Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-25 / 26. szám

8 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. április 16. neki, mint a fináncnak a szűz dohány. A göcseji nép most is őrzi ennek a boldog időnek emlékét b mikor valami kanász, ihász históriát mesél, el nem felejti hozzátenni, hogy akkor még pandurvilág volt. A vármegye tehetetlen volt evvel a bünbandával szemben. Az apróbb lopások rendesen megtorlás nélkül maradtak. De napirenden voltak a rablások és gyilkosságok is, amelyeket szervezett rablóbandák követtek el. Ezek is évekig tudtak bujkálni a pandúrok elől s folyton rettegtették a falun lakó urakat és vásári népet. Ha a vármegye végre megsokalta a garázdálkodást és irtólíadjáratot indított ellenük, egy két évig elcsendesült a vidék, amíg újra nem akadt dezentor, aki összeszedett néhány kanász, juhász bojtárt s bandát nem szervezett. A vezérek többnyire szökött katonák voltak. Akkor még tizenkét esztendeig benn tartották a katonát s elvitték külső országokba. A legtöbb rekruta a féktelen szabad élethez szokott, erdőn mezőn lakó legényekből került ki. A jobbmódu fiút kiváltották, a nemes einber nem katonáskodott. A falura kivetették: hány katonát tartozik adui s az érdemes elöljáróság természetesen azt fogadta meg legszívesebben, akivel nem veaztett a község semmit s akitől egyébként is félt. Az ilytn fajta legény rosz volt munkás embernek, rosz volt katonának is. A regulát nem tudta megszokni; a kaszárnya falai s a városok nay;y házai mögül visszavágyott az erdei kunyhóba, ae úttalan rengetegekbe. Ha lehetett, megszökött. Katona volt Öreg Gyuri is. Bojtár korában huszárnak vitték. Később híres betyár lett; kogvetlen, vakmerő, vérszomjas rabló, amint azt a vármegye törvényszéke előtt 1808-tól 1812 ig lefolyt nagy per aktái sorjában elmondják. Öreg Gyuri hosszú időt töltött a katonaságnál. Ott is sokat ült talpig vasban. Megbotoaták legalább minden hónapban, vesszőt is futott, de megszelídíteni nem tudták. Valószinü, hogy már katonáskodása alatt főzte ki jövendő terveit. Nem egyedül szökött, hanem heted matrával. Legényeivel együtt belevette magát uz erdőkbe s többé nem is került katona kézre. Teljes fegyverzettel, katona ruhában szökött a hét rabló. A legelső faluban azonban civilbe öltöztek. A ruházat két három ember életébe került. Amíg Zalavármegyébe, az elhagyott otthonba értek, rablás és gyilkosság jelöli az Htjukat. Hol itt, hol ott bukkant fel a banda. Mindenütt más név alatt. A bünperben fel vannnk sorolva a vezér összes nevei, igaz névvel Szűcs Miskának hívták; Zalában Oreg Gyuri volt a művészi neve, de ismerték Széles Gyuri, Borsos és Szabó Gyurka név alatt is. Leghirhedtebb társa volt a Nyessi, a vérengző gyilkos. A nevét, is onnét kapta, hogy a legnagyobb hidegvérrel nyeste áldozatainak nyakát. Más neve Káposztás Jancsi volt, de a törvényszék előtt kiderült, hogy valódi neve Kovács Józsi. A bandához tartozott Somogyi, vagy Szemeti, a Zsolda akinek Horváth István volt a neve; Lőcs, máskép Horváth Miska, Cser, máskép Kovács Miska, Köcse Gyuri, Alsinger Sebestyén. Ez volt a törzs. A banda azonban nem sokára uj ós jeles tagokat toborzott a göcseji erdőkben. A 19-ik század első éveiben Zala, Vas és Veszprém megyékben egy híres rablóbanda g' rázdálkodott, amelynek vezérét, Öreg Jancsit, Pápán felakasztották. Ez volt az elődje Öreg Gyurinak. A vezér halálával a nyáj szétszóródott. A legényeket azonban összeszedte Szűcs Miska, aki bizonyosan ezektől kapta az előd nagy nevét s ezért lett belőle „Örog." Igy kerültek a bandába „ama hires Szilágyi Jantsi" — így említik a per iratai — Lakatos R<-setár Péter, Rentsés vagy Horváth Jancsi, Fű Józsi, Barna Istók, Göcseji György és Czifraszemű Jóska. Mind dezentor; egytől egyig szökött katona. Czifraszeműnek egyik szeme kék volt, a másik fekete. Deli legény lehetett, m<>rt neki volt a banda tagjai közül a legtöbb nő ismerőse. Igaz nevét a sedrián sem tudták megállapítani; rá vonatkozólag Ítélet sincs. Talán meghalt a börtönben, vagy kiadták a katonaságnak. A monyorókeréki pallos joggal bíró urodalom fogházából megszökött e-y megrögzött tolvaj: Tollas Laci, veszprém megyei paadurok elől menekült Szűr Ferkó. Ezek is a bandához kerültek, amelynek kézreadói és orgazdái, szövetségesei messze vidéken mindenütt voltak. A betyárok szeretői szintén szerepelnek a bűnperben. A szép Németh Évi, az Öreg Gyuri | szereteje, fehérítette az egész jeles társaság szennyesét. Egy ihász felesége volt. Tóth Magda a cifraszeműt szerette. Leány volt; alig mult husz esztendős, mikor a vármegyeház udvarán ötven korbácsütést állt ki a szerelméért. A vármegye az insurrectio után ugy látszik fokozottabb buzgalommal fogdoztatta arablókat, útonállókat ós tolvajokat. Ör^g Gyuri bandájának egyes tagjait már 1808-ban elfogták, 1810-ben pedig már csak egy kettő volt „kujtorgásban." Az ellenük lefolytatott bünper során „nyílván kisült, hogy a gonoszságok annál bátrabb ós ' szerencsésebb végrehajtására egész társaságot formáltak. Elöljárókat választottak, több vármegyében magukat kiterjesztették és mindeneket már előre el készített és kicsinált furcsa edgyességgel és segítséggel követtek el, még maguknak, gonoszságaiknak elpalástolására menedékhelyet és segítő orgazdákat kerestek ós csináltak." Valóságos szervezett banda volt tehát Öreg Gyuri társasága, amelyet a vármegye egyenként összefogdostatott. »A gonosz és Istentelen Rab személlyek a T. Törvény Szék színe előtte 1810. április hó 27-én már mindnyájan »vasban állottak.« A fogdosás és vizsgálat eltartott két esztendeig. A »szabad vallásokt-ban egyik-másik erősen tagadott, de Öreg Gyuri, a vezér, mindent bevallott. A börtönben meghunyászkodott a gyilkos rabló és törödelmes vallomással, jó magaviselettel igyekezett kegyelmes Ítéletet kapni. Ez erényeit »az védő ügyészt is felhozta a edria előtt s »küiönösen kegyes tekintetben vétetni kérte az Oreg Gyurinak azon maga meg jobbulását tsalhatatlanul igórő törekedését, mely szerint rabsága ideje alatt mindig példás maga viselete által számtalan gonosz tévőket magok megjobbulására bírt, sok rendetlenséget az tömlöoben, sőtt ne talán még támadást is, különös vigvázásával és Előljáró Gondviselőinél való bé jelentésivel el távoztatott.* Öreg Gyuri tehát vallott és árulkodott, AZ Ő »szabad vallásá«-ból tudtn meg a törvényszók a banda borzalmas dolgait. Erdeke* dokumentumok ezek a szabad valiások. Arról, hogy mennyire szabad volt a raboknak vallani, jeies történetek maradtak fenn. A pandúr strázsamesterek és csendbiztosok ügyeltek fel arra, hogy a rab személlyek ezen szabadságukban korlátozva ne legyenek, sőt a szabadságon tul is terjeszkedhessenek, magukra vállalván életben levő személyek meggyilkolását is. A pandúr csak az erdőkben volt szelid és kezes. Otthon, mikor a szabad vallások kivételéről volt szó, bátorságot és leleményességet tanúsított. (Folyt, köv.) Két érdekes könyv. Nincs még tiz esztendeje, hogy Amerikáról való fogalmaink nagykorukká lettek. Ma már valamivel jobban vagyunk e pontban. A köznép, fájdalom, nagyon is jól ismeri Amerikát és a művelt osztály tudásának forrásai is bőven buzognak. A mult év egész áradatját ontotta ki a st.-louisi kiállítás alkalmából az érdeklődőknek és a ki kiment, nz hozott magával egy csomó óleményt és emléket, amelyet lázas sietséggel fujt föl vaskos könyvvé, vagy legalább is ciklusos ujságközleménnyó. Da a ki sokat utazik ós keveset gondolkodik, hajlandó ugy tekinteni minden várost, mintha ac az id igenforgalom számára készült volna s érte élne kizárólag. Mivel ő maga egyedül és elhagyatottan bolyong az ismeretlen utcákon, arról tejesen megfeledkezik, hogy ebben a városban vannak emberek, a kik itt élik le egész életüket, születésüktől halálukig, rn.m az egyik gyorsvonattól a másikig; itt élnek, dolgoznak, szenvednek, családot és községet alkotnak, sajátos szokásokat fejlesztenek, külön hagyományaikból táplálkoznak. A ki ebbe az életbe nem tekintett bele, az ismerheti a város holt részeit, muzeumait, képeit, szobrait, utcáit, tereit, temetőit és pályaudvarait; de azt, a mi benno elsősorban érdekes, nem ismeri. Ezért tartom én üresnok a mi sok Amerika-tudósunk fecsegését; azért köszöntöm őszinte örömmel azt a két könyvet, a mely a Budapesti Hirlap kiadásában a mai napon megjelent. Az egyiknek szerzője George Horaco Lírimer, cime: Egy dollárkirály levelei fiához; a másikat Charles Eustace