Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

1904. december 4. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 5 ­diskreditálják a kereskedelmet s mások szorgal­mának gyümölcséből a rokkantság és munka­képtelenség titulusa alatt akarnának gondtala­nul élni. Termeszetesen más beszámítás alá esnek a kereskedelmi alkalmazottak, akik életük végéig munkabérre utalt emberei a kereskedelemnek. Ha ezek igyekeznek maguknak valami segély­forrást teremteni öregkorukra, köteles segédkezet nyújtani minden tényező. De hogy az élhetet­len9éget is honorálja akár a tisztes kereskedelem, akár az állam és a társadalom, nem hiszem, hogy ennek a magyar kereskedők között sok híve akadna. Karcolatok. (Félóra egy olvasókörben.) Szerényen, de — az olvasókörök rendes stílusa szerint — izléstelenül.butorozott alacsony, füstös terem, amelyet három petróleumlámpa világít meg. A haragos zöldre festett falon Kossuth Lajos sikerületlen és II. Rákóczi Ferenc még sikerületlenebb fametszetű képe tügi<, az elnök képe mellett. A hosszú olvasó asztalon a „Független Magyarország", a „Magyarország", a „Kuruc Újság", a „Bolond Istók", a „Herkó Páter" ós a „Szálló levelek" hevernek — olva­satlanul. Az olvasó asztal környéke néptelen, de annál népesebb a sarok, ahol vidáman isszák a hegy levét. Ott ülnek: az Elnök, jól táplált, jókedvű öreg úr. Szereti a hazát, a társaságot és a bort. Ha együtt van mind a három, akkor lelkese­dése határtalan. A titkár úr. Ifjú ember, de „társadalmi életünk egyik legtevékenyebb alakja.* (Idézet a helyi Harsonából.) A jegyző úr. Skep­tikus, eklektikus természet. Kemény fő, ragyogó toll, szóles látókör és törhetlen elvhűség: soha sem ivott még sört és nem szítt cigarettát. A gyászmagyarokat, akiknek zsebéből nem lógnak ki egy néhai kosnak itt hagyott és zacskóvá átalakított földi maradványai, tisztára lesajnálja. A háznagy úr. Markos férfiú, aki a legerősebb ökörtől sem ijed meg. Az ökle felér egy tagló­val s mint komor bikáé, olyan a járása. Csak ilyen mellkas birja ki azokat az üléseket, amelye­ket saját öklével mér rá, mikor büszkén kiáltja: Én vagyok csak magyar ebben a hazában. Különben Kratofil Vendelnek hívják s a papája trombitás őrmester volt a kapcás ezredben. Ott ülnek még a választmányi tag urak is mind és komoly képpel és disputálnak. Az elnök. Uraim, talán megkezdhetjük az ülést. A jegyző. Várnánk még talán, igen tisztelt elnök úr. Az alelnök úr mindjárt jön. Ezelőtt ogy fél órával mondták ki a majszterokat a kávéházban. Ott kártyázik a végrehajtóval, meg a Deutsch Mónival. Az ajtó nyíiik és belép az alelnök úr. Jóképű magyar. Az alelnök. Éljen a haza! Mind. Vesszen az ármány. Az alelnök. Bocsánat, hogy elkéstem egy kicsit, de nyereségben voltam s a Móni még hat turt követelt. Vesztére tette. Csak úgy dült hozzám a kvart meg a vannak. Jó napidíjat fizettek. A jegyző. Jól megy most magának uram­bátyám. Mindennap megfeji a társaságot. Az alelnök. Vagy igen. Ugy kell nekik, mi­nek játszanak. Az elnök. Térjünk át uraim a komoly dologra. Van szerencsém a választmányi ülést meguyí­tani s kérem a jegyző urat, ismertesse a tárgyat. A jegyző. Mindnyájunk előtt ismeretes az a merénylet, amelyet a kormány az alkotmány ellen elkövetett. Vérző szívvel, a honfi bánat sajgó érzésével látjuk .... Az alelnök. Csak rövid-n öosém. Ki a far­kával. BizaluitiUan.-^ági nyilatkozatot ueki. El­iiéijük, megvetjük H átadjuk a közmegvetésnek. Heiycö. B'.jiti kell venni a jegyzőköoyvba; hadd lássa h» utókor, kik voltak ők s kik vagyunk mi. Mind. Elfogadjuk. Az elnök. Tehát jegyzőkönyvbe vétetik. A jeayző. Talán jó volna az ellenzéket sürgö­nyiieg üdvözölni ? Mind. Helye.