Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-22 / 12. szám

2 • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1908 március 22. jegyzőileg hitelesített másolatát, amelynek tartalma szerint az ő kenyéradó gazdája hazai iparcikkeket és házi ipari készítményeket árul — ajánlatot kért és — sajnos — kapott is néhány helybeli előkelő úrnőhöz, akik a látszat által tévútra vezetve, tényleg nagyobb megrendelést tettek is a vigéonél. Amikor azonban a város tanácsa, mint I. fokú iparhatóság a megrendelések gyűjtésének megengedhetősége é3 az áruk proveneintiája tekintetében vizsgálatot tartott, minden kétséget kizárólag azt állapította meg, hogy az állítólagos hazai gyártmányú cikkek és há-.i ipari készítmények K. K. privileg. Rumburger Webenfabrik May & Holfeld Georgswalde Bőhmen (cs. kin szabadalmazott rumburgi szövőgyár May ós Holfeld Georgswalde, Csehország) gyárában készültek s az ármányos vigéc a tulipánmozgalom lelkes jóhiszemű bajnokait ós bajnoknőit rutul rászedte. Ezen azután már mit sem segített az, hogy a városi tanács a vigécet elzárásra és pénzbüntetésre ítélte. Nem denunciál tehát, hanem hazafias kötelességét teljesiti mindenki, aki az ilyen visszaéléseket a hatóság tudomására hozza. De van egy más — bár hasonló — természetű visszaélés is, amely városunkban ugyancsak burjánzik. Ez pedig abban áll, hogy idegen városok iparosai elárasztják városunkat alkalmazottjaikkal, akik itt munkák teljesítésére megrendeléseket gyűjtenek. Különösen e^yes szabóiparosok használják ki városunk néhány hiuságban szenvedő rövidlátó emberének ez irányban való gyengeségét, akik azt hiszik, hogy ők nyomban sokkal hódítóbbak és rokonszenvesebbek lesznek, ha budapesti vagy nagykanizsai szabóiparosok szecessziós szabású remekművével rövidítik meg helybeli szabóiparosainkat, pedig közgazdasági bünt követnek el ezek az urak is, amikor idegen ipar pártolásával elvonják a mi iparosainktól azt, amit ezek tőlük méltán igényelhetnének. A mi szabóiparosaink képesek ugyauarra, amit a nagykanizsai vagy akár bud-vpesti szabó megtud csinálni; sőt a mi iparosaink ezt sokkal olcsóbban tudják megcsinálni, mert hiszen ők általában véve is sokkal kevesebb kiadással űzhetik iparukat, mint egy budapesti iparos i ezen felül különösképen nem terheli helybeli iparosainkat az a horribilis kiadás, ami egy iiyen megrendeléseket gyűjtő vigéc utaztatásával felmerül. Az idegen tollakkal ékeskedni kivánó ilyen helybeli megrendelők elfelejtik azt, hogy azok az idegenből ideszakadt üzletszerzők azt az elvet követik: Mundus vult decipi, ergo decipiatur. De elfelejtik art is, hogy hiúságuk eltévelyedése folytán nemcsak önmagukat károsítják meg, de szinte helyrehozhatatlan kárt okoznak a helybeli szolid iparnak és közgazdasági bünt követnek el saját városukkal szemben is. Térjünk vissza'tehát az elhagyott jobb útra, pártoljuk azt, amit pártolni kötelességünk is : a a helybeli tisztes ipart! (-y.) Aktualitások. (Ünnep után.) Megünnepeltük mároius idusának hatvanadik évfordulóját. Visszaemlékeztünk nagyjainkra, Kossuthra é» Petőfire, akiknek lángszavai nyomán kipattant a szabadság első virága. Megmozdult a rög, amely nem tűrte tovább az eltiprást. A hegyek ormairól, az erdők sűrűjéből, a délibábos rónáról csak egy hang volt hallható: népszabadság. Kidöntötték a korhadt oszlopokat s helyükbe kitűzték a szabadság zászlóját. Élni vagy halni! Ez lett a jelszó. Azután következett a titáui harc, amelyet a vér nélkül kivívott szabadságért fegyverrel kellett megvivnunk. A kaszából, az eke vasából kard, a templomok harangjaiból ágyú lett. A tanuló letette könyvét, az iparos szerszá mait, a kereskedő bezárta a boltját, a nemesség leakasztotta az ősök rozsdásodó kardját s egy zászló alatt küzdött a népszabadságért. Harcmezővé lett az ország, patakokban folyt a vér. Ha elnémultak egy-egy percre a fegyverek s leszállott a nemzet fölé a kétségbeesés éjszakája, akkor megmozdultak a temetők s az ősök lelkei jártak fel a táborokba egy szent túlvilági izenettel : harc a végkimerülésig, küzdelem a dicsőségig vagy elbukásig. És a félistenek harcoltak, amig ki nem verte kezeikből a fegyvert az orosz beavatkozás. Mindezeket elmondtuk ékes szavakkal március 15-én és lelkesedtünk a szabadság eszményéért, amelyet vérrel öntözött meg sok magyar dalia. Valakikről azonban megfeledkeztünk. A halott hősöket dicsőítettük, de az élőkről nem esett szó s hallgatnak róluk a szónokok s hallgat róluk az irás egész éven keresztül. Pedig még sokan vannak azok, akik végigharcolták a nagy küzdelmet ós sokan vannak köztük, akik a koldusok kenyerét eszik. A nemzet hősei alamizsnán tengődnek. I A kiegyezés a szabadságharc veteránjainak csak részben szolgáltatott igazságot. A honvédalap, amelyből a rokkantak koldustarisznyára valót kaptak, a honvéd menház, amelyben néhány aggharoos meghuzódhatik, gyarló kárpótlás. Az árulókat busásan ellátta a hatalom, a hősöknek p;dig alamizsnát osztogat a nemzet. Fogynak már, napról napra gyérülnek. Legalább az utolsóknak biztositson az ország gond nélkül való aggságot s vegye őket körül a nemzet akkori tisztelettel, mint a görögök az ő hőseiket. Bizony erre is kellett volna gondolnunk március idusán. (Kisértetek.) Közeleg a feltámadás ünnepe. A tavaszi mosolygós égőn rózsás sugárkévében fürdik a felkelő remény. Es ugy látszik, nemcsak a természet, nemcsak a vallás, de a politika egén is feltünedezik a feltámadás hajnala. Erre vall legalább, hogy mindenünnen elősetteukeduek előbújnak a mult kísértetei. Arnyak, kiket örökre letűntöknek hittünk, manók, lidéroek, kikről ugy gondoltuk, hogy a semmiség sötét fergotegébe fúltak, ime elérkezettnek látják az időt, hogy előmerészkedjenek dohos kriptáikból. Kristófly szónoklatokat tart, Tisza István audenciákra siet, minden jel arra vall, hogy valami készül. A sötétség lovagjai ugy találják, hogy mostani helyzetünk eléggé zavaros ahhoz, hogy eredménnyel halászhassanak benne. Nekik pedig egyéb céljuk nincsen. A hatalom, a hatalom . . . Mohó kezekkel kapnak utána és ha százszor is kisiklik kezeik közül, újra és újra utána törtetnek, véres verejték csurog homlokukról, lihegve gázolnak tüskén-bokron át, kezüket megsebzik, lábukat elkoptatják, de nem adják fel a hiábavaló küzdelmet. Nem nyugosznak bele, hogy eltemetett alakok és — meg kell vallanunk, számításuk nem hiábavaló. Hiszen, ha a nemzet zöme, a beosüleletes magyarság ki is mondta rájuk a halálos Ítéletet, azért még mindig van és lesz, akibe belekapaszkodhatnak. Ott van először is Bécs. Bécs mindig hálás tud lenni, amig e hála megnyilatkozásából magára is valami előny háramlik. Hogyne tartaná továbbra is kegyeiben a patkányokat, mikor azok a magyarság ellen dolgoznak. A bűnök büntetlensége volt a rokonszenv legerősebb bizonyítéka. Máshol azok a latrok, akik fegyveres kézzel a nemzet szabadsága ellen törnek, börtönben pusztulnak el, vagy legalább is a számkivetettség kenyerét eszik, nálunk szabadon járnak és büszke gőggel nézhetnek szemébe a becsületes hazafiaknak. De nemcsak Bécsre támaszkdhatnak. Be kell vallanunk, hogy táboruk egyre növekedőben van. Nagyon sok »hazafit aki eddig kitartott a hatalom mellett, mert önzetlen fáradozásának jutalmát várta, megunta a várakozást és uj terét keresi érvényesülésének. Ezek a