Merriman irta. A dollárkirályfi levelei | papájához néven. A két könyv egy testvér. Lorimer pompás levelei ihlették Merrimant a válaszoló levelek megírására. A dollárkirály, John Graham, a csikágói disznóhús nagykerereskedő, a kit a börze a Vén disznó gyöngéd melléknévvel tisztelt meg. Az öreg ur alant kezdte és erre nagyon büszke. Élelmessége, szorgalma, esze a legnagyobbak közé emelte. Fiát, Pierepontot a bosztoni Harvard egyetemen nevelteti, de igyekszik kordában tartani ós mihelyt lehet, beveszi üzletébe heti nyolc dollár fizetéssel; alája rendeli ogy durva, erősmarku üzletvezetőnek, kiküldi utazónak,fokonkint teszi meg könyvvezetőnek, majd helyettes osztályfőnöknek és mikor a fiu megházasodik, csak akkor enged neki heti hetvenöt dollár fizetést. De a nyolc és hetvenöt dollár közt husz levél van és a husz levélben rengeteg sok intelem az élet minden mozzanatáról, a tanulásról, műveltségről, a szerelemről ós a házassági Ígéret megszegésének minősített vétségéről, az utazókról és a vevőkről, a viccekről ós a sületlenségekről. S az öreg ur minden elmés megjegyzését szereti egy-egy történotkével főszerezni, a mely illusztrálja köznapi, de józan és talpraesett filozófiáját. Csakhogy Pierrepont urnák is meg van már a maga külön filozófiája, a mely nem egy lényeges pontban eltér a Vén disznó óletbölcsesógétől. A dollárkirályfi már saógyenli, hogy nagy vagyonának zsirszaga van és ő maga a Kis malac melléknévvel ékes; neki már arisztokrata haljamai vannak ós ezért fellázad az üzletvezető zsarnoksága ellen; mire helyettes osztálytőuök lesz,már fölöslegesnek érzi és kidobja azt, a kiDek ő a helyettese. De a jó vér benne sem tagadja meg magát; a könnyelműség itju évei hamarosan lezajlanak, aztán belőle is fiatal fővel jóravaló férj lesz, a ki épp ugy elösmeri s/.óp kis felesége igáját, mint a papája. És aztán elejétől végig jókedvű aranyos humoru, mulatságos fizckó e* a Kismalac. Néha nagyon szemtelenül beszól papájával, de azt nem vesszük tragikusan : hisz ő sem gondolja komolyan. Menyi minden okulás kínálkozik ebből a két könyvből! Ceikágót, a vagyonért való tülekedés gyújtópontját, Newyorkot, a szédelgők és milliárdosok hazáját, a hideg és előkelő Bosztont sokkal világosabban látjuk belőlük, mint a legjobb útirajzból; s mindezen tul móg otthont látunk, családi életet és pedig egy érdekes család életét. Ez a könyv azok közé tartozik, a melyeket mindenkinek el kell olvasnia. Minden kor, minden osztály, minden foglalkozás talál benne valamit, a mi különösen ránézve érdekes és tanulságos. Elsőül a magyar ifjúságnak ajánljuk szeretettei. A mi fiaink sokszor szánandó áldozatai az elavult, fárasztó és e ryhangu ismeretközlésnek, mely vagy a rég letűnt századokban, vagy a felhők között kóvályog; egy kis friss életet, gyakorlati bölcsesóget ós emberi erkölcsöt tanulnak Lorimer ós Merriman könyveiből. — Egy-egy könyvnek az ára 4 korona. Megrendelhető a Budapesti Hirlap könyvkiadóhivatalában vagy bármely könyvkereskedésben. Közgazdaság. A burgonyatermés fokozása. A burgonya ugy is mint emberi táplálék, ugy is mint takarmány, ugy is mint ipari feldolgozásra alkalmas gumó egyike legbecsesebb gazdasági növényeinknek. A krumplival beültetett terület évről-évre emhlkedik, ma már alig van oly gazdasága az országnak, melyben burgonyát kisebb-nagyobb mértékben no ültetnének. Százezrekre ru^ azon családok száma, melyeknél a kedvező krumpliszüret biztosítja nemcsak a megélhetést, a mindennapi kenyeret, hanem az anyagi fenmaradást, sőt gyarapodást is. Ily viszonyok között annál különösebb, hogy azért burgonyavetéseink a legtöbb gazdánál nem részesülnek oly gondozásbau, milyent azok megérdemelnének. Évről-évre látható, hogy julius havában a burgonyabokrok száradui kezdenek és a legtöbb gazda ezen idő előtti elfonnyadást egyszerűen a nap hevének tulajdonítván, annak közelebbi okait nem kutatja, a baj kutforráaát elrekeszteni meg sem kísérli. Pedig ezen idő előtti száradás nemosak a termésmennyiséget lényegesen csökkenti, hanem a minőséget is rontja. De ugyan hányan gondolnak nemcsak kisgazdáink, de középbirtokosaink és uradalmaink közül arra, miképen lehetne a burgonya keményítőtartalmát fokozni, holott köztudomású,