Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-01 / 40. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. azeptember 24. A zalavármegyei községi és körjegyzők egyletének jubileuma. Szép emlékünnepet ült a mult héten a Zalavármegyei községi és körjegyzők egylete. Negyedszázados fennállásának emlékét ünnepelte ez az egyesület, amely vármegyénk jegyzőit a kartársi szeretet és barátság kötelékeivel fűzi össze; amely nemcsak a jegyzői kar érdekeit szolgálja, hanem a községi és vármegyei közigazgatás fejlesztése körül is érdemeket szerzett magának. Ennek az egyesületnek tiszteletreméltó működése megérdemli azt az elismerést, amellyel a vármegye vezetői körülveszik, mert működését arra a nívóra emelte, ahol önzetlenül szolgálta nem csak tagjainak érdekeit, hanem a közügyet is. Huszonötéves tevékenységének nyomai meglátszanak a vármegye jegyzői karának életében, tekintélyének folytonos emelkedésében s a községi közigazgatás egész vonalán. A huszonöt év előtt elvetett mag meghozta a gyümölcseit s az egylet méltán ünnepelte meg alapításának emlékezetét. Az ünnepély a vármegye székházának nagytermében folyt le. A díszközgyűlésen az egylet tagjai elfoglaltságuk miatt valamennyien nem jelenhettek meg, de oly sokan voltak, hogy az érdeklődés pezsgő és éber testületi szellemről tanúskodott. A közgyűlésen megjelentek: Csertán Károly alispán, dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, Thassy Kristót főügyész, Thassy Lajos központi főszolgabiró, Czukelter Lajos, Kautfmann Mátyás, Bubics Tivadar aljegyzők, dr Csák Károly árvaszéki ülnök, Gryneusz György pénzügyi titkár. Kovács Gyula elnök a közgyűlés megnyitása után felkérte a jelenvoltakat, hogy a r. kath. templomban tartandó hálaadó isteni tiszteleten vegyenek részt. Mise után az elnök a közgyűlést újból megnyitván, az alább egész terjedelmében közölt beszédet mondta, amelyet többször megszakított az éljenzés. Ezután Vass Miklós, az egylet főjegyzője felolvasta az egylet huszonötéves történetét, amelyben kegyelettel adózott az úttörők emlékezetének. A felolvasást szintén egész terjedelmében közöljük. Az elnök felolvasta Hertelendy Ferenc főispán levelét, Légrád nagyközség elöljáróságától, a lágrádi társaskörtől és önk. tüzoltóegylettől érkezett üdvözlő táviratokat, Mayer István főszolgabiró levelét; bejelentette, hogy több tag elmaradását Írásban kimentette s végül indítványozta, hogy Illés Lőrincnek, az egylet megalapítójának síremlékére a közgyűlés koszorút helyeztessen. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Délben társasebéd volt a »Korona« szállodában, amely kedélyes hangulatban a késő délutáni órákig tartott. Az első felköszöntőt Kováts Gyula elnök mondta Csertán Károly alispánra, mint a jegyzői kar jóakaró vezérére. A jelenvoltak az alispánt viharosan megéljenezték. Csertán Károly alispán válaszában kiemelte, hogy Zalavármegye jegyzői kara hivatalos pályája alatt mindig büszkeségét képezte s mindig büszkéit hivatkozik annak jeles és kiváló tagjaira. Az egyesület még csecsemő korát élte akkor, amikor a vórmegye élére került s hosszú időn keresztül figyelemmel kisórte annak fejlődésót, elismerésre méltó működésót, örömmel és büszkeséggel töiti el a jegyzői kar folytonos haladása és emelkedése. Arra a nagy testületre, amely Magyarország felvirágzásán, a nép boldogulásán fáradozik, különösen Zalavármegye jegyzőire s az egylet elnökére, Kováts Gyulára ürített poharat. Frenetikus éljenzés fogadta az alispán szavait, aki ezután a távollevő főszolgabirákról emlékezett meg. Ugy vagyok meggyőződve — úgymond, — hogy tisztviselőtársaim a jegyzői kar egyesületi tevékenységeinek móltányolásában velem egyek ; ezért nem tudom feltételezni, hogy a főszo!gabirák, a jegyzők közvetlen fellebbvalói, a mai ünnepélyről fontos okok nélkül maradtak távol. Ma kétszeres szükségünk van az együttérzésre, Thassy Lajos főszolgabírót, mint jegyzőinek szigorú de igazságos és szerető főnökét éltette. Majd Gryneusz György pénzügyi titkárra és Ferenczy Jánosra, a jegyzői kar érdemes Nesztorára és büszkesére ürített poharat. Dr Ruzsicska Kálmán ;kir. tanácsos, tanfelügyelő magas szárnyalású beszédben, szokott ékesszólásá"al a jegyzőknek a magyar kult'.ra szolgálatában szerzett érdemeiről szólt s kérte őket, hogy ha segítettek felépíteni az iskolát, segítsenek megtölteni azt nemzeti ós ideális tartalommal. Kováts Gyula az egyházi férfiakra, tanítókra s a sajtóra emelt poharat, Kauffmann Mátyás dr Ruzsicska Kálmánra, Zalavármegye ideális lélkü tanfelügyelőjére, dr Csák Károly a jegyzőkre, mint a nép hivatott vezéreire, Zábó Gyula a falu békéjére, a nép vezetőinek egyetértésére mondtak felköszöntőt. A jelenvoltak mindnyájan egy szép nap emlékét vitték magukkal. Elnöki megnyitó. Mólyen tisztelt díszgyülós! Nagyrabecsült Vendégek 1 Kedves Kartársaim 1 Zalavármegye községi és körjegyzők testülete ünnepet ül ma, pmidőn egylete 25 éves fennállásának jubileumát tartja. Sohasem éreztem oly terhesnek, de egyszersmind magasztosnak is elnöki tisztemet mint ma, egyesületi életünk e korszakot alkotó ünnepélyes pillanatában, amikor néhány szóval méltatni jutott feladatomul a mai ünnepség jelentőségét. Nehéz volna e kötelesség még az esetben is, ha teljes mértékben birnám az ékes szólás szép, de nehéz kellékeit, mennyivel nehezebb tehát akkor, amikor ismerem ebbeli gyarlóságomat s érzem emellett határozott elfogultságomat. Nagy dolog — mólyen tisztelt Díszgyülés — vázolni egy intézményt, amelynek 25 éves múltja van és ismertetni egy testületet, amelynek abban óriási rész jutott. A jubileumi ünnepségek rendesen emléknapok, amelyek valamely személy, avagy intézmény egy bizonyos elért korának megörökítése céljából szoktak megtartatni. Egy ilyen korhoz ért a mai nappal Zalavármegyc községi és körjegyzők egyesülete is, amikor 25 év zajlott le azóta, amidőn azt e vármegye jegyzői karának dicső elődei megteremtették. Mennyi minden törtónt már azóta ! Mily sok változáson ment keresztül e testület élete ? Mekk órát változott a közigazgatás menete ? S mily óriási haladást mutathat fel ez elmúlt L5 év története?' Az mindnyájunk előtt ismeretes. Ha visszapillantást vetünk hazánk fojlődés történetére, annak korunkat századokkal megelőző lnpjain is találkozni fogunk ma'r a falusi jegyzői intézménnyel, mely minden időben hű és úgyszólván elmaradhatatlan kísérője volt a községi életnek s viselője jó és balsorsban osztályosa a falu népének. Igaz ugyan, hogy nem valami nagy tudásu és készültségü ember volt a régi falu jegyzője. Da iniuduzonáltal mégis csak ő volt a fa'u esze, szája és pennája. Nélküle nem lehetett el se gazdag, se szegény, se ur, se paraszt. Az ő különleges és mindenbe belevágó ügyködésére szüksége volt mindenkinek. Habár mindazonáltal nagyon mostohán bántak el vele. Állása ingadozó, existentiája kétsége3, helyzete pedig szánalmas volt. Mindazonáltal, dacára a sok viszontagságnak, amellyel megküzdenie, a sok üldözésnek, amelyen keresztül mennie s a sok keserűségnek, amelyet elszenvednie kellett, mégis minden időben betöltötte hivatását és teljesítette kötelességét. Igaz, hogy képzettsége nem sok volt. S részint ennek, részint az akkori idő folyásának következményeként tekintélyről, avagy társadalmi állásról szó sem lehetett. Őt csak fol és kihasználta mindenki, de hogy elismeréssel, vagy talán kellő tisztelettel is viseltettek volna iránta, az kizárt dolog volt. Ilyen viszonyok ós állapotok között küzdöttek a falu jegyzői, vagy író deákjai hosszú időn keresztül anélkül, hogy állásuk ós helyzetük csak némileg is jobbra és rendszeresre fordult volna. Egy gólya naplójából. Budapest, Körülöttem égig meredő bérkaszárnyák. Gyárak füstje, nyüzsgő, lármázó