Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-17 / 51. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. november""!!). hiradása Zalavármegye árvaszékére nem vonatkozhatik, mert a hátralék nem számottevő s az árvaszék dicséretes tevékenységet fejt ki. A köz- 1 gyűlés az alispán ezen bejelentését helyeslőleg tudomásul vette. A közgyűlés még számos folyó ügyet tárgyalt j le s délután egy órakor befejeződött. Zalavármegye határozatai. L A vármegye javadalmazásának beszüntetése tárgyádan. A köztörvényhatóságok rendezése tárgyában alkotott 1870: 42. tcikk értelmében a törvényhatóságok háziadó kivetése utján födözték kiadásaikat. A megyék háztartásáról szóló 1883: XV. tcikk azonban megszüntette a háziadót és kimondotta, hogy a megyei törvényhatóságok közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaik födözésére az állampénztárból havi részletekben előlegesen kiszolgált javadalmazással láttatnak el. E javadalmazás összege etörvényben megállapíttatott, de az 1893: IV. tcikkben fölemeltetett; valamint fölemeltetett az 1904. X. tcikk alapján is. A vármegye állami javadalmazása e törvényes rendelkezések alapján a folyó óvi megyei költségvetés keretében, amely.^szerint a szükséglet és fődözet összege 409.219 K 06 f-t tesz ki, a 107.474/1904. sz. belügyminiszteri rendelettel 400,822 K 79 fillérben állapíttatott meg, a folyó évre. Ezen összegből ez ideig 11 havi részletben összesen 361,801 K folyósíttatott és így még 39021 K 79 fillér van hátralékban. Ezen összeg folyósítása azonban a 119,595/1905. sz. belügyminiszteri rendelettel megtagadtatott, illetőleg beszüntettetett. Ez a rendelkezés nyilt ellentétben áll az idézett törvényekkel, mert azok értelmében a megyék állami javadalmazásának kiszolgáltatása olyannyira föltétlen kötelezettsége az államnak, hogy kérdés tárgyává sem tehető s így a javadalom kiadásának megtagadása semmiféle törvényre sem alapítható. Ehhez járul, hogy a megyék javadalmazása a hivatkozott törvények alapján minden évben fölvétetik az állami költségvetésbe s fölvétetett az 1904. évi költségvetés rendes és rendkivüli kiadásai közé is, amely költségvetés keretében most, a jelenlegi költségvetésen kivüli állapotban, az állam jövödelmei beszedetvén, szükségkép kell, hogy ugyanazon költségvetés alapján a megyei javadalmazás is kiszolgáltassák annálinkább is, mert azt legnagyobb részében az állami közigazgatás közvetítése igényli és megtagadása a közigazgatás folyamát, az ehhez szükséges kiadások nem lévén födözhetők, lehetetleníti, emellett pedig a vármegyét, szerződési és vagyoni viszonyainál fogva pereknek, anyagi károknak, BŐt annak teszi ki, hogy egyes hivatalai, a számukra bérben birt helyieégekből, irataikkal, fölszereléseikkel együtt kirakatnak az utcára. De ellenkezik a javadalom beszüntetése az 1902. 3. tc. 7. §-ával is, melynek értelmében a vármegye háztartási és egyéb alapjai tekintetében az utalványozást jog az alispánt illeti meg és pedig a háztartási ós utalapokat illetőleg a .kormányhatóságilag jóváhagyott költségvetésekben meghatározott összegek erejéig. Az utalványozási jog pedig eme kereten belül az 1902. 3. tc. végrehajtása tárgyában kjadott 120.000/1902. B. M. sz. rendelet szerint korlátlan. A 119,595. Bzárau belügyministeri rendelet tehát a vármegye alispánjának az 1902. 3. tcikkben biztosított és a 107474/1904. sz. költségvetési rendeletben a folyó évre részletesebben körülírt utalványozási jogát sérti annálinkább is, mert az 1902. 3. tcikk végrehajtása tárgyában 122000/1902. sz. B. M. ós 3600/902. P. M. szám alatt kiadott utasítás 33. §-a értelmében csupán a háztartási ós útalapon kivüli többi sámadási ágazat kiadásainak utalványozásánál kell eme számadási ágazatok rendelkezésére álló pénzkészletét is figyelembe venni, elleuben a háztartási és útalapnál a kiadások a költségvetésben megállapított hitelösszegek erejéig korlátlanul, vagyis a pénz- i készletre való tekintet nélkül utalványozhatók s ennélfogva az utalványozott összegek az állampénztár (adóhivatalok) egyéb készletéből fedezen- ! dők. A 119'595/B. M. 1905. sz. rendelet tehát, j amely különben nemcsak Zalához, hanem több i más megyéhez is iniéztetett, ur. előadottak szerint nemcsak összeütközésben áll a törvénnyel, hanem ellenkezik az állami érdekekkel, a jogrenddel s az igazsággal is, mert amaz érdekekkel s a jogrenddel semmikép sem egyeztethető össze, hogy az állam testéből, anuak néhány tagozata, közigazgatásilag -feladassák, megbéníttassék; az igazság pedig azt kivánja, hogy ha csakugyan nem folynak be — mint e rendelet indokolása mondja — kellő mennyiségben az állami jövödelmek, akkor a kiadásokat az egész vonalon, a kormányzat összes ágainál le kell egyenlő mérték szerint szállítani. Egyébként ami uz említett indokolást magában véve illeti, arra nézve jellemző világot vet a csupán néhány napp il később kelt 1 i2,382/B. M. 905. sz. rendelet, amellyel a javadalom folyósítása igértetett meg az esetre, ha az alkotmány védelme érdekéből hozott vármegyei határozatok megsemmisítése tárgyában kiadott miniszteri rendeletek végrehajtatnak. i A kormány ezen eljárása nem más, mint az önkényuralom folytatása azon cégér alatt, hogy — amint az uj intő szózat mondja — »a jelen válságos helyzetből való kibontakozás alkotmányos uton megvalósíttassák s a kormányzat körében a törvényesség szigora fentartassék.« De tagadhatatlan az is, hogy a javadalom megvonásának nincs más célja, mint az illető megyék és tisztviselők megfélemlítése a a nemzeti ellenállás megtorlása, megtörése. De törvénytelen a számvevőséghez 119,595. B. M. 1905. ez. a. intézett rendelet is, amellyel a számvevőség oda utasíttatott, hogy amennyiben a háztartási alap kiadásainak födözésére más alap pénzkészletének igénybevétele terveztetnék, az utalványok ellenjegyzését ne foganatosítsa. Törvénytelen pedig ez a rendelet azért, mert az 1902. 3. tcikk végrehajtása tárgyában kiadott 122,000/B. M. 1902. sz. utasítás 34. §-a értelmében olyankor, amikor valamely kiadás az illető alapból nem lődözhető, más alap is igénybe vehető ; ós pedig rövidebb időre alispáni rendelettel, ame- | lyet csak utólag kell a közgyűlésnek bejelenteni. ! A számvevőséghez intézett rendelet tehát törvény- • ellenesen még annak is útját vágja, hogy a vár- ! megye közönsége ideiglenesen valamely rendel- j kezésre álló más alapból födözze azokat a köz- ; igazgatási s gyámhatósági kiadásokat, amelyek i legnagyobb részét az állami közigazgatás ellátása ! teszi szükségessé. Ennélfogva a várnjegye bizottsági közgyűlése 1 az országgyűlés képviselőházánál keresi sérelmei j orvoslását s a kormányt ezen törvénybeütköző | eljárásáért is vád alá helyezni kéri. A főispáni kinevezés s a tisztviselők kártála- j tása tárgyában. Zalavármegye bizottsági közgyü- : lése 16762/905. sz. határozatában általánosságban ! már kifejtette álláspontját; részletesen pedig ! akkor fog határozni, ha esetleg uj főispáni ki- ; nevezés fog leérkezni; hivatkozott 16762/905. ; sz. határozatának II. j) pontjában a jmegyei és ! községi alkalmazottak kártalanítására vonatkozó rendelkezését kibővíti azzal, hogy amennyiben azon alkalmazottak az alkotmány védelme s az idézett határozatban előirt kötelességük teljesítése miatt állásuktól fölfüggesztetnének vagy ehnozdíttatnának, azokat az alkotmányos rend helyreálltával állásaikba a szerzett nyugdíjigényeknek a szolgálaton kivül eltöltött idő beszámítása mellett ismét visszahelyezi; viszont azonban már most megvetetteknek, erkölcsileg megbélyegzetteknek, hazaárulóknak nyilvánítja mindazokat, akik az alkotmány védelme és fönt körülirt kötelességük teljesítése miatt állásuktól felfüggesztendő vagy elmozdítandó avagy kényszerűségből lemondandó tisztviselők állásait a vármegyétől nyerendő megbízás nélkül elfogadják; végül azon nem várt esetre, ha akadnának férfiak, akik önmagukról és hazájuk iránt tartozó kötelességükről megfeledkezve a jelenlegi önkényuralmi kormánytól u nemzeti ellentállás megtörésére bármely megbízást vállalnának, vagy spedig a kormány által ugyanazon célra bármily címen vagy néven KÍküldendő közegeknek bármiben is segédkezet nyújtanának: kimondja, hogy az alkotmányos élet helyreállása után fekete márványtáblát illeszt be közgyűlési terme falába és arra minden ezen magukról és hazájukról megfeledkezetteknek a nevét örök intő ós elrettentő póldaadásul bevéseti, hogy a legkésőbbi utódoknak is folyton emiékezetökben legyen az, hogy kik voltak azok, akik a hazát elárulták és hogy a nemzet az ősi vármegyei intézménybon birja jogainak Jés érdekeinek egyik féltékeny őrét! III. A belügyminiszter intő szózatára adott válasz. Zaluvármegye bizottsági közgyűlése eddigi alkottnáuyvédő határozataiban eléggé kimutatta, hogy a kormány kineveztetése alkotmányellenes. E tekintetben pedig mit sem változott a helyzet a kormány ujabbi kineveztetése óta, mert az a körülmény, hogy a kormány ujabbi nyilatkozatai szerint képviselőházi többségre törekszik, nem teszi őt alkotmányossá, mert ennek a kellékeivel már kineveztetésekor bírnia kell. Egyébként az országgyűlés elnapolása nem is a módja ama kellék, a képviselőházi többség megszerzésének. Kimondotta a vármegye bizottsági közgyűlése az említett határozatokban azt is, hogy a kormány önkényuralmi kormány s ennélfogva törvényellenes. Hogy e tekintetben sem változott uj kineveztetése óta a kormány, azt eléggé bizonyítja az a tény, hogy a kormány előző eljárását követi mindenben, sőt tovább fűzi a törvénytelenségek láncolatát egyes vármegyék állami javadalmazásának beszüntetésével, az uj főispánok beiktatása céljából elkövetett erőszakkal, valamint az uj főispánok törvénytipró eljárásával is. De kimutatta a vármegye bizottsági közgyűlése azt is, hogy ez a kormány a királyi trónra, a hazára és a nemzetre egyaránt veszedelmes. Hogy ez a veszedelem is fokozódott a kormány uj kineveztetése óta, az kétségtelenül kitűnik azon tényből, hogy a kormány most már nem csak azokkal fog kezet, akiknek az egyedüli elve — a legszelídebben kifejezve — az anyagi munka uralma minden fölött, akiknél az államalkotó és nemzetföntartó erőből és akaratból semmi sincs meg s akiknél annál nagyobb haza- és nemzetellenes irány észlelhető, hanem még oly elemekkel is szövetkezik, amelyekkel szemben a legközönségesebb közbiztonsági intézkedéseket kellene foganatosítatnia. A vármegye bizottsági közgyűlése ily körülmények közt kénytelen reámutatni arra, hogy a kormánynak uj intő szózatában foglalt azon kijelentése, hogy »a jelen válságos helyzetből való kibontakozásnak alkotmányos uton megvalósítandó feladata mellett céljául tűzte ki a kormányzat törvényes vezetésének ellátása körében és minden irányban a törvényességnek szigorú fentartását* nem más, mint a valóság megtagadása. Ezért a vármegye bizottsági közgyűlése egyáltalán nem viseltethetik bizalommal a kormány iránt és azt nem is támogathatja; az uj intő szózatban foglalt fenyegetéseket pedig, amelyek csupán hatalmi érdekei szolgálatára és a nemzeti törekvések leigázására szánvák, visszautasítja azzal, hogy sem hazafiságot, sem törvénytiszteletet nem tanul a kormánytól. IV. Liptó-, Moson-, Kolozs-, Marostorda-, Csanád-, Esztergom- és Szilágyvármegyék átirataira hozott határozat. Liptóvármegyaa képviselőházhoz intézett feliratában az egyesült ellenzéket vádolja, hogy belesodorta az országot a jelenlegi válságos helyzetbe azzal, hogy a parlamentarizmus elveivel ellentétbe helyezkedve, nem vállalta el a kormányalakítást, hanem egyes kérdéseknek idő előtti előtérbe helyezésével lehetetlenné tette egy parlamentáris kormány alakítását. Zalavármegye bizottsági közgyűlése ezt a vádat igazságtalannak nyilvánítja, mert az egyesült ellenzék hűtlen lett volna nemzetéhez, ha a legutolsó képviselőválasztások alkalmával megnyilvánult j nemzeti akarat megvalósításáról lemondott volna, ' de megtagadta volna a nemzet önrendelkezési i jogát is, ha kormányalakításra vállalkozott voluu oly programm alapján, mely riem a nemzettől ered s a nemzet akaratának nem felel meg. A vármegye bizottsági közgyűlése e tekintetben a mult hagyományaira, arra az ezer éves múltra hivatkozik, amely a nemzetek történetében majd páratlanul álló példája annak, hogy mekkora és mily örökös lehet egy nemzet alattvalói hűsége és szabadságszeretete. Mert ez a mult arról győz meg, hogy a magyar nemzet a honfoglalás idejétél, a vérszerződéstől fogva, a fejedelem- és királyválasztás korszakain keresztül éppen ugy, mint a trónöröklés rendjének megállapítása óta ez ideig mindig egyszerre ugyanazon törvényekkel és szerződésekkel, biztosítá a trón ós az alkotmány fennállását. Mert továbbá ez a hosszú mult azt is bizonyítja, hogy a nemzet sohasem terjesztette ki vágyait, hanem mindig, a legválságosabb időkben is megmaradt azon hatá: ron belől, hogy megtartsa, megvédje azokat a