Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

1904. junius 19. *» Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap « 3 i.ki szereplésre vágyik és megy minden magától. Jól esett hallanunk, hogy a vezérek panasz- j kodtak Zalavármegye munkásaira. De a sok szakegylet, a fővárosi szaktársak utazgatása, gyanút kelt, hogy a szocialista programmot be akarják váltani. Az igazat megvallva, amig osak az ipari munkásokra veti ki hálóját az izgatás, addig nem félünk. A kisiparos nem csap fel a cucilisek közé; gyáraink pedig nincsenek. Nálunk csak a föld népét kell félteni. Annak a kebeléhen pedig még nyoma sincs a világfelforgató ideáknak. Nem kell félni az arató-sztrájktól. A mi embereink józanabbak. Örülnek, ha tisztes munkával megkereshetik a kenyeret. Elbizakodnunk azonban nem tanácsos. Jó lesz résen lenni. Elméletben nem olyan veszedelmesek azok a szociális eszmék, mint sokan hirdetik; de az életben nem annyira ártatlanok, mint a közszabadság és emberi jogok hangzatos jelszavait valló apostolok feltüntetni szeretnék. Hát hiszen szép dolog az emberiség javát szolgálni s olyan társadalmi és gazdasági rend után törekedni, amelyben minden ember megtalálja a boldogulásjeszközeit. Ez olyan eszmény, amelyért érdemes küzdeni. De azok, akik a magasztos elveket vallják s különösen azok, akik népgyűléseken hirdetik, egészen másért küzdenek. Visszaélnek az elvekkel, a tömegek hiszékenységével. Amint mondtuk, Zalavármegyében még nem izgatják a falusi munkásnépet, mert nem jó anyag a szocialista uraknak. De a szomszédban már faluról falura vándorolnak a „nép tanítói." Es a kapás kaszás ember meghallgatja őket. Mikor a gazdasági vándortauító jelenik meg a faluban, ugy kell összefogdosni a hallgatókat. A Bokányi és Grosz küldötteit azonban meghallgatják. Hja a vándortanító becsületes munkáról, takarékosságról, józan életről beszél, a nemzetköziek pedig szidják a földes urakat, akik a nép verejtéke árán gazdagodnak meg. A nyomorról és Ínségről beszélnek a népnek azok a lelkiismeretlen, hazátlan lélek kufárok, akik éppen a nyomor filléreiből játszanak urat. Mert ne higyje 6enki, hogy ezek az urak önzetlen mártírok. Oh nem! Jó napidíjakért beszélnek s egyébként ingyenélő csalók, országháborítók. Egy osapásra egy évezredes fejlődés folytán előállott gazdasági rendet átalakítani nem lehet, nem is szabad. Ezt nem engedheti meg sem az államhatalom, sem a társadalom. És ha az izgatók a népet természetes védői ellen izgatják, olyan kényszer helyzetet teremtenek, amelynek ismét csak a legszegényebb osztály adja meg az árát. Salus reipublicae suprema lex. Az állam erőszakra erőszakkal kénytelen felelni s ha egyik osztály a másikkal, az állam a saját alattvalóival örökös harcban áll, akkor olyan nagy lesz a nyomorúság, hogy ssnki sem fog többé segíteni rajta. A csendőrszurony, a puskagolyó elől az izgatók elillannak s ha már belevitték a tömeget a zavargásba, magukra hagyják. A legnagyobb bünük az, hogy egyáltaljában megtürjük ezeket az embereket. Gyönyörű szép a közszabadság, de avval csak addig a határig lehet élni, amig a közérdekbe nem ütközik. Az izgatók nem lehetnek a nép hivatott vezérei, hanem azok, akik óvják és védelmezik. A kinek módjában van, álljon a nép mellé s ne engedje azt tévútra vezetni; ne engedje, hogy azokat a tévtanokat, amelyeknek a józan szocializmushoz semmi közük, belecsepegtessék a lelkébe s megmérgezzék vele. Elképzelhetetlen eredményekre vezetne, ha a földművelő nép is beállna a nemzetközi eszmék hazátlan apostolainak szolgálatába. Nem csak egy társadalmi osztályt tenne tönkre, hanem megkárosítaná önmagát is, megingatná nemzeti és állami létünk alapjait. Országszerte az arató sztrájk réme ijesztgette a gazdákat. A hatóságokat felülről éber figyelemre intették. Nálunk hála Isten nincs veszedelem. De hogy ne is legyen, az a nép vezetőinek s különösen a birtokos osztály kezébe van letéve. Ha a nép hozzászokik ahoz, hogy uraiban látja a legnagyobb jóakaróit, akkor nem kell félni a vörös zászló lovagjaitól. Az iparosok és munkások nyugdíj-ügye. Napjainkban a társadalomnak minden rétege arra törekszik, hogy az egyesülésben rejlő hatalmas erő felhasználásával gondoskodjék arról, hogy létfenntartása kellően biztosítva legyen az öregség és munkaképtelenség napjaiban is. Mindenki érzi, hogy a megélhetés körülményei napról-napra súlyosabbakká lettek. Mig azelőtt az iparosok és munkások félrerakhattak egy kis tőkét öreg napjaikra, addig a mai megváltozott, megnehezedett életkörülmények között elég az iparosnak és munkásoknak csak a mindennapi kenyeret megkeresni s öreg napjaikra — fájó szivvel — nem tehetnek félre semmit. És hogy ha bekövetkeznek reájok az öregség napjai, vagy valamely szerencsétlenség következtében rokkantakká lesznek; az önérzet adó munka eszköze, a kenyérkereső szerszám kihull a kezökből, s ezt fölcserélhetik az arcpirító, lealacsonyító kéregetés jelvényével, a koldusbottal. Mily lélekszomorító egy olyan elaggott iparost vagy munkást látni, a ki kénytelen a mindennapi kenyérért embertár sai könyöriiletóre szorulni. Ezen méltatlan sors elleni védekezés régi törekvése az iparos ós munkásosztály jobbjainak. Ez e törekvés hozta létre 19U3. március 5-én Budapesten a „Magyarországi munkásuk rokkant és nyugdíjegyletét." Az alapítóknak lelkes kis csoportja nem kisebb feladatot tűzött ki maga elé, mint azt, hogy megszabadítsa az iparosokat ós munkásokat a bizonytalan jövő rémképeitől. Alkalmat nyújt, nekik arra, hogy biztosithassanak maguknak egy darab kenyeret arra a korra is, midőn a munka már megviselte, ereje elhagyta. Az a törekvésük, hogy ne legyen e hazának egyetlen munkása sem, a ki öreg napjaiban nyomorogni legyen kénytelen. Ezen nemes cél érdekében immár tizennégy óv óta hirdetik az egylet alapitói az erők tömörítésének eszméjét, fölrázva a munkásokat a tétlen várakozás kárhazatos álmából, buzdítják, serkentik őket az önmagukról és osaládjaikról való gondolkodásra. Az egyletnek a belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabályai a lehető legszab-tdelvübb rendelkezéseket tartalmazzák. Tagja lehet az egyletnek minden munkás, iparos, tisztviselő, vagy bármely más rendes foglalkozással biró férfi és nő egyaránt korkülömbség nélkül ős orvosi vizsgálat mellőzésével. Iparos tanoncok is beiratkozhatnak. A beiratási dij személyenkint 1 korona 20 fillér. A tagok 20, 24, vagy 30 fillér heti illetéket fizetnek. Ennek pontos fizetése fejében n tag, ha tiz óvi tagság betöltése után saját keresetforrásául szolgáló foglalkozásában valamely baleset, testi vagy szellemi elgyöngülés, vagy aggkori gyöngeség következtében munkaképtelenné válik; 8.40, 9.80, illetve 11 korona 90 fillér rokkantsegélyt kap hetenkint élete végóig. Annál kedvezőbb a tagra nézve, minél későbben válik munkaképtelenné, mert a tagsági óv arányában a segély emelkedik. Negyven óvi tagság után 12. 14 illetve 17 korona nyugdíjat kap a tag élete végéig, tekintet nélkül a munkaképességre. De segíti még ezenkívül az egylet a segélyre jogosult tag elhalálozása esetén hátramaradt özvegyet ós árvákat is. Az özvegy végkielégítést, az árvák pedig neveltetési járulékot kapnak, még pedig a fiuk 13, a leányok 14 éves életkorukig. Ez a segélyezés nem csupán irott malaszt; mert a mint az egylet kimutatásaiból látjuk, az 1903. március havában megkezdődött segélyezési időtől a jogosult tagok közül eddig Í0 munkás vált munkaképtelenné, a kik a föntebbi alapszabályszerit rokkant segélyt pontosan meg is kapják, a miről bárkinek is alkalma van meggyőződni. Segít az egylet ezenkívül két jogosult tag után hátramaradt három árvát, és segítséget nyújtott már eddig is számos özvegynek. Az egylet által az eddigi 15 hónapi segélyezési idő alatt kifizetett rokkantsegélyek összege a tízezer koronát, az árvasegélyek összege 3Ö0 koronát, az özvegyeknek nyújtott segítség az 500 koronát jóval fölülhaladja. A rendes heti segítségben részesülők életkora 31 — 74 óv közt váltakozik ós van köztük ács, asztalos, bognár, gazdaságvezető, gázfejlesztő, hengerész, kavarász, kovács, kőműves, lakatos, nyomdász, pénztárosnő, vasöntő, vasesztergályos ós többféle ipari munkás. Mily áldás az ilyen rokkant munkásoknak ós családjaiknak a segedelem s mily vigasztaló érzés ós jóleső öntudat az, hogy az a biztos segítség, melyre támaszkodnak, nem a könyörület fájáról van levágva, hanem önerejükből igazán szerzett saját filléreikből gyűlt össze, s rajtuk valóban beteljesedett a közmondás «Segits magadon s az Isten is megsegít !» Ily magasztos felebaráti céljaihoz méltóan az egylet az egész országban el van terjedve. Budapesten a központi egyleten (József-körut 68.) kivül négy befizetőhelye van, azonkivül szerte az országban 96 fiókpénztára van, űgy hogy ez a legelterjedettebb intézmény hazánkban. A tagok száma az idén már eddig több mint négyezerrel növekedett s a taglétszám jelenleg s harminecezret meghaladja. A vagyon ugyancsak az idén több mint százezer koronával növekedett s jelenleg az egy millió koronát jóval meghaladja, mely összeg teljesen biztos alapokon van elhelyezve értékpapírokban, a József utca 43. sz. fővárosi házingatlanban és készpénzben ajóhirü Hazai Bankban. Az egylet pénzkezelésének nyilvántartása és ellenőrzése céljából havonkint megjelenő Hivatalos Közlönyt ad ki, ezenkívül az özvegyek fokozottabb segélyezése céljából Segítség-gyújtót hozott forgalomba. A midőn az egyletre fölhivjuk ugy az érdekeltek, valamint a nagy társadalom figyelmét, megemlitjük még, hogy az egylet ügykezelése hatósági szigorú ellenőrzés alatt áll, és támogatói között látjuk a kereskedelmi kormányt, Budapest székesfővárosát, Pozsony, Sopron, Kaposvár és több vidéki városokat, a magas főpapságot, több országgyűlési képviselőt ós jótékony emberbarátot és számos pénzintézetet. Az egyletet a keresk. miniszter 19,815/97. számú leiratával az érdekeltek figyelmébe ajánlotta. Az érdeklődők forduljanak fölvilágositásért az egylet József körút 68. szám alatt lévő központi irodájához, vagy bármelyik fiókpénztár vezetőségéhez. Posta- és távirda növendékek felvétele. Posta- távíró-segédtisztekké kiképzés céljából az 1904. évben 255 posta- és távirdanövendék felvételét engedélyezte a kereskedelemügyi miniszter és pedig a zágrábi posta- és távirda igazgatósági kerület szíímára 15-öt, a budapesti, kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni és temesvári posta- és távirda igazgatósági kerületek számára egyenként 30-at. Posta- és távirda növendékké felvételért azok a magyar honos ifjalr pályázhatnak, akik a magyarnyelvet, a horvát- és sziavon illetőségűek pedig a horvát nyelvet szóban és írásban bírják, továbbá a középiskola IV-ik vagy ezzel egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát hazai tanintézetben sikerrel végezték, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem idősebbek; az iskola bevégzése ős növendékké felvétel között azonban legfelebb egy évi megszakítás lehet, mely esetben hitelesen igazolni kell, hogy ezen egy óv alatt az illető hol tartózkodott és mivel foglalkozott? Ezen feltételeken kivül a pályázók községi erkölcsi bizonyítvánnyal feddhetlen magaviseletüket, közhatósági orvosi bizonyítvánnyal pedig ép és egészséges, a posta-, távirda- és távbeszélő szolgálatra testileg alkalmas voltukat is igazolni tartoznak. A felvételért sajátkezüleg irt, ivenként egy koronás bélyeggel ellátott kérvénnyel 1904. julius végéig lehet folyamodni. A kérvény az illető posta- ós távirda igazgatósághoz cimezve azon posta- és távirda hivatalnál nyújtandó be, hova folyamodó növendékké felvételét óhajtja. A folyamodványokra a szülőknek, illetve árváknál a gyámoknak beleegyező nyilatkozata is reá vezetendő. Mely posta- és távirda hivatalok vannak felhatalmazva növendékek felvételére, arra nézve bármelyik posta- és távirda igazgatóság, illetve hivatal tájékozást nyújt. A felvett növendék köteles a szolgálatot az értesítés kézbevétele után legkésőbb október hó 1-én megkezdeni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltéseig gyakorlati kiképzés alatt állnak; a kiképzésnél az első félévben javadalmazásban nem részesülnek; az első óv második felében azonban kincstári posta- távirda hivataloknál havi 15 K, a második évben havi 30 K, a harmadik évben havi 40 K, a negyedik évben havi 50 K napií díj általányt kapnak. A növendékek 18 éves életkoruak betöltése után vizsgálatra bocsáttatnak, melynek sikeres