embercsoportok, csengő villamosok, robogó fogatok zaja tölti be a levegőt. Ha valaha éreztem, hogy piciny parány vagyok, egy semmi e végtelen anyagtömegben, ugy ezen emberáradat kellő közepében kétszeresen éreztem sivár elhagyatottságomat. A házmesteremnek van felesége, a háziasszonyom fiának van kedvese, nekem pedig se feleségem, se kedvesem. Ha haza jövök, csak a »csinosan« bútorozott szobám négy sarkát látom ós az ócska, kopott faliképeket, melyek oly unalmasak, hogy ásítanom kell, valahányszor rájuk nézek. Hiába járok este a kávéházba, mert a fényes villamos lámpák eszembe juttatnak egy még fényesebb fényt — a holdvilágot. És a boldogok ezreit, kik egymás karján szivják az élet gyönyöreit, kiknek az élet e föld legnagyobb, kimeríthetetlen gazdagsága. A nemzetközi villámfénynél eszembe jut egy letűnt, de emlékeiben élő, boldog vidéki élet, mikor én sem néztem egyedül az esthajnali csillagot ós a tündöklő holdat, mikor megszállott a csodás ámor isteni ihlete és ragadta lelkemet a földöntúli menyországba. És talán az ő lelkét is! Talán nem is valóság volt, midőn csengő esteli harangszó mellett, a holdvilág fényében fürödve, az ő fekete szemében, rózsás arcában gyönyörködve ezerszer jártam meg az üdvöt nyújtó utat. Mily édes volt ruhájának suhogása, fekete szjinánek ragyogása, pajkos hangjának csengése. Ha nem valóság, — akkor legszebb álom volt. Oh, elmúlt szép esték! Inkább ne lettetek volna. A villanyos fény nem töri át a ti glóriátokat. Merengés a múlton — nem sokat ér, a római jog is önmagában nem elég érdekes. Tenni kell, tenni. Cioeró is azt mondja, hogy az erónyt nem tanítani, hanem gyakorolni kell. Elhatároztam, hogy ezt a bölcs tételt a gyakorlati életbe viszem és a jogtudományt ezáltal is előmozdítom. Ennek következtében a Budapesti Hirlap kiadóhivatalába mentem és huszonnyolc krajcárért a következő apróhirdetést tétettem közzé: » Hölgyeim, ki szeretne zsarnokoskodni egy független egyetemi polgár fölött ?« Jelige: »Jó karban vagyok.* Összesen tizenhét zsarnok jelentkezett illatos, részben piros tintával irt levélben. Oh szerelem, boldogság közvetítői; édes álmok, édes vágyak hívogató, tárogatói, óh levelek, a boldogság rejtelmes érzésével gyönyörködöm a gyönyör Ígéreteiben. Az első zsarnok így szól: Tisztelt Ismeretlen! Mindenekelőtt egy igen-igen nagy szívességre kérem fel s ha ezt megtette nekem, csak aztán gondolkodom arról, hogy levelezzek-e magával. Szombaton ugyanis férjhez megy a nővérem s mivel nagyon szeretett engem, szeretném őt az esküvőn felköszöntem. Ezt a köszöntőt irja meg nekem, de igen szépen és igen hamar, ugy hogy pénteken estig megkapjam. Pénteken este érte küldöm a cselédet, gondoskodjon, hogy addig ott legyen. Igen szép lesz, ha a köszöntőn kivül mást is ir, amire én válaszolni fogok. A Budapesti Hirlap kiadóhivatalába (a vígszínházzal szemben) Alice cimen küldje a levelet. Minden bizonnyal elvárom; plurimam salutem! — ?? (T. i. aláírás.) Hm, a kiosi biztosan tudni szeretné, hogy elég okos vagyok-e. Tekintettel azonban arra, hogy a levelet pénteken reggel kaptam meg s estig akár hogy is gondolkozom, az összes budapesti könyvtárak segítségével sem vagyok képes egy felköszöntőt előteremteni, a fényes megbízásnak nem vagyok képes eleget tenni. A másik : Igen tisztelt uram ! Inkább szórakozásból, mint érdeklődésből átolvasva ^az apró hirdetéseket, b. sorai megnyerték tetszésemet, elhatároztam tehát arra válaszolni ée Önnek értésére adni, hogy rógi óhajom egy komoly, igazán művelt (tudniillik lelkileg is művelt) férfivel kellemes eszmecserét folytatni. Néhány férfi ismerősöm van ugyan most is, kik ámbár előkelő családból valók és elegánsak is, de sajnos, nagyobbrészt felületes és üresfejű emberek, akikkel való társalgásban és közlekedésben semmi élvezetet nem találok. Valóbau nagy örömömre volna, ha