Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-03 / 36. szám

1905. augusztus 20. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 5 denkit arra, hogy a magyar nyelvei megtanulja és a saját anyanyelvét tagadja meg. Már most, j ha tényleg vas marokkal, erős kézzel nyúlna ! bele a magyar képviselőház e kérdésbe, lehet, hogy egy időre nagyobb lenne a kültold előtt a magyar erőszakoskodás hire, de végeredmény mégis osak a magyar Magyarország lenne. Ne feledjük el, hogy Elszász Lotharingia egy emberöltő alatt német lett, pedig a franoia nemzet nemzeti érzése nagyobb műveltségénél fogva sokkal intenzívebb, mint a mi elhagyatott, iskolázatlan nemzetiségeinké. A mostani küzdelem eredménye, a miben kell, hogy minden magyar ember bizzék, kétségtelenül fontos átalakító hatással lesz népoktatási politikánk végső eredményére. A végső eredmény alatt azt a husz millió magyart értjük, a kik a nagy Duna, Tisza közét, Erdély bérceit, a Kárpátok égbe nyúló szikláit édes magyar nótákkal teszik majdan hangossá és azt a fegyverforgató erős nemzetet értjük, a melynek ajakáról a magyar felirásu kaszárnyákban csak magyar szó röppen el. Mert ha az a nemzetiségi vidéki magyar honpolgár, a kit az iskolában megtanítanak a magyar szóra, később a katonaságnál is azt látja, hogy a magyar nyelv egyedül az ur a négy folyam és a hármas bérc hazájában ós meggyőződik arról, hogy e hazában csak a magyar nyelv tudása, gyakorlata révén érvényesülhet, a magyar nyelvet jól megtanulja, ne féljünk annak fiai, unokái már el fogják tagadni azt, hogy elődei nem a magyar nyelvet tartották anyanyelvüknek. De most, midőn a felekezeti és községi iskolákban a gyerekek magyar szót sem igen hallanak, most mikor a tanítói azt tanítják, hogy a magyar ezt a hazát tőlük bitorolja és azt tanítják, hogy az ő anyanyelvük & tót, horvát, szerb, stb. és midőn látják, hogy a hadseregben, a melynek felét magyar pénzen tartják fenn, a magyar nyelvet kutyaugatásnak nevezik, a nemzetiségi magyar honpolgár egészen méltán merítheti ezekből azt a meggyőződóst, hogy a magyar nem ur a saját hazájában ős nekik a magyar nyelvet nem kell, sőt mint papjaik tanítják, nem is szabad megtanulniok. Vagy nézzük meg azokat a közös ezredeket, a hol a magyar és például a horvát feles számú vagy bármely más arányban van is a nemzetiség, szóval az ezred nem tiszta magyar. Igyekeznek-e arra a tisztek, a hadvezetőség, hogy a nemzetiségi ajkú magyar honpolgár elsajátítsa a mag} ar nyelvet ? Bizony fordítva van a dolog. Például Sopronban, a 48-as gyalogezrednél, a melyet Zalamegyóből soroznak és egészítenek ki, minden századnál van egy horvát szakasz, a horvátok teljesen el vannak különítve, hogy csak ne érintkezzenek a magyarokkal ós így a mi édes magyar nyelvünket ne tanulják meg. Szóval az általános hadvezetőségi politika — Ez a fülesbagoly nem vigyázott a taplóra, csuron viz az egész s nem tudunk tüzet gyújtani. A fülesbagoly cim Miskának szólott, a kis bojtárnak. — Sebaj — szólt vissza a számadó és szűrét félrebillentve, a saját taplós zacskója után nyúlt. De most ő kezdett szitkozódni. A taplós-zacskó, meg az acél hiányzott a főszíjról, leszakadt, elveszett, A számadónak mindig van gyújtója is. Most ezután nvult Szabó Péter. De a masinát, mint afféle ritkán használt, nemtelen szerszámot, a szűr külső nyitott zsebébe tette. Nem volt rászokva, hogy azt óvja. Most azután az odacsurgott esővíztől egy csomó barna mázat talált az ezüstös gyufaíejek helyett. Nem lesz tűzi Első napján a makkoltatásnak, ez a rémítő gondolat cikázott a számadó fejében. Nem, az nem lehet, hiszen akkor felfordulna a világ! A taplót megkeresni — de hol ? Igaz, hogy a teli hold már meglehetősen bevilágított a bükksudarak közé és uz acél csillogni fog fényében, ha a lapjára esett és ha nem veti rá árnyékát valamelyik bükk-óriás. Vájjon igazán az a reménység vitte-e neki