Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-12 / 11. szám
4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. március 19. valaha dicsekedni a jövendő kor, azok soha sem fognak felérni annak a pillanatnak sikereivel, amelyben ezeket a nagy és örök emberi jogokat érvényesítette a minden lelket uraló örök eszme: a haladás szelleme, a tökéletesedésre való törekvés. Március idusának hagyományaihoz képest a ma összes törekvései eltörpülnek. Szabadságunk, haladásunk ős forrásai azok az elvek, amelyeketa nemzet ünnepel s az ősforrásból merítsen minden magyar lelkesedést és hazafiságot. Önzetlen, tiszta érzés, nemes gondolat szabadította fel békóiból a szót; önzetlen, nemes gondolat szülte az egyenlőséget és szabadságot. Aki önzetlenül é:; nemes szívvel ünnepelni nem tud; akinek szeretete nem öleli át a nagy ünnepen az egész nemzetet, hanem előitéletekhez, pártokhoz és személyekhez tapad: az profanizálja március idusát. A magyarok Istene áldja meg mindazt a port, amely amíg szív volt, a szabadságért dobogott, amíg kar volt, a szabadságért küzdött; áldjon meg minden igaz magyart, akiknek szíve a nagy nemzeti ünnepen egy közös érzésben összeforr. A városi tisztviselők nyugdija. Zalaegerszeg város 1885 ben lett kisközségből rendezett tanácsú várossá. A haladás, az élet követelményei oly rohamosan törtek rá a minden áldozatra kész polgárságra, hogy sok szükséges és sok humánus intézmény létesítésére nem jutott sem idő, sem pénz. A város fejlesztése nem történt ésszerű terv szerint. Sok haszontalanságra kidobtuk a pénzt; sok olyan intézményünk van, amelyek bármely nagy városnak is díszére válnék; más téren azonban elmaradtunk azon a nívón, amelyen voltuuk 1885 előtt. Amikor a város a rendezett tanácsot s a fokozottabb önkormányzati jogot megszerezte, az lett volna a legelső kötelessége, hogy tisztviselőinek olyan poziciót biztosítson, hogy azok a város tekintélyét méltó módon reprezentálhassák s öregségükre legalább a száraz kenyerük biztosítva — Persze a fűző! — hangzott a kíméletlen felelet és senki sem sejtette, hogy ugyanakkor elhalt egy gyengéden érző szívben a szerelem csirája; hogy ugyanakkor összeomlott egy fiatal leány egész lelkivilága, minden reményével, ábrándjával . . . A ruhatárban Magda nagynehezen magához tért s midőn magukra maradtak, lemondással, szinte utálattal önmaga iránt, fordult édes anyjához. — Anyám nem lehet örömöd bennem . . . Gyorsan hazahajtattak s ágyba fektették Magdát. Nemsokára üdítő álomba merült. Édes anyja egy ideig ágya mellett virrasztott, azután ő is lenyugodott. Alig nehezedett álom szemeire, leányának ágya felől rémes kiáltás zavarta fel. — Vegyétek ki a hajamból azt a rózsát, . . . el a ruhával is, összeégeti lelkemet . . . oltsátok ki a csillárokat ... óh ez a zene még megöl. . . anyám, hát nincs szívedben irgalom ? . . . Meddig szenvedjek, miért nem megyünk már haza?... Magda eszméletén kivül kiáltja az öss*. függés nélküli szavakat, azután újra lecsendesül s hangja halk suttogásba vész . . . — Óh anyám, nem lehet örömöd benuem . A szemrehányást rejtő szavak még jobban marcangolják az anya szívét, hisz ő volt az, a ki ezen este még növelte Magdának bánatát, midőn értésére adta: legyen. Mert a rendezett tanáoscsal járó apparatust csupa nobile officiumból élő emberekkel betölteni nem lehet. Hogy azután a nyomorúságos fizetés s a bizonytalan jövő nem nagyon csalogatta a képzett elemeket a város szolgálatába, az már természetes. A városháza ideiglenes tartózkodási helye lett a kezdőknek s remediuma a