Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

1904. december 4. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 519 hogy nyíltan boszúállással fenyegetőznek, üldözés vagy följelentés esetére, aminek az a következménye, hogy az egyesek is, meg a községek is inkább eltűrik szertelen garázdálkodásaikat, mintsem föllépjenek ellenök vagy a hatóság kezére járjanak. Igy aztán nem csupán az egyén és társadalom, hanem az állam is tehetetlenül és védtelenül áll ezzel az őskori nomád életet folytató, hazátlan vad hordával szemben, amely soha, semmiféle tekintetben sem fog civilizálódni, ha jelen kiváltságos helyzetét tovább élvezheti s amelynek egyáltalán semmi hasznát sem vesszük és amely úgyszólván ellenség módjára lepi el az országot ós csak azért tartózkodik iiten, mert törvényen kivüli állapotnak örvendhet és nyakunkon élősködhet. Hiigy ezen a bajon csupán az általános törvényektől és szabályoktól eltérő s a helyzettel minden legkisebb kímélet nélkül leszámoló kivételes törvényhozási intézkedéssel lehet gyökeresen, alapjában és — hogy úgy mondjam — egy csapásra segíteni, kétségtelen; azonban ez nem lehet ok arra nézve, hogy addig is, amig a törvényhozási intézkedés megtörténik, tótlenül nézzük a kóbor cigányok garázdálkodásait, hanem ellenkezőleg arra kötelez és kényszerít benniiuket, hogy segítsünk magunkon, amennyire ez — törvényes keretben — módunkban áll. Az erre vonatkozó módozatok felhasználása, alkalmazása erős és változhatlan elhatározást, erélyt és kitartást igényel, mert habár törvényes alappal birnak is, eddig szóba sem kerültek s eunyiben ujak, az pedig, ami uj, többnyire idegenkedést szül. Emellett pedig mélyen belenyúlnak az egyéni és családi életbe, ennélfogva önkéntelenül is a könyörületesség érzelmeit keltik fel; kivitelük pedig tagadhatatlanul nehéz munkával és fáradsággal jár. A siker kilátása mellett tehát csak úgy vehetjük foganatba azokat, ha oly szilárd eltökéltség' és ügybuzgóság vezérel a megkezdéstől a befejezésig bennünket, amely azzal a veszéllyel, amely állandóan környez bennünk és azon nagy céllal, amelyet elérni akarunk, arányban áll. A vándorcigányok okozta türhetlen állapot oly szégyenfoltja, oly fekélye a mai korban az államnak ós társadalomnak, amelyet minden erővel s igyekezettel és könyörtelen el kell távolítanunk még akkor is, ha egészséges, fájó részeket érintene. Nem térhetünk ki ma már ez elől, ha modern és jogállamnak óhajtjuk tartani és tekintetni országunkat ős n in tántoríthatnak el bennünk ettől a liberalizmus és humanizmus semmiféle modern túlhajtásai sem, mert nem az elméletek, hanem a gyakorlati élet követelményei szerint kell berendezkednünk s a valódi liberalizmus és humanizmus ellenkező- . ieg azt kivánják, hogy a kiváltságos állapotot megszüntessük, a cigányokat az emberiségnek és rendeltetésének meghódítsuk s ezzel annak tagjait az állam és társadalom hasznos polgáraivá alakítsuk át. Ha tehát a célt akarjuk, pedig akarnunk kell i ezt, akkor a megvalósítására rendelkezesünkre álló eszközöket is akarnunk és kihasználnunk, magunkat pedig a munkára szilárd elhatározással felvérteznünk kell. A vándorcigányok ellen a legsúlyosabb rendszabályok, megfékezésük céljából s a közrend, a személy- és vagyonbiztonság érdekéből a legmesszebb terjedő szigorúsággal alkalmazandók; aiui pedig a gyermekeiket ilieti, köztudomású dolog, tehát szintén nem igényel bizonyítást, hogy azok tartását és neveltetését — beleértve j ebbe mindazt, ami a tartás és neveltetés fo- j i_,alma alá esik — teljesen elhanyagolják s er- j kölcsi és testi jólétüket állandóan veszélyezte- ! lik, mert azon kivül, hogy élelemmel és némi ruházattal ellátják őket úgy, a hogy, egyáltalán véve semmit sem tesznek, de nem is akarnak teani azok anyagi és szellemi jólétének megóvására és előmozdítására, sőt erre vagyoni és kereseti viszonyaiknál, életmódjuknál ós szokásaiknál, ezeknek betudható munkaképtelenségüknél s ugyanezek áltai megvont eszmekörüknél, korlátolt műveltségüknél, jobban mondva teljes műveletlenségüknél, renitens természetüknél s az erkölcsi és jogérzék azon teljes hiányánál