Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-18 / 25. szám
XXIV. évfolyam Előfizetési díj t Egész évre . 10 IC — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Zalaegerszeg, 1905 junius 18. 25. szám. JI '•!! • •• ' lü aryj.H l' ir HI' J L' l !'! [üt Hirdetések : = Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk visaza ZALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A magyar főherceg halála. Holnap teszik sírba a Haubsburg dinasztia magyar főhercegét, József nádornak, a magyar nemzet igaz barátjának méltó fiát, aki nemcsak dinasztikus politikából, hanem minden érzésével, nemes szívével, minden cselekedetével magyar volt. Magyarrá vált érzelemben és szokásokban egyaránt. József nádor fiai ezen a földön nevelkedtek fel, itt szívták magukba azokat az érzéseket, amelyeket a lélekből nem tud kitörölni az élet semmiféle változása; itt vették lelkükbe azokat a benyomásokat, amelyek idővel átváltoztak mélységes ragaszkodássá ehez a földhöz, ebez a sokat szenvedett, méltatlanul gyötört, más népek érdekeinek és családi politikának feláldozott nemzethez. A nagy Palatínus fiai megismerték a magyart és megtanulták szeretni. S ez a szeretet teljesen átalakította József főherceget magyarrá, aki nem betanult szerepet játszott, hanem igaz magyar volt, mert megértette és tisztelte hagyományainkat, ősi jogainkat s nemzeti aspirációinkat. Mindent meg lehet tanulni, mindent el lehet titkolni, de aki hozzánk idegen, akinek csak a külseje magyar, a szíve lelke nem érez hozzánk, az soha sem érti meg a magyar ember jellemének, életmódjának, viselkedésének azt az ezerféle aprólékos vonását, amelyeket József főherceg nem csak megértett, hanem önkénytelenül magáévá tett; amelyek lelkéből fakadtak ép úgy, mint minden magyar embernek. Mert magyarnak nevelkedett. József főherceg volt az uralkodóház tagjai körül az egyetlen, aki a magyar nyelvet vallotta anyanyelvének s azt teljesen bírta is. Magyarul gondolkodott, magyarul beszélt gyermekeivel, magyarul levelezett családja minden tagjával s magyar földön lakott mindig. Házát, családi körét, egész életét ősi magyar patriárkális hagyományok alapján rendezte be, ahol magyar szó hangzott, magyar szokások és erkölcsök uralkodtak. Sok fia van ennek a hazának, aki magyarnak vallja magát, de teljesen magyarrá nem tud válni soha. Nem kereste meg azokat a forrásokat, ahonnét a nemzeti érzés buzog: az ősi hagyományokat, az ősi erkölcsöket. És ha a közéletben, a tudományban, a társadalmi téren magyarosan cselekszik és dolgozik is, érzéseiben és életmódjában nem képes egész énjével hozzásimulni a nemzethez. Magyarul érezni és magyar szokások szerint élni csak a szív tanítja meg az embert; az a szív, amely megtelik a nagy mult hagyományaival, nagy szenvedések és küzdelmek emlékezetével és szebb jövő reményével; az a szív, amely azt tudja érezni, hogy minden dicsősége, fájdalma és öröme össze van kötve ennek a népnek múltjával, jelenével és jövőjével. József főherceg évszázados tradíciókkal szakított azért, hogy magyar legyen. A nép legendákat szőtt alakja köré, amelyek arról mesélnek kedves, bájos kis történeteket: hogyan haragudtak a magyar főhercegre oda fönn, mert szerette a magyart; mert nem restelte felvenni a paraszt gúnyáját; mert keresztkomája lett az alcsuthi parasztgazdáknak és a világon legjobb katonának tartotta a honvédet. Mesék szállnak szájról-szájra, hogy József főherceg csak magyar nóta mellett tudott mulatni, magyar konyha főztét többre becsülte a bécsi szakács remekeinél. Fiainak magyarságról beszélt s arra tanította őket, hogy az idősebb embert, ha kérges is a tenyere, a magyar fiu urambátyámnak tiszteli. Ott ahol József főherceg gyermekkorát élte, ahol járt, ahol a néppel érintkezett, mindenütt szivének jóságáról, igaz magyarságáról beszél a nép ajka. És a népet nem lehet megcsalni. Meséket mond, de a mesék magva igazság: a szívek igazsága. Akit szeret, annak alakját a legendák színes köntösébe öltözteti, hogy felmagasztalja, felemelje. A magyar nép mélységes hálával fizet azoknak, akik megkeresik az utat a szívéhez, akik érzik fájdalmát és örömét. Aki megért bennünket, az nem tud elszakadni többé ettől a földtől, mert az évszázadok szenvedéseivel megszentelt haza rögéből kiáradó varázs leköti a lelket s az a nagy szeretet, amelyet ez a nép azok iránt táplál, akik szeretettel voltak hozzá és meg akarták érteni, meghódítja az érző szivű embereket. Szerettük a magyar főherceget, mint olyan embert, aki a nemzettel szívben összeforrt; szerettük, mert bebizonyította, hogy a Haubsburg dinasztia tagjánák is lehet szeretett hazája ez a szép ország, szerető népe a félreértett, meggyanúsított magyar, amelynek szíve nyitva van, csak ajtaját kell megtalálni. Szerettük őt, mint kapcsot, amely az uralkodóházzal bennünket összefűz, mert ő értett a nemzet nyelvén, nem csak azon, amit az ajk beszél, hanem amely a szívverésből és a lélek rokonszenvéből szedi hangjait. Igaz, mély részvéttel állja körül a ravatalt a gyászoló magyar nemzet. Érzi, hogy sokat vesztett. Elhunyt a magyar főherceg, az első honvéd, nem mondhatja már el többé a bécsi Burgban, hogy mit tud rólunk, milyennek ismeri ezt a büszke, hű népet, amelynek fájdalmait, veszteségeit egyre halmozza a kegyetlen sors. Isten veled, öreg honvéd, magyar főherceg. Egy nemzet gyásza, hálája, szeretete kisér az örök nyugvás helyére. Ennél nagyobb jutalom nem adatik földi hatalmasoknak. Könnyező gyásszal temetünk el, mert igazán szerettünk s érezzük, hogy helyed a mi sziveinkben betöltetlen marad. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES"IZU TERMESZETES HASHAJTOSZER. Mai számunk 12 oldal*
