel törnek a mai rend ellen s ezt meg kell akadályozni, mert romlás és pusztulás lesz a folytonos izgatás eredménye. Ezek a borús gondolatok foglalkoztatnak, amidőn lelkünkkel átrepülünk a üai számunk 12 oldal* Pünkösdöt ünneplő gyönyörű országon, melyet szeretünk kimondhatatlanul. S ez a szeretet magyarázza meg, hogy aggódunk érte, hogy féltjük — de bizunk is benne. Ezer esztendő óta él itt a magyar és ezer veszély között is ő maradt az ur ebben a szép országban. Ez a nagy, nehéz mult biztosítéka a jövendőnek és ha az ország hű fiai megteszik kötelességüket, a jövő méltó folytatása lesz a múltnak. Magyar érzés. (F. É.) Nagy nemzetek sajátsága, hogy nyelvükhöz, szokásaikhoz, intézményeikhez, hagyományaikhoz határtalan fanatizmussal ragaszkodnak. Minden egyes cselekedetük, minden ténykedésük kifejezi azt a határtalan rajongást, melylyel nemzetükhöz, nyelvükhöz való tartozást dokumentálni akarják. Külföldön ezt az érzést sovinizmusnak nevezik. Senki azon meg nem ütődik, senki abban valami különöset, vagy esetleg müveletlenséget nem lát, sőt épen hazafiasnak minősítik az ebbeli érzelmeket. A nagy nemzetek csapatában, a németek, angolok, franciák, olaszok között, talán épen a legműveltebb nációnál, a franciáknál találjuk ezt az érzelmet a leginkább kifejlődve és senkinek sem fog eszébe jutni ezért a nagy francia nemzetet barbarizmussal, balkanizmussal megvádolni. S mit tapasztalunk nálunk ? Minálunk magyaroknál, kik a sorstól már amúgy is sújtva vagyunk, hogy teljesen idegen polyglott nemzetektől, de még nemzetiségektől is vagyunk körülvéve, kik az évszázados küzdelmekben, mellyekkel a kereszténység uralmát igyekeztünk megvédeni a török és tatár előtt, száz sebből vérezve osak nagyon kis mértékben tarthattunk lépést a többi nemzetek szaporaságával, minálunk, ha törvény utján, avagy társadalmi téren a magyarság, a magyar érzelem védelmére kelünk, azonnal a barbarizmus, a műveletlenség vádjával sujtatunk, csak azért, mert fejlődésünk és további lételünkre fontos és imminensen veszélyeztető áramlatoktól akarjuk megvédeni szégény és egyedülálló nyelvünket, sajátosságainkat. A sovinizmus Magyarországon tilos. Németországban meg van engedve, hol 54 millió egységes németnyelvű állampolgár áll őrt a német nyelv és kultura fenmaradásán, ott meg van s meg volt engedve, Elzász-Lotharingiában, melyet a franciáktól hóditott el s melynek lakói tiszta francia nyelvű emberek, meg volt engedve, Porosz-Lengyalországban, melynek lakói tiszta lengyel ajkú állampolgárok, a köteles német nyelvű oktatás törvény utján való behozatala. Nálunk, magyarföldön, azon a területen, melyet őseink vérük hullajtásával szereztek, megvédtek török, tatár, német ellen, nálunk a világsajtó azonnal a nemzetiségiek pártjára áll, azoknak a pártjára, kik részben titkon becsempészték magukat a magyarok védte területre, részben a Habsburg királyok jóvoltából bekoldulták magukat országunkba, mihelyt a legcsekélyebb eszközöket akarjuk alkalmazni magyarságunk, nyelvünk megerősítésére. Pedig bebizonyított tény, épen a történelem bizonyítja, hogy csak az a nemzet, az az ország képes megküzdeni ugy politikailag, mint gazdaságilag többi versenytársaival, melynél egységes nyelv, egységes akarat párosul. A polyglott or-