Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-12 / 11. szám

1905. március 12. »Zalaniegye, Zalavármegyei PTirlap* 3 Ezek nyomán a magyar ipar szempontjából önként felmerül a kérdés : nem volna e lehetséges a selymet itthon feldolgozni, hogy az a nyereség, amely a gyártásból származik, szintén itthon maradjon s hogy a munkások ujabb tömegeinek adjunk alkalmazást? Selvemszövődók Magyarországon Szentgotthárdon, Vimpácon és Báeskulán vannak, de ezek ig kizárólag külföldi selymet használnak, amely olcsóbb. A selyem feldolgozásának szervezése azonban későbbi kérdés. A legelső a selyemtenyésztés fellendítése, amiuek előfeltétele az elegendő szederfa. A selyemtenyésztéssel foglalkozó vármegyékben nézeteltérés merült fel a felett, hogy a nemes gyümölcsfák, vagy szederfák ültetését karolják e fel inkább a közigazgatási hatóságok, községek és gazdasági egyesületek. Ez a vitás pont u.ég ma sincs teljesen tisztázva. Több vármegye közönsége nem nyilatkozott kedvezően a szederfateuyésztés mellett s a aelyemtermelésnek nem tulajdonított kellő fontosságot. Sőt annak fellendülésével a napszám drágulásától tartott. A kereskedelmi kamarák fel is irtak a kereskedelmi miniszterhez a szederfatenyésztés felkarolása érdekében, de a sürgetésnek csak anuyi eredménye lett, hogy egy értekezletet hívtak össze, amelyen nagy nehezen lehetett keresztülvinni, hogy a selyem tenyésztésre alkalmas vidékeken az államutnk kétharmad részét szoderfákkal szegélyezzék. A z már a mi viszonyaink között természetes, hogy e*t rv rendelkezést végre nem hajtották. Nézetünk szerint a kérdés megoldása nem nehéz. Szederfákra csak a selyemtenyésztő községek belterületén és közvetlen közelében van szükség. Ha a tenyésztőnek nagy messzeségből kell a lombot száltítania, nem érdemei selyemtenyésztéssel foglalkoznia. A községek terein, közeli utak mentén tehát szederfákat kell ültetni; a többi terület átengedhető gyümölcsfáknak. A helyi viszonyok egyébként mindenütt megmutatják a helyes utat. Ahol a seiyemtenyóeztés • nek talaja van, ott helyén van a szederfák ültetése. Másutt ám ültessünk gyümölcsfákat. Ránk nézve ez a kérdés éppen most aktuális. A vármegye alispánja, aki mindenkor nem csak hivatalos buzgalommal, hanem valóságos szeretettel gondol az utmelletti fákra, a megyei utak befásításának kérdésével foglalkozik. A legutóbbi megyegyűlésen is szóba került a kérdés s remélhetőleg nem sokára a rendszeres fásítás meg is kezdődik. Ugy tudjuk, hogy a selyemtenyésztés érdekei a fásítási tervben szintén figyelembe vétettek, de hogy milyen mérvben, azt még nem tudjuk. Ajánljuk azonban minden iránytadó tényezőnek, hogy amikor az utak mellé fákat ültetnek, ne feledkezzenek meg arról a szegény népről, amely ha elég szederfalevélhez jut, a selyemhernyó által ha nem is bőséges, de könnyen megszerezhető jövödelmet biztosíthat magának. Zala vármegye egész területe alkalma? a selyemtenyésztésre s a népe is elég szegény ahoz, hogy minden kínálkozó gara3t megragadjon. Á zalaegerszegi ker. betegsegélyző pénztár. A kerületi betegsegélyző pénztár lezárta az 1904 évre vonatkozó könyveit s összeállította kimutatásait, amelyek érdekes adatokat tartaliraznak ezen üdvös és humánus intézmény működésére vonatkozólag. A betegsegélyző pénztárnak 1904 év január