Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)
1908-05-10 / 19. szám
XXVII, évfolpm. Zalacgerraeg, 1908 május IO. 19. szám, •iHMiVmsiMBgMMMMMl Előfizetési dl]: Egész évre . 16 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 IC 50 f Egyes szám Ara 20 íilli'r Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza Jj®!! j^k Polifi F BJ8ÍH-S W«t JttmMm^M I \ r•rafssfia es Tarsaaaimi <rrOTTrnni~r)i"i—rnr-mnnmi irr-irr 'mr mm LIWUI . m u • i • m ir in »i rr.ww -ÍJJW.-W^B.UWJama* . i awxt.iitan r*Mrta»iK&AMMaxitKíMWB ingyenes népoktatás. (K. «l.) Apponyi Albert gróf, vallásos közoktatásügyi miniszterünk a nevelésügy terén nagy horderejű újítás tervével foglalkozik. A népoktatást ingyenessé akarja tenni összes elemi iskoláinkban. E szerint tekintet nélkül a népiskola jellegére, megszűnik a tandíj fizetésének kötelezettsége. Ez az eszme megérdemli az elismerést. A tervbevett reformnak fontosságát igazán csak az tudja megítélni,, aki ismeri a népet és aunak ^körülményeit. Az iskolafentartó jövödelmének javarészét a növendékek után befizetett tandíjak képezik. 9 A tapasztalás azt mutatja, hogy általában a szegény embereknek több gyermekük van, mint a gazdagoknak. Következésképen az iskola költségeit inkább állják a szegényemberek, mint a gazdagok. A szegényebb nép között mondhatni nincsen elterjedve az egyke, mig a gazdagok közölt igen. Már most ezeket tekintetbe véve megállapíthatjuk, hogy Apponyi gróf ezen újítása határozottan tehertó'l menti meg a szegény népet. A községi és felekezeti iskoláknál az iskolaszékekben mindenütt gazdag, nagyon sokszor gyermektelen emberek ülnek, kik mint iskolai hatóság intézkednek a családos szegény emberek erszényére. Ez bizony visszás állapot, melyet ezen reform meg fog szüntetni. Megesik az is, hogy a szegényebbek, különösen a cselédemberek, tanköteles gyermekeik létezését elhallgatják csak azért, mert ha bevallják, a gyermek iskolába jár és tandíjat kell érte fizetniök. Tudom, hogy ez az állítás sokak előtt hihetetlenül hangzik, de igy van. Nem mondom, hogy ez gyakori eset, de az a kevés eset, ami eló'fordul, az bizonyítja a nép gondolkozás módját. Megtörtént esettel tudom igazolni, hogy vannak gyermekek, akik tiz-tizenkét éves korukban látják eló'ször az iskola belsejét, mert nem volt, aki értük a tandíjat fizesse s községi illetőségük ismeretlen lévén, az elöljáróság nem törődött velük. Szegény árva gyermekek, akik az iskolától távoleső majorokban nevelkednek kegyelemkenyéren, hányszor maradnak analfabéták a tandíj miatt! Nevelőik, hogy tandíjat ne kelljen fizetni, összeirás alkalmával eltagadják őket. Ily viszonyok között ugy a kultúrára, mint a nép anyagi viszonyaira nagyon kedvező hatással lenne az ingyenes népoktatás. A magyarosítás szempontjából is nagy fontossága van. Gróf Apponyi Albert ezélőtt egy évvel felemelte a tanítóság fizetését és ezzel az iskolafentartók terhét emelte. Midőn ezt keresztülvitte, előáll egy másik reformmal s ezzel csökkenti az iskolafentartók jövödelmét. Ily módon az amúgy is súlyos anyagi viszonyok között tengődő nemzetiségi iskolák feltétlen