Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-08 / 2. szám

2 Választási mozgalmak. Az országgyűlést összehívó Királyi leirat az országgyűlés feloszlatásának napján megérkezett a vármegyéhez s a főispán a rendkívüli m. közgyűlést január 16-ikára össze is hívta. A választásokat január 26-ikától számított 10 nap alatt meg kell ejteni az egész országban 8 miután nálunk a választás napjául eddig rendesen az első napot szokta a központi választmány kitűzni, valószínű, hogy a nagy alkotmányos küzdelem január 26-án fog lezajlani. Ellenzéki álláspont szerint az ex-lexben való választás ellenkezik a törvénnyel. Sokan vannak, akik ennek a felfogásnak végső konzekvenciáját ugy szeretnék levonni, hogy a választások kitűzését a központi választmány tagadja meg, ami természetesen annyit jelentene, hogy az országgyűlés feloszlatását törvényellenesnek s a mostani képviselőket továbbra is képviselőknek tekintené. Ezt a merev álláspontot azonban már az országgyűlési ellenzéki pártok is elejtették; a dissidensek pedig magukévá sem tettek; biztosra vehetjük tehát, hogy nem lesz senki, aki ezt az országos kavarodást felidézni akarná s ezt a tervet nálunk komolyan senki sem veszi s a választásokat megejtik. Nincs azonban kizárva, hogy a vármegye elfogadja az ellenzéknek azt a propozicióját, hogy egyidejűleg tiltakozzék. Ez a mostani választások elvi kérdése. A gyakorlati része a mozgalmaknak az, hogy mindegyik párt a legnagyobb vehemenciával megy bele a téli választásokba. Határozott hirünk még kevés van. Ez a hét még csak a tervezgetésekkel telt el. A csatározások nem indultak meg. A tapolcai választókerületben Darányi Ignác volt földmivelési minisztert jelölték. Ellenjelöltje még eddig nincs. Tapolca Darányinak meglehetősen biztos kerület. A nép ismeri a szőlők felújítása alkalmával folytatott akcióból s nem feledkezett meg arról, hogy sokat köszönhet neki. Makfalvay Géza államtitkár, úgy halljuk, fel sem lép, mert a somogymegyei szili kerület jelölte. Baksán dr Darányi Ferenc néppártival szemben Mlándi Samu lép fel szabadelvű programmal. Csáktornyán Wlassics Gyulának a Tiszapárti Terbócz István miniszteri tanácsos lesz az ellenjelöltje. Terbócz muraközi származású, ottani birtokos, Wlassics a kerületnek népszerű képviselője. A csáktornyai választás előreláthatólag egyike lesz a legérdekesebb mérkőzéseknek. A többi kerületekből még nem hallatszik semmi választási zaj. A jövő hét azonban már a politikai izgalmak hete lesz. TÁRCA. Mayámhoz. Az új évnek derengő hajnalán, Midőn imára kulcsolom kezem, Eszembe jutsz Te, drága já Anyám ! Imádkozva Rólad emlékezem. Rólad, kinek határt nem ismerő, Mérhetlen nagy szeretetedet, Leirni itt, fiadban nincs erő, Csak imámban áldom Nevedet! Áldom Istent! Ki érned engedé, Szép öregséged boldog nyugalmát, E boldogságért nagy Isten elé Rebeg most szám hálaadó imát. Imát rebeg a nagy Istent kérve, Drága éltedet nyújtsa még soká, S lásd boldogan, vágyaid elérve, Hogy imámat az Úr meghallgatá. Csapó pálmán. yZalamegye, Zalavármegyei Hírlap* A házszabálypolitika áldozatai. Hogy a mostani kavarodott politikai viszonyok hatása legeslegelső sorban közgazdasági téren lesz keservesen érezhető, az magától érthető dolog. És pedig legsúlyosabban érzik azt a magyar gazdák, akiknek zöme — legalább nálunk — teljes vehemenciával csatlakozott a házszabálypolitika hivei mellé. A vámszerződések megkötésénél a magyar gazdáknak úgyszólván existenciális kérdése fog eldőlni 8 ha a belső politikai helyzet megakadályozza a magyar érdekek erős védelmezését; ha a kormányt egy lehetetlen parlamenti helyzet* tétlenségre kárhoztatja: évtizedekre kiható károkat okozhat a gazdáknak. A kereskedelem s az ipar legfeljebb régi helyzetében tengődik tovább, de legalább már ismert helyzettel kell számolnia, inert Ausztria minden körülmények között megvédi a maga iparát és kereskedelmét s evvel biztosítja nekünk is legalább az eddigi keserves, de úgy a hogy élni hagyó helyzetet. Hogy azonban az alku nem mcgy-e a mi agrár érdekeink rovására, ha idejekorán bele nem szólhatunk; hogy a sok meddő harc alatt nem születik-e meg egy olyan fait á compli, amelyet kénytelen-kelletlen el kell fogadnunk, az nagyon kétséges. Ettől az esélytől nagyon sokan félnek, akik náluuk jobban ismerik a gazdasági élet szövevényes labvrintusát s világosabban látják az események horderejét és veszedelmét. Nem is a magunk szavaival fogunk beszélni, hanem idézünk egy jeles tollú gazdát, aki ezeket mondja: „Hogy a jobbágy felszabadítás nagy művének az-e a természetszerű folytatása, hogy Kossuth Lajos fia szó nélkül nézze, hogyan pofozzák fel a jobbágyszabadító 48-as honatyák a volt jobbágyok szabad fiait, ez épp oly kétségesnek látszott előttem, mint az, hogy régi mágnásaink : egy Venkheim Béla, egy Széchenyi István, egy Széchenyi Ferenc, egy Andrássy Gyula épp úgy szó nélkül hagytak volna pofoztatni altiszteket, védtelen szolgákat, mint az most történt. De részvétembe némi irigység is keveredett. Hisz míg a mi nagy uraink a teremőrök iránt — ha csak pofonok új tán is — némi érdeklődést mutattak, addig velünk gazdákkal, épp most, mikor a vámszerződéseknél egész existenciánkról van szó, mikor a kisgazdák fele azt sem tudja, mit egyék, miből etesse állatját a tavaszig, abszolúte nem törődik senki. Eszembe jutott Bismarck mondása : „DerLaudwirth ist vergessen worden. Artige Kinder bitten nichts, artige Kinder kriegen nichts." Azaz most ez a német gazdára nem iliik. Mikor a német parlament nagybirtokos tagjainak — KardofFtól az utolsó junkerig — a német gazda jövője ós a házszabály közt kellett válaszRigmusos krónikája avagy története az 1904 esztendőnek. Tinódi Lantos Sebestyén diák módjára megénekelte Theodorus diák. Ezerkilencszáznégy . . . viharos esztendő! Nayy eseményekben te nem voltál meddő; Itthon is, ott kint is zivatarok dúltak, Békés gondok, tervek benned felfordultak, S örökségül hagytad az új esztendőre, Sötét árnyé Kodat igy vetéd előte. — Jó Tinódi bátyám, beh irigylem torsod, Krónikáid rendén könnyen ment a dolgod: Szépen elregéltél egy-egy hadi tettet S könyveid hullajtván pennád elvetetted. S ámbár „bödös borral" traktált a vén sáfár, Lantod hirnevében máig sem esett kár; De mit tegyek én a tömérdek thémával, Ki nem rendelkezem a lant hatalmával! . . . Zengjem el egy évnek világeseményít, Hullajtsak könyveket, akár egy itcényit; Maradjak módiban, tónusban egyforma, S rakjak élőt, holtat, japánt mit egy sorba! Ládd, Tinódi bátyám, hisz ez egész halmaz . . . Súgj! — Az égi sáfár nektárral jutalmaz. * Első a nekrolog. Jöjjenek a holtak, Kik földi éltökben büszkeségink voltak. Porlandó testöket eltemettük szépen, Szellemüket birjult szent örökségképen. 1905 január 8. tani, egy sem yolt közöttük, • ki slfelejtette volna, hogy mive

;l tartozik a német középosztálynak és a némtet parasztságnak. Egyetlen német nagybirtokos sem volt, aki a német birodalom qrejót, önállóságát nem a német gazda és iparos erőjében, hanem a házszabályban kereste volna. Azok tudták, hogy a német birodalmat Wörthnél ós Sedánnál nem házszabályok alkották ós tartják meg s egy nap alatt, mint veszett ebet verték le az obstrukciót. És nálunk? Bánffy az önalkotta kiegyezés ellen szegezi az obstrukciót. Hogyan is mondja a francia? „Les femmes se donnent üDieu, quand le diable n'en veut plus." A mi magyarul annyit tesz, hogy: Ha a klotürös ördög megvénül, obstrukciós barát lesz belőle. A disszidensek ? Ahistórikusnagybirtokosok egész sorozatát találjuk neveikben. És ez«k, Ínséges esztendőben, a legéletbevágóbb tárgyalások közepén, mikor igazán a gazda mindenhol a világon, a monarchikus Németországban épp úgy, mint a republikánus Franciaországban minden párttekintet nélkül szelidaritást vall gazdatársaival, nem a gazda jövőjében, hanem a házszabályban keresik az ország javát. Apponyi, Andrássv, Kossuth, Zichy, Deasewfify éppen abban a pillanatban fogják be magukat Polónyi Géza quadrigája elé, mikor Berlinben az ország és a gazda jövője áll kockán. Mint a kardoffoknák most két éve, nekik is a gazda és a házszabály közt kellett válasz taniok és ők a házszabályt választották. Álljunk meg itt egy kicsit. Éppen a kaszinó szférájából többször hangzott át a Lipótváros és társországai felé az a vád, hogy »nem törődnek a gazdával*. És most mit kellett látnunk? Hogy az uj földesurak és bérlők közül, akiknek neveit hiába keresnénk a régi királyi donáoiók és püspöki stallumok regesztáiban, egyetlen egy sem vált ki a gazdák soraiból, egyetlen egy sem állt a paragrafusvédő disszidensek sorába. 'Épp úgy egy egész sereg vádat hallottunk a Köztelek vidékéről az iránt, hogy a kormány és a szabadelvűpárt a gazdák ügyét nem eléggé pártolja. És most, mikor a kormány az olasz vámban elért fényes sikere után a gazda érdekében áll Berlinben a síkra — ezt a pillanatot választja egy volt foldmivelósügyi miniszter és a Gazdaszövetség elnöke ós utána az Országos Gazdasági Egyesület elnöke is arra, hogy egy olyan politikai csoporthoz csatlakozzanak, melynél az első dolog nem a gazda, hanem a házszabály. „Das Treiben der ungarischen Opposition kam der deutschen Regierung zu Hilfe." Ezt irta minap az Apponyi-barát bécsi Zeit berlini Elsők közt is első nagy kincsünk Jókai, Dicsőséges neved elég kimondani! E bolygócsillagon mindenütt ismernek, Hatalmas nemzetek tőlünk irigyelnek. Uj földesúr lettél, Magyar nábobképen, Ámde Mozog a föld s ringat kebelében; Maradj te örökké Hazajáró lélek, Halld: A tengerszemű hölgyek mint dicsérnek; Kőszívű emberek elveti/f az ostort, Szerelem bolondok józanul ülnek tort: Ha közéjök tévedsz, nem lese Hétköznapjuk, Mire megvénülnek, jobb hiröket kapjuk. Nyugodj, Aranyember, az Egy Isten áldjon, Jövő századon túl hírneved fennálljon! Szabadságharcunknak halhatatlanjai Fogynak, egyre fogynak, dicső bujnokai. Czetz János tábornok messze, más hazában Sóhajtott utolsót: Argentiniában. Becsületet szerzett ott a magyar névnek, Elnyeri irgalmát hadak Istenének. Perczel Miklós honvéd-ezredes is fölszállt Utolsó rapportra; vitézségét csodáld ! Az egyház köréből nyugalomra tértek: Császka, a jólelkű kalocsai érsek, Rimély püspök és Horeczky, a prépost, Pozsonyra mindkettő égi áldást kér most. Czobor Bélával is szegényebbek lettünk, Elhunytát megsínyli fejlő régészetünk. A művészvilágból mindig nagyot vesztünk,