Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-24 / 52. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. november""!!). Tiborcz István birtokos, Tóth Lajos kereskedő, Tus Antal vinc. isk. ig., Tarpál Zsigmond földm. Udvardy Vince főgimn. tanár, Urbanek Károly főgimn. tanár. Varga Vilmos földb., Varga Lajos reál isk. tanár, Vörös Gyula kovács, Varga György kőmives m., Veisz Ignác kir. főmérnök, Vidóczy Pál pii. tinztv., ifj. Vizlendvai József, Vendel János főerdész, Varga Károly földb., Várhidy Lajos polgármester, Weisz Tivadar kereskedő. dr Zárka Zsigmond, árv. ülnök, Záborazky Géza pü. tisztv., Zahorán Pál urod. ispán, Zdrávy Árpád földb., Zatbureczky Márton földb., Zsebeházy József birtokos, Zsebeházy Sándor birtokos, Zomburi Andor reál isk. tanár, Zsuppán József kovács. Pótesküdtek. Árvay Gábor körjegyző. Baján Ferenc tanító, Baján József lakatos, Balassa Benő keresk. isk. tanár, Bedő Mihály birtokos, Brenn Z>ltán v. aljegyző, Balassy Miklós h. pü. ig., Bokán György asztalos, Borsos Ignác földm., Böröndy János földm., Balasics József szíjgyártó, Berger Vilmos kereskedő, Botfy Péter gyógyszerész. Csik László kárpitos, Czukelter Béla m. irnok, Cságoli Ferenc molnár, Czuczor János s. tkv. Darnay Károly ny. százados, Elmont Károly íöldmives. Farkas János magánzó, Farkas Gábor földb., Fatér György földbirtokos. Grész Károly magánzó, Guitprecht Ferenc földmives. Dr Halász Miksa orvos, D. Horváth Győző vasker., Herczegh József földmives, Haleder Gusztáv földm., Horváth József földm., Hajós Mihály ügyvéd, HofFmann János kir. mérnök. Dr Jakabfy János ügyvéd, Iváuyi Andor p. isk. tanár, ifj. Juhász József könyvkötő.; Dr Károlyi József főgim. tanár, Király Gyula tszéki irodatiszt, Kiss Lajos ker. isk. tanár, dr Kele Antal ügyvéd, Kiss Ágoston földmives, Koller Lajos gazdat., Kayser Vilmos kezelő isp , Kumi István földm., Kenessey Gergely földm., Kohn Izidor vasker., dr Kovács Vilmos ügyvéd, Kiss József ifj. keresk., Koltay Lajos takács. Lányi Kálmán kir. főmérnök, Lusker János lakatos, Lenk János körjegyző, Lujzer Lajos magánzó. Marton Kálmán kereskedő, Mészáros Sándor mészáros, Martincsevics István körjegyző. Nagl András kovács, Nagy Antal pék, Nika Albert birtokbérlő. Pesti Pál kovács, Pers Károly földmives, Pénzes Péter földmives, Pollák Emil könyvelő, Polnisch Árpád erdőmester. S >mogyi József körjegyző, Skublics Károly földbirtokos, Skublics Imre kir. közjegyző, Skublics István földbirtokos, Stolczer Jakab löldb., Sibrik Adorján földb., Sárvári József tanító, Scholcz Károly körjeg\ ző, Szily Dezső íoldb., Szabó Károly gazdatiszt. — Ilonka! Ugy-e uem akar ez oélzás lenni ? — Ni kis hamis, hát igy árulod el magad? . . . Hát igy szenderegtél ? — Na Bandi, hát most osak valljunk be mindent . . . — De Ilonka, hisz ón álmodtam . . . — Persze, hogy azt . . . eleinte álom az egész és ugy jön rá, hogy szépen valóra válik. Na jöjjön Imre tegyük magunkat otthoniassá. * Nemsokára előkerülnek. A szobában néma csend. Irmus az asztal előtt ül. Bandi távol tőle a diván sar..án és az óraláncán bujtatja keresztül az ujjait. — Na de mjgnémultak ezek 1 — Hát Ilonka nem ismeri ezeket a korszakokat? Az első, mikor mind a két fél nagyon beszédes. A második, mikor a férfi már hallgat ós a harmadik, mikor már egyik sem szól egy szót sem ... És ha vissza tud még emlékezni . . . — Igen, még tudok ... ez a korszak a legboldogabb. Hantke Emil. Tamás József gazdat., Tóth Gyula körjegyző, Tosch Károly vendéglős. Ujlaky Béla körjegyző, Umszuncz Lajos gazdat. Viasz József állatorvos, Vörös Ferenc borbély. Zelkó Gergely földmives. Néhány szó a korcsolyázásról. A tél küszöbén állunk, oly idő előtt, midőn a nagyobb hidegek meghozzák azon szórakozást, melyet az év legtöbb hónapján át kénytelenek vagyunk nélkülözni. A korcsolyázást értem alatta, e páratlan egészséges és kedves sportot, melyet azonban sajnos, kis városunkban igen kevesen kultiválnak s azok is, kik hivei lentiének, nem azzal a szeretettel és kedvvel karolják fel, mint az ezt megérdemelné. Rég elmúlt ama kor, midőn a korcsolyázást egy szorosan vett sportgyakorlatnak tartották, amelyre csak egyes, nagyobb hajlamot érző egyének vállalkoztak. Ez volt a mai értelemben vett korcsolyázásnak tulajdonképeni kezdete. Aztán a gyerekifjuság lett a legelső, amely ezen testmozgás előnyeit és örömeit felismerte; idővel tehát a korcsolyázást mint az ifjúságnak egy megengedhető mulatságát, kezdték szemlélni, sőt nagyobb városokban jégpályákat alakítottak, vagy legalább is akadályt nem állítottak elébe. Igy lassanként férfiak és nők is belevegyültek a mulatozásba olyanok, kik eleinte konokul ellentállottak és kifejlődött azon egészséges szórakozás, a melynek ma már általánosságban, ifjak és öregek, hódolnak. Az első bemutatástól a mostani évekig mintegy négy évtizedes története van hazánkban a korcsolyázásnak ós lehet mondani, rövid idő alatt erősen kifejlődött, mert az irányadó körök belátták, hogy erős emberi nemzedéket nem a gondos óvás, hanem az edzés, a szokás, az idővel és széllel való küzdés hoz létre. Okos áramlatok jönnek nyugat felől : a testet nemcsak ápolni, hanem edzeni is kell; kitartó, ellentálló természeteket kell teremteni, melyek felett nem a minden sarkon leskelődő betegség győz, hanem mely a betegségek és bacillusok egész hadát legyűri. Téli időben mindenesetre a korcsolyázás egyik legajánlhatóbb testmozgás, midőn a szabad levegőben, a fagypont alatti hőmérsékleten, sebes mozgásban, könnyű ruhában, piros arcbőrrel és fényes szemekkel siklunk a jég sima tükrén. Hozzájárul ehhez, hogy nemcsak egészséges, hanem hogy olcsó és mellette igen mulatságos sport, is. Mindamellett a korcsolyázás soha ennyire ki nem fejlődött volna, ha egy más faktor nem játszanék itt szerepet. A nők voltak ugyanis azok, akik a jégpályán egy uj talajt találtak, mely alkalmas volt arra, hogy kedves, lebilincselő lényöket ujabb oldalról mutassák be. Nincs hely — még a bálterem se — hol egy nő annyi gráciát, mozdulataiban annyi bájt fejthetne ki, mint egy jégpályán. A nők ezért — vagy legalább ezért is — kezdtek a jégpályára járni s a férfiak követték a nőket, mert nehéz felfogásuaknak kellett volna lenniök, ha mindjárt észre nem vették volna, hogy a jégen egész más mértékben, sokkal vidámabban, sokkal szabadabban társaloghatunk a szépnemmel, mint a feszes báltermekben. Alig van már hazánkban valamire való város, hol jégpálya ne lenne, és ösmerve Zalaegerszeg társadalmi viszonyait, ösmerve azt a végtelen nagy közönyt, amely az egész vonalon minden iránt mutatkozik, igazán a legnagyobb dicséret illeti meg a helybeli korcsolyázó egylet ama vezető tagjait, kik a város méretéhez képest ilyen szépen berendezett és jókarban tartott jégpályát hoztak létre és tartanak fenn. Kívánatos csak egy lenne, hogy az egylet tagjai közé minél számosabban belépőének. Vegyünk példát más nemzetektől, más városoktól. Aki valaha Budapesten látott egy nagyobb jégpályát, az egészen más szemmel fogja a korcsolyázást nézni, mint itt vidéken szokás. Aprajanagyja korcsolyázik és nemcaak megszokott dolog fehérhajú nőkkel és férfiakkal ott találkoznunk, hanem vannak oly egyének is, kik 40—50 éves koruk dacára tanulni kezdenek, tudva azt, hogy ez a mozgás jóval felülmúlja egy téli séta előnyeit; — a levegőre pedig kimenni télen is kell. Se szere, se száma Budapesten a jégpályáknak és e jégpályák méreteikben nagyok, berendezésük pompás és nem egynél a tagok száma az ezret jóval felülmúlja. Csak egyre akarom a figyelmet példakép fordítani, a legnagyobbikra, a „Budapesti korcsolyázó egylet"-re, melynek gyönyörű épületét a városligeti tó partján — legalább kívülről vagy legalább is képről — mindenki ösmeri. Pedig a külső impozáns formának a belső pompa és gazdagság se marad mögötte. Tagjainak száma a mult idényben 6075 volt, a legutolsó kimutatott mérlege szerint vagyona 308 ezer korona értéket képvisel, tavaly a 133 ezer korona évi bevétellel szemben nem kevesebb mint 140 ezer koronányi kiadásai voltak (a kiadások felülmúlták a bevételt, mert nagyobb betonmunkálatok végeztettek), majd minden nap katonazene, többször délelőtt, délután is és az idény alatt számos ünnepély és nemzetközi verseny rendeztetett. Ily helyen azt az élénkséget, azt az életet, a midőn a zene ütemei után ezren és ezren korcsolyáznak, csak az tudja felfogni, ki valaha közöttük volt. A főváros központja az egész országnak; minekünk vidékieknek a példákat kell, hogy onnan vegyük s amit a fővárosban észszerűnek tartanak, mi azt itt le nem becsülhetjük. Egy fővárosi lány társadalmilag sokkal lekötöttebb, mint egy vidéki lány, mégis eljár látogatásokra, zsurokra, tárlatokra, színházba, stb. és nap-nap mellett ott van a jégpályán; igazán a szemembe kacagnának, ha elmondanám, hogy egyik helybeli nőtagtól a mult idény alatt ama kérdésemre, hogy miért nem jár a jégpályára, azt a választ kaptam: » . . . nem jöhetek, mert egy hét múlva bálba megyek ós készülődnöm kell rá . . Emelkedjünk ki a nagy kedvtelenségből, akik korcsolyázni tudnak ne habozzanak, ne hagyják magukat a legkisebb ellentmondás vagy akadály miatt lebeszéltetni. Ebben a kis városban ugy sincs semmi szórakozás s ami lenne, azt nekünk kell megteremteni. Egy jég-idény rövid, mégis sok örömet ad híveinek. A »zalaegerszegi korcsolyázó egylet«-nek, bár a pályája nem nagy, mindazonáltal kicsinynek se mondható és az egylet vezető-tagjai ama szerény eszközökkel, amelyek rendelkezésükre állnak, mindenesetre mindent meg fognak tenni, hogy az egylet tagjai jól érezzék magukat. Mint hirlik, az idén először jégünnepélyt is akarnak rendezni, ami üdvös lenne, mert a sok bál között némi változatossággal szolgálna. Melegen ajánlom mindkét nemű fiatalságnak e sportnak kedvvel való felkarolását; elhatározásukat aligha fogják megbánni és a hideg időben ők is fogják érezni, hogy bár a természetben tél van, de a szívekben tavasz. — ko. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. * (Névnapi pogácsák.) A téli szezon beköszöntését Égerszegen nem az időjárás, hanem a derüreborura következő névnapok sorozata jelenti. És ezek a névnapok igen hangosak, a mint hogy krónikánk egy párszor fellebbentette róluk a titokzatosság függönyét. Ámbár hogy csak hangos jelzővel lettek ellátva, csak azért vau, mert nyelvünkben erre megfelelő szó nincsen. A találó jelzőt egyedül a sioux-indiánoktól lehetne kölcsön kérni. Egy ilyen csata üvöltések és revolver lövésekkel garnírozott névnapi dezsönén megjelent Papszi is. Ennek a Papszinak ismertető jele; hogy orra uem a piccolo kiadások közül való és ebből kifolyólag azt hiszi, hogy ő most hivatva van a hasonló nagyságú orrok tulajdonosairól vicceket gyártani. Da emellett óvatos is. Tudatában lévén annak, hogy nincs házi béke másutt, csak a papucs alatt, hogy a papuas ne súlyosan nehezedjék vállaira, a dezsönén feltálalt igazán finoman megszerkesztett snapszkorcsolya pogácsákból egy párat összepakkoiva zsebébe tett, hogy majd haza érkezvén, kedves feleségét megvesztegesse vele. Csakhogy! A délelőtt megkezdett üdvözlésnek nem a késő délutáni, hanem a késő esti, — közel az éjfélhez — órák vetettek véget. Mint a ki bűnösségének tudatában van, sompolygott haza Papszi, egyedüii reményét a zsebében levő pogácsákba helyezvén, mint a melyekkel a feje fölött tornyosuló vészfelhőket elviharágyuzni remélte. Hagyjuk a viszontlátás örömeinek festését, csak képzeljük, képzeljük egész addig mig csak I Papszi meg uem szólal: