Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-16 / 29. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 julius 16. 29. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk visaza ZALAVARMEGYEI HIRL Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A vármégyék határozatai. A vármegyék egymás után nyilatkoznak a kormány ellen; tisztviselőiket eltiltják az adók beszedésétől, az újoncozás körül való közreműködéstől. Egy ellenállhatatlan és letörhetetlen közvélemény alakul ki, amely a magyar alkotmány veszedelmét látja abban, hogy imparlamentáris kormány vezeti az ország ügyeit, hogy a nemzet akarata nem érvényesülhet s olyan kérdések miatt, amelyek szabad és alkotmányos államban vita tárgyát sem képezhetik, az ország az anarkia örvénye felé közeledik. A vármegyék most megkapták a választ a kormánytól egy leirat alakjában. Ez a leirat ismét egy lépést jelent; nem a kibontakozás, nem a békés hangulat felé, hanem azon az uton, amely még beljebb sodorja a nemzetet a bonyodalmakba. Lehetetlen a vármegyékhez intézett leiratból ki nem olvasni azt a fenyegetést, hogy a kormány a törvényhatóságok ellenállásával szemben esetleg erősebb eszközöket is fog használni. A leirat kijelenti, hogy a kormány múlhatatlanul megsemmisít minden oly törvényhatósági határozatot, vagy intézkedést, mely bármely tiszta indulatból eredve is, a fennálló törvényeket sérti és kikerülhetetlenül a rend bomlására vezet. Ez a kijelentés elvégre még nem súlyos. Mert ha megsemmisíti is a vármegyék határozatait és csak azokat semmisíti meg, amelyek a törvényekkel ellenkeznek, ez még nem jelenti azt, hogy a vármegyék ellenállását le is törte. Mert az ellenállás nem csak a törvényhatóságok határozatain, hanem a törvényen alapszik. A vármegyék határozatait csak formailag lehet megsemmisíteni, de azok lényege, tartalma és célja benn marad a köztudatban. Ha a kiküldött bizottságokat feloszlatják, ha azokat az utasításokat, amelyek a tisztviselők magatartását megszabják, hatályon kivül helyezik is, a tényleges ellenállás nem lesz gyengébb, nem lesz kevésbbé törvényes. A bizottságok működnek tovább, ha nem is mint a vármegyék által alakított testület, hanem mint pártszervezet s a tisztviselők a fennálló törvények alapján fognak eljárni ugy, ahogy azt kötelességérzetük megszabja. Megvédelmezik a személy- és vagyonbiztonságot, fenntartják a belső rendet, végre fognak hajtani minden törvényes rendeletet, adót és újoncot azonban nem szedhetnek. A mai szervezet mellett, amelyben a vármegye önkormányzati joga úgyszólván elméletté zsugorodott össze, természetesen nagyon nehéz megállapítani azt a határvonalat, ahol ez a jog végződik; különösen mikor olyan rugalmas elv szabja meg a határt, mint a leiratban ki van fejezve, amely szerint a kormány általános felbomlást előidéző törvényhatósági intézkedést nem tűrhet. Kétségtelen, hogy minden határozat megsemmisítésére lehet iudokot találni, mert a kormány legfőbb felügyeleti jogának gyakorlásában a közérdeket a saját szempontjából fogja fel. Es mikor leiratában kijelentette, hogy magát és működését törvényesnek és alkotmányosnak tekinti, az állami rendnek zavartalanságát feltétlenül biztosítani akarja, mert ez a pártok és pártnézetek felett elérhetetlen magasságban álló közérdek: akkor kijelentette azt is, hogy minden törvényhatósági határozatot, amely a kormány rendeleteinek végrehajtása elé bármely irányban akadályt gördít, feltétlenül meg fog semmisíteni. Erre tehát el kell készülniök a vármegyéknek. Az a kérdés azonban, mi fog következni azután? Ha a vármegyék határozatait egyszerűen megsemmisítik, egyéb intézkedések azonban nem következnek, adót nem exequálnak, újoncot nem szednek, akkor a vármegyék ellenállása épugy,*mint a kormány megsemmisítő rendelkezései akadémikus értékűek maradnak. A vármegyék határozata nem lesz egyéb elvi kijelentésnél, a kormány intézkedése pedig egy hatalmi ténynél. De ha erőszakos eszközök alkalmazása kisérné a kormány nyilatkozatát, akkor következnék csak be az, amit a leirat a törvényhatóságok határozatainak következményekép emleget: a rend felbomlása, mert akkor kezdődnék a tényleges ellenállás. A kormány leirata szerint a közszellem és általános gondolkodás iránytalan, sőt téveteg. Vajon azt láttuk e Zalavármegye közgyűlésén, hogy a közszellemnek nincs határozott iránya? Azt tapasztaltuk e, hogy a közvélemény ingadozik, tévelyeg s a pártpolitika torzsalkodásai uralnák a hangulatot? Az ellenkezőt láttuk, tapasztaltuk. Határozottan kialakult és meggyökeresedett az a tudat, hogy a mai alkotmányjogi kérdés semmiféle pártkérdéssel nem azonosítható és amíg az a sérelem, amely a parlamentáris kormányzás, az alkotmányosság alapelvein esett, orvosolva nem lesz; amíg Magyarország kormányzásából az abszolutistikus tendentia ki nincs küszöbölve, amíg a reactio fenyegeti alkotmányos életünk fejlődését és jogos nemzeti aspirátióink érvényesülést: addig együtt kell maradnunk, akármilyen politikai párthoz tartoztunk előbb; akár elfogadjuk majdan a kormányra jutó párt programmját, akár nem. Ez most mindegy. A főcél az alkotmányosság megmentése, a parlamenti kormányzás alapelveinek biztosítása, Magyarország önrendelkezési jogának érvényesítése. Ebben a tudatban egyesültünk a nemzeti ellenállásra ebben a vármegyében; nem ingatag alapon; útjaink nem is tévelyegnek, mert a törvény az alap és hosszú évszázadok tapasztalatai mutatják az utat. Csodálatosan egyhangú és erős közvélemény ez ebben a pártos országban. Nem néhány renitens vármegye beszél, hanem válaszolni fog az egész ország. Nem pártok vezetnek, hanem az a tudat, hogy veszélyeztetve van az alkotmányos élet folytonossága, amelynek védelme pártok és pártnézetek felett álló köteleéség. Igaz, hogy a közterhek viselésének kötelességébe vetett hit megingatása veszedelAZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZU TERMESZETES HASHAJTOSZER. Mai számunk IO oldali