Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-19 / 3. szám

e » Zalamegye, Zalavárroegyei Hírlap* 1908. január 19. Ki mondja meg a portömegben Melyik mi volt s mit érezett? Ki válogat szét rózsa szirmot S bűzt lehellő szemetet ? Mégis mily dőrén, büszke vággyal Ember agyában munka foly, Örök hirnévre vágyva : épít Lázasan, mint dúl hangya boly; Épít hatalmas, büszke művet Ezernyi célból: — céltalan. Hiszen ez ócska sártekével Mindennek közös sorsa van . . Szerte porladva elvegyül majd Alkotó agy és műremek S ki tudná melyik volt teremtő S agyától mi teremtetett? Munkácsi képe földsarával S Árpád porával egybe foly. A múlás mindent egybe simít De nem jutalmaz —- s nem torol. Porod ma gondol — holnap érez; Agyadnak sejtje szív lehet És a por, mely ma érzett, gondolt — Holnap nevelhet majd gyepet. A köny itt szemembe Petőfi Porából tévedett ide ? S e rongy tintás papír előttem Talán Rákóczi nagy szíve?! Ezért küzdöttek és alkottak S csináltak itten életet ? Hogy a szeméttel egybefolyva Szellő játszhasson véletek ? Ezért évődtök minden percben Hogy mi a létből öntudat? Ezért kerestek fel az égbe A csillagokhoz uj utat ? . . . Mily gyötrelmes, mi kinos átok LeskőcLni így a kulcslyukon A végtélen sötét homálya Kérd — s én? — hiába nem tudom. Levelek. 4 levél. Rétmezö, 1908 január 16. Kedves apám ! „Szobor vagyok, de fáj minden tagom!" — igy Vörösmarty. — „Ember vagyok, de mégis órakerék vagyok, gondolataimmal szakadatlan tempóban a többi órakerék fogaiba kapaszkodom, nincs tehát ráérő időm, hogy fájdalmat is érezhessekl" — igy én. Vörösmarty szebben, okosabban és hihetetlenül fejezte ki magát, — én órakerék vagyok, sem oko6an, se szépen nem ketyeghetek, igaz, hogy hihetőbbet. Amikor kedves apám levelét olvastam, fejembe szaladt a vér, nagy kedvem támadt, hogy lecáfoljam, nem a rámvonatkozólag megirt őszinte véleményt, hanem egyéb állításait, vagyis inkább az ezekből levont következtetését. Jött azonban a Rendelet, hogy: Bendegúz vármegye közigazgatása ezennel kineveztetik toronyórává, én pedig maradjak ott, ahol vagyok, de kutyakötességemnek ismerjem reggel 8 órától 12-ig, délután 2 órától 4 óráig megszakítás nélkül ketyegni, ketyegni; — ha bolondul jó a kedvem, ketyeghetek tovább is, ellenben bármennyire indiszponábilis volnék, vagy lehetnék, pénzbírság, fejvesztés, ésatöbbi terhe alatt a hivatalos órák négy határa közt be ne álljon a ketyegésem. Kedves apám, az én hireeen felcsapott bajszom a földet kémleli most. Tudja isten, mit goudol magában, nem merek rá kiváncsi lenni. Hogy azonban ón, az órakerék, mit gondolok, kiketyegem ugy, amint következik. Közigazgatni Magyurországot verkli módjára nem lehet. A közigazgatás megnyilvánulásában maga az élet, azok tehát, akik hivatottak a közigazgatásra, más kifejezéssel az élet szabályozására, kell, hogy bírjanak mindazokkal a tulajdonságokkal, melyek egy egészséges eszű és éplelkü tősgyökeres magyar ember érzós- és gondolatvilágát benépesítik. Annak megítélésénél, hogy a tisztikar élére állított alispánnak a tisztikarral szemben mi a kötelessége, csupán egy kérdés vehető figyelembe : ki az a tisztikar? — Ha a törvényhatóság épeszű — és Mkii emberekkel töltötte be a tiszti állásokat, az alispánnak ebbeu az irányban nem lehet egyéb feladata, minthogy a közigazgatás komplexumában a végrehajtás főbb irányait e s ügyeljen, h">gy n tisztvi<»»lő a burokra i tizmus ut vezetőjébe n." kerüljön. Ha azonban a tisztikarba nem ki-^ ;trányban ferde eszű és ködös lelkű alakok is jutottak, ez a valóság a legnehezebb leiadat elé állítja az alispánt. És itt meg kell állapodnom, -szembe kell helyeznem az épeszű és lelkű tisztviselői i ferde észjárású ós ködös lelkületű tisztviselővel. A első ugy él, ahogy általában a kifogástalan emberek leélik az életüket, hivatalos működésóbeu is tehát az élethez simul; — a második nem ugy ól, mert nem is ólhet ugy, mint az elsft, szinte bizonyos tehát, hogy hivatalos működésének az eredménye: kisebb-nagyobb akadály az ólét szakadatlan előrehullámzása előtt. — Tisztességes mindakettő (aki nem az, annak ki kell tekerni a nyakát!), — de mig az elsőbon a gazdag tehetségű agyat is háttérbe szoritja a belátásban, méltányosságban,lemondásban,emberszeretetben, büszke sovinizmusban kicsúcsosodó érzelemvilág folytonos lüktetése, a másodikban élreugrik az ósz, mely legyen tehetsógben és tudásban nagy, vagy törpe, a lélek világítása nélkül letóved az emberséges élet arasznyi széles ösvényéről. — Olvastam valahol: tégy az életigazság mérlegének egyik serpenyőjébe mázsányi tudást, fölkapja azt, mint valami pihét, a másik serpenyőbe dobott parányi érzés. Fűzzem tovább? Csak annyit még, hogy az első kategóriás tisztviselő sok jó és rosz szokásnak a rabja, — a másodikba tartozó : ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Az első gyengeségeinek tudatával szerény nyíltan is, gonlatban is, — a második önmagán kivül bőgő szamárnak hisz mindenkit, — tisztviselőtársait nyiltan is; azokat, akik bizalmukkal megtisztelték, osak gondolatban. — Amaz, ha nehéz időben (megbízójának néha kongó hazafíságától megtévesztve bár) emberül megállta a sarat, lelkiismerete nyugalmában keres és kap jutalmat; — ez a vihar multával nemzetszinü gúnyába bújik (mily lealacsonyítása a nemzet szineinek I), s melldöngetés kísérete mellett a stróberség vádjával rágalmaz, — de jutalmat követel . . . Na, hát elismerem, kedves apám, hogy a tisztviselők osztályozásában merev ós túlzó voltam. De mert a főcélom az, hogy a hivatalos órák pontos betartására vonatkozó alispáni rendelet céltalan voltára és várható káros következményeire rámutassak, — engedje meg nekem. — igy boríték alatt — ezt a túlzást ós merevséget. A rendelet — nem tagadhatom — eléri azt a célt, hogy ezentúl minden egyes tisztviselő, talán másodpercnyi pontos-ággal, — betartja a hivatalos órákat. Dj ám nem ez a valóságos célja a rendeletnek, hanem a közigazgatás megjavítása I Hogy mi a jó közigazgatás egyik elemi feltétele, milyen összetételűnek kell lennie a jó közigazgatási tisztviselőnek, nzt nz eddigiotben (ha túlozva is), kimutattam. Ha azonbau a közigazgatás manapság még nem kielégítő, annak nem az első kategóriás emberek, hanem a rendszer az oka. Mit gondol tehát kedves apám, megjavitja-e a kaptafa- és numerus-rendszerbe szoritot közigazgatást a gépszerű pontosságot követelő alispáni rendelet'? A válasz megadása előtt tudnia kell azt it, hogy aki titsztviselő eddig rabji volt annak a szokásnak, (mely egészsége feltételévé vált), hogy reggel, vagy ebéd után fél órát elaludt a hivitalos időből, — vagy aki tisztviselő, legtöbbször hivat,alfőnöki engedély alapján, csömörét hivatalos ténykedés helyett valami megfelelő szórakozással ütötte agyon, — ezt a látszólagos mulasztást busásan pótolta azzal, hogy megfelel'í hangulatában, munkakedvében éjszakákon keresztül hivatalos ügyekkel foglalkozott. A szokás az egyéniség egyik alkateleme, respektálni kell, hacsak a közérdekbe, vagy az általános erkölcsi felfogásba nem ütközik. Általánosítani a tisztikarral szemben valami olyan kötelességet, mely lényegtelensége mellett kipusztít ezer jó ós rosz (de általános emberi) szokást, elhibázott dolog, a közigazgatás embertiold >gitó célja issza meg a levét. A gépszerű pontosság, b muszáj kiöli a munka lelkét s pár óv alatt a bürokratizmus fu.óbolondjaivá gyúrja át a haugulnt embereit . . . Ha ma'r a gyarlóságok kiirtására vetjük magunkat, nagyobb vadat keressünk, — van elég. Hogy többet ne említsek, ismerek olyan emb'H-t, kinek megvan az a gyengéje, hogy a tényleges hatalmat, — legyen az törvényes, vagy törvénytelen, — módfölött respektálja. Udvarias, í tehát no adj' Isten, hogy ha már egyszer a | törvénytelen hatalom meghívásait is elfogadta, a törvényes hatalom meghívásait visszautasítsa. Ki itt a gyarló: az udvarias? Ki itt a hibás: a törvényes hatalom? Ha tudnák a szereplők, hogy £>« ilyen jelenségek mennyire megmételyezi!; a közlelkiismeretet ! . . . Isten mentse hazánkat még egy föllbrdulástól ! Szerető üa. U. 1. Fél esztendőre akartam az idén ha*nlátogatrn", mert ideges főfájás gyötör, beteg, törődött vagyok, — de épp most kapom a Rendeletet, hogy örüljek, ha a szabályrendelet 3zerint járó hat heti szabadságot megkapom. Soproni kereskedelmies iparkamara köréből. i. A soproni kereskedelmi és iparkamara évek óta fáradozik »zon, hogy az üzletüket Ausztriára is kiterjesztő kerületbeli kereskedőket és iparo8 kat az Ausztriában való ujrandózás, tehát a kétszeres adózás terhétől megóvja. A kamara e fáradozását csak csekély eredmény kisérte, egyrészt mert a magyar ós osztrák kormány közt a gazdasági és pénzügyi megegyezés dolgában folyó tárgyalások véget nem értek s igy a kétszeres megadóztatás kiküszöbölésére alkalmas ós egybovágó rendelkezést a két kormány nem adhatott ki, másrészt azért, mert számos kereskedő és iparos az osztrák pénzügyi hatóságoktól szenvedett zaklatásokat kamaránkkal nem közölte s igy nem állt módunkban, hogy az érdekelteknek legalább esetenként járjunk kezükre. Az Ausztriával létrejött gazdasági és pénzügyi egyezmány, mely 1908 évi január hó 1-ével lépett életbe, a vázolt viszás állapotnak véget vet s ezért a soproni kamara kötelességet vél te.jesiteni, midőn a létrejött egyezménynek a kétszeres megadóztatás elkerülésére vonatkozó határozatait, nemkülönben az e tárgyban kiadott kormányrendeleteket az alábbiakban közli s ezzel az érdekelteknek oly tájékoztatást nyújt, melynek birtokában bárki idegen segitség nélkül is megvédheti jogait, sőt orvoslást keres az adózás terén a múltban szenvedett sérelmeire is. Mihez osak azt a megjegyzést fűzzük még, hogy kamaránk az érdekelt iparosoknak és kereskedőknek ez adóügyeket il'etoleg a jövőben is készséggel nv ujt további információt és ad útbaigazítást, amennyiben aziránt hozzá fordulnak. Az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról szóló 1907 évi LIV. törvénycikk fölhatalmazza a m. kir. kormányt, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása, a kétszeres megadóztatások elkerülése stb. iránt a magyar szent korona országai ós a birodalmi tanácsban képviselt királyságok ós országok között 1907 év

: október hó 8-án kötött szerződést, illetőleg egyezményt és pótegyezméuyt 1908 január hó 1 -élői kezdődő hatállyal óletbelőptethesse. E fölhatalmazás alapján a m. kir. kormány 6124/1907 szám alatt kibocsátotta az életbeléptetési rendeletet, mely teljes szövegét foglalja magában a két állam közt létrejött szerződésnek, egyezménynek és pótegyezmónynok. Az üzletüket mindkét államra kiterjesztő vállalatok kótszjres megadóztatásának elkerülése végett kötött egyezmény 7 §-a a közetkezőon rendelkezik : „Ha valamely vállalat üzemét az egyik állam területén fekvő telepéről a másik állam területére is kiterjeszti anélkül, hogy ugyanott üzlettelepet létesítene, ugy adóztatásnak osakis ott lehet a helye, ahol az üzlettelep van" A félreértések ós félremagyarázások elkerülése szempontjából nagy a jelentősége annak, hogy mi tekintendő üzlettelepnek? Erre nézve az egyezmény 10. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: Uzlettelepsk gyanánt elárusitó-irodákat ós gyári raktárakat kell tekinteni. Elárusító irodául tekintendő a vállalatnak a saját gyártmányai eladásának közvetítésére szolgáló irodája, vagy állandóan e eélra tartott alkalmazottja, raktárul pedig Baját helyiségben tartott olyan áruraktár tekintendő, melyben az árukat a vállalat saját alkalmazottai adják el. Üzlettelep gyanáut ellenben uem tekinthető, ha a vállalat áruiból valamely önálló ügynök az általa kibérelt helyiségekbon tart raktárt, vagy ha az áruk bizományként, akár saját