Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-05 / 6. szám

4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1905 február 5. Az állategészségügyi viszonyok eléggé kedvezőek voltak. A bejelentés alá tartozó fertőző állati betegségek közül előfordultak : lépfene 43, veszettség 6, takonykór 3, ragadós száj- ós körömfájás 33, ivarszervi hólyagos kiütés 26, rühkór 1, sertésorbánc 77, sertésvész 169 községbon. A lépfene leginkább a Zala folyó, Kerka, Lendva, Kebele patakok, továbbá a Princzipális csatorna mentén elterülő s gyakori vizáradásoknak kitett vagy egyébként is mély fekvésüknél fogva mocsaras, vadvizes legelőkön, nemkülönben a balatonberki legelőkön fordult elő. A betegség mindenütt csak szórványos esetekre szorítkozott, kivéve a Nagykanizsa r. t. város területén julius, augusztus hónapokban uralgott járványt, melynek folyamán 14 fertőzött udvarban 15 darab szarvasmarha hullott el lépfene következtében. A veszettsógi esetek száma eziíttal is mélyen alatta maradt a megelőző években előfordult veszettségi esetek számának, amennyiben ezen betegség mindössze 6 esetben állapíttatott meg. Takonykór s illetve ezen betegség gyanúja miatt 3 községben 11 darab ló irtatott ki, a melyek közül a boncoláskor is takonykórosnak találtatott 9 db, mig 2 darabon a boncolás más betegséget derített ki. A ragadós száj- és körömfájás Somogy vármegyéből történt behurcolás következtében legelőször a megye délkeleti részén, a kauiisai járásnak Somogyvármegyével határos részében lépett fel, majd innen északi és északuyugoti irányban terjedve a kanizsai, keszthelyi és paosa

: járásokban nyert nagyobb elterjedését; kisebb mérvben pedig még a zalaszentgróti és tapolcai járásokba is átterjed. Leghevesebben uralkodott ezen járvány julius és augusztus hónapokban, mig ezen időtől kezdv* fokozatosan mindinkább kisebb területre szorítkozott. Az ivarszervi hólyagos kiütésben történt megbetegedések kivétel nélkül enyhe lefolyásúak voltak. Rühkór osupán egy esetben állapíttatott meg s gyógyulással végződött. A sertésorbánc éa a sertésvész valamennyi járásban fordult elő ég jelentékeny veszteségeket okozott. Egyéb betegségek közül leginkább a sercegő üszök érdemel említést, mint olyan, amely gyakori előfordulásával és majdnem kivétel nélkül elhullás kimenetelével vármegyénkben még a lépfenénél is nagyobb veszteségeket okozott. Az állategószség rendőri intézmények működése kielégítő volt és ezek fejlesztése állandó {gondoskodás tárgyát képezte. A vasúti állatforgalom a mult év hasonló időszakával szemben csökkenést mutat, amennyiben a vármegye területére engedélyezett 29 állatrakodó állomáson állatorvosi vizsgálat mellett be s illetve kirakott állatok darab .szárr^ csupán 22347-et tesz ki az előző évi 2878- darabszámmal szemben, a mi 6435 darab apadásnak felel meg. A vármegye területén a földmivelésúgyi miniszter ur által engedélyezett 34 állami fedeztetósi állomási n 115 mén lesz az 19ü5. évi fedeztetósi idényre kihelyezve. A hasznos háziállatok járlati és kereskedelmi forgalmát illetőleg a mult évi augusztus hó 1-től december hó végéig kiadatott 50.061 db 20 filléres, 40.348 db 12 filléres és 25.423 darab 4 filléres járlati űrlap, melyekért összesen 15.870 korona 88 fillér bólyegilleték szolgáltatott át a m. kir. adóhivataloknak. Községek pénzügyei. A vidéki városok községi adóterhei mind súlyosabban nehezednek a lakosságra. A civilizáció, a haladás szakadatlan vágya folytonosan reformokat követel, s bizony csak nagyon kevés város van abban a kedvező helyzetben, hogy a modernizálás legtöbbnyire költséges eszközeit rendes bevételeiből fedezhesse. Ha már most az a kérdés merül fel, hogy teljesitsük e azokat a követelményeket, a melyeket a haladás szinte természetszerűen állit elibénk, akkor is, ha azok kivitelére megfelelő rendes bevételi forrásokkal nem rendelkezünk, azt kell felelnünk, hogy a haladás elől képtelenség, sőt esztelenség lenne elzárkóznunk. Csatornázás, közvilágítás, utak, középületek, városrendezés, kövezés, stb. mindmind olyan követelmények, a melyeket részben az üzleti és általán forgalmi órdekok parancsolóan követelnek. Kétségtelen, hogy ezek a mellőzhetetlen kiadások sok fejtörést okoznak a közigazgatás vezetőinek, annál is inkább, mert legnagyobbrészt csak pótadó utján lehetséges a pénzalapot előteremteni. A rendes mód persze az, hogy a szükséges tőke egy összegben szereztetik be valamely pénzintézettől, s a törlesztést eszközlik a községi jövedelmekből. E községi kölcsönök felvételi és visszafizetési módjairól már igen sok szó esett a városok vezető emberei részéről, s a tervek eléggé elágazók voltak mindig. Felmerült például az a törekvés, hogy a községi kölcsönök kedvezőbb lebonyolítására egy-egy központi pózintézetet állítsanak fel a városok; továbbá hosszú ideig tartotta magát az a terv is, hogy egy-egy körzetbeli város és a kisebb községek alakítsanak e célra pénzintézetet; s ugyancsak megbeszélés tárgyát képezi az is, hogy a városok mint szövetkezeti tagok alakitauáuak egy nagyobb központot, mely aztán a tagok garanciája mellett esetleg egy tekintélyes pénzcsoporttal karöltve, igyekeznék a támasztott hiteligényeket kielégíteni. Mindeme tervek jórészt csak a papíron maradtak meg, mert kivitelük meglehetős nagy pénzügy-technikai akadályokba ütközött. Mostanában ismét élesztgetni próbálják a már elaludni készülő ideákat. Uj csapáson az ujabb mozgalmak sem haladnak, de ennek dacára mégis figyelemre méltó minden, ez irányú kezdeményezés. Nevezetesen arról van szó, hogy a városok két irányban igyekszenek anyagi terheik viselésében némi könnyebbséget biztosítani maguknak. Egyrészt ugyanis községi bankok felállítását tervezik; másrészt pedig arra akarják kérni a kormányt, hogy a pénzintézeteket a városi hitelügyletek lebonyolításánál mentse fel az adó és illetékek fizetésének kötelezettsége alól. A mi az első részét iileti a városok törekvéseinek, t. i. hogy hitelügyleteteiket saját pénzintézettel bonyolitsák le, aligha sikerül kedvező irányba terelni. Nem mintha kivihetetlen vagy visszatetsző lehetne ez a törekvés. Szó sincs róla. Az eszme maga tetszetős, a kivitel elé azonban ezernyi olyan akadály tornyosul, a a melyeknek eltüntetése éppenséggel nem állana ! arányban a nyerendő előnyökkel. így először is az alakulás formája igen problematikus, másrészt a támasztható igények elbírálása oly számos eltérésre vezetne, a melyeket az u. n. hivatalos vezetés keretében alig lehetne kiegyenliteni. Számot kell vetni még a pénzpiac ingadozásával a azzal is, hogy a hitelnyújtás feltételeinek ebből származó folytonos hullámzását a hivatalos vezetés soha se követhetné a megkívántató agilitással. Végre is alaposan szemügyre véve ezt a fontos kérdést, lehetetlen figyelmen kivül hagynunk, hogy a meglevő pénzintézetek nemcsak szívesen foglalkoznak kommunális kölcsönök lebonyolításával, hanem igyekszenek azoknak a legkedvezőbb feltételeket szabni, murt erre egyrészt a természetszerűen fellépő verseny készteti őket, másrészt pedig számolnak azzal, hogy ezek az | üzletek mórlegeik legbiztosabb tételeit alkotják, i Mindaddig tehát, mig ezek a pénzintézetek a : a pénzpiac viszonyaihoz simulva igyekszenek a városok hiteligényeit kielégíteni, addig nem lehet 1 okadatolt semmiféle ellenszenv velük szemben. Más kérdés, ha a szolid üzleti kereteket túllépni akarnák. Ámde e részben meg van kötve mindig a kezük a rögtön feliépő verseny által. Mindezeket figyelembe véve, sokkal jeleutőségteljesebb az a másik terv, mely azt célozza, hogy a városokat mentesítse a kormány amaz adó- ós illetékfizetések alól, melyek kölcsöneiket terhelik. Eme törekvés megvalósulása tényleges megtakarítást eredményezni;, s mindenkép indokolt, hogy e méltányos kérés teljesedésbe menjen. Az bizonyos, hogy a városok vezetői csak kötelességüket teljesíik, midőn a polgárok terhein lehetőleg könnyíteni akarnak, s az államnak ezt a nemes törekvést lehetetlen közömbösen szemlélni. A városok rendszerint hasznos beruházásokra ford itják a felvett kölcsönöket s ezek a beruházások, akár a helyi ipar, vagy kereskedelem fellendítése, esetleg támogatása érdekében történnek, alapjában véve kihatnak az állami gazdálkodásra is. Az összefüggés igy könnyen megtalálható a városok törekvése és az állam segítő kötelessége között. Nincs is tehát kétségünk abban, hogy a megindult akciónál ezt a szempontot kellőleg ki fogják domborítani a : városok közigazgatásának őrei és vezetői. Hivatalos-rovat. Nyomozás. Horváth Zsigmond zalaegerszegi lakos mezőrendőri kihágás miatt jogerősen elitéltetett. Miután tartózkodási helye ismeretleu, felhív atik nevezett, hogy a zalaegerszegi városkapitányi hivatalnal jelentkezzék. Zalaegerszeg 905, február 4. Salamon h. rendőrkapitány. H irek. A vármegyeházból. Az 1905. évi február hó 13-án tartandó törvényhatósági bizottsági közgyűlésben felveendő ügyek közgyűlési tárgyalásának előkészítése végett az állandó választmány ülése folyó 1905. évi február hó 4-én délelőtt 9*/

2 órakor a megyeház gyüléstermében fog megtartatni. Áthelyezés. A vallás- éa közoktatásügyi m. kir. miniszter Maai Károly pomágyi állami isk. tanítót hasonló minőségben Orehovicára helyezte át. Nász Széli Ignác csaladjában. Széli Iguác belügyi államtitkár családja a következő nászjelentéssel tudatja Széli József esküvőjét: Dukai ós szentgyörgyvölgyi Széli Ignác és neje csengeri Háczky Ilona örömmel tudatják fiuknak: Széli Józsefnek, főispáni titkár, cs. ós kir. tartalékos huszárhadnagynak egybekelését petrovinai Perkl Sándor és neje tancsi Földváry Auna leányával Olgával. Az esketés Dicsőszentmártonban f. évi február 11-én fog megtartatni. Táplánfa, 1905. január. — Hasonló jelentést adtak ki a menyasszony szülei is. Gyászhir. Egy jólelkű, agg úrnő hunyta le örök álomra szemeit szerető családja körében. Ozv. Thassy Lajosné szül. Gombossy Szidónia meghalt Zalaegerszegen e hó 1-én, 80,éves korában. Hosszú élettel áldotta meg a Gondviselés; még életének utolsó napjait is testi ós szellemi épségben élhette le. Azok közül a régi magyar nemes asszonyok közül való volt, akik a patriárkális egyszerűségben nevelkedtek s a családi sze, retet melegében, az anyai kötelességek teljesítésében keresték a boldogságot. És ezért igaz sze| retet kísérte végig az életen. — Kót fia maradt; i Zalavármegyóneü oszlopos tisztviselője, a tiszti ! karnak becsült tagja miudakattő: Thassy Kristóf tiszti főügyész és Thassy Lajos zalaegerszegi főszolgabíró. A temetés tegnap ment végbe impozáns pumpával és részvéttel. A család a következő gyászjelentést adta ki: Thassy Kristóf és neje Kis* Mária, Thassy Lajos és neje Vizy Gizella, özv. Thassy Ferencné szül. Árvay Karolina, ifjabb Thassy Kristóf, ifjabb Thassy Lajos úgy | a maguk, valamint a széleskörű rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik a felejthetetlen drága jó anyának és nagyanyának , özv. Thassy Lajosné született Gombossy Szidóniá; nak élete 80-ik évében a legszentebb gyónás és áldozás után 1905 évi február hó 1-én reggeli 8 órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak földi maradványai folyó évi február ! hó 3-án d. e. 10 órakor fognak Zalaegerszegén besze .teltetni ós a ságodi sírkertben örök nyuga| lomra h lyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat 1905 évi február hó 3-án d. e. 9 órakor fog a zalaegerszegi plébánia templomban az Ur: nak bemutattatni. Zalaegerszeg, 1905 évi február í hó 1 én. Áldás és béke lebegjen hamvai feletti Pál József zalaegerszegi vendéglős, a »Magyar Királyc tulajdonosa, c hó 29-én meghalt. Hosszú betegség után tért meg az Alkotóhoz. Koporsóját a családon kivül sok zalaegerszegi polgár a a í »Magyar Királyc törzsvendégei kisérték a temetőbe. Á zaíaenersz83i irodalmi és művészeti kör február 11-ére kitűzött hangversenyét február 18-ára halasztotta el. A részletes programmot jövő számunkban közöljük. Hangverseny. A zalaegerszegi Kath. Legényegylet március hó 5 én (farsang utolsó vasárnapján) hangversenyt rendez a következő műsorral : 1 Nyitány (zongora). 2 Felolvasás, tartja dr Urbanek főgym. tanár. 3 Monolog. 4 Hegedű és zongera verseny. 5 A »S/ent Anna tót regéje, zenés énekes tündérjáték. Betanítja Horváth János áll. isk. tan. 6 Dialóg. 7 Ének. Bordal egyveleg, előadja az éuekkar. — Az egylet elismerésre méltó buzgósággal fáradozik azon, hogy a közönségnek élvezetes estét szerezzen.