kiéhezett alakok lelkesen csatlakoznak a visszajáró kísértetekhez, — hiszen nincs mit veszteniük, inkább csak nyerhetnek. Kérdés már mostan az, hogy elég erős e ez a két támogató oszlop, hogy a darabont söpredék fejéről elhárítsa a közvélemény felháborodásának viharát. Attól tartunk, hogy igen. És épen ezen aggodalmunk késztet bennünket arra, hogy felemeljük óvó ós tiltakozó szavunkat. Minden becsületes magyar embernek résen kell lennie, hogy ravasz alattomossággal bene csempészkedhessenek az ilyen alakok az alkotmány sánoaiba. Annak a megvetésnek, mely ezeket gaztetteik idején sújtotta, sohasem szűnő lobogással kell ott égnie minden hazafi szivében. De nem csöndben, szerényen, alázatosan, de igenis fennen égő szövétnekként, hogy bevilágítson a kripták dohos világába és pőrére vetkeztesse a fel-feljáró kisértetek legtitkosabb gondolatát is. Ha a darabontszolgálat ezelőtt két esztendővel bűn volt, ugy ma sem szűnhetett meg annak lenni. Ha akkor közmegvetés volt a büntetése, ma is ezzel kell sújtani. Pokolra a lidércekkel, pusztuljon a régi vétkek kísértete. (Osztrák lapok és magyar olvasók.) Ha jól emlékszünk, már irtunk erről a témáról. Hogy újra felelevenítjük, annak az oka egy kis statisztika, amit bizalmas uton sikerült megszereznünk s az a szomorú tapasztalat, hogy van még olyan uri család is, amelynek állandó ós kedves olvasmányát képezik a bécsi élclapok, amelyeknek nincs egyetlen egy száma, ahol a magyar embert guny tárgyává ne tennók. Elhiszi e az olvasó, hogy Zalavármegyébe több osztrák lap jár, mint ahány előfizetője van egy magyar szépirodalmi közlönynek? Pedig igy van. Nem tartozunk azok közé, akik kínai fallal szeretnék körülvenni Magyarországot, hogy a nyugati kultúrának a szele se térhessen hozzánk. Sőt szerény irásuukkal mindig buzdítottunk, hogy tanuljunk meg mindent, amit lehet s vegyünk át a nagy művelt nemzetektől minden ismeretet, ami haszuos és üdvös. Aki teheti, járja be a külföldöt, nézzen, lásson és tapasztaljon, de ne azért, hogy azután lekicsinyelje a hazáját s dicsőitso az idegent, hanem hogy szellemi kincseket hozzon haza, amelyeket itthon gyümölcsöztessen. Az idegen nyelvek megtanulásának sem vagyunk ellenségei. Jól tudjuk, hogy aki tudományos munkálkodással, művészettel foglalkozik ; aki modern kereskedő akar lenni s aki nagyipart űz, rászorul az idegen nyelvre. Nem valami örvendetes dólog biz ez, de igy van. És ezzel számolni kell. De ez még nem követeli azt, hogy német legyen a műveltségünk, német nyelven szedjük be a szellemi táplálékot s lelkesedjünk a bécsi újságokért, amelyek közül még a legtárgyilagosabb s legközönyösebb is ellensége a magyarságnak és magyar előfizetői kedvéért sem csap fel nemzeti apostolnak. Amig valaki azért veszi a kezébe a német újságot, mert üzleti összeköttetései miatt szüksége van rá, ezt még legalább nKg lehet érteni és meg lehet bocsátani. Azzal a fájdalmas tudattal, hogy Magyarország közgazdasági életének súlypontja ma még Wienben van, az ember kénytelen kelletlen elfogadja azt a magyarázatot, hogy sok magyar embernek a kenyérkeresetéhez tartozik a Presse böngészése. De már amikor valaki csak azért tart uémet újságokat, mert állítása szerint azok jobbak, mint a magyar lapok s nzért hozatja a bécsi élclapokat, mert azokban jobbak a viccek, az ember f'elháboroMilyen kerítést készítsünk? oicsót, szépet, tartósat

. a drótkerítés. Magasság és lyukbőség tetszés szerint. Bámulatos olcsó árak!! Készítek acélsodrony ágybetéteket 5—10 évi jótállással. Felvilágosítás ingyen. Szabó József első vasmegyei sodronykerités, Agybetét és szitaéru üzlete SZOMBATHELY, Kőszegi u. 8. sz,