Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

1904. november 13. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 7 szeg r. t. városban Németh Elek elnök, Kaszás Kálmán, Heinez János, Ján Ferenc, Büchler Jakab tagok; a zalaegerszegi járásban Bogyay György szolgabíró elnök, Jády Károly, Deutsch Ferenc, Papp Alajos, Spitzer Hugó tagok. Bucsuest. A sümegi kaszinó f. hó 5-én bucsuestét rendezett távozó tagtársának, Bárdió György dr. kir. közjegyzőnek tiszteletére. Az az őszinte tisztelet és szeretet, amely a távozó közjegyzőt ós családját körülvette, fényes tár­saságot vont egybe a bucsuestélyre. Nyolc órára nagy számban gyűltek össze az ünneplők; férfiak és hölgyek vegyest s Lukonich Gábor dr. elnök s Krisztinkovich József háznagy kiséretóben megérkezett Bárdió párt lelkes óljenzéssel fogadták, Sümegi Tivadar pedig a rendezőség részéről diszes vírágbokrétával lepte meg a terembe lépő úrnőt. Vacsora folyamán Lukonich Gábor dr. szive mélyéből fakadó szavakkal üdvözölte Bárdió Györgyöt, melegen méltatta azokat az érdemeket, melyeket mint a sümegi társadalom egyik vezető alakja szerzett s fájdalmának adott kifejezést, hogy Sümegről távozik. Utána Kelemen Károly dr. szines szép beszédben Bárdió Györgyné drnét köszöntötte föl, a ki nemcsak honleány, hitves és anya, hanem mint a jótékonyság gyakorlásának egyik nemtője is hervadhatatlan érdemeket szerzett. E felköszöntőkre Bárdió György dr. a maga és felesége nevében lelke mélyéből megindul­tan mondott köszönetet a szives ovációért, ós kijelentve, hogy 13 óvi működése alatt a csa­ládi kötelékek a baráti érzelmek, a közös törekvés és munka eltéphetetlen szálakkal fűz­ték Sümeghez s bár távozik, nem vesz bucsut a várostól s társadalmától, mert gyak­ran visszatér majd az elhagyott körbe. Mind a három beszéd mély hatást gyakorolt a jelen­voltakra s az éljenzésre összekoccant poharak csöngésébe bizony erősen beleszövődött a fájó érzelem, hogy érdemes köztiszteletben és szere­tetben élő családdal lesz szegényebb Sümeg társadalma. Vacsora után a fiatalság táncra perdült s járta a hajnali órákig. Ott voltak: Darnay Kajetánné, Darnay Kálmánná, Eitner Jenőné, Keletben Károly drué, Krisztinkovich Józsefné, Kijátz Gyuláné, dr. Lukonich Gáborné, Mojzer Józsefné, Pintér Lajosné, Sümegi Tivadar­nó, Sólyomi Tivadarné, Tomka Kálmánná, Baboss Mariska, Király Gizike, Kovács Elvira, Lukonioh Aranka, Mojzer Mariska, Pintér Iduska, Szobovics Herniinke. Megemlitjük végül, hogy Bárdió György dr, f. hó 8-án utazott el Kaposvárra, családja néhány hét múlva követi. A magyarnyelvben jeleskedő muraközi és vend­vidéki tanítók és tanulók 1902/3 tanévi megjutal­mazására a vármegye törvényhatósága GOü, a ne­mesi pénztári és alapítványi választmány 240 K-t adományozott, amelyet a vármegye kir. tanfel­ügyelője következőleg osztott szét: a 600 koro­nás vármegyei adományból Hrusóezy Elek drávavásárhelyi, Dobosy Elek csáktornyai áll., tízép János cserencsóci, Német,hy Jánosné tur­nischai r. k., Wranáné Bődy Fanni muraszent­kereszti áll. elemi iskolai taníló illetve tanítónők, Gróf Gizella perlaki áll. kisdedóvónő 60—60 K-t, a drávavásárhelyi áll. elemi iskola növen­dékei 20, a gánicsai áll. iskola növendékei 12, a zrinyifalvai áll. iskola növendékei 10, a stri­dói áli. isk. növendékei 40, a ráckanizsai áll. isk. növendékei 24, a 11. és IV. hegyk. áll. isk. növendékei 23—23, a királylaki áll., a tur­nischai r. k. isk. növendékei 20—20, a mellinci áll. isk. növendékei 12, a molnárii áll. iskola növendékei 16, a Csáktornyái gyak. isk. növen­dékei 20 K-t. A nemesi pénztár 240 koronás adományából Major Károly hodosáni áll. iskolai igazgató, Fekete Gézáné gánicsai áll., Gran Géza Csáktornyái gyak. isk., Winkler Anna- perlaki áll. isk. tanító illetve tanítónő 60—60 K jutal­mat kaptak. A kir. tanfelügyelő 18 alkalomból a társadalmi uton egybegyűlt adományokból a magyarnyelvben jeleskedő muraközi és vendvi­déki tanítók és tanulók jutalmazására összesen 19.223 K 40 f-t osztott ki. Szénkénegraktar Nagykanizsán. A Nagykani­zsa és Vidéke Gazdakör kérelmére a földmive­lésügyi miniszter Nagykanizsa r. t. városnak egy szénkónegraktár felállítására az engedélyt meg­adta s egy nagyobb szénkéneg szállítmány már meg is érkezett. A szénkónegraktár kezelését a miniszter a gazdakörre bizta, miért is a szén­kéneg beszerzése végett a gazdaköri titkárhoz kell fordulni. * Segély a jégveréssel sújtott községek számára. 1 A földmivelésügyi miniszter a vármegye főispán­j jának ós alispánjának hathatós közreműködésére I a vármegyénkben a nyár folyamán jégveréssel sújtott községek részére ötvenezer korona segélyt nyújtott vetőmag beszerzésére. A nyújtott segély egy részét a károsultaknak a miniszter elengedi s a leengedett rósz levonásával fennmaradó össze • get, mint kamatnélküli kölcsönt, az illető köz­ségek segélyben részesült kisgazdái a jövő óv október 31-ig tartoznak visszafizetni. A zalaegerszegi állami tisztviselők mozgalmat indítottak az iránt, hogy — tekintettel a drága lakásviszonyokra — városunk magasabb lakbér osztályba soroztassék. Vajda Póter telekkönyv­vezető felhívására ez érdemben folyó hó 6-án a »Kaszinó* helyiségében népes értekezletet tar­tottak, amelyen elhatározták, hogy lehetőleg rö­vid idő alatt összegyűjtik és egybeállítják a házbér vallomások és összeírások adatait s ezek felhasználásával kérvényt nyújtanak be a kormány­hoz, hogy városunkat a magasabb lakbér osz­! tályba sorozza. Az értekezleten elnöknek Balassy • Miklós pónzügyigazgató-helyettest és Láng Lajos I számtanácsost, jegyzőnek pedig Arany Izor szám­vizsgálót ós Vajda Péter tekkönyvvezetőt vá­lasztották meg. Az adatok összegyűjtésével és a kérvény elkészítésével a jegyzőket bizta meg az értekezlet azzal, hogy ha azok készen lesz­nek, újból gyűlést tartanak s abból küldik fel a kórvényt. Egyúttal felkérik Hertelendy Ferenc főispánt ós Farkas József országgyűlési kóviselőt a kérelem támogatására. Megdrótozták a Várost. Ezelőtt egy eszten­dő >1 íeitelmes alakok mászkáltak Zalaegersze­g ~,iázak tetején. Felbontották a tetőket, v ^.nyokat állítottak a házak gerince fölé s ák a végtelen sodronyokat egyik utcától a másikig. A hetivásározó jámbor göcseji ember bámulva nézte a munkát. Nini, megdrótozzák a várost, mint a repedt fazekat. Persze persze régiek már a házak, meg a nagy teher is agyon­* nyomja őket. Összekötözik, hogy széjjel ne sza­ladjanak. Mi városiak azonban jó tudjuk, hogy mire való az a sok dorót. Azokon át fogunk a jövőben beszélgetni egymással