Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-23 / 30. szám

8 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. junius 25. irt 3 percnyi idő eltelt, Kovács Géza postatiszt követelte tőle a beszélgetésárt járó két koronát. Az illető ekkor kijelentette, hogy neki pénze nincsen, de majd ha lesz, megfizet. A posta azonban nem mutatkozott hajlandónak a várakozásra, hanem átküldött a rendőrségre s a potyázó atyafit letartóztatta. Csalás miatt megindították ellene az eljárást. Helyreigazítás. Mult számunk hírrovatában közöltük, hogy Proch József kép ügynököt az ellene Kovácsics János vukovári képkereskedő által tett följelentés

;folytán körözik. Értesülésünk tévedésen alapszik, mert Proch József Zalaegerszegen állandó lakással bír, körözését a hatóság el nem rendelte s a Kovácsics János részéről tett följelentés is a békés kiegyenlítés utján van. Papucshős. Német Imre gazdaember abban állapodott meg a hitestársával, hogy riskájukat behajtják a Magdolna vásárra, itt eladják s majd a szomszédos pacsai vásáron vesznek helyette másikat. Be is hajtották a tehenet. Az asszony megunta a vásáron való álldogálást, meghagyta tehát az embernek, hogy mennyiért adhatja a tehenet, maga meg benézett a zsibvásárra. Mire ugy egy óra múlva visszatért, az urának is tehenének is nyoma veszett. Kórdezősködésére elmondták neki, hogy férjuram eladta a riskát s mulat a korcsmában. Az asszony utána ment a mulató fsrjnek, a kit a korcsmában alaposan megvert. Az ütlegek osztogatása közben egyre azt hajtogatta a papucshős: „node asszony, nem gzégyelled magadat, ennyi ember előtt a korcsmában verekedni?" Arcszőr a nőknél ép oly csúnya, mint kellemetlen. Ezen segítendő, legalalkalmasabb a mindenütt elismert Schmidek-fóle szőrvesztő-re hivatkozni, mely nemcsak azért kedvelt a nőknél, mert eltávolítja az arcszőrt alaposan, hanem azért is, mert megadja az arcnak az üdeséget, finomságot, és simaságot, a mellett vegyileg megvizsgálva és hatóságilag az arcbőrre ártalmatlannak találtatott. Ára 7 K. Kapható Schmidnk I. Budapest, VII. Nyár •u. 18. Erre vonatkozólag figyelmeztetjük a mai lapban megjelent hirdetésünkre. Magdolna országos vásár. A folyó julius hó 17-ére esett zalaegerszegi Magdolna országos vásár forgalma lanyha volt. Az aratás ós egyéb sürgős mezei munkálatok a vásározó közönség nagyobb részét visszatartották. De az a körülmény, hogy városunkból ee idő szerint szarvasmarhákat külföldre szállítani nem lehet, szintén hozzájárult ahhoz, hogy a vásárt gyéren látogatták. A zsibvásáron alig mutatkozott nagyobb élénkség, mint valamely őszi hetivásáron. Az állatvásárra elég szép számban hajtottak föl állatokat, de kereskedők hiányában vótelkedv nem igen mutatkozott. Fölhajtottak: 30 db bikát, 512 db tehenet, 310 db üszőt, 850 db ökröt, 442 db tinót, i79 db borjut s 717 db lovat és csikót, összesen 3340 darabot. Ezekből eladtak 1573 darabot. Milliókra tehető az a kár, melyet a m. szőlőtermelő közönség évről évre szenved az által, hogy szőlőjét a lisztharmat (oidium) ellen kellő időben meg nem védi. Mire a bajt észreveszi, az már ugy elharapódzott, hogy minden igyekezet csak a kár kevesbítésére, de nem megszüntetésére szolgál. Ezért ne mulassza el egy szőlősgazda sem szőlőjét májusban dr Aschenbrandtféle rézkénporral legalább egyszer beporozni, ugy ha fel is lép másutt a lisztharmatjárvány, nála kárt nem tehet. Amellett a rózkénporral a szőlő egy másik igen elterjedt, de sokak által még ma is félreismeri betegsége, az anthraknosia ellen is mentesitjük a szőlőt, már pedig ez a kártétel is rendszerint 5 ős több százalékát viszi el a termésnek. A ki tobát mind a két betegség ellen egyszerre és biztosan akar védekezni, az egyszer okvetlenül porozza be tőkéit rézkénporral és tartson ezen kitűnő anyagból egy keveset készletben, hogy járvány esetén a por kéznél legyen. A rézkénporozott szőlő kinézése mindig szebb, a fürtök és vessző érése mindig gyorsabb mint azoké, amelyeket ezen porral nem kezeltek. A divat. — A Divat Ujság-ból, — Megindult a fürdőévad mindenfelé és ilyenkor bővebben van az embernek alkalma a kissé merész összeállítású nyári ruhákban gyönyörködni, mert sokan, a kiknek illik a feltűnő, de városon még sem szeretnek feltűnően járni, ilyenkor engednek egy kicsit a gyeplőn és csak azt nézik, hogy szépek-e a ruhában és nem törődnek azzal, ha egy kicsit feltűnnek, — sőt ha nagyon se — elvégre is, hadd pukadjanak meg a kedves Í jóbarátnők. Mondom, hogy csak ilyenkor látni remek rezedazöld ruhát heliótroplilával díszítve, vagy pedig egy mélységesen ragyogó lilaszint arany sárgával. Hisz fürdőn, a mikor oly fényesen süt a nap, ugy ragyog a tenger vagy Balaton, oly édesen suhog a fenyves és oly kábitóan illatoznak a hárs, a liliom, rózsa, viola, rezeda, akkor oly jól eshetik szép asszonynak, leánynak azt képzelni magírói, hogy a téli gubóból szárnyra kelt szines pillangó. De nemcsak a merész ruhákról legyen szó. Mert hisz annyira kedves és szép az idén a nyári divat. Ugy el vagyunk árasztva pikével, selyemvászonnal angol vászonnal, de kivált patyolat és batiszttal, ahogyan még sohasem voltunk. Most jó ám azoknak, a kik a Divat Újság gondos vezetése mellett beleokultak a ruhavarrás mesterségébe. Mert a mai ruhákon az anyag a mellékes, a munka a fő. Oly pazar, fárasztó gonddal és művészettel vannak a ruhák hímezve, vagy hímzéssel, csipkebetótekkel és medailionokkal diszitve, hogy csoda! Aztán az a sok finoman szedett ránc, a rengeteg keskenynél keskenyebb hajtás ; szinte látja az ember a finom rózsás ujjakat babrálni ezen a tündéreknek való kedves munkán. A remek, lehelletszerü batiszt, vagy kacéran sima é» szinte hivalkodóan egyszerű vászonvagy pikóruhát a kalap teszi tulajdonképpen tökéletessé. A kalap ma tudniillik annyiféle, ahány szeszélyes ötlet cikázik keresztül a szép viselőjük fején. Az alap alig egyéb egy teljesen lapos, tányéralaku szalma- vagy lószőrlapnál. Ez alá aztán hol elől, hol hátul, hol féloldalt egy nyerges részt támasztanak, a karimája másik leiét vagy az orrocskájára, vagy a félfülére hajlítja a boldog viselője, a tetejébe egy vékony virágkoszorut, vagy egy pár szintjátsxó szalag rozettát illeszt ós kész a világraszóló kacér kis kalap. Kesztyű, cipő, napernyő persze mind világos, a lehető legvilágosabb. Hacsak lehet, a cipő ós harisnya és minden alsóság hófehér. Igaz, hogy a mosás sokba kerül — dehát a fehér mindig fehér lehet, sohasem színehagyott, fakult, avult. Vállra vető mantilláknak puha selymet, kropont, kasmirt használnak — inkább disz ez egész, — jó hosszú véggel elől. Disze selyemfodor, rojt, bodor, csipke, vagy külön-külön, a ki a nemes egyszerűséget kedveli, vagy pedig egymásra halmozva, ha »telik*. Ida. * A Divat Újság minden hónapban kétszer jelenik meg. Előfizetési ára, nagyon olcsó: negyedévre postán való szétküldéssel, két korona husz fillér. Előfizetni legcélszerűbben akiadóhivatalba intézett postautalványon lehet. A Divat Újság kiadóhivatalába Budapesten, VIII., Itökk Szilárd-utca 4 számú házábau van. Nyári levél. Elmélkedjünk kissé. Az ilyen hosszú, eső verte nyári nap csak arra való, hogy az ember elgondolkozzék azon, a miért az éven át szünet nélkül fárad, hogy szétboncolja, tudatossá tegye azt, a mi máskor vakon hajtja, ösztönszerűleg űzi előre. Ilyenkor van idő, hogy az ősz behozza azt a darabot, a mit megállapítani kénytelen, ha a multat a jelennel egybeveti. Elmélkedjünk kissé. A boldogságról. Erről a bűvös álom képről, mely délibábnak lebeg a szemek előtt, melyet kerget, moly után nyul mindenki, a világegyetem nagy zakatolásában egyéni fennmaradásának biztosítékait keresi, erről a remény foszlányról, mely szerte oszlik, mihelyt eléri, megfoghatja a kergető, mely üdvöt adni csak a távolság páthoszával tud és a jelenbe érve semmiséggé törpül; mert nem más, mint a jövőben való hit. Azt mondják sokan: a boldogság, az a mi a 1 megelégedettség. Az a tótlen emberi energia, | mely osak a jelent látja, mely nem hasonlít elmúlt dolgokat a meglévőkhöz, mely nem von következtetést a mából holnapra, hanem megáll egy helyben és összeteszi kezeit: a megelégedés, mely célhoz jutást érez az élet derekán. Lehetetlen. A boldogság a legtevékőnyebb energia, mely a pillanatnyi eredményeket is egy jó hosszal megelőzi és azokban nem a sikernek, hanem a nyert errőforrásnak örül, melyből a továbbküzdésre potenciát kap. A boldogság egy tükör, mely a jelen javakat ajövőbe vetiti ős azoknak ott nem a ma, hanem a holnap viszonyai szerint mutatja az értőket. Egy érzés, mely affektionális értőket tulajdonit mindennek, a mi még cél ős nem tény — és az elérhetetlent többre becsüli az elértnél. Tekintsünk csak magunkba. Abban a percben, a melyben kezünkben tartjuk azt, a miért hosszú időn át vesződtünk, abban a percben már el is vesztette az a még reménylettnek bizonytalanság adta varázsát és összboldogságunkat nem a tegnap neki tulajdonított boldogságegysóggelgyarapítja, hanem sokkal kevesebbel. Megelégedettség mellett tehát tegnapról mára csökkenik a boldogság, tetterős boldog küzdésnél azonban az elért uj reményeket kelt a jövőre ós e remények kétszeresen pótolják azon egységeket, melyeket a beállott pozitivitás által az összboldogság veszített. Ha ez így áll, kérdés, hogy az emberi boldogság, mely csak az összeségnek jövőbe vetett reménye, nagyobb lesz e akkor, ha a szervi finomulás folytán az ember nemcsak a múltba, hanem a jövőbe is tud látni, vagy kisebb?. Csökkenteni fogja-e a tetterő, reménykedők, előretörekvők csoportját vagy nem ? — Maurice Maeterlinck szerint ugyanis nincs kizárva, hogy az agyvelő tökéletesedése utján nem csak az elmúlt esemőnyek, hanem a jövő eseményei öntudatosakká válnak bennünk. „Mert —úgymond — az idő maga csak egy misztérium, melyet mi osztottunk önkényesen múltra és jövőre. Magában véve az majdnem bizonyosan nem más, csak egy óriási, örökös mozdulatlan jelen, melyben minden, a mi törtónt, történni fog, rendületlenül megvan a nélkül, hogy a rövidéletű emberi észtől eltekintve, benne a holnap a tegnaptól és mától külömböznék. Hiszen ha ez nem lenne igy, azt kellene hinnünk, hogy mi mindent illetőleg, ami időbeli, a világ középpontjai vagyunk, hogy mi vagyunk az egyedüli tanuk, a kikre az események várnak, hugy a tapasztalható világba lépve, az okok ós okozatok örök történetének számottevő faktoraivá válhassanak. Ép ezért azon az abszolút ponton, hova gondolatvilágunk emelkedhetik, ha máig még nem is emelkedhetik, máig még nem ia emelkedett semmi olyan ok, mely kizárná, hog y láthassuk, ami aióg nincs meg, — mert az ami nekünk még nincs meg, az ogószet tekintve kell, hogy már meglegyen éa valahol mutatkozzék. A kórdéa tehát az, boldogítóbb-e hinni a mai sikerben, érezni az erőt, moly a titokzatossal, a bizonytalannal is szembe tud szállani, mint tudja majd a sikert és a meglevő erőt nem valószínűért, hanem a bizonyosért meg fesziteni ? A felelet osak látszólag néhóz. Mert a jövőbeli bizonyos sem olyan bizonyos, mely bekövetkezik igy is ugy is, ha küzdök érte, ha nem ; hanem a ki a jövőben az eredményt látja, az látja a jövőben az elvégzendő munkát, el kell végeznie annak, aki azt akarja, hogy azon eredmény is bekövetkezzék, a mit látott. E fajta tudás tehát nem ronthatja le a reményt, csak erősítheti avval, hogy távoltartja tőle a gyengítő kételyeket ós a hitet, mely a jövő homáiya miatt ingadoznék néha, egyenes irányban veti előre, tettre buzdítólag, megtermékenyítőleg. Minthogy pedig az etuberi orgánum minden