Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

1905 julius 2. T Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« Öreg Gyuri bandája. (2

) Öreg Gyuri azonban kényszerítés nélkül vallott. Szemébe mondta minden társának a bűneit. A büntető biróság az apróbb lopásokat, betöréseket egyenként nem is nagyon firtatta. Sommázta a dolgot. Ugy gondolkodhattak a birák, hogy felesleges nagy körülményességgel megállapítaui: hol lopott a banda egy-két birkát, disznót, hol tört b'e, hol fosztott ki egy-két utast, mikor már a főben járó bűnök be vannak bizonyítva. Az akasztófa úgyis kidukál nekik; mirevaló volna azokat az eseteket keresgélni, amikért csak börtön vagy páloa jár? Mind a két büntetést a delikvens úgysem tudná kiállni; ez már bizonyos. Megelégedett a törvényszék azzal, hogy néhány esetből megállapította a rablók életmódját: ^különbféle helyeken ós időben imitt amott megfordulván Birkákat ós Sörtóseket levagdaltak s így magukat a Pásztoroknál tartogatták.* A nagyobb bűneseteket azonban már alaposabban kivizsgálták. Hosszú liszta az és iszonyú véres. Patkó Pista keze sem véresebb, mint a Nyessió, aki a banda hóhérja volt. Néhány esetet elmondok. Egy este körülvették a háshágyi pap házát. Nem lehetett még későn, mert a plébános móg ébren volt 8 ^imádságával foglalatoskodott.« A Nyess', bezörgetett az ajtón. A plébános kinyitotta az ajtót, hogy beeressze a késői látogatót. A rabló szó nélkül lelőtte a papot s azután kirabolták a házát. Öreg Gyuri egy izben bandájának legjelesebb tagjaival az andrásfai korcsmában mulatott. Bevetődött oda Vasvármegyének egy lovas hajdúja, aki valami parancsolatot hozott a birónak. A hajdú a biróval együtt ivogatott s maguk között beszélgettek. A biró azt kérdezte a vármegye emberétől nem ismeri e a mulató gyanús alakokat. A hajdú azt válaszolta, hogy ismeri. Utánuk van már három vármegye. Egyik bandita meghallotta a beszélgetést ós figyelmeztette a vezért. Ez röviden akart végezni a hajdúval. Belekötött. Azt állította, hogy a hajdú zsebéből kilátszó kendő az övé. Terve azonban nem sikerült. A hajdú észre vette a szándékot, elment a korcsmából. Öreg Gyuri kiadta a parancsolatot legényeinek, hogy végezzenek az árulóval. S >mogyi Bandi és Horváth Miska Telekes felől, Nyessi ós Zsoldos pedig Mihályfa felől a hajdú elé vágtak, azt lelődözték, fejét összevagdalták s visszatértek a korcsmába, ahol a vezérnek dicsekedve jelentették, hogy a hajdút már a másvilágra küldték. A pókafai molnárt, akinek neve a bünperben nincs feljegyezve, kétszer kirabolta a banda. Első izben elvittek 454 forintot. A molnárt farkasguzsba kötötték, de egyébb bántódása nem esett. Másodszor szegény ember az ágy alá bujt. Onnét előhúzták, az ágyhoz kötözték a kínzással vallatták: hol a pénze. Egyik rabló a combjába lőtt, Nyessi pedig borotvával vagdalta mellét, arcát, karjait. A banda nem mindig volt együtt. Néha külön csoportokba szakadtak s más és más vidéken operáltak. Czifraszemü Józsi, Fű Józsi, Fekete Jancsi és Fekete Istók egy ízben Kiss Ferencnó asszonysághoz törtek be. A per iratai nem említik, hogy ez a Kiss Ferencnó asszonyság hol lakott, de az elrabolt tárgyak részletesen le vannak írva. Készpénzben elvittek a rablók 400 ezüst forintot, több ékszert, ruhaneműt, egy értékes »Schláw keazkenyőt* stb., amelyekórtókét a káros 6000 forintra tette. Kiss Ferencnót a rablók annyira megkínozták, hogy rövid idő alatt meghalt. A rablott portókát ugodi Soós Mihály nevü nemea embernél helyezték el. Az orgazdát szintén a biróság eló állították. A banda legnagyobb vállalata az volt, mikor a zalaegerszegi vásárról hazatérő iparosokat a vasvári erdőben kifosztották. A zsákmány meghaladta a 6000 ezüst forintot. A főszerepet Öreg iGyuri, Szilvágyi