Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-22 / 4. szám

30 yZalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1905 január 8. s vissza kell térnünk a napi események viszályaiba. A választásoktól csak néhány nap választ el bennünket. Csikorgó kemény télben szakadt ránk a választási hadjárat. Izgalom mindenfelé. A politikai viharok dúlnak, pusztítanak. Talán szerencsénk, hogy a mi vármegyénkben csak egy-két választó kerületre szorítkozik a szenvedélyeskedés. Legtöbb kerületben a választók felvonulásával s egy hangos éljennel vége lesz a választásnak. Fájdalom azonban, itt-ott olyan hangok is hallatszanak, mintha újra felekezeti szempontok keverednének a küzdelembe. Pedig csak ettől óvjon meg bennünket a magyarok Istene. Nem vagyunk még eléggé széttagolva? Hiszen a kinai szent birodalomban, ahol a pávatollas mandarintól az üveggombos mandarinokig ezerféle fokozat van, nincs annyi kaszt, osztály mint nálunk. Még a felekezetieskedés s a napi politika is öljön bennünket? A választási mozgalom legnagyobb izgalmai között sem volna szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindnyájan magyarok vagyunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy azok, akik a másik párton vannak, ép oly hűséges fiai lehetnek a hazának, mint mi vagyunk s gondoljunk arra, hogy tartozó kötelességünk együtt, egymással békében élni abban a szük körben, amelyben születtünk és meghalunk. A választás elmúlik s akkor békén kell tovább együtt dolgoznunk, ez mindnyájunk közös érdeke. Sok kerület van az országban, amelyekben a választások által okozott társadalmi szakadás, a gyűlölködés, ellenségeskedés évek multán sem szűnt meg. Ne ássunk uj választó örvényeket magunk között. Ugy is eléggé szét van tagolva a magyar társadalom. Ugy viselkedjünk s olyan irányba régitől, hogy — természetesen az úgy nevezett mézes hotek elmultával — még komisszabbul bánt az öreggel, mint az előd. Mesés részletek szivárogtak ki a napvilágra arról a családi életről, a melyben azután része volt. A kávéház asztala mellett a mi imádott mesterünknek a szomorú esete szintén szóba került. Mindannyian lehangoltsággal teljes bámulattal gondolkodtak a felett, hogy miként is tudta ilyen második nősülésre reá szánni magát] az öreg, a mikor már az elsővel is úgy megjárta. Mikor hangosan is kifejezést cdtunk ezen gondolatainknak, a társaság nesztora, a ki valamikor a latin nyelv kiváló tudományára oktatott, az utóbbi időben pedig élettapaszlalatokkal telt megjegyzésekkel látott el bennünket, oldotta meg a rejtélyt. — Tudjátok fiuk — mondotta — a régi rómaiaknál nem egyszer megtörtént, hogy egy-egy felszabadított rabszolga sehogyan fem tudta beleélni magát a szabad ember életmódjába. Egész életében hozzászokott a szolgasághoz, szinte vérévé vált ezen érzés, Eletszükséghez hasonló érzés hajtotta, hogy újra urat, parancsolót keressen magának. Mondhatom nektek fiuk, hogyha hinnék Budha tanaiban ég így a lélekvándorlásban, azt vélném, hogy Hermann Ézsaiás is egy ilyen rabszolga lelkét örökölte . . . tereljük a mozgalmat, hogy a választás után önmaguktól simuljanak el az ellentétek. Akik pedig a választásokat intézik, tőlük telhetőleg gondoskodjanak arról, hogy a nép minél kevesebbet szenvedjen a téli választások miatt. Ez humanitárius kötelesség, amely alól semmiféle politikai tekintet nem mentesít. Adja az Isten, hogy a választás minden baj nélkül múljon el s utána fogjunk kezet a békességes munkában. Közgazdaság és politika. (Gr.)A 67-es kiegyezés után, melyet bölcseséggel vármegyénk legnagyobb szülöttje, Deák Fereno rendezett, bekövetkezett hazánkra nézve a politikai rendezkedéssel együtt: a közgazdasági fellendülés korszaka is. Közel 30 éven át dolgozott a nemzet, mert évszázadok tespedését kellett pótolnia; és ha közjogi viták, grávámenek és személyes kérdések is fordultak elő, a nemzet képviselői mégis az illem, a munkásság és az összetartás keretében dolgoztak egyszerű, szerény előbbi helyiségükben. A millennáris kiállítás bemutatta az eredményeket. Az államháztartás rendeztetett, a kínos defficitek eltűntek, az általános közgazdasági fellendülés egy jobb reményt ébresztett fel a lelkekben. De nemsokára beteges jelenségek mutatkoztak. A parlament nem dolgozott már oly kedvvel és kitartással, — a személyeskedés, a viszálykodás és a rengeteg szóbőség kóros állapotokat teremtett, — az obstrukció nagy közgazdasági akadályokat, sőt törvényen kivüli állapotokat is teremtett. Kitört a nemzeti átok, a viszálykodás, az apró zsarnokok uralma, mely éppen a legkritikusabb történelmi időszakokban oly végzetes katasztrófák elé állította a i emzetet, hogy egy ízben — 300 év előtt — függetlenségét is elveszítette. Beállott a reakció és a fényes palotában — a nemzetnek annyi verejtékén épült templomában — munka helyett civakodás, veszekedés ütötte fel tanyáját. Elnémult a munka; ahol a munkavezetők civakodnak, ott néz a munkásaereg. Igen fontos közgazdasági, szociálpolitikai és a jogrendezést illető törvényjavaslatok évek óta várják az elintézést. Előbbre van a veszekedés. Nem harcok ezek a haza és polgárainak érdekében, a bekövetkezett közgazdasági élet pangásának, a gyengébb elemek nehéz kenyérharcának enyhítésére, melyek helyzete az utolsó rosz aratás befolyása alatt csak súlyosodutt: — csupán elvi küzdelmek, mérges nyilakkal. Inproduktív dolgok — időveszteséggel. Kifolyása pedig ezen küzdelem a modern korszakban mindinkább előtérbe nyomuló középtehetségek erőszakos érvényesítésének és azon hosszú évtizedeken át folytatott egyoldalú nevelésnek, mely osakis a jogi és politikai pályára terelte a nemzet tehetségesebb elemeit, nem törődvén az anyagi konsolidáció oly fontos kérdésével. A nyugati népek már régen felfogták azon meg nem dönthető igazságot, hogy csak egy gazdag és müveit nép lehet valóban szabad; hogy a közgazdasági élet minden ágazatának harmonikus együttműködése, együttes fejlesztése adhat biztosítékot arra, hogy a vérrel szerzett szabadság a nemzetek jövendő legsúlyosabb küzdelmeiben — a közgazdasági harcokban — csak úgy állhat meg igazán, ha virágzó közgazdasági helyzet, hazafias egyetértés, béke, humánus, de szabad gondolkozás és jogbiztonság honol. Mennyi még a teendő, mily messze vagyunk ezen ideális állapotokhoz; milyen veszteség minden év, mely a nemzet munkájában meddő viták, személyeskedések, fecsegósek és türelmetlenkedések közt múlik el ? ! Hasonló korszakba léptünk, mint Franciaország élt a bO-as években, a midőn a magát j nagynak képzelő Boulanger tábornokkal bekö| szönt az úgynevezett „fecsegési korszak", — • mely majdnem egy irtózatos háborúba keverte j az országot a jelentéktelen Schnábele-féle ügy ' miatt. Ezen korszak alatt történt és a reá következő belügyi reakcionárius harcok alatt, hogy ezen hatalmas, közgazdaságilag gazdag és virágzó állam politikailag is elvesztette előbbi nagy befolyását, közgazdaságilag pedig előbbi széttagolt vetélytársa, Németország által annyira tul lett haladva, hogy ezt soha el nem érheti. A nagy nemzeteknél is csak a megfeszített munka, a közgazdasági állapotok felvirágzása, a nagyipar utján való korlátlan mennyiségben előállítható értékeknek jó szerződések és virágzó kereskedelem utján való elhelyezése, az anyagi boldogulás teremti meg a tekintély nagyságát, melyet természetesen igazságos, gyors törvénykezés, helyes ezociál-politika és céltudatos irányítás kell, hogy erősbítsen. Mily sivár munkát végzett parlamentünk ez idő alatt! Bármiféle kormány ereje, akarata és igyekezete ellapul az örökös viszályok, beképzelt sérelmek, reakcionárius óhajok és nagyokká felfujt apró dolgok elintézésében; mert az ideges állapotokban sikeres munkát nem végezhet. Tekintélye, de a parlament tekintélye is, ki- és befelé elgyengült; a nemzetiségi kívánságok hydrájának fejei felemelkednek, a szociálisták és egyéb rendbontó elemek pedig szaporodnak: a törvényt és politikai célszerűséget oly kevésre becsülő törvényhozók romboló akna munkájának behatása alatt. A magyarságot körülvevő szláv, oláh és germán népek megelégedéssel és kárörömmel telnek el. Ilyen zavaros politikai viszonyok közt szünetel a produktív közgazdasági ténykedés, tőkebefektetés, ipar és kereskedelmi vállalatok életbeléptetése, csökkenik a munkakedv és a biztonsági érzet, a közterhek ós adóhátralékok felszaporodnak éppen azon szegényebb rétegeknél, amelyeknek fizető képessége a leggyengébb. Ezekhez járul az utolsó év silány gabona termése folytán beállt stágnálás a gazdasági életben, mint az agrikultur állam egyoldalú termelésének következménye. A kivándorlókat szállító társulatok vállalatai felvirágoztak, amidőn e gyéren lakott ország százezreit szállították az utolsó évtized alatt idegen földre! Gazdasági és iparcikkek helyett: embereket, munkás kezeket exportálunk! Mennek a mi megyénkből is már százával. Állandó foglalkozás nélkül hova menjen máshová a szegényebb törpebirtokos, amely osztályhoz csupán vármegyénkben több mint 50,000 család sorsa van fűzve? A sok nagy és kötött birtok, a föld értékének emelkedése kizárja számára a terjeszkedést. Iparvállalatokat nem talál, hogy családtagjainak kenyeret biztosítson, szőlőjét felújítani nem képes, elvándorol örökre. A közgazdasági és kulturális állapotok fejletlen állapota szüli aztán azon megdöbbentő statisztikai adatokat, hogy Magyarország az aránylagos vagyonosodás, a szellemi műveltség és értelmiség, a birtokokra betáblázott adósságok, a gyermekek halandósága, a takarók betój tek aránylagos magassága ós a kivándorlás j tekintetében Európában közvetlenül Oroszország i élőit sorakozik; azon fólázsiai állam előtt, mely! nek egyoldalú agrikultur állami helyzetét a nemzet passív természete és nagyobb zsarnokok tétlensége nyomta le. Nálunk kis zsarnokok kísérlik ezt meg. A magyar nemzetnek, ha élni akar és gyermekeinek jólétet biztosítani kiván, nem szabad meddő közjogi kérdésekkel, üres vitákkal, §. rágással foglalkoznia, hanem dolgozni, munkálkodni ós előretörtetni az egész vonalon. Ki kell j a nemzetnek vetkőzni azon filiszter felfogásból, hogy gyermeke csak akkor lehet boldog, ha jogot tanul ós politizál, ha kinai falakat állít j bizonyos társadalmi állások és foglalkozások j közé. Tanítsuk legalább a jövő nemzedéket higgadt gondolkozásra, minden tisztességes munka megbecsülésére, a takarékos életmódra és a puritán jellem tiszteletben tartására, i Közművelődésünk irányítsa a fiatal nemzedé; ket a műszaki, chemiai, gazdasági, kercskedc4mi | és ipari pályákra, hol nem a §§-ok dominálnak, hanem az egyéni szorgalom és értelmiség érvé' nyesülése jáfsza a szerepet, j Képviselőinktől pedig követeljük, hogy a nem: zet szellemi és anyagi jólétének felvirágozására , fordítsák első sorban munkájukat, hogy nemcsak közjogilag, de közgazdaságilag is rendezzék ezen egyoldalú agrikultur állam ügyeit; hogy célszerű j és igazságos törvénykezés, közigazgatás és főleg összetartás által imponáljanak a nemzetiségeknek