Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-31 / 31. szám
XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. julius 31. i i u i— » i i ———— 31. szám. Előfizetési dij : f'gész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 Is 50 f Egyes szAiu ára 20 fillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszei 18 tillér, többszöri hirdetésnél 14 tillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 52. sz. 1, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALA VARMEGYEI HSRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Balaton-szövetség. A Balaton kultusz kérdése a nyárnak szinte egyik állandó témája, amely évről évre felmerül az országos és helyi sajtóban, a társadalmi élet terén, a fürdővendégek körében, sőt még a minisztériumok hivatalos helyiségeiben is. Ezt a kérdést ma azonban nem csak a fürdőidény, a kánikula forrósága tette aktuálissá, hanem egy meghívó, amelyet a balatoni szövetség mozgatói küldtek szét. Ennek a meghívónak olvasásából sok rég elfeledett, vagy most született gondolat kél életre. Visszaemlékezem arra a korra, amikor még tele életkedvvel, serény lábbal jártam be a Balaton partját; araikor még Balatonfüred volt a Mekkája minden üdülni vágyó embernek és férjhezmenendő dunántúli gentry leánynak. Előttem áll Fürednek akkori képe; most is érzem a kedélyes élet rég eltűnt hangulatát s mintha a fülembe csengene az öreg urak jóslata, mikor nagy szeretettel, lelkesedéssel tekintettek végig a tündérszép magyar tenger partjain: Mi lesz még ebből a tóból, ha rákap az angol, német, francia. Emlékezem még az elhagyott somogyi partra, a posványos berkekre, amelyekben estenden millió vízimadár búgott, zörgött, röpködött s a szélein bivaly csorda élte az öröm napjait az iszapban. A homokon fű sem nőtt s ahol felszökött a part, szeszélyes alakú agyagfalak meredtek a levegőbe. A zalai part hossza nádassal volt szegélyezve s a halászkunyhók előtt legelő terült el hosszú, keskeny szalagban. Az egyetlen öreg Kisfaludy gőzös prüszszögött a tavon. Recsegett, ropogott, mikor a hállám belelódult az oldalába. A gőzhajó mellett csak a halász csónakok meg a tihanyi rév közvetítették a forgalmat s a kiránduló társaságok halászbárkákban himbálóztak a vizén. És ha most újra végigjárom a partot, a viruló fürdőtelepeket, a sétányokat; ha a villasorok között visz el az utam s a modern gőzösök mellett úszkáló yachtok, benzines hajócskák röpülését látom, büszkén emlegetem: ime mennyit haladtunk. Nem tűntek el nyomtalanul az évtizedek a Balaton partja felett; de amig mi, a Balaton régi imádói, megöregedtünk, a magyar tenger megfiatalodott. Sokat haladtunk, igaz. De azért ne mérjük össze se a Balatont, se a haladást a külföldi tavakkal, természeti szépségekkel s azok fejlődésével. A Balatonra még nem kapott rá az angol, német, francia, mert nem találja meg azt, amit a külföldön olcsó pénzért megkap s ha végigjárja valaki a turisták útjait, kénytelen beismerni, hogy nagyon hátra maradtunk, nagyon szegények, nagyon élhetetlenek vagyunk. Aki szerető szemmel nézi a Balatont, szép az annak így is. De a világot járó s fürdőző közönség nem a szeretet, hanem a józan számítás szemüvegét teszi fel. Nem sokat törődik a mi nem/.eti büszkeségünkkel. inkább kényelmet keres. Minden haladás nii'llett is a nemzeti kincs még nagy részében parlagon hever. Addig még nem vittük, hogy az állam még nagyobb áldozatokat hozzon az Isten áldott vidéknek felvirágoztatásáért. Sürgősebb feladatok kötötték le erejét. Ami van, az magán vagy társadalmi tevékenység eredménye. A túlsó pírt telepei hangosan beszélnek a társadalmi akció sikereiről. A zalai part pedig a közlekedési eszközök hiányos voltának áldozata. A társadalmi mozgalmak ma még egyedüli eszközei a Balaton felvirágoztatásának. Hogy mindent nem tudnak pótolni, az bizonyos; de sokat tehetnek. Ami legelső sorban hiányzik: a vállalkozó tőke, azt talán megteremti az idő, ha társadalmi uton előkészítik a talajt a tőke gyümölcsöző befektetésére. A balaton-szövetség egy életrevaló eszméből indult ki. A három vármegye: ZalaSom ogy-Veszprém vezérférfiai fogtak kezet, hogy szövetségi köteléket hozzanak létre, amelynek kizárólagos célja: a Balaton kultusz szolgálata. Az alapszabálytervezet szerint a cél: »A Balaton partján levő s a jövőben még alapítandó összes fürdőtelepek között testvéries kapcsolat létrehozása a célból, hogy a külön helyi viszonyok szemmel tartásával a fürdő-telepek idegenforgalma emeltessék s az egész balatoni partvidék virágzóvá fejlesztessék. A fürdő-telepek közönségének minél több előnyt nyújtani, a házi szükségleteket minél olcsóbbá és minél könnyebben hozzáférhetőbbé tenni; a lakbéreket és a gyógyköltséget a külföld olcsó versenyéhez alkalmaztatni ; a szórakozásokat és a kirándulásokat megkönyíteni, egységesen megállapított nyári programm útján a fürdők közti érintkezést s általában a parti életet élénkebbé tenni. A Balaton összes partjain körülfutó, jó és árnyas utakat, ingyenes va^y igen olcsó körtelefon-szolgálatot, a fürdőbiztosi intézmény egyöntetű szabályozását, vasúti és gőzhajó/.ási menetrendeket közérdeküleg megáll tpítani; uj építke/.ések után minél hosszabb adómentességet kieszközölni; közös fürdő-reklamokat készíttetni és forgalomba h >/.ni; úgy a nyári, mint a téli szórakozásokat, helyesen, egymást nem alteráló módon beosztani, a téli sportot, jégvitorlázást meghonosítani.« Sok szövetséget láttunk már megalakulni, sokat is temettünk el s a feledés sürü szemfödó'jét borította rájuk az idő. Rendesen többet markoltak az alapszabályok, mint amennyit meg lehetett fogni. Ez a szövetség, hála Istennek, nem esett ebbe a hibába. A programmot meg lehet valósítani, a célt el lehet érni egészséges szervezettel, célirányos vezetéssel. Tapasztalataim alapján egy szerény tanácsot kockáztatok meg. Minden nevesebb külföldi fürdőhelyen van egy ur, akinek egyéb dolga nincs, mint a közönséggel érintkezni, óhajtásait, panaszait kitudakolni, mulatságokat, kirándulásokat rendezni stb. A publikum sokszor előkelő idegennek, máskor jókedvű benszülöttnek tartja és hálás a figyelemért. Ilyenforma megbizottakat kellene keresni a nagyobb fürdőhelyekre. Nem mondom, hogy épen olyan szerepkörrel, mint a külföldiek. A mi arisztokratikus természetünk nem olvad fel oly könnyen, hogy azonnal befogadja a jelentkező ismeretlent. De talán valami hasonlót. A. szövetség hiába dolgozik, a közlöny hiába ír, ha a helyszinén nem képviseli valaki az érdekeit. Kívánunk teljes sikert az uj szövetségnek, hogy munkája nyomán viruljon fel a magyar tenger partja. Mai számunk 10 oldaL