Jancsi, Nyessi és a Czifraszemü vitték. Amely kocsi nem állt meg az első szóra, arról lelődözték az embereket. Egy iparosról, aki a pénzét eldugta, Nyessi fejszével vagdalta le a ruhát. A megrémült vásárosok teljesen kifosztva jelentkeztek a szolgabírónál, aki utánuk esett a rablóknak. Ezek azonban a pénzből 1330 forintot a baltavári erdőben maguk között felosztottak, a többit Babos Jánosnak, aki Sárvár mellett korcsmát birt bérben, átadták 8 belevették magukat a göcseji erdőkbe. Az üldözésre pedig azzal válaszoltak, hogy kirabolták Dómján József főbírót. Hires tagjai voltak a szövetségnek Pálinkás Józsi ós Körte Pista, akik mindketten tragikus véget értök. Egy felsőeőri birkás nagyobb pénzösszeggel lejött Göcsejbe juhokat vásárolni. Öreg Gyuriók utját állták s elvettek tőle 717 frt 30 krt. A kirabolt juhász felesége felkapott egy puskát ós Pálinkás Józsit ugy lőtte mellbe, hogy azonnal meghalt. Somogyi Bandi az asszonyt fejszóvei leütötte. Körte Pista áruló lett. Körte Salomváron lakott s orgazda és kézreadó volt. Egy izben Baki Józsi valami nagyobb zsákmányt bizott rá, amit Körte elsikkasztott. A banda rátört a sikkasztóra, de Körte gyanította, hogy mi vár rá és éber volt. Észrevette a rablók szándékát ós elfutott. Fényes nappal végig üldözték a falun, lövöldöztek utána, de sikerült megmenekülnie. A Nyessi olyan dühös lett, hogy — a tanúvallomások szerint — a földhöz verte magát. Körte nem mert többé a házába visszatérni. A birkások tanyáin bujkált. A »Kurta birkásnál* találtak rá Öreg Gyuri emberei. Megkötözték és a salomvári sürü szélére kisérték, ahol törvényszéket ültek fölötte s halálra ítélték; »egy akarattal és erővel levagdalván, vérét szomjúhozó vágyódásuknak áldozatjává tették.* »Ezen vadon gyilkosságokat utóbb ösztönül vették több ilyeneknek bátrabb tselekedetére, semhogy magukhoz térvén, latorságoknak csak időt engedtek volna, birkákat ós sörtvéseket ragadtak el, jámbor lakósokat lopásokkal megkárosították.* A per egész anyaga tanúvallomásokból s a »vasban álló Rab Személyek* szabad vallásaiból áll, amelyek — a jegyzőkönyv szavai szerint — napnál fényesebben beigazolták a rablók gonoszságait. A tanúvallomásokat rendszerint a szolgabirák vették fel, a szabad vallásokat pedig a törvényszék jegyzői, vagy a csendbiztosok és síolgabirák. A tanúvallomásokat a tanuk a törvényszék színe előtt hitelesítették. A per egész anyaga egy terjedelmes jegyzőkönyvbe foglaltatott, amely az ügyész vádjával kezdődött. A büntető perben az ügyész volt a felperes, a vádlottak az alperesek. A jegyzőkönyvben fel van sorolva, hogy az ügyész a rab személyeket minő bűncselekményekért vádolja; azután következnek a bizonyítékok, majd a védő ügyvád előterjesztése s végül az ítélet. Egy büntető perben azonban több Ítéletet is hoztak. A sédria formákhoz általában nem kötötte magát s a bizonyítékokat is teljesen szabadon mérlegelte. Ha több személy volt perbe vonva s egyikmásik vádlott ellen az eljárás során elég terhelő bizonyíték merült fel, vagy nem bizonyult rá semmi, közbevetőleg elitélte, vagy felmentette, míg a többiek ellen az eljárás folyamatban volt. A jegyzőkönyvet közbevetett Ítéletek, bizonyítókok beszerzésére vonatkozó megkeresések stb. tarkítják. A törvényszék Ítéletében nem volt a vádhoz kötve. Az ügyész pl. Öreg Gyuri és társai elleni perében ogy Altinger nevü embert orgazdasággal vádolt. Ügyét egy közbevetett Ítélet bírálja el a következőképpen: Mivel ellene a gonosztévők semmi vádlást nem tennének, ez pedig minden gonoszságot tagadván, ezért szabadon eleresztetni rendeltetett. Noha az orgazdaság ellene ki nem világosíttatik, mivel mindazonáltal a vele levő asszonyi személlyel botránkoztató búja életet viselt, 40 páloa ütések elszenvedésére