-. Sürgönyözni kell. A pénztat os. isi nos pénz a kasszában. Az ördög győzi ezt a sok sürgönyt. A mult héten hat bizalmi cs tizenkilenc bizalmatlansági hatá­rozatot drótozta ttain. Az elnök. Hát a tagdíjak nem folynak be? A háznagy. Hja a takarmány-hiány meg a nagy adó. Az elnök. A sürgöny tehát elmarad. Majd levélben megküldjük a nyilatkozatot. A portót én viselem. Mind. Éljen az elnök. A jegyző. Talán az elnök urnák ezen áldozat­készségéért jegyzőkönyvi köszönetet mondanánk. Mind. Helyes. Elfogadjuk. Az elnök. Tehát határozatilag kimondom, hogy a választmány az elnök hazafias áldozatkészsé­géért köszönetet szavaz. Jegyző. A végrehajtó ós Deutsch Manó urak tagul kérik magukat felvétetni. Az alelnök (dühösen felugrik). Mit ? az a két sipista, az a két semmi ? Ide akar jönni közibénk ? A háznagy. Az az aljas bórszolga, az az embernyuzó? Egy választmányi tag. Az a kampós urrú mértékhamisító? Az alelnök. Azok a pecsovics nyavalyások. A hatalom szolgái. Mind. Nem kellenek. Mars ki. Az elnök. Tehát határozatilag kimondom, hogy a két jelentkező visszautasíttatik. Miután más tárgy nincs, az ülést bezárom. Lajos, fél liter bort. Több tag érkezik s oda ülnek a választ­mányi tagok közó. Az elnök (egy fiatal tagtárshoz). Hát öcsém, ismeri-e maga Magyarország ezeréves alkotmá­nyát? Alapszabályaink azt diktálják, hogy az alkotmányt minden tagnak ismerni kell. Nem árt tehát egy kis alkotmányos diskurzus. Mi a magyar alkotmány alapja, hé? No öcskös, mit tanultál az iskolában? Az ifjú tag. A korona és a nemzet . . . Az elnök. Hja barátom, maga valami ostoba definícióval akar előrukkolni. Az elmélet szürke. Nem ér az semmit. A gyakorlat, az ólét egye­bet diktál Lásd a háznagy úrnak már villá­mokat szórnak a szemei felháborodásában, hogy te még azt sem tudod, mi az alkotmány alapja. A háznagy. A magyar alkotmány alapja az obstrukció. Az elnök. Sí tacuisses . . .? Az alkotmány alapja az adó. Az alelnök. Mit tartanak az urak az alkot­mány védbástyájának ? Egy tag. A vármegyét. Az alelnök. Kutyafene. A végrehajtó, meg a zsandár az alkotmány bástyái. A háznagy. Hát mi a legelső politikai hit­vallás ? Az elnök. A balpárt. A háznagy. Nem a. A legelső az, hogy : Mé­gis huncut a német. Egy tag. De a kormány se kutya. Még egy tag. Abcug Tisza. Az elnök. Ne tessék idegen kifejezéseket hasz­nálni. A háznagy. Fizet egy liter bor strófot. Te politikai vagabund. Az elnök. Uraim, alapszabályaink értelmében a kör célja egyszersmind a helyi érdekek istá­polása is. A közjogi vitát tehát bezárom. Tér­jünk át a helyi érdekekre. Egy tag. Szóvá kellene tenni a városházán, hogy a nagyvendéglőben túlságos drága a kártya­pénz. Jövőre csak olyan bérlőnek adják ki a korcsmát, aki a kávé mellé új kártyát ad. Mindnyájan. Helyes. Az elnök szólaljon fel. A háznagy. Annyi bor termett az idén, hogy eladni sem lehet. Jó volna egy cognacgyár. A pénztáros. Még vörösebb lenne akkor az orrod. A háznagy. Bikfic vagy. Én a szegény nép jóvoltáéxt beszélek. • Egy tag. Deputációt kell küldeni a kormány­j hoz, építsen egy cognacgyárat — legalább két­i százezer korona költséggel. ! Az alelnök. A husdrágaság ellen is kellene | valamit tenni. Állítson fel a város mészárszéket. A háznagy. Mi kell az urnák? Városi mószár­! szék? Beszegődik szókálló legénynek? Persze jó i volna az ingyen pecsenye. A szegény iparosuak ; lehúzni a bőrét. No lám! Ez a helyi érdek, i Akinek drága a hus, ne egyék. Punktum. Az alelnök. Ne bömböljön úgy, mint egy . . . í A háznagy. Mit mint egy? Talán ökör? j Mondja az úr, talán ökröt gondolt? Az alelnök. Nem is oroszlánt. Maga csak j ökröktől tanulhatott. A háznagy. Engem mer gyanúsítani, engem ? Pecsovics, bérszolga. Az elnök. Uraim, a vita kezd egy kissé éle­sebbé válni, mintsem egy előkelő körbe illenék. A húsárak magas volta nem ütközik közérdekbe, mert aki nem tudja megfizetni, az nem eszik hust; aki meg tudja fizetni, az úgyis megfizeti. Ökrökről ne essék több szó. A háznagy. Én vagyok az egyetlen igaz ma­gyar ebben a hazában ós nekem mondja ez a barom, hogy ökör. Az elnök. Alapszabályaink 15 §-ának b.) pontja alapján a háznagy úr megbirságoltatik öt liter bor erejéig. A háznagy. Miért? Az elnök. A baromért. A háznagy. Hát az ökörért nem jár semmi ? Az elnök. Azért jár hat liter. A háznagy. Kevés. Barom sokkal kisebb sértés. Az elnök. Uraim, vége legyen. Most áttérünk alapszabályaink értelmében a társadalmi élet kellemessé tételére — — Lajos, öt liter bort. Egy hang. A patikárus nincs itt. Még egy hang. Az állatorvos hiányzik. Az elnök. Meg kell őket hívni. Ha nem jön­nek, a fülüknél fogva hozzuk őket ide. Háznagy úr intézkedjék. Mind. Ez a pohár bujdosik, éljen a barát­ság. — — Huncut a német. Hivatalos-rovat. A volt földművelési ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministernek 1886 évi junius hó 15 ón kiadott 8021. sz. rendelete folytán, mint a keres­kedelem és iparkamarai tagok választási névjegy­zék kiigazítására kiküldött Zalaegerszeg r. t. városi albizottság elnöke közhírré teszem, hogy a zalaegerszegi kereskedők ós iparosok kiigazí­tott névjegyzékét a v. főjegyző irodájában 1904 évi deoember hó 7—15, azaz nyolc napon át közszemlére kitettem, ahol az a hivatalos órák alatt bárki által betekinthető. II. Zalaegerszeg r. t. város tanáosa, mint első fokú hatóság közhírré teszi, hogy 1904 december hó 18-án délelőtt 10 órakor a városháza kis tanács­termében, az 1884 óvi XVII. t.-c. 172. §-a értelmében, a város területén az 1905 évben működő 20 iparhatósági megbízott választása fog megtartatni, s felhívom a kereskedő és ipa­ros urakat, hogy ezen minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek. Zalaegerszeg, 1904 deoember 9-ón. Zalaeger­szeg r. t. város tanácsa. Németh Elek h. polgármester. H i r e k. A vármegye állandó választmánya f. hó 5-ón Hertelendy Ferenc főispán elnöklésóvel ülést tartott, amelyen letárgyalta a december 12-iki rendes közgyűlés tárgysorozátába felvett összes ügyeket s a tárgyalás alapján javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. Gróf Batthyány Ernő ós társai törvényhatósági bizottsági tagok indítványát — a kormány és az azo követő többség eljá­rása feletti bizalmatlansági nyilatkozat ki­fejezése iránt — az állandó választmány pártolólag terjeszti a közgyűléshez. — A póttárgysorozatból tárgyalta az áliandó választ­mány Barcza László bizottsági tag indítványát a dunántuli h. ó. vasút vonalain a közönség érdekeinek megfelelő menetrend létesítése tár­gyában s az indítvány elfogadásával az állandó választmány felirat intézését javasolja a keres­kedelemügyi miniszterhez h. é. vasutuuk menet­rendjének a közönség érdekeinek megfelelőbb módosítása tárgyában, továbbá hogy 1905 május­tól motorkocsi közlekedés létesíttessék s hogy a vonalakon a közönség kényelmének megfelelő folyosós kocsik alkalmaztassanak, mert most elvétve használnak ilyen kocsikat, hanem leg­többnyire úgynevezett omnibusz-kocsik vannak a Csáktornya—ukki h. ó. vasút vonalain. Kitüntetett püspök, ő felsége a király dr Hornig Károly báró veszprémi megyés püspök­nek, az egyház és a közügyek terén kifejtett kiváló tevékenységének elismeróseiil, az első osz­tályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom