Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-13 / 33. szám

6 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1905. szeptember * 10. is elfeledhet. Nincs senki, aki az ismerkedésre, szórakozásra való alkalmukat elősegítse; aki azzal is törődjék, hogy a fürdő hírnevét emelje, az ott való tartózkodást kellemessé tegye. Nem tudnék recipét irni arra, hogyan kell egy fürdőhelyet berendezni s miként kell a közönséget kezelni, de tapasztalatból mondom, hogy másutt nem ugy van, mint nálunk és pedig nem a mi előnyünkre özönlik a sok magyar ember és magyar pénz külföldre, mert ott jobban és olcsóban talál üdülést. Ezt kell kiirtani a köztudatból s arra kellene törekedni, hogy azok, akiknek a közönség ki van szolgáltatva, tanulják meg külföldön azt a művészetet, amit nem tudnak. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. * A Potemkín matrózai. Egy kereskedőnkről lesz szó, a kit tegyük fel, Kóhnnak hívnak. Kóhn ur pedig egy reggel az üzlet mellett levő szobájában nagy számadásokba temetkezett, midőn egyszerre megnyílt az ajtó és a szobalány jelent meg. — Nagyságos ur kérem . . . — De Isten az égben, megmondtam, hogy most ne zavarjanak. — Igenis, de két ember akar a nagyságos úrral bészélni. — Éppen ilyenkor! Hát vezesse be őket. A két idegen megjelent a küszöbön. Szánalmas külsejü két alak. Hosszú haj, lerongyolódott ruha . . . Kóhn ur tekintetével végig méri őket és szíve hevesebben kezd dobogni. — A >Potemkin« menekült matrózai —gondolja magában é3 különös érzés fogja el. A rejtélyes idegenek egyike előlépett és ismeretlen, valószínűleg orosz nyelven valamit mondott. Kóhn ur eléjük ment, barátságosan kezet szorított velük és gyorsan becses nőjét hívta. — Gyere csak hamar... Itt van a Potemkin! Lélekszakadva jött be az asszony. Bocsánatot kórt, hogy csak »slaö'rokkban« fogadja az illusztris vendégeket. — Nem értenek ők magyarul — veté közbe Kóhn ur. — De igen, egy keveset értek — mondá tört magyarsággal az oroszok egyike. Kitörő örömmel fogadták eme kijelentést. Azután szóhoz sem engedték a két vitézt jutni, egyszeriben asztalt terítettek és gazdagon megvendégelték őket. Természetesen mohó étvággyal ettek. — Nehéz napokat éltek ugye? Kérdé a házigazda. — Igen. Ma is kérem nagyon meleg van — felelte a magyarbarát tengerész, kabátja ujjával törölve homlokát. Az asszony nyája»an kérdezte: — És mikor a hajót elhagyták, hová mentek ? — Nem hajóval, gyalog jöttünk kérem. — Igen, igen értem, gyalog jöttek idáig. És mondja matróz ur, hogy ölték meg a tiszteket? Ijedt ábrázattal védekezett az orosz. — Mi nem öltünk meg senkit, azt ne tessék mondani! — És innen hová mennek ? — Hát tovább megyünk. És szinte sajnálták, mikor a két nevezetes férfiú távozni készült. Kóhn ur elővett egy 20 koronást és az egyik matróz markába nyomta, mire az meglepetésében kezet csókolt neki. A másik bajtárs eközben örömtől és az elfogyasztott bortól ragyogó szemekkel kihúzott bőrtáskájából egy könyvecskét és Kóhn ur elé tartá. És abból Kóhn ur ezt olvasta: »A Trisztováczon felállítandó templom részére az alamizsna gyűjtést Jankovicz Jován és Ivanicz Fero ugyanottani lakosoknak megengedem . . . Kóhn ur egyszerre más arcot öltött. — Hát maguk tótok? És haraggal eltelve fordult a feleségéhez: •— Mindjárt gondoltam! Micsoda tolakodó népség! * Nem várta be a harmadikat. A Bárány udvarán rendes társaság sörözött. Nyári meleg idő lévén, ez egészen érthető. Az élénk diskurzust, mely így sörlé mellett is előfordul, egy ijedt arooal berohanó oselédleány szakította félbe : — Tekintetes ur! — szalad * társaság egyik tagjához — tessék haza jönni hamar . . . megvan . . . megszületett . . . kis fiu . . . Emberünknél ez a családi körülmény már nem első eset lévén, egész nyugodtan mondá: — Igen! Na megyek mindjárt. Pincér még egy pohár sört! És egykedvűen fogadta a jelenlevők gratulációját. Alig itták meg azonban a második pohár sört, a cseléd még ijedtebben szalad vissza. — Tekintetes ur! Hát tessék jönni, mert már kettő van. De már erre a váratlan eredményre megijedt az örömapa. — A kutyafáját! Pincér fizetek, mert ha még egy harmadik pohár sört találnék inni, hát biztos avval szaladna vissza a cseléd, hogy tessék jönni hamar, mert már három van. Mikor aztán eltávozott, kevés szünet múlva megszólalt egy másik. — Hát tudjátok-e, mi a különbség e között az örömapa meg a viz között? — Süsd ki, ne kinozz! — A víz képlete H. 2, O. — ez az örömapa meg ha hazaér így kiált fel: Oh Hát Kettő I * Évfordulón. Ha leszáll az alkony s néma félhomálya Elönti szsliden az egész vidéket, A mint elmerengve járok kinn a mezőn. Felújít lelkemben annyi sok emléket. Megkérdem a jelent — aztán a jörőre S az elmúlt időkre visznek az emlékek, Megjön anyám képe a képzelet szárnyán, Hogy itt a távolban véle Így beszéljek. Éa mondom. Hogy gyakran bejártuk a rétet Meghitten, nyájasan az áldott anyával, Lelkünk felvidítá a dicső természet, Az a sok szép virág, a zengő madárdal ; Hogy vidáman tértünk le a kis patakhoz, Megálltunk a parton egy kidőlt fa mellett, Onnan néztünk alá a futó habokra, S figyelve hallgattuk : vájjon mit csevegnek. Elmondom, ha beteg s esetleg bús valék, Ápoló kezekkel mellettem volt anyám S elüzé bánatom ajkának egy szava, Vigasztaló szavát miutha most is hallnám. Elmondom ... És sokat, de sokat mondok el, De nem tudom mindazt elmondani így se, Amennyi jót s helyest éreztetett velem Igazán szerető . . . most porladó szíve. És a míg így róla, fájón emlékezem, Megered szememből a könnyek zápora, Elfogja szívemet egy keserves érzés, Mit elhunyt jó anyám emléke csalt oda. És e fájó érzés, szívem e mély sebe, A melynél már talán mélyebb nem ia lehet, Úgy éget, úgy kinoz. Hisz ő volt egymaga, A ki e világon igazán szeretett. S ahogy áldott lelke felszállott az égbe, Magamra maradtam, egészen magamra; Megkönnyebbült szívem, ha a temetőbe Reá borulhattam az ő sírhalmára. Hej, hogy hn most látuá, minő sors lett részem, Üres a ház, a kert, melynek ő volt lelke, Én pediglen távol, messze idegenben . . . Szegénynek talán a szíve megrepedne ! Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. A cs. ós kir. közös hadügyminisztérium több ezer pár bakancs, rövidszárú csizma, dragonyos ós huszárosizma, valamint különféle bőrfelszerelési cikkek (szíjak,bőrtokok, táskák, lószersámok stb) szállítására hirdet pályázatot. Az ajánlatok legkésőbb f. óvi október hó 31-én déli 12 óráig az alulirt kamaránál nyújtandók be, a hol minden irányban részletes fölvilágosítások is nyerhetők. Éppúgy útbaigazítás nyerhető minden ipartestületnél is. a pályázatban alkalmi iparosszövetkezetek, valamint egyes iparosmesterek is résztvehetnek. Sopron 1905 évi augusztus 9-ikén. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Hivatalos-rovat. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa ezennel közhirré teszi, hogy Zalaegerszeg r. t. város területén, mind a három választókerületben, az 1906-ik év folyamán megtartandó városi képviselő választásra a keriiíetenkint betűrendben elkészíteti névjegyzékek, az 18B6 óvi XXII tc. 39 §-a értelmében összeállíttatván, ezek öt napon azaz 1906 évi augusztus 10-től egész augusztus 15-ig bezárólag az ószrevételek megtehetése végett a városi főjegyzői irodában közszemlére kitétettek, ahol a hivatalos órák alatt naponkint betekinthetők. Zalaegerszeg 1905 augusztus 7-én. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Németh Elek h. polgármester. Hírek. Uj gazdasági tanintézeti tanár. A földművelésügyi miniszter Puky Pál mérnököt a keszthelyi gazdasági tanintézethez rendes tanárrá nevezte ki. A balatonfüredi Annabál. Lezajlott a Balaton parti idény legérdekesebb, legkedvesebb mulatsága : a balatonfüredi Annabál. ősrégi tradíciói vannak ennek a bálnak. Nagyanyáink, jó öregeink szivében az ifjúság édes emlékei kelnek életre, mikor a füredi bálról hallanak. Elmultak azok a régi patriárkáris idők, amikor Füred három vármegye birtokos családainak találkozó helye, mulató fészke volt s ahol házasulandó itjak, viruló leányok találtak életük pártjára. Mert a házasságkötések dolgában abban az időben Füred konkurrenciát csinált az égnek. Balatonfüred modern fürdő lett, a keretei kiszélesedtek s nem osak három vármegyéből, hanem az egész országból, sőt külföldről is vannak vendégei. De az Annabál most is vonzó, kedves. Ifjú leányok nyári álma, sok ábrándja, kedves emlóka fűződik hozzá. Az idei bál is látogatott és kedélyes volt. A mulatóknak remek szép idő kedvezett s az átmulatott csillagos éjszaka után tündéri hajnal aranyozta be a Balaton tükrét és a bűbájos Füredet. Hangos zene, vidám csevegés, madárcsicsergés, a hullám csendes locsogása búcsúztatta el u közönséget Annabál után. Jelen volt: Ambrózy Béláné, Abafy Ödönné, Baár Jolán, Baár Terus, özv, Benedicty Gyuláné, Braun Gézáné, Conr&d Rezsőné, Darányi Ferencné és leányai, Dósa Magda, Drasche-Lázár Aladárné, Ebeczky Bella, Forster Elekné ós leánya, Mariska, Förstner Gyuláné, Gaál lllésnó ós leánya, Alice, Gaál Józsefné, özv Gaál Lajosné, Galamb Irén, aigerburgi Gartner Juliette, Gyárfás Dezsőné, Hertelendy Józsefné és leányai, Nelliés Irén, Heincmunn Erzsébet, Horváth Ákosné, Horánszky Lajosné, Horánszky k. a, Kárpáthy Dezsőné, Kendy Elemérué, Kenessey Móritzné és leánya, Köbeit Iduska, Kolbelt Magduska, Kollár Istvánná ós leánya, Izabella, özv. Korbuly Gézáné, Kovács Ilona, Köves Györgynó, Kropp Kálmánnó, özv. Lafrankó Jánosná ós leánya, Mariska, Langer Istvánná, Meszlényi Benedekné és leánya, Mimi, Moys B. Istvánné, Nagy Mariska, Oltay Guidóné és leánya, Malvin, Ováry Lipótné, Pongrácz Anzelm báróné, Rózsahegyi Kálmánné, Sebestyén Lajosné és leánya, Katinka, Szabó Edit, Szabó Józsefné és leánya, Margit, Szitányi Médi, Szőcs Jolán, Szűcs Dezsőné ós leánya, Rafaela, itj. dr Svastics Benőné, Splényi Ödönné báróné, Blaha Lujza, Tóth Endrénó és leányai, Mariska ós Lilike, Töreky Aladárné és leánya, Elza, Urhegyi Jenőnó, Vécsey Tamásné és leánya. Ilona stb. Halálozások. Szallós Mihály, a keszthelyi uradalom nyugalmazott mérnöke 87 óves korában meghalt. A megboldogultat Keszthelyen minden ember ismerte és tisztelte. Nagy részvét mellett temettók el. Nemes Hets Miklós, a >Veszprémi Takarékpénztár* póoztárosa, megyebizottsági tag 63 éves korában meghalt Veszprémben. A megboldogultban Csiszár Gyula zalaegerszegi csendőrszázados apósát gyászolja. — Özv. Nemes Sándorné szül. Pirity Lajosné meghalt Zalaegerszegen 32 óves korában. A korán elhunyt fiatal asszonyt szülői, Pirity Lajos, a Zalavármegyei takarékpénztár pénztárosa ós három kis gyermeke gyászolják. Izr. istentisztelet. A péntek esti istentiszteletek a további intézkedésig 3/

l 7 órakor kezdődnek. iparostanoncok munkakiállítása. Szerettünk volna erről a tárgyról sokat irni. Mert érdekes dolog az, mikor a mi kisiparosaink műhelyeiben levő fiuk bemutatják: mit tuduak s a közönség láthatja iparunk haladását, erősödését. Elég okot ad az elmélkedssre a tanonckiállítás, már speciális helyzetünknél fogva is; kereshetjük az okokat, amelyek miatt iparunk, dacára előrehaladottságá-