ítéltetett. — Az ügyész orgazdasággal vádolta a szerencsétlent, a törvényszók pedig megverette bujaságért, amiről az egész perben szó sem esett. De hát ugy gondolkodtak a birák, hogy valami emléket mégis csak adnak a delikvensnek. Akire a vármegye rátette a kezét, azt ingyen el nem eresztette. Hasonlókóppan járt Tóth Istók porszombati kanász is, akit szintén Öreg Gyurival való oimborasággal gyanúsítottak, valamint Fekete János kozmadombjai bojtár. Öreg Gyurival való cimboraságuk nem sült ki, de Somogyi Bandi rab Tóth Istókról tudott egy kis történetet s azt elboszólte a sédria előtt. Az Ítélet igy adja elő a dolgot: »a Jáhomi Erdőn tóvölgő kót sörtvóleseknek Tóth Istók által elkövetett le vágása és el tulajdonóttása világosan megpóbáltatott. Azért maga megérdemelt büntetésére, másoknak pedig hasznos példájára Tóth Istók rab személynek az eddig való Tömlötzi sanyarúsága is büntetésül számláltatván, most egyszerre elszenvedendő 60 páltza ütésekre ítéltetett, az általa eltulajdonétott sörtvólesek árának — amidőn azok tulajdonosa kitudatik — megfizetésével terheltetett s a levágatott sörtvólesek árának — ha midőn azok tulajdonossá magát jelentvén kárát hitelessen megmutatja — bevételével főbiró ur megbizatik. — Szegény Tóth Istók tehát két tóvölgő sörtvéles malaoot talált, amelyekről nem tudatott, kié valának; azokat levágta ós elfogyasztotta. Kijárt neki az élvezetért 60 kemón pálca a deresen. Fekete Jancsi már nagyobb betyár volt. Kakuk Miska pajtásával farkasguzsba tette Palkovics György kozmadomjai árendást éa birkáit elhajtotta. Az ügyét összecsapták Öreg Gyuriék perével s ezen bűnper jegyzőkönyvében van a rá vonatkozó ítélet, mely szerint ifjú korára való tekintettel »az halálos büntetésiül ugyan fely oldoztatik, de kót esztendőkig tartó Tömlötzre, fertályonként elszenvedendő 25 páltzra ütésekre Ítéltetik.* Öreg Gyuriék perében érdekes itólet az is, mely a betyárok szeretőire vonatkozik. Lakits Péter juhász felesége volt Horváth Kata. Zélben laktak. Öreg Gyuri, Somogyi Bandi, Nyessi Jancsi, Lőcs Miska, Zsoldos Istók garmada szám hordták hozzájuk a gyöngyöt, cifra ruhát. Horváth Kata leányzó pedig a Czifraszemfít boldogította. De ügyes fehérnép volt mind a kettő. Az orgazdaság vádja alól ki tudtak bújni, caak azórt kaptak 20—20 korbácsot, mert nem adták fel a szeretőiket. Az asszonnyal együtt megkorbácsolták a férjet is, hogy egyik se vethessen a másiknak semmit a szemére A bizonyítókokat a törvényszék teljesen szabadon mórlegelte. A tagadás nem sokat használt. Az ítéletekben sűrűn olvasható, hogy ámbátor a szerencsétlen Rab Személy erőssen tagad, bűne meg mutatására szolgáló próbák nem is volnának, mindazonáltal . . . s itt következtek 25, 40, 60, 75 kemóny páltza ütések. Az ítéletek indokai között előkelő helyet foglal el a salus rei publicae. Igy Oreg Gyuri bandája s ezek perébe kevert vádlottakat az áztatta el legjobban, hogy a vármegye az insurrectió után elszaporodott rablókat nem tudta kiirtani. Példát akart nyújtani. »Közönsógesen tudva vagyon — mondja a törvényszók — hogy 1809-ik esztendőben a részünkről való szerentsétlen ütközetek után a közkatonaságnak alkalmatossága esvén az elszökósre, a zsiványoknak száma Vass ós Zala ezen kót szomszéd Tettes Nes Vármegyékben annyira elszaporodott, hogy az Erdőkben majd minden Bokor mellett egy csapat állott, akik fel s alá bátran jártak, uton állván fosztogattak, sőtt a Helységekben is s ott a Házakban minden rettegés nélkül bátran bérontottak s parantsoltak, úgy hogy ezen a részben is egyetórző Tettes Nes Vármegyéknek ereje azoknak megzabolázására elegendő nem levén 1810-ik esztendőbóli Tavasz kezdetével az Tekóntetes Katonaság is segítségnek kérettetett.* (Folytatjuk.) ün«. Ib. ISK. t