Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-24 / 21. szám

• Zalanaegye, Zalavármegjei Hirlap* 3 többség nélkül a parlamentarizmus a legelső kritikus kérdésnél válságba juthat s mihelyt az egyes pártok közti elvi ellentétek kiélesednek s a koalíció szétbomlik, újra ránk tör a reakció teljes erejével s mind az az értékes erő, amely a kormányzásban szerephez jutott, alkotás helyett meddő küzdelemre lesz utalva. Kossuth Ferenc a helyzetből levonta az ország érdekeinek legjobban megfelelő következtetést : egy táborban kell egyesíteni a nemzetet, hogy a válságot elkerüljük. Az is bizonyos, hogy az egyesülés osak a 48-as programm megközelítésével vihető keresztül. Hiszen annak idején a liberális többség is azt hangoztatta, hogy végső oél a 48-as programm s a 67-es politika annak csak eszköze. Álláspontját a lehetőségek mérlegelésével indokolta s opportunus szempontok szerint kormányzott. Az irány tehát a 48-as eszmények felé való haladás volt. Ennek a haladásnak nagy lökést adott a a nemzeti küzdelem után kialakult helyzet s visszafejlődni nem lehet már azért sem, mert 1867 óta nem létezett politikai párt, sőt nem volt egyetlen magyar ember sem, aki el nem ismerte volna, hogy a 48-as eszmények megvalósulása nemzeti életünknek tökéletesebb, magasabb fejlődési fokához vezet. Életrevaló nemzet épugy nem térhet vissza a fejlődés alacsonyabb fokaira, mint ahogy a fejlettebb iíju nem fór bele a pólyába s nem tudja felhúzni a gyermekcipőket. A fejlődést lehet hátráltatni, egy ideig talán meg is lehet akadályozni, de el kell jönni az időnek, amikor az emberiséget uraló kényszerítő törvények uralomra juták. Vagy elpusztul a nemzet, vagy halad a fokozatos fejlődés utjain. Nem lehet tehát semmiféle szemüvegen keresztül nézve letagadni, hogy Kossuth Ferencnek igaza vau abban, hogy ha a nemzet egy táborban akar egyesülni, vagy a viseonyok az egyesülést követelik, ez csak a 48-as elvek alapján történhetik. Lehetetlen, hogy minden magyar embert őszinte örömmel ne töltene cl az a remény, hogy a 48-as elvek diadalra jutnak s hogy egy hatalmas guvernementális pártban egyesül a nemzet színe java. A függetlenségi pártnak az ország békéje érdekében kormány >n kell maradnia s programmjának az élet követelményeivel kell számot vetnie. De viszont minden józan magyar embernek oda kell állania a nemzet hivatott vezérei mellé és azon szempontok előtt, amelyek a fúziót követelik, el kell némulnia minden pártérdeknek s minden egyéni érzékenykedésnek. A meddő közjogi vitáknak, amelyek hazánkat évtizedekig marcangolták s elmaradottságunkat okozták, meg kell szünniök. Erős, egységes, hazafias kormányzó pártra van szükségünk, amely hosszabb időre biztosítsa a békés fejlődést. Ezt reméljük a fúziótól. (Egerszeg az hires város), nyáron poros, télen sáros. Nem uj mondás, de igez. De ne keseredjünk el; nemcsak nálunk igaz, hanem a legtöbb vidéki városban, amelynek környékén az Istentől megáldott agyag termi a búzát, vagy homokba fekhetik bele a szél. Nekünk pedig van agyagunk is, homokunk is. Már pedig a porbáuyákat nem öntöztetheti a város. Ha az ég csatornái bedugulnak, nkkor a városi lajt nem sokat használ. Porunk tehát volt, van ós lesz örökkön örökké. Mindebből azonban nem következik, hogy portengerben muszáj élnünk az idők végéig, vagy legalább is addig, amig a tüdőnk végleg el nem pusztul. Por, egy kis por, sőt sok por még megjárná. Hanem aunyi por, amennyi Zalaegerszegen van, ez már csakugyan több a soknál. A szól folytonosan fuj, hol északról délnek, hol délről északnak. Az északi szól keresztülkergeti rajtunk a porfelhőt Bakik, a déli pedig visszaszállítja, ha jó kedve van, Szentivánig. Valahol a vármegyeház, vagy a nagytemplom körül torlaszokat is épít szépen kiszitált mikroskopikus gömböcskékből és játékos kedvében apró boszorkánytölcséreket kavargat belőle, hogy a járókelők szemébe csaphassa s azután dudorászva, nevetve elillanjon, mint egy pajkos iskolásgyerek. Legjobban kineveti azouban szól apó a város lajtjait, amikor apró vizsugaikkal akarják lefőzni a göcseji port. Az a kis viz nem nagyon tud parancsolni a pornak, amely egy óra múlva vígan száll tovább. Mi az a kis öntöző vályú, amely az elmés szerkezetű kocsikon lóg? Csak annyit használ, mint mikor egy üveg aixi olajjal akarná az ember elositítani a háborgó Balatont. Ha mégis napjában többször végigsétálnának a város táltosai az utcákon, különösen így szárazság idején, az talán le tudna kötni egy csomó port. Az sem volna haszontalan intézkedés, hogy ha a háztulajdonosokat köteleznék a naponként többször való öntözésre. Kivételes száraz időben indokolt volna a szigorú parancsolat, mert az öntözés nemcsak kényelmi szempontokat szolgál, hanem közegészségi szempontból is fontos dolog. Egy szóval: szives figyelmébe aj áljuk a városi halóságoknak a port, a rengeteg sok port, a tüdőnket, amelyet agyongyötör a forró számum s epedve várjuk a vízhordó lajtokat is, ha már az ég csatornái nem akarnak megnyílni. * * * (Bécsi és budapesti tudósok.) Nem mesélek; nem a saját fantáziám termékét mondom el, hanem tovább adom azt, amit hallottam s aminek igazságáról alkalmam volt meggyőződni. A vidéki ember, ha nagy bajban van, siet a tudomány nagy metropólisaiba, mert azt hiszi, hogy ott jobban talál alkalmas embert, aki bajából kisegitse. Még a vidéki fiskálinsal csak beéri, de nagy betegségből való gyógyulást már csak a „professoroktól" remél. Az orvosok maguk is elbiztatják a pacienst Pestre vagy Bécsbe, mert a vidéki doktornak nincs rendelkezésére az a sok mindenféle eszköz, ami egy nehéz operációhoz szükséges. Sokszor a paraszt ember is rászánja magát a nagy útra s beállít a nagyságos professor ur várótermébe. Egy paraszti emberrel esett meg az a sor, hogy valami operációt kellett volna rajta végezni. A budapesti tanár megvizsgálta, meg is vigasztalta, hogy nem olyan nagy a baj, csak tegyen le ötszáz pengőt, aztán megoperálja. A szegény ember elszörnyfíködött. Ötszáz pengő nagy pénz; majdnem a fele vagyona. Annyit nem fizethet. A tanár tehát azzal bocsátotta útnak, hogy menjen a klinikára. Busán távozott a beteg ember. A klinikára menni nem akart, inkább lesz, ahogy lesz. Valami ismerőssel találkozott, akinek elpanaszolta a baját. A jó ismerős pedig elbiztatta Bécsbe a mi parasztunkat. Megadta neki egy hires sebész cimét, akihez el is utazott a magyar paraszt. És ott azt se kérdezték tőle: tud-e fizetni, vagy nem, hanem megoperálták azonnal, a hires tudós pedig megelégedett a szegény ember által adott 100 koronával. Nem akarom azt állítani, hogy ezt az esetet általánosítani lehet a magyar tudósokra, de fájdalom, nagyon sokan vannak, akiknél a tudomány osak üzlet és nem hivatás. Annak a szegény parasztnak nem nagyon fogja a magyar urak iránti bizodalmát növelni az esete. Az intelligens ember pedig arra gondol, hogy amig a szegény körorvos, aki husz krajcáros receptekből ól, éjszakának idején rázós, piszkos szekéren siet a betegéhez s ha nem igyekeznék rajta segíteni, egyszerűen elcsapnák: addig a nagyságos tanár ur fényes szalonjábau csak százasokért részesülhet a tudomány áldásaiban a bizalommal oda zarándokoló paraszt. Ez az oka annak, hogy a bécsi tanárok rengeteg jövödelmet élveznek magyar pacienseiktől, mert ugy