az állam kezelésébe mennek át. Es ebben nyilvánul Apponyi zsenialitása. A tisztán szociális kérdést a magyar állameszme, a magyar kultura kérdésévé teszi és mint ilyent is oldja meg. Apponyi ez alkotásával az egységes magyar állam kiépítéséhez nagyban hozzájárul. De van az éremnek egy másik oldala is, mely bizonyára sok gondot s nem kis fejtörést fog okozni a reform tervezőjének. Honnan veszi ugyanis az iskolafentartó a tanító fizetését és az iskola fentartásálioz szükséges költségeket, ha eddigi jövödelmének oroszlánrészétől, a tandíjtól elesik ? E problémát mostanában tanulmányozzák a kultuszminisztériumban. Az 1869. évi XXXVIII. tc. iskolai alapvagyon létesítését tette kötelezővé, melynek évi jövödelmei az iskolai költségek fedezésére fordítandók. Csakhogy ez a vagyon oly csekély, hogy a kamat korántsem elegendő az iskola fen tartására. Az anyagi kérdések megoldásán dől el a reform-terv sorsa. Ha az állam, amelynek terhei az utolsó évtized ulatt óriási mértékben fokozódtak, képes lesz egyrészről az állatni iskolákban szedett tandíjakat nélkülözni, másrészről a községi és felekezeti iskolák elmaradó tandíjbevételeit pótolni, akkor az újítás már csak elvi kérdés. Már pedig azt hisszük, hogy alig van Magyarországon olyan ember, aki az ingyenes népoktatásnak ne volna a híve. Hiszen ez egyike a legszebb szociális eszméknek. A tudás, a művelődés eszközeit ingyen rendelkezésére bocsátani mindenkinek, akit az állam arra kötelez, hogy legalább a minimális ismereteket megszerezze, ez nemcsak az igazság és méltányosság elveinek felel meg, hanem a kultura terjedésének is hathatós támasza, A szociáldemokrácia számára is tartalmaz a reformterv egy szép tanulságot. Bebizonyítja azt, hogy azok a szociális törekvések, amelyek a nagy tömegek valódi anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítésére irányulnak, nem csak a vörös zászló alatt élnek s nem csak társadalmi forradalom által valósulnak meg. Maga az állam s a kort átértő álítmférfiak, amikor a rend fentartását, a fokozatos fejlődés zavartalanságát az államhatalom eszközeivel őrzik, egyszersmind keresik a valódi szociális igazságokat s megvalósításukhoz szükséges eszközöket. A kisember terheinek könnyítése ad irányt úgyszólván minden reformnak. Az ingyenes népoktatás terve is erre irányul. A teher áthárul az államra, amely ismét a vagyonosabbak vállaira rakja, az ismereteket, az iskola áldásait pedig ingyen osztogatja a szegény ember gyermekeinek. <<D> <®) <®> <<£» <®> C<g5>) «*» <<•>> (»» «»(<s» .<*>> («»> «5>| («» (®> amt «*>) «<y> <<•» «]í» ,sV» dö>) <<Sj> «3»> <íf» «•>) «»»<»» itfí) <t»» c<5>> <<jö) «¥» <<D> «S» <<e>> <W «'£» «®?> <®> <<$)> "1*> '<j>> "&> '«S>> " «->» -it 1 1 <<£»> w m :t az 9 fj%rany fsa k,<3> 66 unmmmmMmmxmaBauBaMMmmmm STIO^H^i^Oflíl" i t ü n ő kőbányai sc Számos látogatást kér Tosch Károly szállodás. <<$)) (<ü» «£»> c<8>> <<£«! I<&) <g>, «J>) <<$>> <íjs>i (<5>> C<£>) <«»>> ( <5>> ««•>> <«£» ug)> úgp «gn «I»; (<«» «ff» <@> <<öj) <««.> c©> («£» «•» i€«» <«•«> <®> <<*» ««»> <©»> <*£» <®> <<§»• '©> <W <@> <<1" '<£•> «a>' <-H>> '<S>> i
