Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-19 / 8. szám

1905 február 19­» Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap® 3 közvetlen forrásból vette az »Alkotmány* s ámbár a szerzőt nem nevezi meg, rögtön tudhatja mindenki, aki a mi viszonyainkat ismeri, hogy a tendenciósus cikk honnét származott, sőt azt is, hogy kinek a kedvéért és kinek a szája ize szerint és miért Íródott. A fődolog a horvát újság s a mérsékelten és óvatosan hazafias urak kegyei­nek keresé»e. Ne alakoskodjunk! Ne hirdessük azt, hogy a Muraközben minden ugy megy,' ahogyan azt mi, magyarok óhajtjuk. Ne védelmezzük azokat, akik ha nyíltan nem mernek is szembe szállani a magyarság térfoglalásával, de alattomban Zágráb felé kancsingatnak s bőven ellátták annak idején a »Nase Pravicét* muraközi tudósításokkal, sőt felcsaptak ügynököknek, hogy azt a piszkot, azt a mérget, amit egy otthon minden tekintélyét elvesztett horvát fiskális a magyarság szeme közé köpködött, terjesszék a nép között. Hiszen bebizonyított dolog, hogy Mnraközben akadt olyan ember, akit államellenes izgatás miatt elitéltek. Megtörtént az is, hogy az Isten igéje közé vegyítve adták be a népnek a masz­lagot. De ezek az urak még csak szószátyárok s a magyarságnak keveset tudnak ártani. De vannak ott olysnok is, akik gazdasági és kulturális kap­csokkal iparkodnak a népet Horvátországhoz kötni. Ezek okosabb emberek, de veszedelme­sebbek. Elfelejtette már az » Alkotmány* érdemes leve­lezője, hogy mi történt néhány év előtt Mura­közben? Vnrasdról erősen izgattak a magyarok ellen. Mi erősen tagadtuk, hogy a népben talaja volna a nagy horvát ideáknak. Vajon tígy volt e igazán? Nem volt e tele a levegő puska­porral s nem a fokozott éberségnek köszönhető e, hogy a varasdi komité nem tudott eredmé­nyeket elérni ? Szem és fültanuk tudnának arról beszélni, hogy kik voltak az apostolok. Azt mondja az a híradás, hogy az újságoknak abban telik a kedvük, hogy a muraközi papsá­got meggyanúsítsák, padig az — élén a zágrábi érsekkel — mindig magtette hazafias kötelessé­gét. Ennek az állításnak eleje is, vége is valótlan. A megyei sajtó nem abban keresi a kedvét, hogy gyanúsítson; nem is gyanúsít, hanem állít és bizonyít. A muraközi papság nem tette meg hazafias köteleséégét, mert ilyen kötelességről — tisztelet a kivételnek — tudni sem akar. A hiradó ur elismeri, hogy vannak hazafiatlan elemek is. Én csak annyit vagyok hajlandó elismerni, hogy vannak hazafias érzelműek is. A két tétel között némi számbeli külömbség van. A hirlapiró sokszor keresi a szenzációt ós sok­szor az apró, jelentéktelen dolgokat elefánttá fújja fel. Ám ne higyjen neki a közönség. De a vármegyét már mégsem lehet szenzáció kere­minden reménye elveszett s egyre köhög. Fáj­dalmas az a köhögés, de a nőnek jobban fáj. Rémítő az a gondolat, hogy azon férfiú számára, kit ő ugy szerel, minden kegyelem kizárva. A roham elmúlt. A férfi fájdalomtól eltorzult arca megenyhül, félve tekint maga körül, nem látta, hallotta-e valaki? Azután mosolyogva adja vissza nejének a zsebkendőt . . . A fiatal asszonyka csak lopva mert a zseb­kendőre tekinteni; midőn férje kissé elfordult tőle, megborzadt. A zsebkendőn ott piroslott egy halvány, habos vércsepp . . . Mérhetetlen fájdalom dul az asszonyka keblé­ben, maga előtt látja a rémes valót, de nem tud remegni . . . Közelebb húzódik férjéhez és angyali szelídséggel biztatja : — Majd eljön a nyár és meggyógyulsz . . . — Soha ! — Ugy lesz, majd m?glátod; de most- már menjünk haza, a levegő kezd hűvösödni, meg­hűlhetsz — válaszolja neje szorgoskodva és gyen­géden megcsókolta. A férfi egy két pillanatig merően fiatal nejé­nek szemeibe nézett s szégyenl* tte azt a rette­netes áldozatot, amit a nő hoz érette. Azután lemondással viszonozta a csókot. »Hamis csók* volt az; nem a szerelem kéjes csókja, hanem az enyészet, a halál lehelete volt . . . séssel vádolni. Pedig Zalavármegye már több feliratában hangsúlyozta, hogy a Muraköz meg­magysirosítrtsának legelső