Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-07 / 19. szám

202 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. április 16. pedig az énekkar alakításával ós vezetésével bízta meg, kik ezen megbizatásnak meg is feleltek. Ily formán a szakbizottságok valamint a zene és énekkarok megalakíttatván, a . kör működése megindult. Egy másik fontos ügy is tárgyaltatott ezen ülésen : a helyiség kérdése. Sok hányattatáson ment keresztül, sok küzdelmet és gondot okozott a megoldás, míg végre a kör révbe jutott s állandó otthont talált a zalaegerszegi ipartestület székházában. A kör mint kulturális célokat szolgáló egyesület nem alaptalanul táplálta a reményt, hogy a zalaegerszegi egyik állami kulturintézetnek, a főgymnasiumnak nagy palotájában talán jut részére egy szerény hely, hol mint melegházban a palánta, megerősödhetik annyira, hogy kitelepíthető legyen a szabadba. Sajnos, ez a remény csak részben teljesült, amennyiben csak ideiglenesen kaptunk helyet a gymnásium ifjúsági könyvtár helyiségében s alig pár hónap muiva, dacára, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz folyamodtunk, reményünkben osalódtunk s ezen ideiglenes helyiségünket is elhagynunk kelleti. Vándorolnunk kellett, de hová? Szerencsére Zalavármegyének van egy, a kulturális intézmények iránt melegen érdeklődő alispánja, Csertán Károly, ki készséggel felajánlotta a vármegyeház dísztermét helyiség gyanánt. Örömmel fogadtuk s bálás köszönetet mondunk ez alkalommal is az alispán ur szíves pártfogásáért. A végleges és állandó helyiség kérdése mindegyre égetőbbé vált, mert a művészeti szakosztály egyik fontos élet szerve, az énekkar, alkalmas állandó helyiség hiányában, meg volt bénítva működésében. Hosszas értekezés, utánjárás után végre sikerült állandó otthont találni körünknek; sz ipartestület dísztermét kibéreltük 1904 évi okt. 22-től fogva havi 24 K bérért ugy, hogy november 6-án megtartott ig. választmányi ülésen a bemutatott bérleti szerződés örvendetes tudomásul vétetett és jóváhagyatott. Ezzel tehát az állandó helyiség kérdése helyes megoldást nyervén, nagy gondtól szabadult meg körünk s nagy akadályt hárított el működése elől, melyet a kör, dacára nyomasztó anyagi helyzetének, a társadalom legmelegebb érdeklődése mellett már május hó 18-án megtartott első házi estélyével nyitott meg. Mivel alapszabályainkban ki van mondva, hogy a tagok részére az előadások ingyenesek, vagy legalább mérsékelt belépti díjak mellett rendezendők, habár körünk még anyagi téren a kezdet nehézségeivel küzdött, mégis az első előadás a tagok részére ingyenes volt. Hogy az együvétartozásnak külső jellel is kifejezést adjunk, elhatározta a választmány, hogy köri jelvényeket készíttet s azt beszerzési áron a tagok rendelkezésére bocsájtja A háromszáz darab jelvény elkészült, sikerült csinos kiállítással s azt reméltük, hogy minden tag sietni íog a jelvények kiváltásával s az együvé tartozásnak külső jelét is adja a jelvényeknek a kör ünnepélyein való viselése által. Sajuos ismét csalódtunk, mert alig 20—30 dbot sikerült értékesítenünk, prdig a körnek — mely araugyis anyagi nehézségekkel küzdött — a jelvények beszerzése nagy áldozatba, háromszáz koronába került. Hogy tehát a visszamaradt jelvényeket mégis értékesíthessük, a december 18-án rendezett második házi estélyünk belépti díja gyanánt tagok részére a jelvények kiváltását kötöttük ki. Csak ily módon sikerült a jolvénvek egy részét értékesíteni. isiihez járult egyes hangszerek és a hangjegyek, hangjegy állványok beszerzésének ,a költsége, a mi mintegy 500 korona kiadással járván, najry anyagi megterheléssel nehezedett körünkro. Nem is tudtuk volna a szerény összegre szabott tagdíjakból ezen kiadásokat, valamint a házbért, kiszolgálást s egyéb költségeket fedezni, ha segély nem érkezik a volt zalaegerszegi mű kedvelő egylet 656 K 40 f, a volt dalárda egyletnek 378' K 38 f, a volt kerékpáregylet 86 K vagyonának a kör részére történt átengedése által. A műkedvelők vagyonát dr Czinder István, a dalárda vagyonát dr Csák Károly, a kerékpáregylet vagyonát dr Jámbor Márton ügyvéd urak voltak szívesek megszerezni, melyért nekik ez alkalommal is hálás köszönettel adózunk. Ezen tőkék igénybevétele által körünk már oly helyzetbe jutott, hogv a legszükségesebb beszerzéseket megtehette. Hiányzott azonban még két legszükségesebb hangszerünk: a zongora és harmónium. Az előbbit a zalaegerszegi casinó választmánya volt szíves használatra rendelkezésünkre bocsájtani, melyért ez alkalommal is hálás köszönetet mondunk. A harmónium beszerzéséről nekünk kellett gondoskodnunk. A mfív. bizottságának buzgó elnöke végre talált egy értékes, a kör céljainak megfelelő kitűnő harmoniumot, melyet átjátszott állapotban, de teljesen jókarban 700 koronáért a t. közgyűlés felhatalmazásának reményében megvettünk, de anyagi erőnket teljesen kimeríteni nem akarván, még nem fizethettük ki. Erre tehát ezennel a t. közgyűlés utólagos felhatalmazását kérjük. Hogy a mindinkább ránk nehezedő anyagi gondokon némileg könnyítsünk, a február hó 18-án rendezett s tánccal egybekötött hangversenyünket már — habár szerény — belépti díjjal (tagok részére 1 K) rendeztük, a mi tekintettel a tánccal egybekötött mulatság nagyobb kiadásaira, csak szerény anyagi haszonnal járt. Ami anyagi ügyeink állását és az első évi sáfárkodásunk eredményét illeti, arról a pénztári jelentés fog a t. közgyűlésnek részletesen beszámolni ; első évi szellemi működésünkről pedig a következőkben van szerencsém jelentést tenni. Körünk 2 közgyűlést és 13 választmányi ülést tartott, melyen a kör napirendre kerülő szellemi és anyagi ügyei lettek elintézve. Körünkhöz érkezett és elintézést nyert összesen 22 ügydarab, melyekben a külvilággal való érintkezéseinket közvetítettük, mert az Írásbeli érintkezést lehetőleg mellőzve, működésünkben a szóbeli, közvetlen elintézés módját alkalmaztuk. Választmányi üléseinket azonban gyakran a tagok igen csekély érdeklődése mellett kellett megtartanunk, pedig többször igen fontos, a kör érdekeit mélyen érintő ügyeket tárgyaltunk. Jórészben csak a kör buzgóbb tisztviselő tagjai jelentek meg. Reméljük azonban, hogy jövőre ha körünk megerősödik, az administrativ ügyek iránt az érdeklődés is fokozódni fog. Administrativ ténykedéseink körében feljegyzésre méltó egyéb esemény nem fordult elö. A külvilággal való érintkezéseink közül megemlítendőnek tartom, hogy a kör a Csáktornyái Zrinyi szobor leleplezési ünnepélyén küldöttségileg részt vett, koizorut helyezett a nagy nemzeti hős és költő emlékoszlopára. Továbbá Jókai Mór, a legnagyobb magyar regényiró és költő elhunyta fölött érzett fájdalmának részvét távirattal adott kifejezést az emlékében halhatatlan férfiú özvegye előtt. A kör tisztikarában időközben változás történt, a mennyiben Fülep Imre, az irodalmi bizottság elnöke és Erdős Tivadar Il-od titkár ós Klein Lajos pénztárnok városunkból eltávoztak. Az irodalmi bizottság elnöke helyét a választmány dr Csák Károllyal, a pénztárnoki állást Kauffmann Mátyással töltötte be, míg a [I-od titkári állás betöltése ez ideig nem sikerült. A kör tagjai közül elhaláloztak Leopold Nándor vállalkozó és Kern Antal főgymn. tanár irodalmi bizottsági tag, kiknek elhuuyta fölötti részvétünknek ez alkalommal adunk kifejezést. Az elhalálozás és eltávozás folytán megüresedett 1 ig. vál. tagsági és egy Il-od titkári állás, melyeknek betöltésére külön elnöki előterjesztéssel kérjük fel a t. közgyűlést. És ezzel végeztem volna nagyjában administrativ ténykedésünk ismertetésével. Most legyen szabad röviden jelentésemet a kör tulajdonképpeni működéséről, művészeti és irodalmi tevékenységéről megtenni. Mint már előbb is említettem, a zenekar szervezésére és vezetéséro Sándor Zsigmond, a műv. szakbizottság elnöke kéretett fel, ki mindjárt a legnagyobb buzgalommal, nem kiméivé az időt és fáradságot, művész lelke egész melegével neki szentelte magát az ügynek s a mi a kétkedők előtt lehetetlennek s elérhetlennek látszott: ő azt megteremtette. Szervezett, betanított egy most már 24 tagból álló, a társadalom minden rétedét felölelő zenekart. S hogy ez a zenekara a körnek milyen buzgalommal fogott munkához s milyen eredményeket ért el, arról tanúskodik az alább felsorolandó estélyek m(Í3ora, hol a legklassikusabb zene számok a magyar zeneművészet termékeivel váltakozva szerepeltek, mindenkor kifogástalan előadáse; I ragadván el a közönséget, mely városunkban műkedvelőkből alakult 8 kiváló gonddal éfi szakértelemmel betanított és vezetett zenekart eddig még nem élvezett. Ez az életszerve tehát a művészeti szakosztálynak életképes volts mindjárt megalakítása után teljes erővel működött. Nem ugy az énekkar, mely részben az állandó helyiség miatt is nehezen alakult meg, habár az énekkarmester mindent elkövetett a siker érdekében, mégis csak az első előadásra sikerült kót énekkar számot összehozni. A második estélyen már ének számmal nem szerepelhettünk; oly lanyha volt az énekkar ér deklődése. Ekkor az énekkar eddigi vezetője is lemondott tisztéről ugy, hogy inár-már teljes bénulás előtt állott a művészeti szaknak ezen második fontos szerve. A választmány Kauffmann Mátyás énekkarmester lemondását sajnálattal vette tudomásul s felkérte Sándor Zsigmondot, hogy tegyen próbát, vegye kezébe az énekkar vezetését is. Nagy feladatot, nehéz kötelességet róttunk rá, de ő vállalkozott; bizva abban, hogy fáradozását talán itt is, minta zenekar szervezésénél, siker fogja koronázni. S a remény bevált. Igaz, hogy nagyon sok munka, utánjárás után, de végre i s sikerült a közönnyel megküzdenie ugy, hogy a következő február 18-án megtartott estélyünköo már két vegyes és egy férfikar számmal szerepel tettük a már a megerősödés utján levő ének karunkat. A március 15-iki ünnepélyünkön már ismét két számmal szerepet éaekkarunk s azóta rendes próbákat tart s készül a legközelebb megtartandó záró estélyünkre is. Most már alaposabb abbeli reményünk, hogy az énekkarunk is megerősödik s párhuzamosan működhetik zenokarunkkal. Hátra van még a művészeti szakbizottság egy harmadik szervének, a színművészeti illetve szinpártoló bizottság működésének ismertetése. Erről sajuos csak röviden számolhatok be, a mennyiben a műkedvelő színtársulatot megalakítani nem sikerült s így csak a színművészet pártolásában kifejtett tevékenységünkre szorítkozom. Első alkalmunk erre akkor nyilt, midőn Micsey Gy. székesfehérvári színtársulata fordult körünkhöz pártfogásért. Készséggel tettünk eleget ezen felkérésnek, segédkeztünk a bérlet gyűjtésben s lehetővé tettük, hogy a színtársulat előadásait elegendő bérletkötés után megkezdhette. Sajnos az előadások színvonala nem felelt meg a várakozásnak, mit az igazgató még azzal tetézett, hogy le Bem játszva a hirdetett bérlet előÍ dásokat, városunkból egyszerűen eltávozott. Ez azonban jó tanulság volt a bizottságnak, hogy jövőre nagyobb óvatossággal és csak kellő garanciák kikötése mellett vállalja magára színművészet pártolásának intézését. Erre most nyilt alkalmunk, midőn Szilágyi Dezső színtársulatának titkára a körhöz pártfogásért folyamodott. A választmány az előbbi eseten most már okulva kellő biztosítékokhoz kötötte a pártolást s megalakította a szinügyi bizottságot dr Ruzsicska Kálmán elnöklete alatt Lányi Kálmán, dr Csák Károly, Borbély György, Sándor Zsigmond, Puskás Kálmán ós Kauffmann Mátyás urakból, oly feltételeket kötve ki s oly befolyást biztosítva a társulatra a szinügyi bizottságnak, melyek betartása mellett most már nyugodtan vállalhatott erkölcsi garanciát körünk a társulatért a közönséggel szemben. Hogy mennyiben fog a nagy jóakarattal megindított ezen ujabb szinpártoló mozgalom sikerülni, az természetesen a jövő titka. Elsősorban a társulattól, de a műpártoló közönség érdeklődésétől is függ. Reméljük a legjobbat! A mi az irodalmi szakbizottság működését illeti, sajnos ez már csak részben felelt meg móg eddig a hozzáfűzött reményeknek, a mennyiben összes működése a kör által, jobban mondva a művészeti szakbizottság által rendezett estélyek műsorának egy-egy irodalmi számmal való kiegészítésére szorítkozott; igaz, hogy mindig magvas ós igazán irodalmi színvonalon álló tárgyakkal, melyok sikerült ós kedvelt pontjai voltak estélyejnk műsorainak. Önálló irodalmi eatélyt vagy szabad lyceumi előadásokat — a mi alapszabályaink értelmében működési körébe tartozott volna — nem rendezett. Ennek oka egyrészt, azt hiszem, az évközben bekövetkezett irodalmi bizottsági elnökválság is, másrészt — s valljuk meg őszintén ez az igazi ok — az arra hívatottak lanyha érdeklődése. Reméljük azonban, hogy jövőre a bizottsági elnök ismert buzgóságának jobb eredménye lesz s sikerülni fog ezt a másik fontos életszervét is körünknek uj életre kelteni. Hogy a kör történetének egykori megirásához a kellő adatok már ezen jelentésben is feltalál-