fogva, melyben szenvednek, egyáltalán véve nem is képesek, de addig, amig jelenlegi kiváltságos helyzetükben hagyatnak, nem is lesznek sohasem képesek, amiből kifolyólag legkisebb kétHéget sem szenvedhet, hogy gyermekeik egyáltalán nem hagyhatók meg náluk, hogy atyai hatalmuk megszüntetendő, sőt a gyámságból és gondnokságból is kizárandók, gyermekeik pedig elhagyottaknak nyilvánítandók, gyermekmenhelyekbe adandók és pedig nem csupán saját jól felfogott egyéni érdekükből, hanem az egész népes faj civilizálása, a társadalom, az állám ós a népoktatási, közegészség- j ügyi és gyámsági törvények végrehajtása órde- i kéből is. | Ezen kötelező 8 egytől-egyig kimagasló nagy j érdekek által előirt s ez okból kétségtelenii, magasztos cél megvalósításától semmi sem tarthat vissza bennünket, és bizonyára nem akad ; senki sem, aki azzal vádolna vagy vádolhatna bennünket, hogy a túlzott gyámkodás vagy az állami mindenhatóság hitét terjesztjük, vagy pedig a tartási ós nevelési kötelezettség érzetét csökkentjük, na a kóbor cigányok gyermekeit menhelyek oltalmába adjuk, hanem ellenkezőleg mindenütt áldani fogják elhatározásunkat ős eljárásunkat és mindenki belátja, hogy a gyermekvédelemnek azon magasztos eszméjét, hogy az állami gyermekvédelem áldásait kiterjesszük minden oly gyermekre, akinek arra a viszonyoknál fogva valóban szüksége van, nem testesíthetjük meg a kivitel terén soha, sehol ős semmi körülmények közt sem hívebben és gyümölcsözőbben, mint azzal, hogy a cigány gyermekeket ama menhelyek kötelékébe adjuk, mert hisz enólkül azok nemcsak feltétlenül és örökre elvesznek az emberiség, a társadalom és állam számára, hanem folyton nvüge maradnak azoknak éppen úgv, miként szülőik és összes elődjeik; mig viszont más gyermekek, ha nem adatnak is állami gyermekmenhelyekbe, közbeközbe jótevőkre akadnak óí különben is a társadalom kebelében nőinek fel s igy hasznos honpolgárokká lehetnek, ami teljesen ki van zárva a kóbor cigányok gyermekeinél. A távbeszélő. - Mult számunkban megemlékeztünk arról, hogy Zalaegerszegen a távbeszélő huzalokat már elkészítették, a végleges berendezés azonban régen várat m igára. A késedelem okát nem tudtuk megtalálni s a közönség, amely várva-várta az interurbán távbeszélő bekapcsolását, erősen türelmetlenkedett. Ugy látszik azonban, hogy a késedelem összefügg a telefon tervbe vett országos reformjával, amely talán nekünk is meghozza a vármegyei telefonhálózatot is. A mi viszonyaink ezen a téren megközelítik a haladott nyugotőt, most azonban olyan reform van készülőben, a mely ha megvalósul, pedig ez nagyon rövid idő kérdése, akkor vezetőszerep jut Magyarországnak a telefon népszerűsítése és elterjedettsége dolgában. Ma a helyzet az, hogy némely vidéken törvényhatósági telefon hálózatok vannak. Ennek a nagy hálózatnak felállítása ós kezelése rengeteg pénzbe kerül s határozottan nagy terhe a vármegyei budjretnek. A jelenlegi helyzet valószínűleg még a jövő évben gyökeresen meg íog változni. Az állam ugyauis az összes telefonhálózatokat magához váltja és egy szervezetet s a közönségnek nagy előnyöket nyújtó, úgynevezett telefon-monopóliumot létesít. A reformoknak legkiemelkedőbb pontja az, hogy ezeutúl a bevezetés teljesen ingyene* lesz s a használati díjat egész évre 12 koronában állapítják meg. Az egész országban telefonzónákat állítanak fel, a beszélgetések díjait ezekhez képest szabják. A megalkotandó törvényjavaslat értelmében jövőre a felhívó fizet megfelelő díjat, ami a városban, mint első zónában, egy három percig tartó beszélgetésre számítva, 3 fillér lesz. A i második zónában 5 fillér és igy tovább. Három i percnyi budapesti beszélgetés legföljebb egy koronába kerül az új díjszabás szerint. A zóna-rendszer ellenőrzésére egy egész külön módszert hoznak be, mely abból áll, hogy a felhívott és felhívó számát a kezelő felírja egy j különböző szinű zónarubrikákkal ellátott nyomI tatványra a beszélgetős végén. Ezt a blankettát ! megfelelően kitöltve, egy pneumatikus készülékkel továbbítják egy központi helyiségbe, ahol a • rajta levő adatokat (dátum, összeg) elkönyvelik az illető előfizető neve mellé. A fenti adutokból is megállapítható, hogy a reform keresztülvitele után a magyar telefon egyike lesz a legolcsóbbaknak s mindjárt a svéd után következik, mely a legjutányosabb Európában. Svédországban tudvalevőleg ezen a téren teljesen szabad rendszer uralkodik s az állam a szó-szoros értelmében versenyez a magánvállalatokkal. A konkurrencia oly nagy, hojry három évi előfizetés után egy évig bárki ingyen használhatja az állami telefont. A m. kir. kereskedelmi minisztériumban nagyban folynak a korszakalkotó reform előkészületei, a melyek 1905-ben — remélhetőleg — kész törvényjavaslatban fognak végleges formában testet ölteni. Vármegyénk hölgyei a tüdö-betegekért. A „József főherceg Szanatórium Egyesület" védnöke József főherceg, meleghangú felhívással fordul vármegyénk hölgyeihez, hogy segítsék a nőpszanatoriumok létesítését, s evégből a jótékonycélú sorsjáték érdekében alakuljanak meg Zalavár megy ében is a hölgybizottságok. Értesülősünk szerint azok, akik a nemes célt pártolni sietnek, a főherceg védnök aláirásával művésziesen kiállított oklevelet kapnak, ezen kivül az egyesület úgy rója le háláját, hogy azon hölgyeknek nevét, akiklegkiválóbb tevékenységet fejtik ki, a nőpszanatoriumok márvány tábláján örökíti meg. Értesülésünk szerint Nagykanizsa ős Zalaegerszeg városaiban a hölgybizottság már megalakult, úgy szintén a. keszthelyi, sümegi és tapolcai járásokban is, az alsólendvai, nagykanizsai, letenyei, pacsai, perlaki és zalaszentgróti járásokban most mennek széjjel az egyesület felhívásai, ami a csáktornyai ős novai járásokban a legközelebbi napokban fog megtörténni. Megjegyezzük, hogy a szanatóriumi hölgybizottsági tagság anyagi kötelezettséggel nem jár, hanem azzal az erkölcsi kötelezettséggel, hogy az egyesület emberbaráti akciója sikert lásson, hogy a tagok a maguk őrállomásán lelkes harcosai legyenek a tuberkulózis elleni küzdelemnek. — Nagykanizsán megalakult hölgybizottság tagjai a következők: Gelsei Vidor Samunő, Lajpag Antalné, Plihál Viktornő, Mikos Gézánő, ifj. Fesselhoffer Józsefué, Hiemesch Frigyesnő, dr Tripammer Rezsőné, Gózony Sándornő, Rosenberg Ottóné, dr Villányi Henriknő, dr Havas Hugóné, Pleheisz Gusztávné. Zalaegerszegen: Ruzsics Károlyné, Fangler Mihályné, Krosetz Gyuláné, Vargha Vilmosné, Staniszlavszky Adolfné, Trsztyánszky Ödönné. Voigt Edéné, dr Fritz Józsefné, Magyar Lajosnő, dr Thassy Gáborné, dr Ruzsic?ka Kálmánná, dr Gráner Adolfnő, dr Halász Miksáné, dr Háry Istvánné, dr Szigethy Elemőrné; Hajik Istvánná, Balogh Gyuláné, Tuczy Jánosné, dr Urbanek Károlyné, Schmidt Józsefné, Kiss Lajosnő, dr Csák Károlyné, Bucsy Istvánná, özv. Gráner Mihályné, Udvardy Ignácnó, Rohonczy'Istvánná, Németh Elekné. A keszthelyi járásban Keszthelyen : Dr Csanády Gusztávné, dr Dézsányi Árpád né, Takács Imráné, Nagy Istvánná, dr Schvarcz Zsigmondné, Stieder Kálmánná, Hoffmann Arnoldn(é, Czakó Kálmánná, Hoffmann Sománé, Lénárd Ernőné, dr Skublics odönné, özv. Holly Jánosné, Puly Jánosné, Bozzay^Pálné és özv. Breuer Gyuláné. A sümegi járásban Sümegen: Darnay Kajetánné, dr Kelemen Károlyné, Epstein Vilmosné, Vértessy Béláné. Mihályfán: dr Kaiéin lvánnó, Pa ár Istvánná. Szalapán: Hayden Sándorné. Tapolcán: Takács Jenőné, dr Kovács Vilmosné, Tuss Antalné, Szentmiklósy Gyuláné, Frisch Lipótnó, Vastagh Jánosné, Ghízer Sándorné, dr Lőke Mórné, Sághváry Jenőné, Csendes Józsefné, Téts Károlyné, Berger Vilmosná, Lusztig Ferencné, Szigethy Ferencné, dr Győrffay Zoltánná, Weiler Kálmánná, Singer Istvánná, Müller Károlyné, dr Varjas Gáborná, Marton Gyuláné, Frisch Lászlónó, Pollák Adolfné. Felsöörsön: Kövess Edéné, Schneller Ilona, Kohmann Mária. Az alsólendvai, nagykanizsai, letenyei, pacsai, perlaki és a zalaszentgróti járásokban a következő hölgyek lettek felkérve: A nagykanizsai járásban Nagyrécsén: Jerffy Adolfné, szánkai Kherndl Iinréné. Csapin: Sommer Ignácné. Nagyrécsén: özv. Antal Károlyné, özv. Kherstner Rókusné, Kávetz Józsefné. Szepetnek: Berkovics Hermin, Berkovics Kuroíin. — A letenyei járásban Letenyén: Choma Ödönné, özv. Málits Jánosné, dr Gsempesz Kálmánná, Wilde Ferencné,