Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

XXHI^ évfolyam Zalaegerszeg, 1904 december 18. 51. sz

ám. Z

í í i \i\} rvr is?si

;H Hn H HnBi BHaa MSB HU H fW Hfl rnénvek p«disr~» kiadóhivaH

B H M

H HvMNB HTl fl'Y H R l tálhoz (Ujváros-utca,25. z. |§ I ÉmÉ ÍM9 g i • H H • 1 kiildendők. JA U JÖL JLU JJ Ul X JLl no^Sr^a Z AL A VÁBi EGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Politika a vármegyeházban. Az önkormányzat békés otthonába újra bevonult a politika a decemberi közgyűlés alkalmával. Viharos volt a hangulat, izgatottak a kedélyek s ugy látszott, mintha szenvedélyes politikai harc előtt állnánk. A bizottsági tagok, még azok is, akiket a vármegye belső élete rendes körülmények között nem nagyon érdekel, nagy csoportokban vonultak fel a közgyűlési terembe és gyanakodva paroláztak az északiak a déliekkel, a keletiek a nyugotiakkal, ki akarván fürkészni: mit rejtegetnek a hazafias nyilatkozatokkal fukarkodó keblek? Igent-e, vagy nemet? A közgyűlés napjáig az a hir volt elterjedve, hogy az indítvány ellen senki sem mer felszólalni. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága teljes egyhangúsággal fejezi ki Tisza István gróf és társai, az ^állítólagos többség« iránt érzett bizalmatlanságát. A szabadelvű párthoz tartozókon lehangoltságot lehetett konstatálni. Készpénznek vették a hirt, hogy Zalavármegyében immár nincs híve a kormánynak s az ellenzék óriási többsége agyonnyom, elfojt minden egyébb hangot s úgy ránehezedik a közvéleményre, hogy az még szisszenni sem mer. A többséget mindenki látta. Kétségtelen volt, hogy evvel az áramlattal, amelyet az egyébként is ellenzéki vármegyében az egyesült ellenzék eszméinek propagálása, két képviselőnknek a szabadelvű pártból való kilépése még szítottak, sikerrel szembeszállni nem lehet. De az utolsó percekben láttuk, hogy az a nagy többség nem nem olyan óriási, mint előbb hittük s legalább annyi bizonyos, hogy Zalavármegyének osztatlan közvéleménye nem áll az egyesült ellenzék mellett. Több bizottsági tag, akik nyiltan vallják, hogy nem szimpátiáinak a kormány politikájával, biztos forrásból vett értesülések szerint az indítvány ellen szavazott volna, egyrészt azért, mert nem szereti, hogy a vármegye belső életét politikai torzsalkodások zavarják; másrészt azért, mert az egyesült ellenzékhez még kevesebb szimpátia fűzi, mint a kormányhoz. Sőt vannak olyan ellenzéki férfiaink is, akik nem hivei a koalíciónak. A bizalmatlansági indítványnak eleve többsége volt, az bizonyos. Avval a többséggel szemben azonban tekintélyes kisebbség állott szemben; ez is bizonyos. Ilyen körülmények között nem lehetett más a vezetők célja, mint megmenteni az elvet a bukástól és a vármegyét a politikai ellentétek viharaitól; biztosítani a békét s megakadályozni a vármegye közügyeinek szolgálatában álló erők szétforgácsolását, pártok szerint való elkülönződését. És a nyugodt bölcseség, a szenvedélyek legyőzése megmentette mindazt, amit meg lehetett menteni ; ami a vármegyére s társadalmi életünkre fontos és áldásos. A kedélyek felszabadultak a nyomás alól, a baljóslatú sejtelmek eloszlottak s mindenki megelégedetten hagyta el a vármegye termét, amelybe talán viharzó lélekkel ment be, de békességet hozott ki onnét. Az ellenzéknek nem lehetett panasza a loyalitás ellen. Elveiket nem gyalázta, útjaikat nem akadályozta senki. Többségben voltak s a többség érvényesült törvén}" es formában. A szabadelvű pártiakat kielégíthette az, hogy nem képeznek törpe minoritást, hanem olyan kisebbséget, amelynek a jövőben győzelemre is lehet kilátása. Van szabadelvű tábor Zalavármegyében, amely életjelt adott magáról most is, jóllehet bukása biztos volt. És Zalavármegye főispánja akkor, amidőn a többség akaratát törvényadta jogánál fogva a vármegye határozatakép a további vita és szavazás nélkül kihirdette, nagy szolgálatot tett vármegyéjének, de nagy szolgálatot tett a szabadelvű pártnak is, az elvnek is. Kiáltó figyelmeztetés hangzik ebből a cselekedetből azok felé, akik a politikai türelmetlenséget hazafias erénynek tekintik: íme, igy kell tisztelni a mások meggyőződését, a többség jogos akaratát. Eljöhet azonban az idő, hogy a másik oldalon lesz a többség; akkor ugyanazt a tiszteletet azok is megkövetelhetik. Nem nyomott el senki egy hangos szót sem; egyetlen egy ember véleményének szabadságát sem korlátozta senki. A Mai számunk 12 oldal. gyanúsításnak s a vádaskodásnak minden hazugsága szétmállott; csak üdvös és hazafias tanulságok maradtak azok részére, akik a tanulságokat az eseményekből s a cselekedetekből le tudják és le akarják vonni. Eleink bölcsesége mutatta meg az utat, amely a helyes megoldáshoz vezet s hála a Gondviselésnek és főispánunk önmérsékletének, határozott fellépésének, elsimultak a politikai ellentétek hullámai a vármegye termében. * * * A bizottsági tagok lehettek vagy 250-en, amely szám nagyon elég arra, hogy a szűk termet zsúfolásig megtöltse. A karzat üres volt. A hölgyközönség — ugy látszik — sokkal jobban érdeklődik az ifjú szolgabirák sorsa, mint a politika iránt. A gyűlés megnyitása előtt a magas politikáról kevés szó esett. Legfeljebb egy két ismerős ölelkezett össze valami kis politikai vonatkozású jelszóval. — Te is itt vagy? Te Tisza-huszár. A vehemensebb természetűek közül akadt olyan is, aki megfenyegette a hazaárulókat. „Majd megtanítunk ma benneteket kesztyűbe dudálni." „Aki a bizalmatlansági indítvány ellen szólni mer, az röpül". A fenyegetéseket azonban senki sem vette komolyan; aminthogy talán nem is voltak komolyan mondva. Sőt a Tisza hivei szervezkedtek is, annyira nem voltak megijedve. Névszorinti szavazást kérő ivet irtak alá s összeszámlálták a voksaikat. Hamarosan megolvastak vagy százat s ez a nagy szám önbizalmat keltett, jóllehet a többség kétségtelen volt. A főispán tiz órakor megnyitotta a közgyűlést. A választások s a tárgysorozat hat első pontja ötnegyed órát vett igénybe. A nagy közönség sJnte lázas türelmetlenséggel várta, mikor kerül a bizalmatlansági indítványra a sor. Még a választások eredménye iránt sem mutatkozott akkora érdeklődós, mint máskor. Egynegyed tizenkettőkor olvasta fel Czukelter Lajos első aljegyző gróf Batthyány József ós társai által benyújtott indítványt, hogy Zalavármegye közgyűlése fejezze ki a kormány iránt érzett bizalmatlanságát s a november 18-iki események feletti felháborodását. Az indítvány aláíróinak nevei után hatalmas éljenzés zúgott fel. A terem egyik sarkából a megyei klérus egy termetre nézve kimagasló tagja hatalmas hangon kiáltotta bele az éljenzésbe: „Abcug Tisza". A hoszú zöld asztal végén állott egy csoport szabadelvű bizottsági tag. Hanggal nem tudták legyőzni az indítvány pártolóit, csak kezeikkel integettek, hogy tiltakoznak az indítvány ellen. A főispán belecsengetett a zajba s általános csendben kérte a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy hallgassák meg a jelentkezett szónokokat. Gróf Batthyány Ernő szólalt fel. Rövid beszédben kérte az indítvány elfogadását, hivatkozva Zalvármegyének nagy tradícióira, amelyek nem tűrik, hogy a vármegye közönsége olyan