tartják, hogy jobb a sűrű garas, mint a ritka forint. (A hernyó.) Csúnya aktu ilitás a hernyó, amely elemészti a gyümölcsfák termését. De most nem panaszkodni akarok, sem utuiutatást nem óhajtok adni a hernyó pusztítására nézve. A hernyó csak szimbólum lesz ebben a rövid cikkben. Szimbóluma a mi hátramaradott gazdasági életünknek s annak az érzéketlenségnek, amely agrár állam létünkre meglátszik minden őstermelési ágban. Nem állítom, hogy másutt nincs hernyó. Nincs olyan intenzív gazdálkodás, amely a rusnya férget ki tudná irtani. De nincs annyi, mint nálunk. Ez már bizonyos. Amikor pedig ez a sokkal kevesebb hernyó felüti a fejét olyan helyen, ahol fejlettebb a gazdasági élet, ott kell megnézni: micsoda védekezés folyik s hogyan oltalmazzák a falevelet. Nálunk pedig csak tessék lássék az egész mesterség s a magyar paraszt a maga csodálatos fatalizmusával mindr-n nagyobb emóció nélkül el tudja nézni: miként pusztítja a reménységet a paraziták légiója. Emlékezzünk csak vissza, milyen nehéz volt a magyar földművelőt rászorítani arra, hogy a peronospora ellen védekezzék s permetezze a szőlőjét. A cserebogarat meg éppen szereti, mert az a babonája, hogy cserebogaras esztendőben jó a gyümölcstermés. Egy intelligens gazdával is akadt találkozásom. Kint jártunk a kalásztól hullámzó mezőkön. A rozs már hányta a fejét, de csodálatosan satnya volt. Minden második szál lekonyult és sárgult a levele. Megkérdeztem a gazdát, hogy mi baja van a vetésnek. Nagy hidegvérrel azt felelte, hogy: valami féreg rágja el a gyökerét. Azután kerestük a férget. Találtunk is néhány bogarat, kukacot, amelyeket — néhány rozs szállal együtt — felküldettem a rovartani állomásra. Ott azután megmagyarázták, hogy miféle veszedelmes betegségben sínylődik a vetés, amelyet le kell kaszálni, a földjét fel kell szántani, nehogy a nyavalya elterjedjen az egész vidékre. Hát persze ebből nem lett semmi. A rozs megérett, learatták s csépeltek belőle ocsút. Szóval: Magyarországon mindenféle parazita jól megél, csak magunk pusztulunk, aminek az okát félig meddig önmagunkban kereshetjük, mert puhák vagyunk és kényelmesek. Körülöttünk nyüzsög a sok fürge, élelmes hernyó, bogár, féreg, amely ráveti magát a kenyerünkre a gyümölcsünkre, mi pedig rezignációval várjuk : mit ment meg belőle az Isten. Esküdtszék. A zalaegerszegi kir. törvényszéknél a mult héten esküdtszéki főtárgyaiások voltak. Három I bünügy volt tárgyalásra kitűzve, egyet azonban a törvényszék a jövő ülésszakra halasztott. Első nap. Németh Bali Péter a vele vadházasságban élő asszony megbízásából elment Háshágyra, hogy az asszony ott hagyott ágyneműjét átvegye. A párnákat azonban nem adták ki neki, mert nem hitték el, hogy jussa volna hozzájuk. Németh dühében kiment és felgyújtotta a házat. Ezért a cselekedetéért már a mult esküdtszéki ülésszak alatt törvénybe idézték, de a védő kérelmére a biróság elmebeli állapotának megfigyelését rendelte el. A törvényszéki orvosok ellentétes véleményeket adtak, amiért a biróság újból elhalasztotta az ügyet. Második nap rablás bűntettével vádolt Szekeres István és Illés Vendel állottak a biróság előtt. Berke Lidia koldusasszony Gáborjaházán Illés Vendeléknél lakott, egy nyomorult szurdékban. Az asszony rendkívül takarékos, alig költ el egy két fillért,; az összekoldult pénzt BITUMINA tetőfedőanyag tiszta bitumenből készített valódi aszfalt tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő BITUMINÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. BITUMINA RÉGI ZSINDELYTETŐK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BRE1NER BENŐ fakereskedésébeii ZALAEGERSZEGEN.