eszközéül azt tartja, hogy egyházilag csatolrassék el Zágrábtól, mert csak így lehet hazafias érzelmű papokat kapni Muraközbe. Az utolsó feliratban a sorok között az is meg van mondva, hogy a zágrábi érsek sem tartja szem előtt a magyarság érdekeit, mert dacára annak, hotjy kötelezve volna megfelelő számú magyar papnővendéket neveltetni, a zágrábi szemináriumban magyar növendék alig van. Igaz lehet az, hogy magyar ifjak uem is jelent­keznek, de ennek az oka aligha a magyar ifjú­ságban keresendő. Elvégre senki sem, de különö­sen a magyar ember nem szereti, ha magyarsága miatt kellemetlenkednek vele. És azok is, akiknek érzelműi teljesen kifogás­talanok a nemzeti állam ós magyarság szempont­jából, hallgatnak, teljes passivitásba sülyednek, mert nem egy magyar püspök mutatja nekik az utat. Nem magyar ajkú vidékeken pedig a pap­nak apostolnak kel! lenni, mint ahogy a katholikus papok apostolai P. magyarságnak a tótok között. Nem gyanusítuuk senkit, de nem szépítgetjük a viszonyokat. Az országos sajtót tévesen informálni nem nagy dolog, de nem használunk vele az ügynek. Az ^Alkotmány* levelezőjs pedig azt hiszi, hogy evvel jót cselekszik. De akármint gondolkodnak is sokan a muraközi hérdésről, mi nem szüuünk meg mindig azt hir­detni s azt követelni, hogy magyar papokat adja­nak a népnek. Hogy a muraközi nép politikai erkölcsei telje­sen korrumpáltak volnának, neto hiszem. Nincs ott sem nagyobb korrupció, mint másutt. Ha minden szavazat eladó volna, Habus Mihály aligha tadott volna olyan dicsőségesen bukni, hogy a kormány jelöltjével szemben 46 szavazat­tal maradjon kisebbségben, három napi kortes­kedés után. Mert alig lehet feltételezni, hogy a perlaki káplán ezereket költhetett volna a vá­Lasztásra. Kétségtelen azonban, hogy a horvát nép nagyon könnyen hajlítható s kívánatos volna, hogy haza­fias olvasmányok jussanak a kezébe. De hogy erre a célra egy tisztán muraközi horvát nyelven szerkesztett uj lapra volna szükség, azt már tagadom. Van ^ Muraköznek egy vegyes nyelvű lapja: a »Muraköz* »Medjimurje,« amely hazafias cólok szolgálatában áll. Ezt a lapot kellene a nép közé juttatni, természetesen megfelelő népies tartalom­mal, intenzívebben szerkesztve. De feltétlenül magyar nyelven is, mint eddig. Egy olcsó és jól szerkesztett lap nagy szolgá­latokat tehet, ezért a „Muraközt" tisztán nép­lappá kellene átalakítani. És aki tollforgató ember Muraközben van és hivatást érez magában a nép oktatására, ám álljon a sorba és dolgozzék. ' De tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon nehéz | az apostolokat munkára birni. Még néhány szót arról, hogyan magyarosodik j a Muraköz. j Lélekemélő dolog az, mikor az iskolás fiuk i magyarul irnak, olvasnak, beszélnek, énekelnek. | A magyarosodás tehát elvitathatatlan. De fájda­} lom, ez csak az iskola küszöbéig tart. A felnőtt j ember nem akar magyarul beszélni. Nem hall : magyar szót sem otthon, sem a templomban, i Legfeljebb a hivatalokbau préselik ki belőle azt ] a kis magyarul tudást, amit el nem koptattak ! az évek. A magyar állameszméhez annyiban ragaszkodik, ; hogy nem akar Horvátországhoz csatlakozni s tudja, hogv magyar állampolgár. Ha azonban megkérdi tőle valaki : magyar-e vagy horvát, rendszerint azt választ kapja: „Ja szom Medji muree" — muraközi vagyok. Nem meri azt mondani, hogy horvát, de nem akarja magát magyarnak vallani. Jó, derék nép, de vezetésre szorul. Meg vagyok róla győződve, hogy kellő bánás­mód mellett jó magyar lenne valamennyi, de hogy ma még nem az, lépten-nyomon bebizonyosodik. A muraközi ember első sorban jó katholikus. Ezért lontos, hogy jó magyar legyen a papja. Ne tagadjuk el, hogy magyarosodás tekinteté­ben nagyon a kezdet kezdetén vagyunk. Ne szépítsük az állapotokat. Valljunk be mindent ugy, ahogy van, mert csak így lehet céltudatos munkát végezni. Zalavármegye közgyűlése. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága e hó 13-án tartotta február havi közgyűlését Hertelendy Ferenc főispán elnöklete alatt A bizottság tagjai nagyon kis számmal jelen­tek meg. A tárgysorozat csupa folyó ügyet tartalmazott, amelyek kevés érdeklődést tudnak kelteni. Vita egyáltalán n'>m volt. A monografia ügyéhez szólt Barcza László, a fais­kolák kérdéséhez pedig Bókefi Alajos. A köz­gyűlés minden jelentősebb mozzanat nélkül, rövid idő alatt lepergett. Még dél sem volt, amikor a főispán az ülést bezárta, amelyet néhány bizottsági tag várt végig. Az alispáni jelentést, amelyet minden bizott­sági tagnak nyomtatásban megküldöttek, a köz­gyűlés felolvasottnak tekintette. Hasonlóképen tudomásul vették a számonkérő szék jegyző­könyvét is. Az 1905. 1906 és 1907 években Zalaegersze­gen működő egyenes adó felszólamlást bizottságba Marton László és Nagy László rendes tagoku:, Skublics Károly ós Kovács László póttag-okul választattak be. Dr Dézsi Lajos egyetemi magántanár a vár­megye monográfiájának megírására 1907. év végéig halasztást kért. Az állandó választmány a halasztás megadását véleményezte. Barcz i László előterjesztette, hogy Dézsi Lajos nem­csak halasztást kér, hanem miután nagy elfog­laltsága miatt a monográfiát rövidebb idő alatt megirni nem tudja, engedélyt kér arra is, hogy Kiss István történészt munkatársul maga mellé vehesse, amely körülmény azután a vármegye megírandó monográfiájában is kifejezést fog nyerni- A közgyűlés a halasztást megadta £ tudomásul vette, hogy Dézsi Lajos a monogra fiát Kiss István közreműködésével fogja megirni. Abauj Tornavárraegye feliratot intézett a kor­mányhoz az 1894 évi XII. t. cikknek a község' faiskolákra vonatkozó rendelkezései módosítási tárgyában. A községi faiskolák felállítása é okszerű kezelése keresztülvihatetleunek bizonyult A felirat a törvénynek ide vonatkozó rendelkezéseit enyhíteni kéri. — Az állandi választmány Abauj-Torna vármegye álláspontját elfogadta, a felirat pártolását javasolta, egyszers­mind arra való tekintettel, hogy a megyei szabály rendelet még a törvénynél is szigorúbb rend­szabályokat tartalmaz, a szabályrendelet módosí­tása végett bizottság kiküldését kérte. A líormányhoz intézendő feliratba pedig felvétetni kérte, hogy a faiskolák létesítése és fenntartása, valamint egyes községoknek ezen kötelezettség alóli felmentése tekintetében a vármegyének nagyobb hatáskör biztosittassók. Békefi Elek ez ügyhöz hozzászólva elismeri, hogy a törvényt és szabályrendeletet végrehaj­tani nem lehet. A faiskolák az egész országban fiaskót vallottak. De belátta a főldmivelési miniszter is, hogy községi faiskolák létesítése célhoz nem vezet és felesleges, ezért kijelentette, hogy ezek helyett járási faiskolákat szándékozik felállítani. Enélfogva azt indítványozza, hogy a vármegye minden további intézkedés nélkül várja be a kormány rendelkezés »t. Árvay Lajos főjegyző utal arra, hogy a fel­szólaló maga is elismerte, hogy a törvény ós szabályrendelet végrehajthatatlan. Igyekeznie kell tehát a vármegyének végrehajtandó szabá­lyokról gondoskodni addig is, míg ez a kérdés törvényhozási uton megoldást nyer. Csertán Károly alispán figyelmébe ajálja a közgyűlésnek, hogy a faiskolák kérdése már régen vajúdik, pedig hogy milyen üdvös ered­ményt lehet a gyümölcstenyésztés okszerű fel­karolásával elérni, hivatkozik Sümag-Míhályfa község példájára, amely útjait gyümölcsfákkal szegélyezte. A szabályrendelet átdolgozását elodáz ­hatatlannak tartja. A közgyűlés az állandó választmány javaslata értelmében határozott. Az alispán a törvényhatósági utak befásítása iránt tervet terjesztett a közgyűlés ele. Ez a terv az államópitészeti hivatal javaslata alapján készült s megelőzőleg a járási gazdasági bizott­ságok, valamint a Z. G. E. mint vármegyei gazdasági bizottság is tárgyalták. — A közgyű­lés a tervezetet elfogadta s kimondta, hogy a fásítás költségei az utalapot fogják terhelni. Utasította a törvónyhatósági bizottság az alispánt, hogy a költségeknek az útalap költségvetésébe való felvétele iránt intézkedjék s ezután a be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom