Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

1905. junius 5. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 11 nyomtatványraktárát; Mérei a látogatókat megvendégelte. Délben társas ebéd volt az » Amazont szállodában, amely a legkedélyesebb hangulatban estig tartott. Felköszöntőket mondtak: Kovács Gyula a jelen volt két főszolgabirákra, Kele György, Kauffmann Mátyás aljegyzőre, Kauffmann Mátyás az alispánra stb. Zombory Andor sümegi reáliskolai tanár, a kifogyhatatlan rímelő, egyébként pedig jeles poéta, felköszöntőjét versekbe" szedve elénekelte. A banketten hölgyek is részt vettek, tehát természetes, hogy ebéd után azonnal kezdetét vette a tánc. Hogy mikor lett vége? Nem tudom. Talán még most is van néhány jegyző Keszthelyen. Egerszegi krónika. .Rovatvezető: Pubi. * Szent Vendel, a barmok patrónusa. Szent Vendel a pásztorok védszentjére a benszülött egerszegi emberek ráfogják és a »gyütt-ment< uj embereknek bebeszélik, hogy egyik utcánkon ékeskedő szobron ez a felirat volt olvasható: »Szent Vendel, barmok pátronusa könyörögj érettünk !« Evvel aztán elérik azt, hogy a fiatalabb gyütt mentek elkezdenek zajosan derülni sőt egymást a fent tisztelt szent pártfogásába ajánlják. Ezek után pedig térjünk arra rá, hogy a helybeli törvényház egyik szimpathikus jegyzője, miután a napokban beevezett a földi boldogság kikötőjébe, egy kis kedélyes próbalegény bucsut rendezett. Különféle dolgokról esvén szóbeszéd, a hangulat emelkedésével végre egymás szűkebb hazáját kezdték becsmérelni. Különösen rájárt a rút Sárosra. Végre is magából kikelve szinte tajtékozva a dühtől vágja oda a sárosiak követe a vitarendezőnek : — Te ... te Fejérváry ... te Keglevich . . . te ... te Szent Vendel! — No hát rosz szent Vendel lennék, mert nem volnék képes éretted eleget imádkozni. Sáros erre megtörve bár, de fogyva nem elhallgatott. Gerlice tempó. Dacára minden elrettentési kísérletnek nyári kínlyrikusunk újból beállított a következő mezei verssel: Andalogva járok-kelek a mezőn. Elhagyott a régi hűtlen szeretőm; Elfelejtett, másra ragyog szép szeme, Mást boldogít, vagy bolondít szerelme. Bús gerlice ha el hagyja a párja, Másat keres, nem búg mindig utána ; Én sem sirok hűtlen babám utánad, Találtam már szebbet, jobbat tenálad. Dombszög redivivus. A Bárány Kínzó szelleme, mikor már kifogy az inquisitio szolgálatába illő viccekből, rímeket gyárt, a mibe hálás segítőtársat lelt egy másik vándorlantos személyében. Most, hogy Péter és Pál napja volt, lelkendezve ragadták meg az alkalmat, hogy üdvözöljék, városunk azon kedvelt tagját, ki magas szakált hord, a megyét szolgálja, Pálnak hívják ós jóízűen tud nevetni. A régi ós már már feledésbe ment dombsz;ögi kaszinó stylusára valló versek igy következtek egy anzixon : Édösen zendüljön mai nap alyra Ürítsük poharunk a . . . Palira. Ordítson mint egy sakál; Éljen soká . . . Pál. Tollam hegye egyre serceg, Nagy úr lész mint egy főherceg. De üres a poharunk, Pali te rád gondolunk. Előttem egy tábla, rá van irva: Ágnes, Jó lesz haza menni, mert még ebből jáj lesz. Ez a vers bár buta, Elűzi a bút a . . . Költsük tele e lapot, Úgy emeljünk kalapot. Kompániánk állhatatos, Zárórára várhat a Tosch. Itt van még egy kicsi hely, Dönczi többet ne rímelj. Kérek öntől engeDelmet verse gyenge. Ez költői verseny, Ne röhögj e versen. Ez csak ügyes meglepetés, Hogy ilyennel lep meg a tésÚr. Ezen dialogikus szörnyrímeknek hatása már akkor éjjel jelentkezett egy rendőri kihágás alakjában. A megtisztelt pedig a társszerzők terhére elküldte a gyógykezelési költségekről szóló számlákat, a miknek kénytelen volt magát a versek elolvasása után alávetni. A belföldi kereskedelmi utazók belföldi árumintáinak kiviteli előjegyzési forgalma tekintetében ez évi julius hó 1-től könnyítések engedélyeztettek. A m. kir. fővámigazgató erre vonatkozó értesítése hivatalos helyiségünkben megtekinthető. Sopron, 1905 évi junius 23-án. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. H i r e k. József kir. herceg. A király megengedte József Ágost kir. hercegnek, hogy ezentúl csupán az egyik nevét használva, József kir. hercegnek nevezze magát. A kir. herceget e királyi elhatározás kérésére bizonyára az a forró szeretet indította, amelyet boldogult édes apja s az a tisztelet, amelyet nagynevű őse József nádor iránt érez. De megnyilvánul elhatározásában a magyarság iránt való amaz érzés is, amely immár elválaszthatatlan a József kir. herceg névtől s amely mindnyájunk szivében a hála és benső ragaszkodás visszhangját ébreszti föl; azonkívül zálogul szolgál József Ágost elhatározása arra is, hogy magasztos és nagy terhekkel járó feladatát édesapjának ós ősének nagy nevéhez méltó módon fogja betölteni. Bezárták az iskolákat. Péter és Pál napján bezárták az iskolákat, hogy tanárok ós tanítványok kipihenhessék az év fáradalmait. Kedves, vidám ünnep ez, amikor a tanulók visszatérnek a szülői házba, hogy örüljenek a szabadságnak, a nyárnak. Sok öröm, de sok szomorúság napja is. Sírásra álló ajkak már messziről elárulták, hogy baj van a bizonyítványban; a jó tanulók mosolyogva hagyták el a tudományok osarnokait. Népes volt az utca Péter és Pál napján, de hamar elcsendesedett. A vonatok, ládákkal felpakkolt koosik diákokat szállítottak hazafelé. —A tanévet az összes intézetekben ünnepélyekkel zárták be. Az értesítőkről a jövő számban fogunk beszámolni. Kinevezés. Zalavármegye főispánja dr Briglevics Károly nemesapátii lakost tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki és szolgálattételre Zalavármegye árvaszékéhez osztotta be. Kitüntetett tanító. Dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő junius hó 26-án adta át ünnepélyes módon IlecKenast Sándor erdősfai róm. kath. tanítónak a miniszter 1905 évi jutalmát, száz koronát a magyar nyelv tanításában tanúsított buzgalmáért. A kir. tanfelügyelő Rosos István murakereszturi apát társaságában jött Erdősfára. Jelen voltak Laskovics F. és Tóth I. esperesek, Kadija I. tótszentmártoni plébános, az elöljáróság, iskolaszék ós a növendékek. Előbb a növendókek mutatták be úgy magyarnyelvi, valamint általános szellemi haladásukat. Királyi tanfelügyelő lelkes beszéddel adta át a tanítónak jól kiérdemelt jutalmát s egyben hazafias buzdításokat intézett az elöljárósághoz, iskolaszékhez ós a növendékekhez, kik a vármegyei törvényhatóság magyarnyelvi jutalmában részesültek. Tóth I. szécsiszígeti esperes szép köszönetével végződött a magyar szó megható ünnepsége. l8met viszik a huszárokat. Zalaegerszeget már régóta ijesztgetik azzal, hogy elviszik a huszárokat s üresen marad a kaszárnya. Most Keszthelyre is rákerült a sor. Somogyvármegyéből kelt szárnyra a hír, hogy Zalaegerszeg és Keszthely nem lesznek többé lovas garnizonok, ellenben Kaposvárott egy egész ezred huszárt helyeznek el. Igy kívánják a hadászati szempontok. A hirtől azonban, habár jó forrásra hivatkozik, nem kell nagyon megijedni sem azoknak, akiket gyengéd érzelmek kötnek a mi daliás katonáinkhoz, sem azoknak, akik reális érdekek szálaival vannak a hadfiakhoz kötve. A mi huszáraink már csak itt maradnak. Építünk uj kaszárnyát, hogy soha többé ne gondolhassanak az eltávozásra. Befejezett tény, hogy a huszárosztály Zalaegerszegen marad. Az iparossegédek és a közmunka. Az iparossegédek nálunk eddig nem voltak közmunkára kötelezve. A törvényt úgy magyarázták, hogy az iparossegédek a közmunka alól az 1890. évi I. t.-c. 49. §-ának d) pontja alapján mentesítve vannak. Nagy felháborodást keltett tehát a segédek körében, hogy a városi hatóság őket közmunkára hívta be azzal, hogy eszközökkel felszerelve a városháza előtt jelentkezzenek s a városgazda ki fogja jelölni a munka helyét. Az iparossegódek tüntetésre készülnek. Igaz u°yan, hogy az 1890. évi I. t.-c. 49. §-a értelmében községi közmunkára a község minden 18 évet betöltött lakosóra köteles, de nem tudunk olyan várost, ahol ezt a §-t az iparossegódekre is alkalmazták volna, mert a közérdek sehogy sem kivánja, hogy az iparossegódek közmunkára kényszeríttessenek. Ezzel a város nem nyer sokat, az iparossegód pedig elveszíti három napi keresetét, vagy közmunka váltságba kell fizetnie egy heti bérét. Tengődő iparunknak a városi hatóság ezzel nem tesz jó szolgálatot, mert kisvárosi iparosok segédet egyébként is nehezen kapnak, ha pedig a segédek közmunkára is köteleztetnek, Zalaegerszeget messziről elkerülik. Szomorú ház. Évről-évre szaporodik azon szerencsétleneknek száma, akiknek agyára homály borult és a kik az eddig fönnálló elmegyógyintézetekben elhelyezést nem nyerhettek. Hogy ezeket a szánandó lényeket városunkban elhelyezni lehessen, mozgalom indult meg arra nézve, hogy közkórházunk elmebeteg osztállyal bővíttessék ki. A megindult mozgalom sikerrel járt. A m. kir. belügyminisztérium 91.138/IV. a. 905. számú leiratával az elmeosztálynak létesítését elrendelte. Ezzel kapcsolatban boncoló és fertőtlenítő helyiségeket is építenek a közkórházhoz. Az építkezésre ki is irták már a pályázatot. Az elmeosztály felépítésével a kórházban az összes betegek ápolását s azok élelmezését irgalmas nővérek veszik majd át. Magától értetődik, hogy az orvosok s az egyéb személyzet száma is megszaporodik. Es nem lesznek kénytelenek azok a szánalomra érdemes szerencsétlenek városunkban s vidékén felügyelet nélkül kóborolni, akiktől a gondviselés sújtó keze az elme tisztaságát s az agy gondolkodó képességót megvonta. Német harcos sírja. Esztergom határában a földmunkások a XVI-ik századbeli müncheni polgári ezred egyik vitézének sírjára akadtak, teljes fegyverzetével együtt. Sisak, kard és kopjával ugy, ahogy a harcmezzőn elesett 1595 táján. Sőt mellette feküdt a magyar harcos csatabárdja is, mely mint a sisakon látható vágás mutatja, halálát okozta. A fegyverzet legérdekesebb darabja a Szűz Mária tiszteletére liliommal ékített harci sisak (Marián), mely eltórőleg a magyar sisaktól, inkább a vaskalaphoz hasonlít. Érdekes a keskeny 120 cm. hosszú lovagkard, ugy az 5 db. köpüvel ellátott hegyes kopja. Az ugyanott lelt szóles magyar osatabárd a XVI század csatabárdjának rendes alakja. Az érdekes leletet Darnay Kálmán szerezte meg sümegi muzeuma számára, hol a mult napokban lett felállítva. Megépítik a „Korona" vendéglőt. A helybeli izr. hitközség elöljárósága legutóbb tartott rendes ülésében elhatározta, hogy a hitközség tulajdonát képező „Korona" szállót, mely a mai kor kívánalmainak semmi tekintetben sem felel meg, alaposan átalakítja és modern szállótt épít belőle. Erre a célra 10000 korona hitelt nyitott és egy helybeli építőmestert bízott meg a terv elkészítésével. A »Korona« régen épült; akkora közönség igényei nem voltak oly nagyok mint ma. A régi patriarchális világban megelégedtek az emberek az egyszerű korcsma helyiséggel, a hol elkvaterkáztak éjfélig, pislogó mécs világánál; ma villamfénnyel világított árkádokat kiván a megfinomodott, nagy uri izlés. Sajtgyár. Sajátságos jelenség, hogy mindig külföldieknek kell megmutatni, hogyan lehet Magyarországon pénzt keresni, természeti kincseinket felhasználni. Eddig nálunk senkinek sem jutott eszébe, hogy nagyobb szabású sajtgyárat létesítsen, pedig a tejszövetkezetek bevonásával könnyen ment volna a dolog. Jöttek tehát a schveiziak, hogy egy sajtgyárat állítanak fel. Letenyén ós vidékén járnak, mert azt erre a célra alkalmas-