Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

1904 december 25. alamegye, Zalavármegyei Hirlap® — Hagyd csak atyám, az Isten igazságos . . . Midőn harmadnap a szomrű útról hazajöttek, Mioi szobájába zárkózott és kis idő múlva utrakészen lépett a férfiak elé. — Ernő, én most atyámmal elutazom — mondá tompán fáradtan. — Most édes Micikém? Előbb pihend ki magadat. — Nem Ernő, érzem, hogy erre szükségem van . . . • * * Otthon mindent változatlanul talált. Midőn a ház közelébe értek, az a ,.másik" ép akkor haladt át az udvaron fekete gyászruhában. Az érkezőket nem vette éssre és bement a házba. — O is gyermekét gyászolja 1 — gondolta magában Mioi s úgy nyilalott szívébe, mint mikor kis fiacskájától kellett örökre elválnia. Meggyorsította lépteit, felsietett a léposőkön és felrántotta mostoha anyja szobájának ajtaját. Az a „másik" ott ült az ablakok közt és bánatosan kitekintett a vidékre. Midőn felnyílott az ajtó és Mici alakját meglátta, megrémült, de csak egy pillanatra, mert a következőben Mioi feléje sietett, karjaiba dobta magát ós zokogva, fuldokolva kiáltá: — Anyám! , . . édes jó anyám! . . . A rekord. Irta: Pásztor József. Miska, a »Fáklya« cimü szépirodalmi és művészeti lapjelestollu munkatársa asztalunknál ült s egy osomó papirlap hevert előtte. Fényes üzleteket kötött a Brunner Mór s társa kiadó céggel, mely cég vörös és zöld füzetekben fejlesztette az Ízlést és morált s szakácsnék és szobacicák romantikus vágyait elégítette ki a »Vörös grófné, vagy a barlang titka*. »A félkezü haramia, vagy a fekete rém* s hasonló című regényekkel, melyben sok volt a szerelem éa a vér, szeretkeztek éa öltek benne fesztelenül minden lapon Miska türelmetlenül verte tollát az asztalon álló vizea pohárhoz s hozzám fordult: — Hol az ördögbe maradt a Kaláber Tóni ? — Mit akarsz vele? — Pompás üzleteket kötöttem a vörös Brunnerrel; nyoloz forintot fizet egy nyomtatott ivért. — De mi köze ehhez Kaláber Tóninak! — Kiadtam neki albérletbe a regényírást s kap minden ivért három forintot s ón addig irom a »Fatime, a kelet gyöngye, vagy az indiai kakadu* cimü regényt. — Mi köze a kakadunak Fatiméhez? — Semmi; most legalább még nincs. De a cím pompás, mi? Kaláber Tóni éppen most rohant be a kávéházba. Egy csomó kéziratot dobott le az asztalra. Leült, a haját felborzolta s derült arccal nézett Miskára. — Nos? — kérdezte Miska. — Ugy ölök mint egy spanyol inkvizítor, felelt Kaláber Tóni; — ma reggel héttől kilencig harminc embert küldtem a másvilágra s valamennyit erőszakos hallállal; a természetes halált egyáltalán mellőzöm. — Egészen jó rendszer; a tüdővószes alakok kultusza lejárt a fiatal Dumas-val; csak öljön, szúrjon, vágjon és mérgezzen. Kaláber Tóni a kéziratokat rendezgette az asztalon s gyönyörködve nézett a teleirt lapokra s közbe-közbe felkiáltott: — Micsoda fordulatok! Micsoda meseszövés! Meghajlok magam előtt. Mikor tegnap hazamentem, magam sem tudtam, mit irok. Leült m s elkezdtem irni. Komor, sötét fellegek úsztak az égen, a gróf — feltétlenül a gróffal kell elkezdeni — kinyitotta a kertajtót a rémült arccal meresztette szemeit a sötétségbe . . . — És aztán? — kérdezte Miksa. — Aztán ? A többi már magától jött, csak a kezdet nehéz; a harmadik oldalon már elszöktettem egy apáoát a megöltem egy ulánus főhadnagyot. — Nagyon azép, határozottan azép — felelte Miska — ha ön így fog haladni, felemelem ivét egy fél forinttal. Kaláber Tónit elragadta a hév. — Fogadni mernék önnel, hogy egy óra lefolyása alatt nyolczvan embert megölök a regényemben. — Helyes, fogadjunk. Aki kevesebbet öl meg egy óra alatt, az fizeti a teát. Adolf! Két teát rummal, citrommal, tejjel, mindennel ! — Én folytatom a Fatimét; nekem nehezebb szerepem lesz, mint magának — szólt Tónihoz — mert az én históriám keleten játszik, a muzulmánok pedig tudvalevőleg hosszú életkort érnek el. Kaláber Tóni nekifeküdt az Írásnak, a körmeit rágta vagy két percig, azután lepeckelte a tollat a papirra s gyorsan irta egymásután a sorokat. Miska teljes nyugalommal szívta a cigarettáját |s nagyokat hörpintett a teából; már eltelt egy negyedóra 8 nem irt egy szót sem. A Kaláber Tóni teája elhűlt, de már a huszadik halálesetnél tartott. Miksa pedig csak most fogott hozzá az Íráshoz. Kaláber Tóni lihegett, izgatottan lóbázta fejét s hangosan ismételte, amint kivégiett egyet-egyet. — A néger inast megütötte a guta. A hercegnő . . . hercegnő . . . együtt rohan a halálba Alfrédjával . . . titkos gyürü . . . méreg ... A kopasz bankárt vérében találják meg a hálószobában . . . negyven! Noa, noa, hány van önnek? — fordult Miskához. — Még nincs egy sem — felelt Miaka és teljes nyugalommal folytatta tovább az irást. — Akkor megnyertem a fogadást, megnyertem a teát! kiabálta diadalmasan Kaláber Tóni. — Az bizony lehet — szólt Miska és az órára nézett — de még van öt percünk. Kalábér Toni az órára pillnntott. — Öt pero, jó — szólott 8 idegesen folytatta az irást. — Öt pero, nagyon jó . . . Mórt, a hü szolgát lassóval fotják meg a praireken. Wellington tanárt skalpirozzák, János, a púpos megszokik a skalp elől, de azért meghal . . . meg kell halnia, igen, belefullad a mocsárba, a Parapusok nagy mocsárába. Kalaber Tóni homlokán csurgott a verejték, ledobta a tollát egy nagyot sóhajtott és felkiáltott: — Megnyertem a fogadást . . . mindenkit megöltem. Miska kivette a cigarettát a szájából, leverte a hamut s az asztal halálos csöndben nézett az órára. — Fél perc, fél perc — suttogta mindenki. —Hányat ölt meg. Kaláber ur? — kérdezte Miska. — Hatvanhat, telelt ez lihegve. Miska felemelte az utolsó papírlapját ós olvasta : — Konstantinápolyban felrobbant a Galatahid . . . éppen díszfelvonulás volt; meghalt ötezer igazhivő . . . Több is meghalt volna, de az örmény gyalogságban kitört a hideglelés » ezek nem vettek részt a szelámlikon. A szultán azonban megmenekült. Kaláber Tóni bambán nézett Miekára. — Megmenekült? — Meg, mert zsebében volt egy amulett, melyet még gyerekkorában kapott egy albán cigányasszonytól. Csak a lova farkát perzselte a puskapor. Adolf! Kaláber ur fizet! Piaczl áraink a legutolsó hetiyasá/Oü 80 kilogrammonkini. tor.-tól Kor -lg 10.— — 740 —.— 7-10 —.— 7-30 7-30 —.— búza rozs árpa zab tengeri burgonya lóher bükköny minőség szerint . » » > > » » » » > » » » > » Nyílt-tér.*) NESTLEÉ 1 gyermekliszt. 9 Legtókeletesebb | tápszer csecsem ők 1 $ részére. Kísérleti czélokra fél dobozok ál Korona. A tiszteli szülésznőknek próbadobozok ésrópiratekingyen rendelkezésre állnak a NERUDA NÁNDORNÁL féle (^főraktárban BUDAPEST, iv.KossuthLajosutczc7sz.^j Felelős szerkesztő: dr. Csák Károly. Társszerkesztő és kiadó : Udvardy Ignác . össsssaas B4S ü ijira tSS tóS KÉPVISELŐK letfizetésre való eladásához minden vidéken sorsjegyeknek rész- ffig H m £p>3 1 kerestetnek. || Pl Ajánlatok Seile bankházhoz, jj5g ||j Budapest, József-kőrút 37. sz. a. fp §gjj küldendők. 0® Görcs csillapító szélhajtó Hódonycsöppök étvágygerjesztő, emésztést elősegítő háziszer. = Egy üveg ára 1 K. = Két üvegnél kevesebb (2 K 50 tillér utánvét mellet) postán nem küldetik. Beszerezhető: Bitíner Gyula gyógyszertárában Gloggnitz (Alsó-Ausztria). 5917/tkv. 1904. szám. Árverési hirdetményi kivonat. A tapolczai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. Kincstárnak — Bogdán Gyyörgy és neje Kovács Margit ellen 352 K 74 fiillér s járulókai iránti végrehajtási ügyében az árverés a tapolczai kir. járásbíróság területén levő, a hegymagasi 96. sz. tjkvben A f 749. hrsz. alatt adósok tulajdonául felvett szőlő pincével a Szentgyörgy hegyen — terhelve 3600 K agrár kölcsönnel 1434 K-ban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendeltetik s hogy a megjelölt ingatlanok az 1905. évi január 13 napján d. e. 10 órakor Hegymaqas községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási ár^n alul is eladatni fognak. Az árverezni szándékozók tartoznak a kikiáltási árnak 10°/

0-át készpénzben, vagy óvadíkképes értékpapírban a biró! kiküldöttnek kezéhez lefizetni, esetleg a bíróságnál való el0lej.es letételét hitelt érdemlőleg igazolni. Az árverési : feltételek alulirt telekkönyvi hatóságnál és Hegy; magas községházánál betekinthetők. ! A kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. Tapolcza, 1904. évi október hó 28-án. Papp, kir. járásbiró.