Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-08 / 41. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 október 8. ^g^r^^HIW BI' li ' 1 Ü"J "" _' _!_ _ ntmmmaa Előfizetési díj: Egésü évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. ICgyes szám ára 20 tillér Hirdetések : — Megállapodás szerint, r Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vískzh Z AL Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Október 6-ikán. Annyi fájdalom nem tapad történelmünk egyetlen véres eseményéhez sem, mint az aradi golgotához, ahol tizenhárom hőst gyáván meggyilkolt a boszuálló hatalom. A megcsúfolt, az országon végig kergetett, megalázott ellenfél, aki idegen hatalomtól kunyorált hadsereggel volt csak képes a szabadság katonáit leverni, árulással tudta csak a vezéreket tőrbe csalni és láncra verni. Arad várának sáncaiban hősökön töltötte ki őrjöngő boszuját. Gyilkolt. Gyá­vábban, mint a brávó, mert az legalább nem kötözteti meg az áldozat kezeit és nem hazudja magát birónak; elismeri, hogy közönséges orgyilkos. Megszentelt fájdalma a nemzetnek az a tizenhárom hős; búcsújáró helye a fájda­lomnak az aradi véres mező. A régi sánc helyén egy szegényes obeliszk jelöli a hóhér munkájának helyét. Rávésve a tizenhárom hős neve. Az emlék körül viruló mezők, a másik oldalon az ódon földvár, amely felett ott lebeg a dühöngő véres uralom átkos emlékezete. Az obeliszk körül azonban a nemzet kegyelete é.s fáj­dalma virraszt és egy ujabb ezredév leper­gése után is visszatér oda az emlékezet, mert azt, ami ott történt, nem csak tör­ténelmünk lapjaira irta fel véres betűkkel nemzetünk géniusza, hanem belevéste apáink szívébe. És elbeszélték nekünk remegő ajakkal, könyező szemekkel, hogy adjuk tovább az unokáknak és szálljon át nem­zedékről nemzedékre, századokról száza­dokra a martírok dicsősége, a gyilkosok gyalázata. A hősök vérével öntözött földből kinőtt a béke fája. Uj hajnal kelt fel s mintha nagyjaink minden dicsősége újra felragyo­gott volna, ugy üdvözölte a nemzet a fel­kelő papot, a szabadság uj korszakát. Béke és bocsánat költözött a szívekbe s az em­lékezet csak a fájdalmat újította fel; a keserűséget, a vádat eltitkoltuk, rejtegettük szíveink fenekén. Az uj nemzedék az aradi golgotát a megváltás helyének látta s nem kiáltott összeszorított ököllel boszuért az ég felé, hanem hálával eltelve borult le a haza földjére, hogy a szabadságot azok­nak köszönje meg, akik elvéreztek érte. A szabadság uj hajnalának hasadásán az a hit szállott a szívekbe, hogy a meg­váltás be van fejezve, a szenvedésnek, örökös küzdelemnek vége; az engesztelő­dés, a nyugalom, a dicsőség békés napjai eljöttek s a vértanuk lelke az örök hazá­ból áldást és bocsánatot küld le hozzánk, mert betelt az ő küzdelmeik célja és fel­áldozásuk nem volt hiába. Újra elérkezett az aradi tizenhárom em­lékezetének napja. A kegyelet ünnepet ül; szomorúbbat mint más esztendőkben, mert feltámadt a mult keserűsége. Évszázadok nagy küzdelmeinek perspek­tívája nyilik meg szemeink előtt; a mult áldozatainak véres emlékezete kisért s a béke fájának gyökerén féreg rágódik. A hegedő sebeket felszakították, s el­temetett, eltitkolt érzelmeinket újra kivál­totta szíveinkből a méltatlanság. Es érez­zük, hogy megbocsátani lehet, de feledni nem tudtunk. Október 6-ikának szent fáj­dalma nem csak a szíveinket szorítja össze, hanem az ökleinket is; a baráti jobb nem kézfogásra van kinyújtva, hanem elkesere­detten döngeti az abszolutizmus ódon, rozoga kapuit, amelyek küszöbén a nép­akarat századok óta tusakodik az Isten kegyelméből s nem a nép akaratából való hatalom szolgalelkii zsoldos hordáival. Véres küszöb az s az ott kiontott vér festette meg a trónok biborát. Forrjon össze minden magyar szív október 6-ikának emlékezetében.. Szenteljük meg a hősök nevét s az aradi tizenhárom martir halála maradjon a mi örökké fájó nagy dicsőségünk, amelynek fénye vezesse a nemzetet a szabadság utjain. Jegyzetek. A láthatár ma ép oly borús, mint a mult héteu volt. A politikai válság csomója nem bogo­zódik ki, sőt mintha ujabb bonyodalmak olőtt állnánk. A király által a koalieió vezérei elé terjesztett ultimátumhoz azóta ugyan némi magyarázatot fűztek, amely hasonlít a visszaszíváshoz, de az ütköző ponton : a katonai kérdéseknél a bécsi felfogás nem tágított egy vonalnyit sem.^ Az egyesült ellenzék méltóságteljesen tiltako­zott az alkotmány megtámadása ellen s egyér­telmüleg kijelentette, hogy az abszolút fejedelmi akarat nem fér össze a parlamentárizmus szelle­mével, az alkotmányos élet alapgondolatával. Az ellenzék értekezletén, amely tiltakozás volt a bécsi parancsszó, a katonai uralom áskálódása, ellen meg­jelent a szubadelvüpárt tizennyolo tagja is, hogy az alkotmány védelmének munkájából kivegyék részü­ket 8 kilépjenek abból a passivitásból, amely a nem­zeti ügynek kárára van s ma, amikor a válság a kenyértörésig fejlődött, megbocsáthatatlan poli­tikai bűn. Az ellenzék értekezletén Kossuth Ferenc hang­súlyozta, hogy nem a 48-as eszmék diadaláról, vagy a 67-es alap fenntartásáról, hanem az alkotmány alapelveinek, a nemzet souverenitásá­nak biztosításáról van szó és elveink feladása nélkül egyesültek a pártok az abszolutisztikus törekvések ellensúlyozására és a kibontakozás eszközeinek, a béke útjainak keresésére. Eddig még Bécsből egyetlen olyan kísérlet sem történt, amely megbontotta volna az ellen­zék sorait, amoly képes lett volna az elhatalma­sodott ellenzéki hangulatot megtörni. Sőt minden lépésnél, minden mozdulattal tömörebbé és egy­ségesebbé válik nem osak az ellenzéki pártok egyesülése, hanom az ország hangulata is. A mult egyetlen alkotmányos küzdelme sem voit képes olyan egységes hangulatot, akkora tábort és olyan elhatározást teremteni, mint a koalieió. Tagadhatatlan, hogy mögötte áll az ország, külö­nösen ma, amikor az abszolút vető rideg császári parancsszóba öltözve a nemzet önrendelkezési jogát idegen érdekeknek akarja feláldozni. A császári szóra tiltakozás, a fenyegetésre tömörülés felel. A kardot csörtető tanácsadók pedig bámulva nézhetik, hogy Magyarország még mindig nem siet könyörgő instánciával a burg felé, hanem loyálisan bár és ősei hagyományos hűségével, de szilárdan ós méltóságteljesen hivat­kozik jogaira, szabadságára, törvényeire, ós nem fél a szuronyoktól. A császár parancsolt s a magyarok móg mindig ellenállnak. Vétkes enge­dékenység a szoldateszka szemében és bizonyosan sok osztrák ur szeretné állandó konvencióra szer­ződtetni a brünni hóhért. Egy egészen uj, szinte hihetetlen jelensége van a mi alkotmányos küzdelmünknek. Megmozdul­tak a munkások százezrei, hogy a reakció szol­gálatába szegődjenek. Ki hitte volna azt valaha, hogy a nép, amelynek legnagyobb szüksége vau a szabadságra, amelynek érdekeit, kenyerét, tűz­helyét a szabad ország biztosíthatja legjobban, Mai számunk IO oldala AZ EGYEDÜL KELLEMES® IZU TERMESZETES HASHAJTOSZER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom