Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-14 / 20. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 1905 május 14. király és nemzet közt a baza javára helyreállítani s a létező súlyos válságot mielőbb kedvező megoldásra juttatni méltóztassék. Zalavármegye közgyűlése. Népes, zajos és viharos közgyűlése volt Zalavármegyének e hó 8-án. Különösen Hevesvármegve átirata, a szolgabirói választás és a tisztviselők fizetésének rendezésire kivetett l'6°/

0-os pótadó újból való megszavazása, illetve a tisztviselők korpótlékának fenntartása, vagy megtagadása érdekelték a törvényhatósági bizottság tagjait. A tárgys< rozatnak ez a három pontja az'első napot teljesen igénybe vette. Délután két órakor ért véget a közgyűlés. A többi tárgyakat 9-ikón intézte el a törvényhatósági bizottság; természetesen már sokkal kisebb érdeklődés mellett, mint az első napon. Hevesmegye átirata a póttárgysorba került. Hertelendy Ferenc főispán, ismerve a hangulatot, a közgyűlés megnyitása után indítványozta, hogy a választások megejtése utáu az átirat, ezután pedig a pótadó kérdése tárgyaltassanak. Az indítvány láthatólag megnyugtatta a kedélyeket, mert az a hir terjedt el, higy Hevesvármegye átirata tendenciózusan tétetett a póttárgysorba, azzal a célzattal, hogy az a közgyűlés második napján kerüljön sorra. Ennek a híresztelésnek a valótlansága már az állandó választmány ülésén konstatáltatott ugyan, amikor az is határozatba ment, hogy Zalavármegye nem elégszik meg Heves feliratának egysreríí pártolásával, hunem külön feliratot intóz a képviselőházhoz; mégis akadtak kétkedők, akiknek azonban jól esett a gyors cáfolat. * * * A választások ősidők óta vonzó mozgalmai a vármegyéknek. A régi világban a dicsőség, a tisztesség, a közbizalom megnyilvánulása mozgatta a választásokat; ma már inkább az existeuciális kérdések dominálnak itt is. De azért az érdeklődés nem csappant meg most sem. A választások eredménye elé éppen olyan izgatott kíváncsisággal néz a modern közönség, mint annak idején a tekintetes karok és rendek. És mikor ifjú emberek jövendő sorsáról, az első nagy előmenetelről van szó, a választásnak mindig van egy kedves, mosolygó mozzanata is: a karzat érdeklődése. A még le nem házasodott, társaságba járó, táncoló itju győzelmét megaranyozzák azok a jó kivánatok, amelyeket a hölgyek küldenek le hozzá mosoly alakjában. Deresedő fejjel, az Íróasztal mellett eltöltött évtizedek után is visszaemlékszik az első győzelemre, amilyenben nem lesz része többé; mert "a dicsőség és hatalom öregbedhetik, de a karzat közönségének érdeklődése évről-évre fogy. Most is előkelő kölgyközönség foglalta el a karzatot s nézte azt a 3—400 embgrt., akik a vármegye zöld asztala mellett nyüzsögtek, vitatkoztak, egymást meggyőzni igyekeztek. A másodosztályú szolgabírói állásra hárman, az elsőosztályura ketten pályáztak. Dr Skublícs Gábor árvaszéki aljegyző mellett Z.tlac-gerszeg és vidéke tört láudzsát, Cseades Józsefet a tapolcaiad támogatták, míg Szilágyi Dezső perlaki tb. szolgabíró a Muraközből kapott tömegesebb szavazatot. Előrelátható volt azonban, hogy dr Skublics lesz a győztes. Szolgálatideje ós összeköt tetései neki adtak előnyt. Az első osztályú szolgabirói állás betöltésénél a vármegye szintén a méltányosság alapján dön tött. Gájássy Lajos letenyei szolgabiró a legidősebb a másodosztályuak között, tehát nng^ szótöbbséggel őt léptették elő. A névszerinti szavazás szinte felesleges volt, akkora éljen riadal zúgott fel, mikor a főispán kijelentette, hogr u kandidáló bizottság első helyen ajánlotta. És az a felharsanó éljen olyan jól esik a szorongatott jelöltnek. Már csak azért is, inert manapság dicsőségben és elismerésben sokkal kevesebb rés/e van a tisztviselőnek, mint hajdanta. Az igaz, hogy akkor éljenekkel és egyób erkölcsi javakkal fixettek; ma pedig pénzért dolgozik. A kettő sok volna egvsxerre. * * * Érdekes mozzanata volt a közgyűlésnek a felirat elfogadása. Arvay Lajos főjegyző mély csendben olvasta fel a felirat tervezetét, amely komoly hangon, magvas egyszerűséggel foglalkozik a politikai helyzettel; feltárja azokat az aggodalmakat, amelyek a vármegye közönségét elfogják, azokat az óhajokat, amelyeket a mai helyzetből való kibontakozás iránt táplál. A felirat hangja ós tartalma teljesen hű a vármegye hangulatához ; egy eleven mozdulata az autonómiának, amely nem a napi politika torzsalkodásainak szempontjából, hanem magasabb elvi álláspontról, méltóságteljesen és határozottan sürgeti az alkotmányos rend helyreállítását, a parlamentáris kormányzati elv uralmának biztosítását, a gazdasági átalakulást s a nemzeti nyelv érvényesülésót a hadseregben. A tervezet felolvasása közben gyakran felhangzott az éljenzés, az általános helyeslés. A felirat szövegét a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Eitner Zsigmond orsz. képviselő indítványt tett annak kiegészítése iránt, de indítványát később visszavonta. Erre vonatkozó részletes tudósításunk alább következik. * * * A tisztviselők fizetésére a vármegye által megszavazott pótadó s a korpótlókok kérdése olyan vitát idézett fel, amilyent régen nem hallott Zalavármegye közönsége. Egyfelől melegen pártolták, más részről hevesen támadták azt az indítványt, hogy a vármegye az 1908 óv végéig megszavazott, de a tisztviselők fizetése által felszabadult pótadót az eredetileg megállapított idő lejártáig újból szavazza meg s a régi tisztviselőket a korpótlékok élvezetében továbbra is hagyja meg. Barcza László, gróf'Batthyány József ós Bosnyák Géza a pótadó és korpótlékok fenntartása mellett, Koller István és Szily Dezső ellene szólaltak fel. Barcza László hosszasan fejtegette a kérdést jogi és pénzügyi szempontból, miután szerinte a korpótlékok meghagyása móltányos és a vármegyére nem ró nagyobb terhet, mint amekkorát a pótadó megszavazása alkalmával magára vállalt, a pótadó újból való megszavazását kéri. Gróf Batthyány József rövid felszólalásában csatlakozott Barcza László indítványához. Bosnyák Géza lelkes és meleghangú beszédet tartott a tisztviselők mellett s különösen kiemelte azt, hogy a régi tisztviselők évtizedeken keresztül olyan csekély fizetésért szolgálták a vármegyét, hogy korpótlékaikat a múltban Jiiérdemelték. Ezek a felszólalások a tisztviselőket és barátaikat fellelkesítették. Sűrűn és zajosan zúgott fel az éljenzés, a helyeslés. Leverő és elkeserítő volt azonban Koller István, de különösen Szily Dezső felszólalása. Koller István a tisztviselők fizetésére megszavazott pótadót a népre, különösen pedig a földművelőkre nézve nagyon súlyosnak és feleslegesnek tartja. Szerinte minden teher a földet nyomja. Olyan sötét színekkel festette a földművelő nép helyzetét, hogy ha a tisztviselői kar meg volna győződve arról, hogy ez a felfogás nem túlzott, akkor bizonyosan nem akadna egyetlen vármegyei tisztviselő sem. aki ekkora áldozat árán akarna nagyobb javadmomhoz jutni. Élénk ellentmondásokkal, másrészről azonban | helyesléssel találkozott a felszólalásnak az a része, j amelyben Koller István azt fejtegette, hogy az I ügyvédek, orvosok adója a gazdákóval szemben j csekély. A földműves bizottsági tagok természe| tesen ennek éljeneztek legjobban, mert fiskálisok j ról volt szó, akikhez kevés embert fűznek kelj lemes emlékek, mert az alperesek tábora sokkal i nagyobb, mint a felpereseké. I A bírálat élos volt ós talán túlzott is. Da j elvégre alkotmányos küzdelemben az egyéni meg: győződés igyekezik érvényesülni s lehet vitatkozni i afelett, hogy Koller Istvánnak miben volt igaza, ! miber nem; de jogos álláspontot védett s alkot| mányos eszközökkel védte. Ha roszul esett is, i de nem bántott. j Szily Dezső felszólalása azonban elkeserítő és I leverő volt a tisztviselőkre ós a bizottsági tagok ! egy részére is. ' A tisztikar több tagja, 8—10 központi tiszt,1 \iselő, a törvényhatósági bizottság tagjaihoz egy ! nyomtatott körlevelet intézett, amelyben a korj pótlékok s a pótadó ügye egész szerény hangon ; volt ismertetve. Ez a körlevél még közvetlen j kérelmet sem tartalmazott; pusztán csak tájékoz I tató sorok voltak, amelyek azt igyekeztek fel| tárni, hogy a vármegye mekkora áldozatot vesz | magára, ha az l"6°/

0 pótadót 1908 óv végéig 1 fenntartja s a korpótlékokat állandósítja. Szily Dezső ezt a körlevelet pamfletnek nevezte s a közgyűlés szine előtt összetépte. Pamflet a közhasználatban Schakspere óta gunyiratot, piszkolódást, személyeskedést jelent. Pamflet irásra köztisztviselő nem vállalkozik s az a körlevél sehogy xem pamflet ós akik irták, bizonyosan abban a véleményben voltak, hogy Magyarországon, alkotmányos, szabad országban alkotmányos eszközöket használni szabad. A kérvényezési jog minden polgárnak joga. Istánciát nyújthat be a királyhoz is. Lehetetlen az, hogy a vármegye tisztviselőjót lealázza, ha saját törvényhatóságának tagjaihoz fordul s irása pamflet, amelyet felháborodással kell visszautasítani és összetépni. Erre az elbánásra nem szolgáltak rá azok a tisztviselők, akik azt az írást irták. Még akkor sem, ha helytelenül oselekedtek volna, mert jóhiszeműen jártak el. A törvényhatósági bizottság azonban elégtételt szolgáltatott« tisztviselőknek. A többség mellettük nyilatkozott. És ha a törvény értelmében ez a többség nem is elég arra, hogy a pótadót megszavazza, az erkölcsi győzelem mégis elvitathatatlan. S a pamfletisták ezt a nagy tőkét többre becsülik, mint a megalázás árán adott korpótlókot. * * * Hertelendy Ferenc főispán az ülést pont 10 órakor nyitotta meg a szokásos üdvözlő szavakkal. A tárgyalás megkezdése előtt a főispán meleg szavakkal emlékezett meg a törvényhatósági bizottság régi, agilis tagjának, Csertán Lászlónak elhunytáról. A megboldogult törhetetlen elvhűségével, a közügyek odaadó szolgálatával maradandó emléket hagyott Zalavármegye történetében; a főispán tehát indítványozta, hogy Csertán László elhunyta felett érzett részvétét a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvében örökítse meg s a gyászoló család fejének, Csertán Károly alispánnak fejezze ki részvétét. Megemlékezett a főispán a vármegye egy régi tisztviselőjének, dr. Király Mór alsólendvai járásorvosnak elhunytáról is. A közgyűlés a részvétet jegyzőkönyvébe iktatta. Az üresedósben levő I. és Il-od osztályú szolgabirói állások, valamint a vármegyei központi választmányban elhalálozás által megüresedett két tagsági helynek válásztás utján való betöltése következett. A kijelölő bizottság működése alatt a. közgyűlés fel volt függesztve. A bizottság első helyen Gájássy Lajos letenyei, második helyen Molnár János alsólendvai másodosztályú szolgabirákat, illetve a másodosztályú szolgabirói állásra első helyen dr. Skublics Gábort, második helyen Szilágyi Dezsőt, harmadik helyen Csendes Józsefet jelölte. Az alispán indítványára a választás egyidejűleg ejtetett meg a szolgabirói állásokra és a központi választmányban megüresedett helyekre. A törvényhatósági bizottság tagjai két szavazatszedő küldöttség előtt, szavaztak; a választás mégis eltartott háromnegyed óráig. A szolgabirói választás eredménye azonban már az első negyedórában kétségtelen volt. Az első osztályú szolgabirói állásra Gájássy Lijos letenyei szolgabíró, a másod osztályúra dr. Skublics Gábor árvaszéki aljegyző tömegesen kapták a szavazatokat. Mind a kettő nagy szótöbbséggel került ki a küzdelemből. A központi választmányba a csáktornyai választókerületből Zakál Henrik, a zalaegerszegiből Skublics Károly választattak be. A választások megejtése utáu a felirat tárgyalására került a sor, amelyet a közgyűlés elfogadott. Eitner Zsigmond orsz. képviselő szólt a felirathoz s kijelentette, hogy a tervezetet elfogadja; miután azonban a kormány az egyesült ellenzéki pártok feliratának alkotmányos uton Ú felségéhez való juttatását meg akarja akadályozni s miután alkotmányellenes tény, hogy az ország ügyeit nem a többségre támaszkodó kormány vezeti, azt az indítványt teszi, hogy a felirat egésníttessók ki azzal, hogy Zalavármegye közönsége óhajtja, miszerint a felirat minél előbb a király kezébe jusson s a Tisza kormány hagyja el helyét. Csertán Károly alispán az indítványhoz nem csatlakozik, mert elégnek tartja, ha a vármegye álláspontját kifejezésre juttatja s a részletkérdésekre nem tér ki. A képoiselőház többsége meg fogja találni azt az utat, amely a válságmegoldására és a nemzeti célok elérésére alkalmas; nem látja