munkában másutt már elfáradt embereknek. A városatyákat már jó ideje foglalkoztatta az a gondolat, hogy a fizetéseket rendezzék s a nyugdíjalapot létesítsék. Ha mindig hiányzott a nervus rerum. Fájdalom, most sincs meg. De elvégre az első lépést meg kell tenni s a városházán ugy gondolkodtak, hogyha mindent netn is adhatunk, adjunk legalább valamit, ami jó legyen alapnak. Evvel a gondolattal létesült azután az a tervezet, amely most előttünk fekszik. A nyugdíjalap létesítése ugy van tervbe véve, hogy a város nem adna ugyan hozzá egyelőre semmit, hanem 50.000 korona erejéig szavatosságot vállal s ennek 5°/ 0 kamatát 1906 évtől kezdve a költségelőirányzatba a nyugdíjalap javára felveszi. Ez bizony nem sok, de mégis valami s ha egyelőre az alapnak terhei nem lesznek, idővel kinőheti magát annyira, hogy néhány,_ aggot, özvegyet és árvát el tud tartani. Ezenkívül a tisztviselők megválasztásuk, vagy kinevezésük alkalmával évi fizetésük 10°/ 0-ával, magasabb illetménybe lépéskor egy évi fizetési többletük 10°/ 0-ávaí s állandóan fizetésük 4°/ 0-ával járulnának a nyugdíjalaphoz. A nyugdíjazási, illelőleg ellátási szabályokat a tervezet teljesen a vármegyei nyugdíjs?.abályrendelet mintájára állapította meg. Nyugdíjra igénye volna annak, aki munkaképtelenné válik; aki 65 ik évét betöltötte; aki 40 évig szolgált s aki közváhisztás alkalmával kimarad s akinek állása hatósági szervezés következtében megszűnik. A legmesszebbmenő kedvezményt tartalmazza a tervezet azokra nézve, akik a szabályrendelet életbe lépésekor rendszeresített állásban vaunak. Ezeknek nyugdíjjogosultsága megválasztásuk, vagy kinevezésük idejétől számítana. A tervezetnek ez a pontja bár a régi tisztviselőkre nézve méltányos, de az alapra s az ifjabb tisztviselőkre nézve hátrányos. Amint a szabályrendelet életbe lép, annak a tisztviselőnek, aki 1885 óv óta szolgálatban áll, nyugdíjhoz azonnal igénye van, ha az alaphoz évi fizetésének 10°/ 0-án s egy havi fizetésének 4°/ 0-án kivül egyébbel nem járult is; míg az ifjabbak nyugdíjigénye csak hosszú időn át tartó befizetések után kezdődik. Az alap létesítése után esetleg azonnal bekövetkező egy-két nyugdíjazás az alapot ugy megtámadhatja, hogy annak jövödelinóből tőkó— Éu is ugy akarok örülni leányomnak, mint a többi anyák ! . . . És csakugyan nem talált volna örömöt Magdában ? Midőn most a beteg ágya mellett ül, reszkető kezét a magáéban tartja s a másikkal forró homlokáról letöili a gyöngyöző verejtéket, kérdésére megkapja a feleletet. Visszagondolt azon időre, mikor Magda vidáman, megelégedve és egészségesen élt mellette. A virágok ott az ablakban mind azt mondják, hogy egyedül Magda tudott velük bánni. Kis testvérkéi jobban vonzódnak Magdához, mint anyjukhoz. Azután visszaemlékezett saját életére, melyet Magda ezerféle figyelmességgel, örömmai megszépített. Magukban véve kicsinységek, de most annál nagyobb értéket képviselnek. Évek óta ő vezette az egész háztartást és egyszerű lelkülete sohasem vágyódott olyan léhaságok után, melyek megmételyezik a leányok szívet. Egy angyal volt ő, ki most eltávozni készül. Hirtelen éles kiáltással riad fel az anya. Mi ez? A függönyökön át halvány világosság szűrődik ; a pamlagon hever még odadobva a báliruha; Magda halványan, de egészen nyugodtan alszik ágyában . . . Hála Istennek csak egy gonosz álom volt! De ezt az álmot sohasem fogja elfelejteni az anya, mert oda engedett bepillantást, a hova előbb nem volt képes látni. sítósre alig marad valami s akik hosszú időn keresztül fizetik a járulékokat, később csak leszállított nyugdíjakat kaphatnak. Célszerű volna ezt a pontot megtoldani avval, hogy ha a régi tisztviselők nyugdíjigénye elismertetik is, azok ha még legalább öt éven keresztül nem szolgálnak, csak fizetésük bizonyos kisebb hányadát kaphassák nyugdíj gyanánt. A nyugdij mellett még megállapítja a szabályrendelet a végkielégítéshez való jogot; az özvegyek és árvák ellátását. A végkielégítés 5 évi szolgálat után az évi fizetés 5Ö°/ 0-a, öt éven tul pedig 10 évig minden óv után a fizetős további 10°/ 0-a. Az özvegyi nyugdíj azon összeg fele, amely a férjet elhalálozása alkalmával nyugdíj képen illette volna, amely összeg azonban 1600 koronát meg nem haladhat. Az árvák, ha anyjuk életben van, oz apa fizetésének 5%-a, ha teljesen árvák, anuak 15 u/ 0-a jár. A tervezet humánusan gondoskodik a város alkalmazottairól, Csak az a baj, hogy ez a gondoskodás nagyon platouikus órtókii, mert évi 5000 K városi dotációból s a tisztviselők hozzájárulásából a nyugdíjigényeket fedezni nem lehet. Kezdetnek azonban talán elég lesz, ha a város nem feledkezik meg az alap későbbi támogatásáról, majd ha t. i. jobb idők járunk s a 72°/ 0 póttidó minden garasa nem lesz lekötve egyéb célokra. Valami a selyemtenyésztásröl. (2) A magyar selymet különösen kitűnővé teszi páratlan szép sziue, a szál ereje és rugékouysága. Ezt a Lyonban tartott nemzetközi selyem kiállításon is elismerték s a magyar selymet nagy éremmel tüntették ki. A selymet Magyarországon csak fonállá dolgozzák fel. Selyemszövő iparunk még nagyon kezdetleges. A fonodákat az állam építi s amikor az teljesen be van rendezve és kellően képzett munkásokkal is el van látva, külföldi cégeknek bérbeadja. A fonodák bérlete után nagy a versengés. Külföldi cégek törik magukat egy-egy bérlet után. Az újvidéki ós győri fonoda francia kezekben van. A komáromit egy londoni, a pancsovait egy bécsi cég birja. Lúgoson még alig kezdték el a fonoda építését, már egy udinei olasz cég bérbe vette, sőt a legközelebb építendő fonodákra is vannak előjegyzések. A selyemipar fejlődése a nép koresetforrását bővíti. A mai gubótermelés 1 ós fél millió kiló, amelynek feldolgozásához 1000 orsó és 1500 munkás kell. Ha a termelést 20 millió kilóra lehetne fokozni, 30.000 munkásnőre volna szükség, akiknek keresete legalább 9 millió koronát tenne ki. A 20 millió kiló gubó értéke 60 millió korona s az ebből nyert selyem 77 millió korona értéket képviselne. 'XTTTWV J .' iML' -fiywyy;p jaus* RMI j tw j » lelkeit ós óvatosan mindent kiNesztelenül hordott a szobából, a mi a tegnapi napra emlékeztette. Néha-néha Magdának ágyához sompolygott s megkönnyebbülve szemlélte az alvó nyugodt arcát. A leány csak akkor ébredt fel, a midőn már egészen világos volt; s akkor is legelső gondolata kötelessége volt. — Elaludtam anyám, ugye későre jár már az idő? — Hogyan érzed magadat kedves Magda ? — kérdezte anyja aggódva ós csókot lehelt a leáuy halvány arcára. — Egészen jól, mint máskor anyám . . . Óh csak most eszmélek fel . . . hiszen tegnap bálban voltam ... A lárma ós a melegség elkábitott, de most már nincsen semmi bajom . . . Azután kíváncsian hordozta körül tekintetét. — Hol van az ón báliruhám ? Anyja gyengéden magához vonta Magda fejét és halkan felelte: — Báliruhádat elzártam és az ón beleegyezésemmel soha többé ©lő nem kerül . . . — Szegény anyám, te csak nem találsz örömöt bennem ... — válaszolá Magda fájdalmas mosoly lyal, de édes anyja azonnal tiltakozott ellene. — Hallgass Magda, te kincseket érsz és én a legboldogabb anya vagyok.
