Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. julius 31. i i u i— » i i ———— 31. szám. Előfizetési dij : f'gész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 Is 50 f Egyes szAiu ára 20 fillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszei 18 tillér, többszöri hirde­tésnél 14 tillér. A lap szellemi részét illető közle­mények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 52. sz. 1, az anyagi részét illető közle­mények pedig a kiadóhiva­talhoz (Ujváros-utca 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALA VARMEGYEI HSRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Balaton-szövetség. A Balaton kultusz kérdése a nyárnak szinte egyik állandó témája, amely évről évre felmerül az országos és helyi sajtó­ban, a társadalmi élet terén, a fürdőven­dégek körében, sőt még a minisztériumok hivatalos helyiségeiben is. Ezt a kérdést ma azonban nem csak a fürdőidény, a kánikula forrósága tette aktuálissá, hanem egy meghívó, amelyet a balatoni szövetség mozgatói küldtek szét. Ennek a meghívónak olvasásából sok rég elfeledett, vagy most született gondo­lat kél életre. Visszaemlékezem arra a korra, amikor még tele életkedvvel, serény lábbal jártam be a Balaton partját; araikor még Balaton­füred volt a Mekkája minden üdülni vágyó embernek és férjhezmenendő dunántúli gentry leánynak. Előttem áll Fürednek akkori képe; most is érzem a kedélyes élet rég eltűnt hangulatát s mintha a fülembe csengene az öreg urak jóslata, mikor nagy szeretettel, lelkesedéssel tekin­tettek végig a tündérszép magyar tenger partjain: Mi lesz még ebből a tóból, ha rákap az angol, német, francia. Emlékezem még az elhagyott somogyi partra, a posványos berkekre, amelyekben estenden millió vízimadár búgott, zörgött, röpködött s a szélein bivaly csorda élte az öröm napjait az iszapban. A homokon fű sem nőtt s ahol felszökött a part, szeszélyes alakú agyagfalak meredtek a levegőbe. A zalai part hossza nádassal volt szegélyezve s a halászkunyhók előtt legelő terült el hosszú, keskeny szalagban. Az egyetlen öreg Kisfaludy gőzös prüsz­szögött a tavon. Recsegett, ropogott, mikor a hállám belelódult az oldalába. A gőz­hajó mellett csak a halász csónakok meg a tihanyi rév közvetítették a forgalmat s a kiránduló társaságok halászbárkákban himbálóztak a vizén. És ha most újra végigjárom a partot, a viruló fürdőtelepeket, a sétányokat; ha a villasorok között visz el az utam s a modern gőzösök mellett úszkáló yachtok, benzines hajócskák röpülését látom, büszkén emlegetem: ime mennyit haladtunk. Nem tűntek el nyomtalanul az évtizedek a Bala­ton partja felett; de amig mi, a Balaton régi imádói, megöregedtünk, a magyar tenger megfiatalodott. Sokat haladtunk, igaz. De azért ne mérjük össze se a Balatont, se a hala­dást a külföldi tavakkal, természeti szép­ségekkel s azok fejlődésével. A Balatonra még nem kapott rá az angol, német, francia, mert nem találja meg azt, amit a külföldön olcsó pénzért megkap s ha végigjárja valaki a turisták útjait, kény­telen beismerni, hogy nagyon hátra ma­radtunk, nagyon szegények, nagyon élhe­tetlenek vagyunk. Aki szerető szemmel nézi a Balatont, szép az annak így is. De a világot járó s fürdőző közönség nem a szeretet, hanem a józan számítás szemüvegét teszi fel. Nem sokat törődik a mi nem/.eti büszkeségünk­kel. inkább kényelmet keres. Minden haladás nii'llett is a nemzeti kincs még nagy részében parlagon hever. Addig még nem vittük, hogy az állam még nagyobb áldozatokat hozzon az Isten áldott vidéknek felvirágoztatásáért. Sürgő­sebb feladatok kötötték le erejét. Ami van, az magán vagy társadalmi tevékeny­ség eredménye. A túlsó pírt telepei han­gosan beszélnek a társadalmi akció sikerei­ről. A zalai part pedig a közlekedési eszközök hiányos voltának áldozata. A társadalmi mozgalmak ma még egyedüli eszközei a Balaton felvirágoztatásának. Hogy mindent nem tudnak pótolni, az bizonyos; de sokat tehetnek. Ami legelső sorban hiányzik: a vállal­kozó tőke, azt talán megteremti az idő, ha társadalmi uton előkészítik a talajt a tőke gyümölcsöző befektetésére. A balaton-szövetség egy életrevaló esz­méből indult ki. A három vármegye: Zala­Som ogy-Veszprém vezérférfiai fogtak kezet, hogy szövetségi köteléket hozzanak létre, amelynek kizárólagos célja: a Balaton kultusz szolgálata. Az alapszabálytervezet szerint a cél: »A Balaton partján levő s a jövőben még alapítandó összes fürdőtelepek között test­véries kapcsolat létrehozása a célból, hogy a külön helyi viszonyok szemmel tartásá­val a fürdő-telepek idegenforgalma emel­tessék s az egész balatoni partvidék virág­zóvá fejlesztessék. A fürdő-telepek közönségének minél több előnyt nyújtani, a házi szükségleteket minél olcsóbbá és minél könnyebben hozzá­férhetőbbé tenni; a lakbéreket és a gyógy­költséget a külföld olcsó versenyéhez al­kalmaztatni ; a szórakozásokat és a kirán­dulásokat megkönyíteni, egységesen meg­állapított nyári programm útján a fürdők közti érintkezést s általában a parti életet élénkebbé tenni. A Balaton összes partjain körülfutó, jó és árnyas utakat, ingyenes va^y igen olcsó körtelefon-szolgálatot, a fürdőbiztosi intéz­mény egyöntetű szabályozását, vasúti és gőzhajó/.ási menetrendeket közérdeküleg megáll tpítani; uj építke/.ések után minél hosszabb adómentességet kieszközölni; közös fürdő-reklamokat készíttetni és forgalomba h >/.ni; úgy a nyári, mint a téli szórako­zásokat, helyesen, egymást nem alteráló módon beosztani, a téli sportot, jégvitor­lázást meghonosítani.« Sok szövetséget láttunk már megalakulni, sokat is temettünk el s a feledés sürü szemfödó'jét borította rájuk az idő. Ren­desen többet markoltak az alapszabályok, mint amennyit meg lehetett fogni. Ez a szövetség, hála Istennek, nem esett ebbe a hibába. A programmot meg lehet valósítani, a célt el lehet érni egészséges szervezettel, célirányos vezetéssel. Tapasztalataim alapján egy szerény taná­csot kockáztatok meg. Minden nevesebb külföldi fürdőhelyen van egy ur, akinek egyéb dolga nincs, mint a közönséggel érintkezni, óhajtásait, panaszait kitudakolni, mulatságokat, kirándulásokat rendezni stb. A publikum sokszor előkelő idegennek, más­kor jókedvű benszülöttnek tartja és hálás a figyelemért. Ilyenforma megbizottakat kellene keresni a nagyobb fürdőhelyekre. Nem mondom, hogy épen olyan szerep­körrel, mint a külföldiek. A mi ariszto­kratikus természetünk nem olvad fel oly könnyen, hogy azonnal befogadja a jelent­kező ismeretlent. De talán valami hasonlót. A. szövetség hiába dolgozik, a közlöny hiába ír, ha a helyszinén nem képviseli valaki az érdekeit. Kívánunk teljes sikert az uj szövetség­nek, hogy munkája nyomán viruljon fel a magyar tenger partja. Mai számunk 10 oldaL

Next

/
Oldalképek
Tartalom