Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-19 / 8. szám
1905 február 19» Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap® 3 közvetlen forrásból vette az »Alkotmány* s ámbár a szerzőt nem nevezi meg, rögtön tudhatja mindenki, aki a mi viszonyainkat ismeri, hogy a tendenciósus cikk honnét származott, sőt azt is, hogy kinek a kedvéért és kinek a szája ize szerint és miért Íródott. A fődolog a horvát újság s a mérsékelten és óvatosan hazafias urak kegyeinek keresé»e. Ne alakoskodjunk! Ne hirdessük azt, hogy a Muraközben minden ugy megy,' ahogyan azt mi, magyarok óhajtjuk. Ne védelmezzük azokat, akik ha nyíltan nem mernek is szembe szállani a magyarság térfoglalásával, de alattomban Zágráb felé kancsingatnak s bőven ellátták annak idején a »Nase Pravicét* muraközi tudósításokkal, sőt felcsaptak ügynököknek, hogy azt a piszkot, azt a mérget, amit egy otthon minden tekintélyét elvesztett horvát fiskális a magyarság szeme közé köpködött, terjesszék a nép között. Hiszen bebizonyított dolog, hogy Mnraközben akadt olyan ember, akit államellenes izgatás miatt elitéltek. Megtörtént az is, hogy az Isten igéje közé vegyítve adták be a népnek a maszlagot. De ezek az urak még csak szószátyárok s a magyarságnak keveset tudnak ártani. De vannak ott olysnok is, akik gazdasági és kulturális kapcsokkal iparkodnak a népet Horvátországhoz kötni. Ezek okosabb emberek, de veszedelmesebbek. Elfelejtette már az » Alkotmány* érdemes levelezője, hogy mi történt néhány év előtt Muraközben? Vnrasdról erősen izgattak a magyarok ellen. Mi erősen tagadtuk, hogy a népben talaja volna a nagy horvát ideáknak. Vajon tígy volt e igazán? Nem volt e tele a levegő puskaporral s nem a fokozott éberségnek köszönhető e, hogy a varasdi komité nem tudott eredményeket elérni ? Szem és fültanuk tudnának arról beszélni, hogy kik voltak az apostolok. Azt mondja az a híradás, hogy az újságoknak abban telik a kedvük, hogy a muraközi papságot meggyanúsítsák, padig az — élén a zágrábi érsekkel — mindig magtette hazafias kötelességét. Ennek az állításnak eleje is, vége is valótlan. A megyei sajtó nem abban keresi a kedvét, hogy gyanúsítson; nem is gyanúsít, hanem állít és bizonyít. A muraközi papság nem tette meg hazafias köteleséégét, mert ilyen kötelességről — tisztelet a kivételnek — tudni sem akar. A hiradó ur elismeri, hogy vannak hazafiatlan elemek is. Én csak annyit vagyok hajlandó elismerni, hogy vannak hazafias érzelműek is. A két tétel között némi számbeli külömbség van. A hirlapiró sokszor keresi a szenzációt ós sokszor az apró, jelentéktelen dolgokat elefánttá fújja fel. Ám ne higyjen neki a közönség. De a vármegyét már mégsem lehet szenzáció kereminden reménye elveszett s egyre köhög. Fájdalmas az a köhögés, de a nőnek jobban fáj. Rémítő az a gondolat, hogy azon férfiú számára, kit ő ugy szerel, minden kegyelem kizárva. A roham elmúlt. A férfi fájdalomtól eltorzult arca megenyhül, félve tekint maga körül, nem látta, hallotta-e valaki? Azután mosolyogva adja vissza nejének a zsebkendőt . . . A fiatal asszonyka csak lopva mert a zsebkendőre tekinteni; midőn férje kissé elfordult tőle, megborzadt. A zsebkendőn ott piroslott egy halvány, habos vércsepp . . . Mérhetetlen fájdalom dul az asszonyka keblében, maga előtt látja a rémes valót, de nem tud remegni . . . Közelebb húzódik férjéhez és angyali szelídséggel biztatja : — Majd eljön a nyár és meggyógyulsz . . . — Soha ! — Ugy lesz, majd m?glátod; de most- már menjünk haza, a levegő kezd hűvösödni, meghűlhetsz — válaszolja neje szorgoskodva és gyengéden megcsókolta. A férfi egy két pillanatig merően fiatal nejének szemeibe nézett s szégyenl* tte azt a rettenetes áldozatot, amit a nő hoz érette. Azután lemondással viszonozta a csókot. »Hamis csók* volt az; nem a szerelem kéjes csókja, hanem az enyészet, a halál lehelete volt . . . séssel vádolni. Pedig Zalavármegye már több feliratában hangsúlyozta, hogy a Muraköz megmagysirosítrtsának legelső eszközéül azt tartja, hogy egyházilag csatolrassék el Zágrábtól, mert csak így lehet hazafias érzelmű papokat kapni Muraközbe. Az utolsó feliratban a sorok között az is meg van mondva, hogy a zágrábi érsek sem tartja szem előtt a magyarság érdekeit, mert dacára annak, hotjy kötelezve volna megfelelő számú magyar papnővendéket neveltetni, a zágrábi szemináriumban magyar növendék alig van. Igaz lehet az, hogy magyar ifjak uem is jelentkeznek, de ennek az oka aligha a magyar ifjúságban keresendő. Elvégre senki sem, de különösen a magyar ember nem szereti, ha magyarsága miatt kellemetlenkednek vele. És azok is, akiknek érzelműi teljesen kifogástalanok a nemzeti állam ós magyarság szempontjából, hallgatnak, teljes passivitásba sülyednek, mert nem egy magyar püspök mutatja nekik az utat. Nem magyar ajkú vidékeken pedig a papnak apostolnak kel! lenni, mint ahogy a katholikus papok apostolai P. magyarságnak a tótok között. Nem gyanusítuuk senkit, de nem szépítgetjük a viszonyokat. Az országos sajtót tévesen informálni nem nagy dolog, de nem használunk vele az ügynek. Az ^Alkotmány* levelezőjs pedig azt hiszi, hogy evvel jót cselekszik. De akármint gondolkodnak is sokan a muraközi hérdésről, mi nem szüuünk meg mindig azt hirdetni s azt követelni, hogy magyar papokat adjanak a népnek. Hogy a muraközi nép politikai erkölcsei teljesen korrumpáltak volnának, neto hiszem. Nincs ott sem nagyobb korrupció, mint másutt. Ha minden szavazat eladó volna, Habus Mihály aligha tadott volna olyan dicsőségesen bukni, hogy a kormány jelöltjével szemben 46 szavazattal maradjon kisebbségben, három napi korteskedés után. Mert alig lehet feltételezni, hogy a perlaki káplán ezereket költhetett volna a váLasztásra. Kétségtelen azonban, hogy a horvát nép nagyon könnyen hajlítható s kívánatos volna, hogy hazafias olvasmányok jussanak a kezébe. De hogy erre a célra egy tisztán muraközi horvát nyelven szerkesztett uj lapra volna szükség, azt már tagadom. Van ^ Muraköznek egy vegyes nyelvű lapja: a »Muraköz* »Medjimurje,« amely hazafias cólok szolgálatában áll. Ezt a lapot kellene a nép közé juttatni, természetesen megfelelő népies tartalommal, intenzívebben szerkesztve. De feltétlenül magyar nyelven is, mint eddig. Egy olcsó és jól szerkesztett lap nagy szolgálatokat tehet, ezért a „Muraközt" tisztán néplappá kellene átalakítani. És aki tollforgató ember Muraközben van és hivatást érez magában a nép oktatására, ám álljon a sorba és dolgozzék. ' De tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon nehéz | az apostolokat munkára birni. Még néhány szót arról, hogyan magyarosodik j a Muraköz. j Lélekemélő dolog az, mikor az iskolás fiuk i magyarul irnak, olvasnak, beszélnek, énekelnek. | A magyarosodás tehát elvitathatatlan. De fájda} lom, ez csak az iskola küszöbéig tart. A felnőtt j ember nem akar magyarul beszélni. Nem hall : magyar szót sem otthon, sem a templomban, i Legfeljebb a hivatalokbau préselik ki belőle azt ] a kis magyarul tudást, amit el nem koptattak ! az évek. A magyar állameszméhez annyiban ragaszkodik, ; hogy nem akar Horvátországhoz csatlakozni s tudja, hogv magyar állampolgár. Ha azonban megkérdi tőle valaki : magyar-e vagy horvát, rendszerint azt választ kapja: „Ja szom Medji muree" — muraközi vagyok. Nem meri azt mondani, hogy horvát, de nem akarja magát magyarnak vallani. Jó, derék nép, de vezetésre szorul. Meg vagyok róla győződve, hogy kellő bánásmód mellett jó magyar lenne valamennyi, de hogy ma még nem az, lépten-nyomon bebizonyosodik. A muraközi ember első sorban jó katholikus. Ezért lontos, hogy jó magyar legyen a papja. Ne tagadjuk el, hogy magyarosodás tekintetében nagyon a kezdet kezdetén vagyunk. Ne szépítsük az állapotokat. Valljunk be mindent ugy, ahogy van, mert csak így lehet céltudatos munkát végezni. Zalavármegye közgyűlése. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága e hó 13-án tartotta február havi közgyűlését Hertelendy Ferenc főispán elnöklete alatt A bizottság tagjai nagyon kis számmal jelentek meg. A tárgysorozat csupa folyó ügyet tartalmazott, amelyek kevés érdeklődést tudnak kelteni. Vita egyáltalán n'>m volt. A monografia ügyéhez szólt Barcza László, a faiskolák kérdéséhez pedig Bókefi Alajos. A közgyűlés minden jelentősebb mozzanat nélkül, rövid idő alatt lepergett. Még dél sem volt, amikor a főispán az ülést bezárta, amelyet néhány bizottsági tag várt végig. Az alispáni jelentést, amelyet minden bizottsági tagnak nyomtatásban megküldöttek, a közgyűlés felolvasottnak tekintette. Hasonlóképen tudomásul vették a számonkérő szék jegyzőkönyvét is. Az 1905. 1906 és 1907 években Zalaegerszegen működő egyenes adó felszólamlást bizottságba Marton László és Nagy László rendes tagoku:, Skublics Károly ós Kovács László póttag-okul választattak be. Dr Dézsi Lajos egyetemi magántanár a vármegye monográfiájának megírására 1907. év végéig halasztást kért. Az állandó választmány a halasztás megadását véleményezte. Barcz i László előterjesztette, hogy Dézsi Lajos nemcsak halasztást kér, hanem miután nagy elfoglaltsága miatt a monográfiát rövidebb idő alatt megirni nem tudja, engedélyt kér arra is, hogy Kiss István történészt munkatársul maga mellé vehesse, amely körülmény azután a vármegye megírandó monográfiájában is kifejezést fog nyerni- A közgyűlés a halasztást megadta £ tudomásul vette, hogy Dézsi Lajos a monogra fiát Kiss István közreműködésével fogja megirni. Abauj Tornavárraegye feliratot intézett a kormányhoz az 1894 évi XII. t. cikknek a község' faiskolákra vonatkozó rendelkezései módosítási tárgyában. A községi faiskolák felállítása é okszerű kezelése keresztülvihatetleunek bizonyult A felirat a törvénynek ide vonatkozó rendelkezéseit enyhíteni kéri. — Az állandi választmány Abauj-Torna vármegye álláspontját elfogadta, a felirat pártolását javasolta, egyszersmind arra való tekintettel, hogy a megyei szabály rendelet még a törvénynél is szigorúbb rendszabályokat tartalmaz, a szabályrendelet módosítása végett bizottság kiküldését kérte. A líormányhoz intézendő feliratba pedig felvétetni kérte, hogy a faiskolák létesítése és fenntartása, valamint egyes községoknek ezen kötelezettség alóli felmentése tekintetében a vármegyének nagyobb hatáskör biztosittassók. Békefi Elek ez ügyhöz hozzászólva elismeri, hogy a törvényt és szabályrendeletet végrehajtani nem lehet. A faiskolák az egész országban fiaskót vallottak. De belátta a főldmivelési miniszter is, hogy községi faiskolák létesítése célhoz nem vezet és felesleges, ezért kijelentette, hogy ezek helyett járási faiskolákat szándékozik felállítani. Enélfogva azt indítványozza, hogy a vármegye minden további intézkedés nélkül várja be a kormány rendelkezés »t. Árvay Lajos főjegyző utal arra, hogy a felszólaló maga is elismerte, hogy a törvény ós szabályrendelet végrehajthatatlan. Igyekeznie kell tehát a vármegyének végrehajtandó szabályokról gondoskodni addig is, míg ez a kérdés törvényhozási uton megoldást nyer. Csertán Károly alispán figyelmébe ajálja a közgyűlésnek, hogy a faiskolák kérdése már régen vajúdik, pedig hogy milyen üdvös eredményt lehet a gyümölcstenyésztés okszerű felkarolásával elérni, hivatkozik Sümag-Míhályfa község példájára, amely útjait gyümölcsfákkal szegélyezte. A szabályrendelet átdolgozását elodáz hatatlannak tartja. A közgyűlés az állandó választmány javaslata értelmében határozott. Az alispán a törvényhatósági utak befásítása iránt tervet terjesztett a közgyűlés ele. Ez a terv az államópitészeti hivatal javaslata alapján készült s megelőzőleg a járási gazdasági bizottságok, valamint a Z. G. E. mint vármegyei gazdasági bizottság is tárgyalták. — A közgyűlés a tervezetet elfogadta s kimondta, hogy a fásítás költségei az utalapot fogják terhelni. Utasította a törvónyhatósági bizottság az alispánt, hogy a költségeknek az útalap költségvetésébe való felvétele iránt intézkedjék s ezután a be-