Csáktornyától Balatonfüredig, sőt ha éppen kedvünk tartja, Budapestig is. Haladunk a korral; végre Zala­egerszegnek is lesz telefonja. A kereskedők már kijelölték a szekrény számára a megfelelő he­lyet; a praktikáns előre örvendezett, hogy mennyi levelet fog megtakarítani, mert hiszen csak bele kell szólnia a telefonba s azonnal hangzik a válasz a Hirschmann ós Társától: Halló! Ki beszél? Milyen élvezet lesz vissza­kiabálni: Zalaegerszegről X. Y. és társa. És a fecskék meg a verebek! Milyen örömteljes csi­csergéssel ültek a vezetékre. Ott csicseregtek egymásnak örök szerelmet, de el is röpültek már egyik északnak, másik délnek, a telefon még sem szól. A drót meg volna, de nincs állo­más, nincs összeköttetés. Aligha mégis a göcseji embernek nem lesz igazsága. Megrlrótoztak a várost, hogy szét ne fusson. A vezeték áll, meg is rozsdásodott, a praktikáns azonban még min­dig izzadva irja az üzleti leveleket. Talán immá­ron joggal kérdezhetjük: miért is drótozták meg a várost? Részeg emberek. A keszthelyi járásban levő esztergályi hegyben többen borozgattak a pincé­ben. Az uj bor hatása alatt összevesztek, mi­közben szidalmazták egymást. Tóth Rókus József azt mondta idősb Langkiuller Józsefnek, hogy hitvány ember, aki ennyire berúg. Harcias han­gulatban távoztak haza. A pincétől 50—60 lépésnyire megint összekaptak. Tóth Rókus József tovább kötekedett idősb Langkadler Józseffel, a kinek hasonnevű fia előrántotta zsebkését és avval Tóth Rókus Józsefet szíven szúrta. A szerencsétlen ember halva terült el. Ifjú Lang­kadlert, aki nem rég szabadult a katonaságtól, letartóztatták. A vizsgálóbíró előtt sírva fakadt. Az^al védekezik, hogy a bor vette el az eszét. Szánja és bánja a tettét, melyre jóformán nem is emlékezik. A Darnay múzeum naptára. Darnay Kálmán­nak a régészet terén nemcsak az a gazdag mtízbum az érdeme, hanem az is, hogy nagy vidék népét megtanította arra, hogy a talált | régiségeket el ne kótyavetyélje, hanem rendelte­i tési helyére juttassa. Ezi az utóbbi célt most j még eredményesebben szolgálja most megjelent [ naptárával, amelyet 4000 példányban ingyen 1 oszt szót a népnek. A naptár a szokásos kalen­dáriumi részen kivül szépirodalmi ismeretterjesztő i és hasznos tudnivalókat tartalmaz. Különösen becsessé teszi pedig, hogy a helyi vonatkozású • közleményekkel e vidék speciális kalendáriumává lesz a naptár. Első cikkelye jóizű népies módon ismerteti a Darnay muzeumot s buzdítja népün­ket a talált régiségek megbecsülésére. Utána Szegedy Róza emlékének áldoz kegyeletes versben. Sümeg várának ismert históriáját, Ujlaky püspök fej vételének történetét nyújtja. A zalaszántói regősök verse s egy betyártörtónet következik erre. Ezután Sipos József vőfóny szájáról nyomtatja le a lakodalmi köszöntőket. A muzeum megajándékozóinak gazdag névsora után fehivja a közönséget, hogy néprajzi tárgyakat is vigyen a muzeumok. Adomák sorozata s a Vademberek között cimű elbeszéléssel zárul a naptár szép­irodalmi ismeretterjesztő része. E közleményeket dus illusztrálás élénkíti, amelyek mind Sümeg városára, Kisfaludy Sándorra ás nejére, továbbá a muzeumra vonatkoznak. A naptár becses szolgálatot tesz azért is, mert a rémséges pony­vanaptárakat Sümeg vidékéről kiszorítja. „A becsületes megtaláló". Ha valaki elveszti valamijét, mindig abban remenykedik, hogy akad majd „becsületes megtaláló", a ki az elveszett tárgyat vizszaadja; pedig sokszor csalódnak, mert ilyen becsületes emberek ritkák. Ugy gon­dolkodnak hogy a talált tárgynak nagyon mindegy, akárkinél van és maguknak tartják meg. Igy gondolkodott Csizmadia Ferenc is, a ki a mult évben egy jó nagy sátorponyvát talált s megtartotta magának. Valaki azonban meg­súgta a rendőrségnek, mely Csizmadiától elvette a ponyvát és ellene vizsgálatot indított. Templom tolvaj. Holcer Fe;enc csavargónak, a hogy városunkba érkezett, első dolga volt a helybeli zsidó templomot, mint a város neveze­tességét, megtekinteni. Műértő szemmel vizsgálta meg kivül minden oldalról, azután a belsejét vette szemügyre, közben meglátta, hogy kegy­szerek vannak ott felügyelet nélkül. Hogy némi emléke legyen a szép templomból, a kegy­szerekből magához vett s elillant velük, de rajta csipték, elfogták és átadták a királyi ügyészségnek. Jánka hegyközség közgyűlése. Jánka hegyköz­ség 1904 évi november hó 20-án délelőtt 10 1/» órakor Zalaegerszegen a városháza tanácstermé­ben rendes évi közgyűlést tart, melynek tárgya az 1905 évi költségvetés megállapítása s a ne táni indítványok tárgyalása. Figyelmeztetés. Többször fordultak már hozzánk egyesek, hogy megbizható-e ez vagy ama pénz­kölcsönt közvetítő intézet vagy nem? E kérdés ezentúl teljesen fölösleges, mert ime ajánlunk mi t. olvasóinknak és pedig igen melegen, egy oly intézetet, mely feltétlenül megbízható s azonfelül nem is közvetítő, hanem a kölcsönö­ket önmaga eszközlő intézetet, ugy hogy a köz­vetítési dijat megtakaríthatja az, aki hozzá kölcsönért folyamodik.' És ez az intézet a „Kis­birtokosok Országos Földhitelintézete" Budapest. Egy elmaradt amerikai utazás. Alig egy pár hete történt, hogy egy felvidéki munkás-család a nagy nyomor és munkahiáuy miatt el akarta hagyni hazánkat. Csekély vagyonkájukat pénzzé tették és Fiúméban hajóra szállottak. Csak legény fiuk maradt itthon, mert még katonaköte­les volt. De ez is elhatározta, hogy ha az uj világban kedvez szüleinek a szerencse, ő is kivándorol az uj hazába. A hajóstársaság első állomásán, Palermóban, a kivándorló hajó fedél­zetén a kikötés első pillanatában két rendőr kereste fel a mi emberünket és tolmács segélyé­vel megértették vele, hogy egyelőre nem utaz­hatik tovább se ő, se családja. A szegény ember kétségbeesve rimánkodott ás izgatottan kérdezte: „Hát miért akarnak letartóztatni, mikor semmit sem vétettem?" Csak hosszas magyarázat után sikerült vele megértetni egy a rendőrséghez érkezett sürgöny alapján, hogy magyarországi fia kéri, ne utazzék tovább, mert a nála megőrzésre hagyott osztálysorsjegye, melyet Török A. és Társa bankházában Buda­pest, Teréz-körut 46 sz. alatt vásárolt, meg­nyerte a legnagj'obb főnyereményt. Természetes, hogy ilyen örömteljes meglepetés után sietve visszautazott falujába ,és eszeágába se jutott Amerikába kivándorolni. 'Rendőrségi krónika. A mult hétfőn sok utcai botránnyal volt baja a rendőrségnek. Ügy lát­szik, hogy az új bor, amely Szent Márton nap­ján megszűnik murci lenni, elég tartalmas. Meg­taszigálja az embereket. A berugaszkodott ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom