Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

1904. december 11. > Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap < 3 Az egész alaki sérelem tehát oda redukálódik, hogy még egy néhány honmentő beszéd elmaradt. Ezt nevezi el az ellenzék alkotmánysértésnek. Pedig a házszabály nem törvény, hanem csak a Háznak belső tanácskozási rendje, melyet az bármikor a felsőház hozzájárulása és a Király szentesítése nélkül megváltoztathat. Azt tehát alkotmánysértésnek, vagy törvénysértésnek minősíteni nem lehet. Amint hogy elég példa van reá, hogy Anglia és Franciaország szükségadtán ily módon változtatták meg házszabályaikat, valahányszor a kisebbség a házszabályokkal visszaélve, megakarta erőszakoskodásaival akadályozni a többséget, hogy akaratának törvényes kifejezést adjon. Mi nem politikusok pedig, akik nem húzunk fizetést a Ház pénztárából, hanem nehéz munkával keressük a kenyerünket, csak azt akarjuk, hogy dolgozzon a képviselőház is s ne vesztegesse idjét országrontó produkciókkal. Ez a kérdés lényege; minden egyéb csak hatalmi törekvésekből eredő tülekedés, amely az adózó nép nyomorán sem segít. F. B. A zalamegyei egyesült ellenzék népgyülése. A zalamegyei egyesült ellenzék december hó 6-ikán tartotta meg tiltakozó népgyülését Zalaegerszegen, a főtéren. Az országgyűlési egyesült ellenzék részéről lejöttek a következő Képviselők: gróf Zichy Aladár (néppárti), Holló Lajos (Ugrón párti), Kacskovics Géza (Kossuth párti); a vármegye képviselői közül — Zichy grófon kivül — részt vettek még a népgyűlésen Farkas József, dr Darányi Fereno és Eitner Zsigmond; a képviselők társaságában jött Küffer Béla, a képviselőház könyvtárosa. A vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai közül a népgyűlésen s illetve az ezt követő társasebédeu jelen voltak : gróf Batthyány Ernő, gróf Batthyány József, Tarányi Ferenc, Nedeczky Jenő (ezidő szerint nem tagja a törvényhatósági bizottságnak), Bosnyák Géza, Dervarics Imre, Szily Dezső, Botka János, Oszterhuber Lajos, Csertán László, Bezerédj Lajos, Szentmihályi Dezső, Vizlendvay Sándor, Oltay Guidó, Kőnigmayer János, dr Obersohn Mór, id. Thassy Imre, ifj - Thassy Imre, Háry Dezső, Sélley Pál, Hertelendy József, Tánczos Lajos, Krosetz János, Dervarics Ákos, id. Nyáry Kálmán, dr Kele Antal, Zathureczky Márton, Kaiser Vilmos, Petrik Gyula, Tolnay Kornél, Sibrik Adorján, Talabér László, Dancsecs János, Szondy László, Németh Gábor, Molnár István, Tuboly Zsigmond (nem tagja a törvényhatósági bizottságnak), Nagy László, Malatinszky Ferenc, Semetke József, Eitner Sándor, Farkas Gábor, Hayden Sándor, Bogyay János, Babos Ármin. A kath. papság szintén nagy számban volt kép viselve. A képviselők hétfőn este érkeztek meg. A vasútnál nagy közönség várta őket. Rövid üdvözlő beszédek után a városba hajtattak s az „Arany Bárány" szálloda éttermében vacsoráztak a megyei urak társaságában. Vacsora alatt több toaszt hangzott el, amelyben a képviselők az ellenzéki pártok egyesülésének nagy nemzeti fontosságát igyekeztek kidomborítani s kölcsönösen egymás pártjára és vezérére ürítettek poharat. Holló Lajos legelső sorban Zalavármegye közönségét éltette, amely az ellenzéki eszméknek mindig híve volt s éltette a nagy tradíciók, a nagy történelmi nevek örököseit, akiknek elődei vérrel szentelték meg a haza földjét 8 a nemzet szabadságának ügyét. A Batthyány grófokra ürített poharat. A felköszöntőre gróf Batthyány József válaszolt; Kacskovics Géza gróf Zichy Aladárt, Eitner Zsigmond Kossuth Ferencet éltette. A lakomán résztvevők éjfél körül pihenni tértek. Ködös, sáros időre virradtunk 6-ikán. A reggeli órákban még csak a hetivásáros nép foglalta el a Főteret, amelynek déli oldalán volt felállítva az emelvény. A népgyűlés közönsége csak tiz óra felé kezdett gyülekezni s fél tizenegyre összeverődött mintegy 2—3000 ember, leginkább a közeli falvakból. A rosz utak miatt messzebbről nem sokan jöttek s feltűnően kevés volt az asszonynép és a gyerek, akik máskor a népgyűlések zömét szolgáltatják. Az urak féltizenegykor foglalták el az emelvényt. Nedeczky Jenő megnyitotta a gyűlést; megköszönve az érdeklődést, arra buzdította a hallgatóságot, hogy figyelje meg a mondandókat hazafias lélekkel. Ezután Farkas József, a zalaegerszegi választókerület képviselője beszélt. Nézete szerint — .úgymond — a november 18-ikán történt esemény ellenkezik a tisztességgel s miután ugy ő, mint választókerületének népe mindenkor a tisztesség útjait keresték, gróf Tisza István ellen már ezért is küzdenie kell. Saját személyét nem akarja ebben a küzdelemben előtérbe tolni; nem azért áll most a magyar nép elé, hogy mandátumát biztosítsa, de kéri a választókat, hogy a zászlót ne hagyják el. Ma teljesen közömbös, kit választ a nép; a főcél az: hogy ellenzékit válasszon. A következő szónok dr Darányi Fereno volt, aki a november 18-iki eseményeket tárgyalta. A salus reipublicse s a magasabb államraison argumentumait cáfolta. Szónok szerint a salus reipublicae elvének hangoztatásában nagy gonoszság rejlik, mert gróf Tisza István nagyon jól tudja, hogy a hatalmas római birodalmat ez az elv rombolta ezét. A miniszterelnököt Herosztrateszhez hasonlította, mert nevét a magyar alkotmány templomának felgyujtásával jegyezte fel történetünk lapjaira. Kacskovics Géza, a szili kerület országgyűlési képviselője, a Kossuth párt ós a szomszédos Somogy vármegye ellenzéki érzelmű polgárainak üdvözletét tolmácsolta s kérte a választókat, hogy csak ellenzéki képviselőt válasszanak. Eitner Zsigmond kemény szavakkal birálta a november 18-iki eseményt, Különösen pedig Perczel Dezsőnek, a képviselőház elnökének magatartását. Velencében jártomban — úgymond — a dogé palota nagy tanácstermében láttam a köztársaság fejeinek képeit. Egy kép fölé fekete lepel van festve. A hirhedt Falieri képe volt az, amelyet gyásszal takartak le, mert a dogé elárulta a hazát. Perczel Dezső képe is ott függ a képviselőház elnöki termében, de reménylem, hogy a nemzeti felháborodás arra is fekete leplet borít, vagy kidobja onnét s legfeljebb az elnököt akasztja az üresen maradó szögre. Nagy hatást keltett gróf Zichy Aladár szónoklata, akinek rokonszenves egyénisége s beszédjének tárgyilagos volta, előadásának őszinte modora elvbarátait fellelkesítette, politikai ellenfeleit pedig nem sértette. Beszédét avval kezdte, hogy a nép bizalma, amely képviselővé választotta, büszkeséggel töltötte el; büszke volt arra, hogy a bizalmat Zdavármegye népétől kapta, de fájt neki, hogy a vármegye uri közönsége bizonyos idegenkedéssel viseltetett iránta, mert az a téves vélelem vert gyökeret, hogy az a párt, amelyhez tartozik, talán kevésbbé alkotmányhű, kevésbbé magyar, mint a többi. Eljött az idő, midőn a néppárt is bebizonyíthatja, hogy magyarság és alkotmányos érzés tekintetében nem áll hátrábu a többinél s ma, mikor az alkotmány védelme közös akcióban egyesítette az ellenzéki pártokat, kezet foghat Zalavármegye uri közönségével. Azok a válaszfalak, amelyek az egyes ellenzéki pártokat elválasztották, a szónok szerint ma is fennállanak ugyan, mert azt az alapot, amelyen a nép bizalmát megszerezte, politikai súlyának kisebbítése nélkül el nem hagyhatja; de a pártok a válaszfalak fölé emelkedve egyesültek egy közös cél elérésére. Holló Lajos a politikai helyzet ismertetése mellett az ország közvéleményének megnyilvánulásáról beszélt. A szónok szerint a közvélemény, a nemzeti akarat nem képes megnyilvánulni, mert a hatalom ránehezedik a lelkiismeretre. Szólt a hadseregről, a nemzeti vivmányokról 8 az ellenzék küzdelmeinek céljáról. Ezután Farkas József képviselő felolvasta gróf Batthyány Tivadarnak üdvözlő sürgönyét. A népgyűlésen való megjelenést ő is megígérte, de megbetegedett s táviratban küldött üdvözletet szülővármegyéje választó polgárainak. A határozati javaslatot Eitnar Sándor olvasta fel s azt a népgyűlés elfogadta. A népgyűléshez Zalavármegye 610 községe ves nagysád, hogy az elkésés valósággal fátuma lett életemnek. Meg mernék rá esküdni, hogy Thea nagysád máris foglalkozott az első négyesre . . . Nem tudni, hogy a leány a szellemes hasonlatot akarta-e megjutalmazni, midőn a fiatalember a legsötétebb Afrikából egyszerre a bálteremben termett, vagy más okok indították-e, de Thea bájos mosollyal tekintett a tiszthelyettesre és bátorítva moadá: — Esetleges rendelkezéseket mindig vissza lehet vonni. Egy tettrekész fiatalember ebben ne lásson akadályt. A tiszthelyettes elpirult és akadozva feleié: — Oh kedves nagysád, ha jól értettem . . . oly boldog volnék . . . Tessék kérem — válaszolá Thea és átnyújtotta táncrendjet. Kezében tartotta a ceruzát, de gróf Uosvay Anasztáz nevét olvasta az első négyes mellett és ekkor újra elpirult, mint valami bakfis leány, ki először hall szerelmi vallomást. Valóban megszégyenít jóságával isteni Thea, de ezt a táncot már lefoglalta a gróf . . . s nem tudom . . . Oh mily félénk, s maga akar tigrisekre, oroszlánokra vadászni? Nézze, ne féljen semmitől — mondá a leány és átvéve tőle a oeruzát, vastag vonással kitörölte a gróf nevét, hogy a ceruza is beletörött. A tiszthelyettes a legboldogabb ember volt a vendégek között, s midőn a leánytól elbúcsúzott, emeltebb fővel szemlélte a hölgyeket. A következő táncnál Ilosvay gróf jelentkezett a leánynál. — Ne táncoljunk gróf úr, hanem beszélgessünk. Habára gróf az előbbihez sokkal jobban értett, mint az utóbbihoz, a leány kívánsága parancs volt előtte. Udvariasan felajánlotta karját ós egy bizalmas sarokba vezette. — Épen eszembe jutott, amit előbb kocsisáról mondott. Miért nem kergeti el azt az ügyetlen embert? — Ügyetlen ? Ellenkezőleg kedves nagysád . . . Ön félreértett engem. Kocsisom a legügyesebb ember, ki valaha bakon ült . . . Ha szükséges, úgy hajt, mint maga az eleven ördög . . . — Igen, mint maga az eleven ördög. Hasonlót hallottam ma reggel is, hogy a Váci-utcában készakarva belehajtott egy igénytelen egylovasba. A gróf mosolyogva pödörte bajuszát. — Mily gyorsan terjed a hir ebben a kis Budapestben . . . Nem tagadhatom kedves nagysád, igazat ^mondtak önnek, de kocsisom olyan ártatlan, mint a ma született gyermek. Egy sürgős utam volt reggel, s nem vesztegethettem egyetlen percet sem. Thea nagysád elképzelheti helyzetemet, midőn egy olyan nyomorult konflis, az ő özönviz előtti alkotmányával folyton előttem döcögött, úgy hogy kocsisom sem jobbra, sem balra nem tudott előle kitérni. Többször hiába kiabált a kocsisra, sőt még annak állott feljebb és gorombáskodni kezdett az én kocsisommal. Ekkor elvesztettem türelmemet s megparancsoltam, hogy hajtson neki a kocsinak. Ugy is történt. Az én hintóm alig érintette azt a korhadt bárkái és úgy összedűlt, mint valami kártyavár. Mi lett azután, azt nem tudom, de az a szemtelen megérdemli a leckét. Mialatt a gróf elmesélte az esetet, Thea nyugtalanul játszott legyezőjével s le nem vette szemeit a fiatalemberről. — Mielőtt azt a parancsot kiadta, természetesen meggyőződött, hogy uz a kocsi nem volt elfoglalva? — Őszintén megvallom, hogy nem . . . De édesem, kik is szoktak ily alkotmányon kocsizni? Az ember talán még azoknak gyenge idegeire is legyen figyelemmel?