hó 1-én 2066 férfi és 34 nő volt kötelezett tagja ; 1904 évben bejelentetett 4501 férfi és 163 nő; kijelentetett 2574 férfi és 129 nő, a tagok száma tehát 1904 december 31-én 1927 férfi és 34 nő. Az önkéntes tagok száma 4A tagok járásonként a kövotkezőleg oszlanak meg: Zalaegerszeg város: 288 tanonc, 336 segéd, 11 köt. nő; zalaegerszegi járás 64 tanonc, 89 esgéd; szentgróti járás 28 tanonc, 56 segéd; sümegi járás 115 tanonc, 190 segéd; tapoloai járás 52 tanonc, 133 segéd; keszthelyi járás 51 tanonc, 145 segéd; pacsai járás 77 tanonc, 77 segéd; novai járás 61 tanonc, 65 segéd. A pénztár 1904 évben bevett a kötelezett tagoktól 13882 K 75 fillért, az önkéntes tagoktól 23 K 76 fillért s a munkaadóktól 6941 K 37 fillért; az összes bevétel a tavalyi pónztáruaaradvánnyal együtt 24332 K 69 f. Kiadott : felszerelésre 232 K 60 fillért, nyomtatványokra 461 K 91 fillért, kezelési költségre 1 4822 K 78 fillért; bizalmi férfiaknak 1519 K 05 fillért; házbérre 100 koronát. Ezek a tételek tehát tulajdonképpen mind a tágabb értelemben vett kezelési költségek rovatába tartoznak. Bstegsegélyezósre kiadott a pénztár: 3820 K 03 f táppénzt; 190 K 54 f fürdőköitséget; 197 K 08 f temetkezési segélyt; 2355 K 42 f kórházi díjat; 4112 K 28 f orvosi díjat; 3726 K 76 f gyógyszertári számlát, 46 K betegszállítási költséget. Bármily tekintélyesek is az utóbbi számok, a kezelési költségekhez arányítva mégis kicsinyek. Egy oly intézmény, amelynek évi forgalma alig több 24 ezer koronánál, csak rendeltetésének hátrányára viselhet el akkora kezelési költségeket, mint azt fent kimutattuk. A betegsegélyző pénztár fenntartási költségei aránylag mindig nagyok lesznek ugyan, mert a bevétel heti befizetésekből, úgyszólván fillérekből gyűlik össze s rengeteg számú tételből alakul a számadás; de ha az állam ezt a humánus intézményt intenzívebb támogatásban részesítené 8 a szervezetben megfelelő változások eszközöltetnének, sokat meg lehetne takarítani abból, amit ma a nyilvántartás, behajtás, levelezés, bizalmi férfiak jutalmazása emésztenek fel. De van még egy nagy baja az intézménynek, amellyel folyton küzködnie kell: a hátralék, amelynek folytonos nyilvántartása és behajtása rengeteg munkát okozhat. Iparosaink nem méltányolják eléggé a betegsegélyző pénztár fontosságát s az annak fenntartásával járó terheket nem szívesen viselik. A hátralék eléggé igazolja a munkaadók közönyösségét, sőt — így mondja a titkári jelentés — még roszakarattal is kénytelen a pénztár küzdeni, mert a bejelentésaket még mindig nagyon sokan elmulasztják. A lefolyt évben is 49 esetben tettek feljelentést a bejelentést elmulasztó munkaadók ellen. A lefolyt évben bejelentetett 4668, kijelentetett 2703 tag, az év végén 1965 t»g volt. Betegedés 1919 esetben fordult elő, kik után 4417 K 54 fillér gyógyszerköltség merült fel. A betegségek rendes természetűek voltak. Kisebb mérvű baleset 30 izben történt, halálozás 5 volt, kik után 197 K 08 f költség volt. A tagoknak 2orvoa nyújtott segélyt, kik 4259 K 28 f dijért részesítették a tagokat teljes megelégedésre orvosi segélyben. A betegek közül 360 tag részesült 5138 napon át 3820 K 03 fillér táppénz-segélyben. Kórházban 93 tag 1377 napon át kezeltetett, kik után 2161 K 82 fillér ápolási díj merült fel. Farsang. A zalaegerszegi kereskedő ifjak önképző egylete mult szombaton tartotta farsangi mulatságát, amelyet az egylet hagyományaihoz képest hangverseny előzött meg. A kereskedő ifjak hangversenye mindig a farsang attrakciója szokott lenni, amely mindeu évben zsúfolt teremmel dicsekedhetett. Ez idén az érdeklődés nem volt oly nagy, mert a hangverseny, amely más években megnyitotta az idényt, a farsang utoljára maradt. A terem teljesen megtelt ugyan, de a farsang élvezeteiben kimerült közönség egy része a hangverseny után eltávozott. A fiatalság azonban jó kedvvel táncolt reggelig. A hangverseny Bőhm Gizike és Senu Irén úrhölgyek zongora számával kezdődött. Két zongorán egy rendkivül nehéz technikájú darabot adtak elő (Chopin nicode allegro de Concert). A két kisasszony a budapesti zeneakadémia tehetséges növendéke, akik a hosszú darab nehézségeit a legnagyobb precizitással oldották meg. Ezután Csapó Kálmán kír. tanfelügyelő olvasott fel „a nőkről". Felolvasásában a nők hivatásáról, a női lélek magasztos vonásairól s végül a nőnevelésről beszélt tőről metszett magyaros stílusban és szellemes fordulatokkal. Grünwald A. úrhölgy, prágai koncert és oratórium énekesnő száma következett. Egy kedves olasz dalt énekelt (Morir vogl'io), egy gyönyörű francia románcot (»C'estnnon ami.« Marié Antoinctte, Reiue de la Erance), végűi egy bájos chansont (Denza : »L' echange.<) Grünwald A. kisasszony hangja kellemes, iskolája pedig rendkívüli. Nagy intelligenciával, teljes biztossággal énekel. Ezután Böhm Gizike kisasszony ült a zongorához s két kedves darabot játszott (ChopinList-Chants Polonnais és Szendy-af jrizmák magyar népdalok felett.) AB ifjú művésznő meglepte a közönséget precíz játékával. Zajos taps kisérte a számát. Grünwald R. úrhölgy énekszáma következett. (Saint-Saeus »Sámson éa Delila.c — Tosti: »Ninon.« — Bizet: »Pastora!e.«) Teljesen iskolázott hangon, művészi öntudattal énekelte a nehéz darabokat. Udvardy Imre Arany János felséges balladáját, a Tetemre hivás-t szavalta nagy hatással. A közönség zajos tapssal tüntette ki a közszeretetben álló ifjú szónokot, aki a gyönyörű költemény szépségeit helyes felfogással, minden póz nélkül, jó előadással interpretálta. A hangversenyt Grünwald nővérek duettje fejezte be (Mozart : „Le nozze de Figaro", „Cosi fan tutte*'). Utoljára egy magyar dallal toldották meg a hangversenyt (Csicseri borsó), amely kissé idegenszerüen hangzott ugyan, de a közönség annál is inkább hálásan fogadta, mert ?. művésznők az utolsó napon tanulták be a szép magyar dalt. A rendezőség hálásan gondolhat a Grünwald nővérek áldozatkészségére, amellyel a kereskedő ifjak hangversenyét kitűntették. A kisasszonyok atyja, Grünwald József ur, Zalaegerszegről származott. Kora ifjúságában külföldre került ós Ausztriában magas rangú vasúti tisztviselő lett. Jelenleg nyugalomba vonulva Prágában lakik, ahol két leánya teljesen a művészeinek él. A hetvenen jóval túl levő öreg ur egész életében szeretettel gondolt szülőföldjére s a magyar nyelvet ina is tökéletesen beszéli s amint a cigány rázendített a csárdásra, maga is a táncolók közé állt s tűzzel járta a csárdást. Családjának sokat beszélhetett a magyar föld varázsáról, mert leányai lelkesedéssel jöttek rokonaik közé, akiket most láttak először és készséggel tettek eleget a kereskedő ifjak azon kérésének, hogy a hangversenyen énekeljenek. A hangversenyen ott voltak: Asszonyok; Ábrányi Gyuláné, Breísach Sámuelné, Berger Miksáné, Böhmné (Budapest), Borbély Györgyné, dr. Berger Béláné, Berger Samuné, dr. Czinder Istvánné, Bsertán Károlyné, Dervarics Lajosné, Deutech Hermánné, Fürst Sándorné, Fenyvesi Simonné, Faragó Béláné, dr. Gráner Adolfné, özv. dr. Gráuer Miksáné, özv. Grünwald Jakabné, Gyarmati Vilmosné, Gráner Gézáné, Goldgruber Adolfné, Guth N.-né, dr. Halá9z Miksáné, Heinrich Vilmosné, Heinrich Zsigmondné, Hegedűs Jánosné, Hajniásy Istvánné, Königsberger Zsigraondné iGyőr), özv. Kaiser Józsefné, Kreisler Miksáné, Kauffmann K.-né, Kelemen Salamonaé (Orsova), Kovács Mérné, Kosztelicz Miksáné, Löwenstein Jakabné, Löwenstein Ignácné, Lányi Kálmánné, Lackenbach Ferencné, Madari Károlyné, özv. Mezei Béláné, dr. Pápai Hugéné, dr. Rosenthal Jenéné, Rosenthal Gyuláné, Rechnitz Éva, Reisinger Rudolfné, Radó Henrichué, Rechnitzer Miksáné, özv. Schleininger Henrichné, Scbleininger Mauőné, Skublics Iraréné, Dr. Stökl Adolfné, Simonffy Gyuláné, Singemé (Kemend), Sándor Zsigmondné, Sztaniszlavszkv Adolfné, Schüiz Frigyesné, Schütz Sándorné, Vörös Gyuláné, Weinberger Jakabné, Dr. Volfné (Csáktornya), Veisz Izidorné, Veisz Ignácné, Vimmer Lipótné. Leányok: Bőhm Gizike (Budapest), Blumschein Ilus (Ujkér), Bodánszky Jetta, Fischer Irén, Fuchs Malvin, Grünwald A. és R. Prága, Grünwald Belus, Gyarmati Sári és Margit, Heinrich Cornél, Heinrich Irma, Hegedűs Pepica, Heinrich Irma, Hajmási Ilona, Kaszter Ilona, Kolbin Lujza, Kosztelicz Gizella, Lányi Ilona és Margit, Lengyel Irén, Mattersdorfer Irén (Söjtör), Nagy Anica. Pataki Jolán, Politzer Jozefin és Flóra, Rosenberge: Janka, Rechnitzer Irma, Rechnitzer Olga, Símonfi'y Mariska, Singer Berta (Kemend), Skublics Antika ér Marian, Singer Szerén, Stökl Jolán, Slein Olga (Söjtör,. Senu Irén [Budapest], Tosch N., VeiHz Erzse, Veiler Janka, V ÖJÖS Etelka. Felülfizettek: A zalaegerszegi ipartestület, dr. Czinder István 10—10 K, Schütz Frigyes, Rosenberg Zsigmond 5—5 K, Breisach Sámuel 4 K, Gyarmati Vilmos 3 K, Balassa Benő, Jády Károly, Kelemen Ármin, Fenyvesi Simon, Heinrich Vilmos, Schütz Samu, Löwenstein Jakab 2—2 K, Hirschl Géza, Kohn Gyula, Klein Jakab, Boschán Gyula, Lendler Jenő, Fischer Kezsö [Pókafa], Grünwald Bebus, özv. Hauk Ferencné, N. N. 1 — 1 K, Réti Pál 80 f, Háry József, Pataky Károly 40—40 f, kiknek ezúton fejezi ki hálás köszönetét a Rendezőség. A zalaegerszegi kaih. legényegylet vasárnap sikerült hangversenyt rendezett, amelyet Balázs Márton tanár zongorajátéka nyitott meg. Ezután dr Urbanek Károly főgimnáziumi tanár olvasott fel egy kis novellát. A hipnotismussal foglalkozó nyugalomba vonult szabómester, a kis történet egyik alakja, sok derültséget keltett. Stöckl Jenő ós Lukács Sándor egy párjelenetet adtak elő. Stöckl a pénztelenség perceiben javulást fogadó könnyelmű ifjút, Lukács a zsidó hordárt elismerésre méltó természetességgel alakították. Rendkivül ügyes volt a »Szent Anna tó regéje* cimii tündérjáték, amelyet Horváth János tanító dirigált. A játék egy kedves, vonzó, naiv mese | énekrészletekkel. Elismerés illeti elsősorban Horváth Jánost, aki nagy fáradsággal tanította