Szabó Pétert a rengetegnek, hogy hátha a jó szerencse mégis rávezeti a tüzszerszámjára? Nem tudom. Elég az hozzá, hogy ugy egy baltadobásnyila mehetett, mikor a holdfényben egy embert látott érvényesül itt ís, hogy a magyart ha csak lehet, el kell uyomui. Láthatjuk ebből is, hogy a mostani válságnak csak egy megoldása van, a magyar nyelv feltétlen diadala. Mert csak így lehet igaz magyar politikát csinálni, csak így lehetséges az, hogy az a tiszta mag, a melyet jövendő állami iskoláink vezetői hazánk jövő generatiójának szívébe elültetnek, egykor hatalmas fává fejlődik. (F. B.) A Yármegye közigazgatási állapota, Csertán Károly Zalavármcgye alispánja a vármegye 1905. évi első félévi közigazgatási és az ezzel kapcsolatos ügyek állapotáról jelentését már kiadta. A jelentésből a főbb részeket a következőkben ismertetjük: Az év első hónapjaiban a felnőttek és gyermekek közegészsége uem volt kielégítő, amennyiben a légzőszervek hurut03 és lobos bántalma miatti megbetegedések száma igen nagyra emelkedett s e mellett a gyermekek között a vörheny ós kanyaró járványosán uralkodott; azonban az utóbbi hónapokban ugy a felnőttek, mint a gyermekek közegészsége általában jó volt, a vörheny és kanyaró miatti megbetegedések száma pedig apadt. Bejelentősre kötelezett fertőző bántalmak közül előfordult: ronosoló toroklob 167, vörheny 569, kanyaró 979, hasihagymáz 27, hökhurut 67, bárányhimlő 11, fültőmirigylob 55, gyermekágyi láz 11. A perlaki, csáktornyai és alsólendvai járásokban tájkórosan, a többi járásokban szórványosan előfordult trachoma összesen 1967, gyógyult 435, véglegesen távozott vagy meghalt 54, további kezelés alatt maradt 1478. A trachoma kezelést teljesíti 1 járási-, 3 kör-, 1 községi- és 2 állami trachoma orvos. A súlyos vagy otthon el nem különíthető betegek a perlaki ós alsólendvai állami trachoma-, vagy a két közkórházban helyeztettek el megfelelő ápolás oíóljából. Az alsólendvai állami trachoma kórház beszüntettetett, helyette Nagykanizsán egy szemészeti osztály létesítése helyeztetett kilátásba. Rendőri bonczolás teljesíttetett 22-szer, külső hullaszemle rendőri tekintetből volt 89, öngyilkosságot elkövetett 40, véletlen szerencsétlenség által kimúlt 52, elmekór előfordult 30, veszett eb által megmaratott 9, kik közül 4 vódoltás czóljából a budapesti Pasteur intézetbe szállíttatott. Szerencsétlen szülés előfordult 3, hétóven aluli elhalt gyermekek orvosi gyógykezeltetése elmulasztaott 450 esetben. Az évi egészségügyi vizsgálatok ós ellenőrzések legnagyobb részben teljesíttettek. A népesedési mozgalmat tekintve a szaporodás a vármegye területén 1949 volt, születés 9497, halálozás 7626. Minden egyes járásban a szaporodás kielégítő volt, kivéve a pacsai járást, a hol a szaporodás csak 76, a kanizsai járást, a hol csak 11 volt. A népesség egyedül Nagykanizsa városában apadt, a hol a születések száma 472, a halálozásoké 550 volt, tehát a lakósok apadása 78 személyre rúgott. Az állategészségügyi viszonyok kielégítők voltak. A hivatalból jelentendő ragadós állati betegségek az év első három hónapjában csak gyéren fordultak elő, még ezen időn tul a közös legeltetés és a melegebb évszak beálltával a sertésvész ós a sertósorbáncz már nagyobb arányokat öltöttek. A ragadós száj- és körömfájás a folyó évben sem szűnt meg teljesen, és a mult évről fennmaradt 4 fertőzött községen kivül részben ismert, rőszben kiderítetlenül maradt ismételi behurcolások következtőben még 9 községben jelentkezett. Nagyobb összefüggő területek azonban nem voltak fertőzve, mert az azonnal foganatosított erélyes óvintézkedésekkel minden esetben sikerült a járvány tovább terjedését meggátolni, egyetlen eset kivételével, a melyben a betegség — szándékos eltitkolás folytán későn jutván a hatóság tudomására, — a szomszédos község állatállományára is átterjedt. Ezeken kivül előfordultak még tömegesebben : a serczegő üszök, a járványos el vetélés, helyenkint a malaozok himlője, a juhok mételykórja, végül a közelmúltban uralgott tartós nyári forróság következtében a napszurásnak is szokatlanul nagyszámú esete került észlelés alá. Az állategészségrendőri intézmények működése kielégítő volt ós azok fejlesztése állandó gondoskodás tárgyát képezte. A vasúti állatforgalom a mult évihez képest jelentókonyen csökkent; ugyanis a vármegye területére engedélyezett 29 marharakodó állomáson a kirendelt állatorvos szakértők által megvizsgáltatott 15809 db szarvasmarha (és borjú), 1931 db ló (és csikó), 1630 db juh (és bárány) s végül 9692 db sertés (és malacz) összesen 29062 db állat, vagyis 7248 darabbal kevesebb mint a mult év hasonló időszakában. A szarvasmarha járlati- és kereskedelmi forgalmát folyó óvi január hó 1-től julius hó végéig községi megbizottak részére kiadott 78.715 db 20 filléres, 63.595 db 12 filléres ós 49.493 db 4 filléres marhajárlati űrlap tünteti ki, melyekért 25.354 K 12 fillér fizettetett be az illető jövedéki hivataloknak. A vármegye területén az 1905. óvi január hó 1-től julius hó 31-ig előfordult tüzesetek szíma 122 volt, melyeknél az összes elhamvasztott érték a hivatalos kárfelvételi jegyzőkönyvek szerint 226.187 koronát tett ki, ebből biztosítva volt 150.480 K érték s így a biztosítatlanul szenvedett kár 75.701 koronára rug. menni a bükkfák között. A számadó görcsösen ragadta meg baltája nyelőt ós szíve vadul keznett dobogni. Az a szálas, szikár ember pedig hol eltűnt, hol előbukkant a fatörzsek között, mint ahogy a mult egy-egy kellemetlen emléke hol felélénkül, hol elhomályosodik. A számadó rögtön ráismert Hosszú Gyurira, halálos ellenségére ós eszőbejutott, mit igért neki a faluban. A faluban pedig Hosszú Gyuri azt találta mondani a számadónak : — Mégis te íogsz tőlem engedelmet kérui. Erre pedig a számadó felemelte baltáját és azt igérte: »Majd engedelmet kérek tőled az erdőn !« Az erdőn, ahol nincs se zsandár, sem uraság, sem pap, csak hatalmas sötét árnyóku bükkfák vannak, amelyek nem mondják meg senkinek, mit csinált egymással két ember. Most ott megy. Szabó Péter halk csendben, mint a prédára induló esti róka, nyújtott derékkal tolja magát előre a bükkfák árnyékábau. Hogy is volt csak? S átgondolta az egész »esetet«. Elkezdve az ellenségeskedés elejétől. Hosszú Gyuri is erdőségi kondás volt, csakhogy a községé. Afféle »mindenki szógája«, aki móg a kisbirót is megsüvegeli. Most esztendeje is együtt makkoltattak az erdőben. Azután egyszer csak elveszett a osordából a legszebb konvenciós süldő. Amint a jószágát kereste, a kondásokat járta. Hosszú Gyuri, meg a fia, nagyon szívesen fogadták. Megkínálták vadvíz zel, ígérték, hogy ugy fogják keresni a süldőt, mint a magukőt. Ezen szépszóval való beszélgetés közben Szabó Péter egy csomó összegöngyölt subán ült. Azok alatt volt a kérdéses süldő — leszúrva. Másnap ezen mulatott az erdő koudásnépe. Igaz, hogy harmadnap sokkal különb süldőt hajtott hozzá Hosszú Gyurka a magáéból és száp szóval engedelmet is kért, de a szégyen már meg volt, azt nem tehette jóvá! Egy számadóval ilyesmi megtörténik, oda minden tekintélynek! Mintha mindenütt a kis bojtárok összedugott fejeit látta volna, amint őt — a számadót — nevették! El is határozta, hogy a törvényre adja Hosszú Gyurit, de nem tette. Hej, nem tehette, mert egyszerre csak azt hallotta az árendás kondástól, hogy Hosszú Gyuri legény fia — azbeszélik a faluban — az ő tulajdon lányának a szeretője. Elsötétült erre a világ előtte. Hogy is ne! Hosszú Gyuri, a falusi csürhés fia legyen az ura az urasági kondás-számadó leáuyának ! aki, bárki mit mondjon rá, felér a falu akármelyik gazda leányával! És ennek is az a ravasz Hosszú G/urka volt az oka. Kikérte tőle nagy alázattal, hogy a lánya az ő feleségéhez járhasson fonni tanulni. (Az ő felesége ugyanis már nem élt.