Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

1904 december 3. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 11 vált városi követelésekből osupáu egy 23 koronát kitevő tételt talált, mely nem vehető be, a többi követelés mind behajtható. Ezzel kapcsolatban a bizottság javaslatához képest a közgyűlés megbízta a városi számvevőt, hogy a város tartozásait tartsa nyilván s azok esedékessége alkalmával a kiegyenlíthetés végett esetről-esetre a tanácsnak tegyen jelentést. Olvastatott a villamos világítási bizottság jelentése eddigi eljárásáról és javaslata a villamos világítás behozatala tárgyában. A közgyűlés a terjedelmes jelentés tudomásul vétele mellett egyhangúlag elhatározta, hogy a városi közvilágításra a villamos világítást alkalmazza; megbízza az eddigi bizottságot, hogy — mert a már megkisérlett pályázat eredményre nem vezetett — a Ganz és Társa céggel a házi kezelésre nézve a szerződést kösse meg, a megkötött szerződést felülvizsgálat végett a kereskedelemügyi miniszterhez terjessze fel s amennyiben ott ellenvetésre nem talál, végérvényes határozat hozatala vógett terjessze az ügyet illetve szerződést jóváhagyás végett a képviselőtestület elé. A közgyűlés tudomásul vette a városi tanács jelentését, mely szerint a telefon városunkban felállíttatván, a polgármesteri, rendőrkapitányi hivatalban, tűzoltósági laktanyánál, mező- ós erdőőri állomásnál (téglagyár) és a gyepmesteri telepen kedvezményes távbeszélő állomás létesíttetett. A legtöbb adót fizető városi képviselők névsorát az igazoló választmány megállapítván, azt tudomásul vétel vógett bejelentette. A beterjesztett névsor szerint városunk virilista képviselői az l

lJ05-ik óvbeu: Zalaegerszegi takarékpénztár, Zalamegyei központi takarékpénztár, Szombathelyi püspökség, Zala vármegyei takarékpénztár, Gráner Géza, dr Hajós Ignác, Legáth Kálmán, Kaszter Sándor, Schütz Sándor és Fia cég, Zalaegerszegi szövetkezeti önsegélyző egylet, Hajik István, dr Czinder István, Weiuberger H. ós Fia cég, dr Háry István, dr Kele Antal, Fürst Benedek, Fischer Pál, dr Obersohn Mór, Grünbaum Ferenc, Fridrich Márkus, Fenyvesi Miksa, Thassy Kristóf, Büchler Jakab, Izraelita hitközség, dr Berger Béla, dr Klein Lajos, özv. Hagymássy Gyuláné, Rosenberger Zsigmond, özv. Bilisits Józsefné, dr Keresztury József, Deutsch Ferenc, Löwenstein Ignác és Jakab, Ján Ferenc, Dervaries Lajos. — Póttagok: dr Isoó Jánosné, Stefanecz József, Heinrich VV. ós L., dr Szigethy Elemér, Ritscher Gyula. Nagy István neszeleji lakossal a volt csemete kertből kihasított házhelyre vonatkozólag kötött adás-vételi szerződóst a közgyűlés jóváhagyta. Szalai Mária zalaegerszegi illetőségét a közgyűlés elismerte, mig Koréin Karolinára, Varga Magdára és Tóth Lajosra nézve a városi tanáos részéről beszerzett és előterjesztett adatok alapján megtagadta. Válasz az emlékeztetőre. A Zalamegye 49. számában egy tűzoltó emlékeztetőt irt a zalaegerszegi tűzoltó egyletről. Erre a cikkre akarok válaszolni. Nem tartom helyesnek, hogy a tűzoltó és parancsnoka saját belügyeikről a lapok hasábjain polemizáljanak. Válaszúmmal nem untatnám a közönséget, de minthogy az említett cikk az emberbaráti szeretet nyomán íakadó áldozatkészséggel felépített intézményünk mizerábilis állapotát tünteti fel s annak csak kárára válhat, kötelességemnek tartom pusztán a tények felsorolásával válaszolni. 1. A mult év folyamán kot heti időtartamon át Limberger Lajos tűzoltó szergyári munkavezető a szertárban összes fecskendőinket kijavította, a jelen óv folyamán pedig .i Seltenhoffer gyárból billenő szerkezettel, központi kengyelzáros szelepekkel egy uj mozdony-fecskendő szereztetett be. 2. A tolólétra használható ádapotba helyeztetetett s ha tetszik, bármikor használható állapotban bemutatjuk. 3. Beszereztetett ez évben egy uj fecskendő, két uj lajtos-kocsi, 35 méter nyomó, nyolc méter szivó-tömló; a tűzoltó csapat részére 47 öltöny 2000 korona értékben. Ezzel szemben az összes jövedelem, a város 1000 korona segélyét is bele értve, csak 1895 korona volt. 4. A város fogatai állnak a tűzoltóság rendelkezésére, de tűzvész esetén a törvény értelmében az összes fogatok előállíthatók. S ezenkívül a város előterjesztésünkre a gyors kiszállításra versenydíjakat tűzött ki, az első fecskendőnek a tüz seminihelyóre szállításáért 20 K, a másodikért 10 K, az első lajt vizszáslításáért 4 K és igy tovább a 10-ik lajt vízig. 5. Miden szivattyús a szivattyú kezelésében, a mászó osztály psdig a mászó eszközök kezelésében kellő jártassággal bir, de ezen évben választmányunk elhatározta, hogy a csapatból egy arra alkalmas egyént 4 K napidíj és az útiköltség megtérítése mellett a budapesti tűzoltó tiszti tanfolyamra kiküld, sajnos azonban, hogy a felszóllítottak a kiküldetést nem fogadták el. 1899-ben Budapestről egy tűzoltó szaktanárt hozattunk, aki egy hónapon át fáradozott a csapat kiképzésén és az akkor kiképzett tűzoltók mind tagjai testületünknek, tehát nem felel meg a valóságnak azon álllítás, mintha a csapat teljesen kipépzetlen volna. Az egylet megalakulása óta, már 30 éve a gyakorlatok mindig a húsvéti ünnepek ulán vették kezdetüket és minden második vasárnap tartattak, ez évben is igy volt. Ha mindezek dacára a csapat teljesen kiképzetlen volna, akkor nem a vezetőségben keresendő a hiba, hisz a gyakorlati kiképzésen kívül a magasabb fokú elméleti kiképzésben senki sincs gátolva, megfelelő szakkönyvek, tűzoltó szerek a szertárnál rendelkezésre állaának, azokat minden tűzoltó használhatja, csak jó indulat és akarat kell. A mai parancsnokok már 20 év óta vezetői a csapatnak. Habár szeretett intézményünket szivesen szolgáljuk, tis '.tségünket megtisztelőnek és kitüntetésnek tartjuk, de ha a közérdek azt kivánja, mi félreálluuk, a tűzoltók joga a választás. De most már engedje ineg az „Emlékeztető" úr, tűzoltó bajtársam, aki a vezetőséghez interpelláló kérdéseket intézett, hogy éa is hozzá kérdést ós jó tanácsot intézhessek. Micsoda gyarló katonája az Szent Flóriánnak, aki nem tudja, hogy a modern technika vívmányainak mindenben megfelelő uj fecskendőnk csillog szertárunkban, 2 uj lajtos kocsi, 30 szívó 8 m. nyomó tömlő stb. 2000 K értékben szereztetett be ez évben ? Nem tudja azt, hogy a tűzoltók egyleti ügyeiket összejövetelük, választmányi üléseik és közgyűléseiken szokták megvitatni s ha orvosolni való baj van, meg van arra ott a mód és alkalom, terjessze elő illetékes helyen reform torveit s ha bajtársai bizalmát birja, azt választhatják, aki nekik kedves és a kiben bizalmukat helyezik, hisz övék a választási jog; ha pedig már egyetértésben van tűzoltó társaival, akkor ne hintsen konkolyt a tiszta búzába. Különös, hogy e jobb sorsra érdemes intézménynek oly sok gáncsolója akad, de ha anyagi és erkölcsi segélyről van szó, nagyon kevesen maradnak. A vészt jelző rémes hangtól éjnek idejében álmaiból felriasztott tűzoltónak * veszedelmek közt teljesített munkáját könnyű másnap kipihenve fontolgatni. Az ily eljárás nem segít ügyünkön, csakis a nemesen érző emberi szívben fellobbanó ügyszeretet és áldozatkészség lángja világíthatja meg azt az utat, amely intézményünk boldogításához vezet! Egy tűzoltó parancsnok. Karcolatok. (Karácsonyi vásár). Szent karácsony hetében járom a boltokat. Megáldott az Ur egy csomó gyerekkel, akik egész decemberben a mi urunk Iézus Krisztust emlegetik, ami annyit jelent, hogy »papa végy valami, szépei, okosat, drágát, hogy mindnyájan örüljünk szent karácsony ünnepén.« Aki többszörös apa, az érzi, hogy milyen nagy erkölcsi súly nehezedik rá karácsony ünnepének közeledtével. Feltétlenül örömöt kell szereznie, akármennyi gondba és pénzbe kerül is. S amint szóba kerül a pénz, az erkölcsi suly mellett az anyagit is észreveszi. De teljes önmegadássaí és zsebbe mélyeszteti kézzel járom a boltokat és válogatok a sok limlom között. Mert bizony, ne szépítsük a dolgot, csupa liin-lom az, amit gyermekjáték alakjában elibénk raknak. Ugy érzem magamat, mintha Bécs városából kihányt, kidobott, régen megunt portékák között turkáluék s mintha a jól táplált gyárosok simára borotvált képe gúnyosan nevetne felém minden kirakatból. Azon nevetnek, hogy ni z a szegény, gyarló magyar milyen örömmel szeli össze a porontyainak azt a sok ostobaságot, amit ők már régen kimustráltak a raktáraikból s en gross dobnak a »Kelet« nyakára, ame y Budapesten kezdődik, de Mandzsúriáig tart. A japánok már nem tartoznak bele, mert azok sokkal okosabbak. Maguk csinálnak gyermekeiknek játékot, asszonyaiknak csecsebecsét s nem adóznak haszontalanságokért a külföldnek. Hasznot húznak a haszontalanságból is. De mi gavallér nemzet vagyunk. Inkább fizetünk, mint spekuláljunk, dolgozzunk. És megvesszük a lim-lomot. Talán nem is volna a dolog annyira bosszantó, ha legalább azt a fáradtságot venné magának a tisztelt gyerekjáték gyáros és csecsebecse spekuláns, hogy a magyar pénzért a magyar Ízlésnek is hozna valamelyes áldozatot s igyekeznék legalább olyant adni, ami új, ami megéri a pénzt. A legközönségesebb játék, a mindennapi joujou mind idegen, nemcsak származására, hanem alakjára nézve is. A dísztárgyakat lépten-nyomon meg lehet találni a germán ornamentumok motívumait, ellenben magyar izlésii tárgyat ugyan nem talál senki. Egy cukortartón ott ékeskedik Wotan ; a szarv kürtön Unbertus alakja látható s azokon a kockákon, amelyekből a gyermekek képeket raknak össze, Faust dr. úr és Fráthen kisasszony alakjai vannak megörökítve! Feltétlenül el kell e hinnünk, hogy mindaz, ami nem itthon készült, jó és drága s ami nem a mi ízlésünk szerint készült, szép és művészi ? Alig van valami új, valami meglepő játék, ami a gyermeket leköthetné. A régi sablonra készült dolog valamennyi. A társasjátékok csupa ócskaságok, amelyekben alig van leleményesség. A régiek megunt variációi, amelyeket a kultur népek már nem használhatnak. Franciaországban pályadíjakat tűznek ki a legsikerültebb gyermekjátékra s évenként van valami újdonságuk, amelyet azonban a németek gyűlölnek, tehát terjedésének lehetőleg útját is állják, nehogy elhárítsa tőlük a keletet. Magyarországon a gyermekjáték ipar nagyon kezdetleges; de ami van, az som tud boldogulni. A bártfai gyártmányok eléggé versenyképesek, de mégsem keresettek. A kereskedésekben elvétve akad belőlük egy-két darab, Egyik legkeresettebb ajándéktárgy a könyv. Csak az a baj, hogy a jó magyar könyv megfizethetetlen drága; az olcsóbb fajta pedig annyira selejtes, hogy nem érdemes megvenni. A szép táblákat férc munkákra pazarolják s a táblával becsapják a jóhiszemű szülőt. örömmel vettem meg néhány kötet mesekönyvet, olcsó pénzért. Hála Isten, gondoltam, Magyarországon is olcsóbb lesz a könyv, mert többen veszik. Mikor azonban elolvastam az » Andersen meséi« cimü kötetet, a legőszintébben boszankodtam. Először is azokat az otromba történeteket, soha sem mesélte Andersen, tehát hazugság már a cime is; másodszor olyan magyarsággal van írva, vagy fordítva, hogy megborsózik tőle ;;.z ember háta. Csalnak még a könyvvel is, még a névvel is. Igy szoktunk mi, magyar apák és anyi X, I karácsonyi vásárt csapni. Megvesszük a nyugatról kiszórt szemetet s ráadásul megcsaljuk magú ikat is, gyermekeinket is. Sokszor eltűnődöm azon, hogy mire való az a sok kamara, biztos, hatóság, szövetség, mikor j semmit sem lát meg s amit meglát, azt sem : akarja orvosolni? Lám, másutt még a gyerekI játékok kérdésébe is beleavatkozik a kormány s j a tudományos akadémiák nem restelnek az ifjúsági irodalommal foglalkozni. És karácsonykor viszik ki a milliókat, hozzák be a sok lim-lomot, mert a magyarnak így is jó van. ' Soproni kereskedel ai és iparkamara köréből. A cs. kir. szab déli vaspályatársaság az 1905/6. években szükséges 170.000 drb. va^u i tölgytalpfa szállítására hirdet, pályázatot A ajánlatok benyújtási Litárideje f. óvi decm- r hó 30-ika. A részletes feltételek kamaránk hivataios helyiségében is megtudhatók. Sopron, 1904. óvi december hó 7-ón. A kerületi kereskedelmi- és iparkamar a