Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-26 / 9. szám

26 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1905 február 26. énekkar, mint a zenekar kifogástalan volt B a gyönyörű dal után zugó tapsvihar hangzott fel. Az énekkaron egy kis elfogódottság látszott. Ez volt az első szereplése, a lámpaláz tehát természetes. A hanganyag azonban annyira értékes, hogy az énekkar a közönséget nagy várakozásra jogosítja fel. Schuszter Oszkár főgimnáziumi tanár magvas és érdekes felolvasást tartott, amelyben Csokonay költészetét méltatta. Kedves és tanulságos száma volt a hangversenynek. Sándor Zsigmond, a karmester, szólószámai következtek. Vieuxtemps 4. hegedű hangversenyét és Hubay »Helyre Kati* cimü magyar hangverseny darabját játszotta Mihalovich Aiice kisasszony zongorakisérete mellett. Sándor Zsigmond az I. É. M. K. lelke, kitűnő művésze, akiről elismerő szavakat irni felesleges. A közönség kifejezte elismerését abban a zajos ovációban, amelyben minden szám után részesítette. Kedves volt Mendelsohn 42-ik zsoltárának 3-ik részlete, amelyet a nőikar, a zenekar kísérete mellett, adott elő. A soprán szólókat Lányi Ilonka kisasszony énekelte teljes biztossággal. A zsoltár 6 részét, amely szoprán szóló, férfi négyes és zenekar kísérettel, Skublios Antika úrhölgy énekelte, akinek gyönyörű hangja s előadásának feltétlen biztossága elragadták a közönséget. A darab rendkívül nehéz klassikus mű, amelynek hibátlan előadása még énekművészeknek is gondot okoz. Nem szabad csodálkoznunk, hogy a férfi négyes minden igyekezete dacára itt-ott hiányos volt. Rossini »Tell Vilmos* operájának nyitánya volt az utolsó szám, amely méltó befejezése volt a hangversenynek. Műsor után a közönség egy része a melléktermekbe vonult, míg a nagyteremben a fiatalság táncolt. Az emelvényt, amelyet Olympusnak kereszteltek el, a működő tagok asztalai foglalták el. Ezek körül reggelig vidám volt az élet. A kör tagjai oda jártak barátkozni a »bohémekkel,* akik a siker feletti lelkesedésükben nagy dolgokat ígértek a jövőre. És be is váltják. Mert egytől egyig lelkes hivei a művészetnek. A táncmulatság világos reggelig tartott s a közönség avval a tudattal távozott, hogy a Z. I. É. M. K. rászolgál a támogatásra és elismerésre. Az ének és zenekar tagjai. A férfi négyes: id. Czukelter Lajos (I. tenor), ifj. Czukelter Lajos (II. tenor), Sinkovics Géza (I. bass), Balogh Gyula (II. bass). Zenekar: (I. hegedű): Bucsy István főgimn. tanár, Klimkó Antal pénzügyi hivatalnok, Kreisler Imre gimn. tanuló. (II. hegedű): Glósz Ernő főgimn. tanár, Molnár Vince péuzügyi hivatalnok, Tikk László népiek, tanító, Tóth Kálmán pénzügyi hivatalnok, Tschernkó Antal vállalkozó. (Mély hegedű): Baján József népisk. tanító, Leichner Hermán főkántor s kisegítőül Klimkó Antal. (Gordonka): Goldner Ödön keresk., Lányi Kálmán kir. főmérnök s kisegítő Molnár Vince. (Gordon): Takács József főgimn. tanár. (Fuvola): Dr. Halász Miksa orvos, Dr. Keresztury József ügyvéd. (Kürt): Radó István földműves. (Harmónium): Madarász Lajos tanfelügy. tollnok. (Zongora): Mihálovich Alice. (Cimbalom, nagydob, cintányér): Csupor Lajos m. hivatalnok. (Üstdob): Martinék Lajos m. hivatalnok. Női énekkar : (I. sopran): FiBcher Irén, Grész Elza, Gyarmati Margit, Lakits Anna, Lányi Ilonka, Medvét,y Mariska, Skublics Antika, Tornyos Erzsi. (II. sopran): Fischer Margit, Hajnal Stefi, Stökl Jolán, Travnik Ilonka. (Alt): Grész Irma, Gerencsér Mariska, Pausa Mariska, Vörös Katicza, Weisz Erzsi, Zimits Anna. Férfi énekkar: (I. tenor): Augenfeld Gyula, Balaton Sándor, Erdős Gyula, Ott Imre, Sziblyás József, Viosz Miklós. (II. tenor): Dergáts Károly, Martinék Lajos, Szalay tíámuel, Singer Miksa, Stökl Jenő. (1. bass.): ifj. Czukelter Lajos, Farkas József, Kristóffy Kálmán, Sinkovics Géza. (II. bass.): Balogh Gyula, Jeney Mihály, Mauthner Jenő, Unger Antal, Vidor Pál. Iparművészet. Két pazar fénnyel, művészi Ízléssel kiállított füzet fekszik elötünk, amelynek a oime: Iparművészet. Büszkeséggel tölt el bennünket ez a mű, amely 60 füzetre fog terjedni s amelynek már első két füzete a magyar ipar haladásának, a műizlés fejlődésének dicsőséges bizonyítéka. Büszkeségre kétszeres okunk van éppen nekünk, mert a nagy munka Faragó Ödönnek, Zalaegerszeg város kitűnő fiának, a zalaegerszegi volt ipariskola növendékének műve. A füzetek gyönyörű kivitelű színes fotográfiákbán mutatják be a paagyar iparművészet remekeit, amelyek Faragó Ödön tervei szerint készültek. A magyar műipar egész uj korszaki tárul fel a szemlélő előtt, amikor ezt a pazar kiállítása könyvet nézi, amelynek minden lapján a magyar motívumok uralkodnak s a remek bútordarabok, ornamentumok és berendezések beleviszika magyar ízlést az iparművészeti tervekbe, innét a műhelyekbe s a társadalom művelt rétegeinek környezetébe, mindennapi életbe. A színtelen internacionális berendezések lassanként kiszorulnak a gazdagok lakásaiból, hogy helyet adjanak a művészi tisztultabb ízlésnek s a magyar bútoripar, a magyar ízlés, a nemzeti vonások érvényesülése nem merül ki a tulipános ládák gyártásában, hanem megnemesedik s újra születik azokban az uj irányokban és formákban, amelyek az aesttéikai szép uralma alatt emelik érvényre a nemzeti karaktert. Az uj magyar iparművészet fejlődésében egy egész fejezet jut Faragó Ödönnek, aki dicsőséges pályafutását a zalaegerszegi ipariskola műhelyében kezdte meg. Tizenegy növendéke volt annak idejében ennek uz iskolának és a tizenegy közül egyedül Faragó maradt a megkezdett uton. A többi — ősi szokás szerint — beált tekintetes urnák. Hivatalnok lett, mert könyebb volt beállni diurnístának, mint kézbe venni a gyalut és tovább forgatni a könyvet. Az ipariskola növendékei közül egy lett rajztanár, a többi máig is postatiszt, vasutas, pénzügyi hivatalnok. Faragó Ödön azonban ragaszkodott a mesterségéhez. Felment Bécsbe s három évig járta a „Technologisches GeweribeMuzeum" tanfolyamait. Innét Párisba ment s később Hamburgban dolgozott Heymann világhírű műasztalosnál, aki nagy fizetéssel alkalmazni is akarta. Az ekkor már ismert tehetségű földink azonban haza vágyott s Budapestre költözött. Magyaroszágon legelső sorban a diplomának van tekintélye. Hogy ez se hiányozzék, három év alatt letette a középiskolai vizsgákat, mert Zalaegerszegről csak néhány középiskoláról s ipariskolai tanfolyamról kiállított bizonyítványokkal távozott el. Ezután megszerezte a tanári képesítőt is. Ezalatt műtermet is tartott, ahol megrendelők részére tervezett. Ezelőtt hat évvel a felső ipariskola tanárává nevezték ki s 1900-ban a párisi nemzetközi kiállításon a magyar iparművészeti csoport faipari osztályát tervezte és képviselte. A Párisban szerzett érdemekért kapta a Ferenc József rendet s a francia becsületrendet. Faragó Ödön tervei szerint készült berendezésekkel nem csak a magyarországi paloták vannak tele, hanem volt főnöke, Heymann hamburgi asztalos, vele terveztette a világ leguagyobb hajójának a „Deutschland"'-nak belső berendezését B a román király plojeszti kastélyát is Faragó tervei szerint rend-zték be. A budavári királyi palota részére szintén sok tervet készített. Munkásságának, művészetének s a magyar ízlés ku'tuwzának remek Lizonyitéka az a nagy mű, amelynek ötletéből ezeket a sorokat írjuk. A művet magyarázó szöveg három nyelven : magyarul, angolul és németül jelenik meg, jeléül annak, hogy a magyar iparművészet iránt külföldön is érdeklődnek. Ennek a nagy munkának nagy erKÖlcsi és nagy gyakorlati haszna lehet a magyar iparra, ha a közönség minál szélesebb rétege igyekszik megérteni és szolgálni azt a célt, amelyet az iparművészet maga elé tűzött. A józan, az Ízléses fényűzés álljon a magyar ipar szólgálatába s ne elégedjünk meg az Ízléstelen, nemzetközi sablonnal, hanem mindenben keressük a szépnek, a magyar karakternek érvényesülését s a magyar ipar javát. Faragó nagy munkája egy olyan album, amelyet nem csak a művész, az iparos, az aestikus, hanem minden művelt ember hasznára fordíthat akkor, amikor otthonát nem Bécsből importált gyári tucatportékávai, hanem igazán nemes fényűzéssel akarja berendezni. A muukanem magánhasználatra van szánva, hanem szakembereknek. De a szakemberek csak akkor aknázhatják ki az iparművészet uj alkotásait s a magyar ipar osak akkor követheti az utmutatást, ha a közönség nem tódul házi berendezésének minden darabjáért külföldre és ízléstelenségekkel agyonzsúfolt raktárakba, hanem felkeresi a magyar iparosok műhelyeit. Azt hisszük, hogy Faragó Ödön is részben ezt akaija elérni munkásságával. Az ipar és művészet forr össze az ő munkájában. Az iparnak szüksége van a művészre, aki utat mutasson neki; a műs'észuek szüksége van ez iparosra, aki terveit megtestesíti. De mindkettőnek szüksége van olyan társadalomra, amely a művészt megérti és követi s az iparost támogatja és munkáját megfizeti. Iparmű észetünk, kitűnő iparosaink már vaunak; a társadalomnak azonban osak nagyon kis része az, amely melléjük áll. A művészet nálunk nem természetes uton fejlődik. A középkor gazdag műpártolói nevelték a szegény művészeket, nálunk a szegény művészeknek kell nevelniök, Ízlésre és hazafias felfogásra, örök aestteikai igazságokra oktatniok a gazdagokat. Ősz intén üdvözöljük jeles földinket nagy munkája első füzeteinek megjelenése alkalmával s óhajtjuk, hogy munkája a magyar művészetre és iparra gyümölcsöző legyen. Esküdtszéki főtárgyalás. l-sö nap. Folyó hó 21-én és 22-én a helybeli kir. törvényszék esküdtszéki főtárgyulásokat tartott. Főtárgyalásra került két ügy. Az első napon Dezse András már többször büntetett pnkodi földmives ember felett ültek törvényt. Dezse már előzőleg feleségét megölte, két ízben gyújtogatást is követett már el s most — úgy látszik újból kitört régi szenvedélye — ismét gyújtogatás bűntettébe keveredett, fölgyújtotta ugyanis saját leányának házát, mint önmaga mondta azért, hogy ismét a szegedi csillngbörtönbe kerüljön, mert szerinte csak ott van igazi jó élet. A védő — ilyetén körülmények után — azt vitatta, hogy Dezse nem bűnös ember, hanem közveszélyes elmebeteg. Azt az előterjesztést tette, hogy figyelte33ék meg Dezse elmebeli állapota s ahhoz képest ne a börtönbe, hanem tébolydába vitessék. Dezsét s törvényszéki orvosok rögtön vizsgálat alá vették 8 megállapították, hogy tettét teljesen beszámítható állapotban követte el. Védő, dr. Hajós Ignác szerint az, hogy valaki elmebeteg e vagy se, csak hosszabb megfigyelés alapján dönthető el. A vád- és védő beszédek után az esküdtek verdiktje alapján a törvényszék Dezsét 6 évi börtönre itölte, fegyház büntetés helyett a vádlott öregkorára való tekintettel. Vádlott örömmclfogadoa az ítéletet, elérvén nemes célját, hogy öregségének hátralevő napjait a csillagbörtön kellemes magányában munka és gyötrő gondok nélkül leélhesse. — Védő azonban, ki ezúttal is fényes tanújelét adta annak, hogy vérbeli kriminálista, semmiségi panaszt jelentett be. Esküdtek voltak: ifj. dr. Taráuyi Ferenc, Schütz Sándor, Glaser Gyula, Tivolt János, Takács Gyula, Záborszky Géza, Velics János, Tikk László, dr Obersohn Mór, Varga György, Palkovics György, dr Grünwald Samu, pótesküdt: S >hár Kálmán. A főtárgyalást dr Fritz József kir. törvszéki bíró és helyettes elnök vezette. Szavazó bírák voltak: Skótlay Aurél és Sperlágh Géza, jegyző dr. Nagy János volt. Második nap. Az esküdtbíróság második napon, f. hó 22-én gyilkosság 6s két izbeni gyilkosság kísérletének bűntettével vádolt Cseh József csatári lakos felett ült törvényt. Elnök : Sztaniszlavszky Adolf; bírák : Skodny Aurél és Sperlágh Gézi; j«gyző: Dombi Imre. A vádat Dr. Rézler Kornél kir. aiüg)ői;z képviselte, védő volt Dr. Kele Antal ügyvéd. Esküdtek voltak: Schiitz Sándor, Tuboly Zsigmond, Tivolt János, Szakái István, V.u-g:i György, Kaiser Vilmos, Németh György, Szollár István, Török József, Lázár Károly, Záborszkv Géza, Paukovich György, pótesküdt volt: Zsuppán Gorgely. C-»eh József vádlott teljes beismerésben vallotta, hogy Csatár felett fekvő Örömhegyen Bedő Juliannával közöseu bírt, hajlékot felgyújtotta, miután az ajtókat elreteszelte, tudva, hogy Bodő Juliánná és két gyermeke, Bedő Anna és Mária bennt alusznak.