Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-30 / 31. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 julius 30. Előfizetési dij i Egész évre Fél évre . 10 K - f. 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Z1LAMEGTE 31. szám. Hirdetések : — íMegállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYE! HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Gazdasági ismeretek. A szabad verseny megmutatta az utat a gazdasági élet fejlesztése felé, de megteremtette azt a reális, rideg és önző világfelfogást is, amely egész osztályok elégedetlenségére s nemcsak gazdasági, hanem társadalmi viszályokra is vezetett. Az elégedetlenség és viszály pedig annál inkább kiélesedik, minél kevésbbé ismerik az emberek a gazdasági élet törvényeit s járatlanságuknál fogva hajlandók a szociális életet uraló törvények következményeinek, vagy egész osztályokra nézve nyomasztó helyzeteknek okait és forrásait egyénekben keresni. Hányszor találkozunk még tanultabb embereknél is olyan hajmeresztő gazdasági nézetekkel, hányszor hirdetnek nagyhangon olyan gazdasági elveket, amelyek homlokegyenest ellenkeznek az egész világot mozgató gazdasági törvényekkel. Ezek a tanok, ezek a nyakatekert elvek alkalmasak arra, hogy izgassanak, de nem képesek arra, hogy hibákat orvosoljanak anélkül, hogy a társadalom testén nagyobb sebeket ne üssenek. Hogy a gazdasági életre vonatkozó tévtanoknak eleje vétessék, általánosítani kell a közgazdasági ismereteket. A pangás korszaka legjobban megtanított bennünket arra, hogy a közgazdasági ismereteknek mekkora haszna van. A földműves épugy rászorul a gazdasági élet törvényeinek ismeretére, mint az iparos és a kereskedő s a forgalmi élet mai fejlődésében nem elég, hogy a nép nagy tömege csak annyi közgazdasági ismerettel rendelkezzék, amennyit az elemi iskolákban nem is külön tárgyként, hanem a beszéd és értelemgyakorlatok során tanul meg az iskolás gyerek. Nem valljuk azok névetét, akik a közgazdasági tanok titkaiba félnek beavatni a nép szélesebb rétegeit, mert attól tartanak, hogy a közgazdasági ismeretek táplálni fogják azokat a törekvéseket, amelyek a népet a szociálizmus tanainak meg akarják hódítani. A természetes és józan haladás hivei nem a földosztás és a sztrájk apostolai s nincs ok attól félni, hogy ezek tanításából éppen a szociálizmus legvadabb tanait fogja a nép kiragadni. A szociálizmus terjedésének gátja lehet csak az egészséges közgazdasági tanok általánosítása, mert ebből a nép meg fogja tanulni, hogy van a gazdasági élet fejlődéséuek egészségesebb irányzata is, mint a szociálizmus; megtanulja azt, hogy a jólét egyedüli forrása a munka s hogy a tőke sem egyéb a munka összehalmozódott eredményénél; belátja azt, hogy a földosztás ostoba álom s az izgatók által csinált mozgalmakkal kierőszakolt eredménynek értéke nincs és csak lassú és természetes fejlődés, szorgalom, tanulás és munka árán lehet a gazdasági életet rázködtatások nélkül ugy átalakítani, hogy az átalakulás ne romboljon, ne temessen el egész osztályokat, hanem a boldogulás és jólét forrása legyen a lehető legtöbb ember számára. Ha a közgazdasági ismeretek általánosításának hivei vagyunk is, nem akarjuk azt mondani, hogy folytonosan a közgazdasági tanok elméletével foglalkoztassuk a népet. Elég volna, ha rászoktatnánk arra, hogy a benne kétségtelenül meglevő közgazdasági érzéket fejlessze, kibontakoztassa. Ezenfelül azonban szükséges a közgazdasági ismeretek specializálása. A nép minden rétegét és osztályát foglalkoztassuk a közgazdaság azon részével, mely életéhez, foglalkozásához legközelebb áll: a földművest a földművelés gyakorlati és elméleti ismereteivel, az iparost az ipari termelés, a kereskedőt a közforgalom ismereteivel. Különösen azonban a magyar földművelő osztály van rászorulva arra, hogy tanítsuk, oktassuk és vezessük. Az iparos és kereskedő tanultsága és intelligenciája sokkal magasabb fokon áll s emellett látkörének szélesbítésére, tapasztalatok gyűjtésére is sokkal több alkalma nyílik, mint a helyhez kötött földművesnek. Az iparosok és kereskedők legnagyobb tömege városokban zsúfolódik össze, ahol az önművelés eszközeit könnyen megszerezheti, míg a földet művelő nép kezébe csak az izgatók által terjesztett iratok jutnak s a nép életét és lelkét nem ismerő könnyelmű, sokszor lelkiismeretlen emberek tévtanokkal mérgezik meg a földműves lelkét. Hallatlan rombolást visznek véghez a politikai izgatás és a szociálizmus álmainak szolgálatába szegődött krajcáros újságok, amelyek helyett józan, okos gazdasági tanokat, munkásságot és erkölcsöt hirdető olvasmányt kellene adni a nép kezébe. A kormány a népszerű gazdasági előadások rendezésével és népkönyvtárak felállításával igyekezett a földműveié népet foglalkoztatni a téli pihenő alatt. A gazdasági egyesületek szintén igyekeznek a népre hatni előadásokkal, háziipari tanfolyamokkal, a gazdasági ismeretek terjesztésével. Fontos és értékes mozgalmak, de csak akkor lehet tőlük nagy eredményeket várni, ha a közgazdasági gondolkodásra már az iskolában rászoktatják a népet. Amikor az ész és a lélek fogékony, akkor kell az ismereteket belevinni a nép gyermekeinek lelkébe. Németországban már évek óta erős mozgalom folyik, hogy a humanisztikus ismeretek mellett nagyobb teret nyissanak a gyakorlati irányú ismereteknek. Bennünket is meg fog hódítani ez a mozgalom s el fog jönni az idő, hogy nyelvtani szabályok, a történelmi adatok és a természetrajzi ismeretek mellett a nép vérébe a közgazdasági ismeretek is át fognak menni. Kivánatos volna, hogy amikor a nép életébe vágó közgazdasági kérdések kerülnek napirendre, olyan érdeklődéssel mozduljon meg az egész ország, mint most, amikor politikai kérdésekről van szó. Csak akkor lehet számítani arra, hogy a nép az izgatóknak szemébe nevessen, s nem fogja elhinni azokat a tanításokat, amelyeket a tömegek hiszékenj'ségéből élő emberek hirdetnek s belátja, hogy a gazdasági egyenlőAZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES"IZÜ TERMESZETES HASHAJTOSZER. Mai számunk 14 oldalt