Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

6 »Zalamegye Zalavármegyei Hirlap* 1904. julius 10. Egy időig csak tűrte az öreg az életviszontagságait, végül egy szép napon fölment a lakás padlására s ott felakasztotta magát. Mire észrevették, már halva volt. Piaci botrány. Piacunkat annyi csavargó lepi el naponkint, hogy ellenük védekezni majdnem lehetetlen. Lopnak, a mi kezük ügyébe esik. És nem csak helybeliek, hanem vidékiek is űzik a sportnak ezt a nemét. A mult vasárnap egy vidéki parasztasszonyt értek tetten, amint a hentes sátrak egyikéből hust lopott s azzal el akart illanni; de észrevették, körülfogták s alaposan helybenhagyva átadták a rendőrségnek. Balatonfüred az idén is nagyon élénk. Naponkint nagy tömegben érkeznek a vendégek eme gyönyörű fürdőre, a hol Langer István fürdőbiztos mindent elkövet, hogy a vendégek minél jobban érezzék magukat. JuniuB 21-ig a vendégek száma 1188 volt, a melyből állandó vendég 432, az átutazó vendég 756 volt. Szent János mint Szent Vendel. Nagylengyel faluvégén állt ősidőktől fogva a falu védszentjének, szent Jánosnak szobra. Az idő vasfoga bizony alaposan megcibálta. Kecses szakállát lenyeste a zord északi szellő, a letöredezett kezeit elvitték, beletiporták az ut agyagjába a vásárosok, ós bizony még az orra is lemaradt valahol az ut szélén. Szóval szent János nagyon kevéssé képviselte az állásához illő komolyságot. Össze is ült Nagylengyel elöljárósága végre valahára, és azon tanácskozásnak az lett a vége, hogy a mult hónapban megtarthatták az uj szent János felszentelését. A szomszédos Ebergény község nagy része ott volt ós irigykedve szemlélték az uj szobrot. Hogyne irigykedtek volna, mikor nekik még egy akkora szobor sem ábrázolta pátronusokat, szent Vendelt, mint a régi szent Jánosnak egyik letörött keze. A mult héten azután elintézte Ebergény község a baját. Törtónt ugyanis, hogy az ebergényi bucsun ott volt a szomszédos Nagylengyel elöljárósága is, és midőn bor közben a két falu elöljárósága rátért az uj szobor ügyére, az ebergényi biró tisztesség tudással megkérdezte társát, hogy hova tették a régi szent János szobrot? Hát bizony mi eetettük a tűzoltó föcskendők közé. Láti komé odadhatnák nekünk szent Vendelnek. És ugy lőn, amint a bucsun elhatároztatott. Vetőmagvak. (Mauthner Ödön tudósítása). Különösen azon magféléknek volt nagy kereslete, melyek a learatott gabonaföldek bevetésére (tarlóba) használhatók oly célból, hogy részint őszutóján, részint tavaszkor bő takarmány termést szolgáltassanak. Ezen magvakból ugyan nem nagyok a készletek, de a szükséglet fedezésére feltehetőleg elegendők lesznek. Ilyen helyzetnél, vagyis egyrészt a szükségletet, másrészt a korlátolt készleteket szem előtt tartva, a bentjegyzett magvak irányzata szilárd — biborhereit kivéve — melynek ára jelentékeny csökkent. Mindezekből kifolyólag különös nagy érdeklődés mutatkozott muharmag, pohánka, paprikaköles, mustármag, biborhere, lófogu tengeri és tarlórépa mag iránt. Jegyzések nyersáruért 50 kgkint Budapesten: — Őszi borsó 8 K, őszi bükköny 14 K, muharmag 97

s K, cukorcirók 9 K, pohánka (hajdina) 9 K, paprika köles l'/

a K, mustármag 12 K, biborhere 16/18 K, lófogu tengeri 10 K, csibehur (spergub) 11 K, tarlórépamag 44/50 K. Állategészségügy. A foldmivelésügyi minisztériumhoz beérkezett hivatalos adatok szerint vármegyénk területén 1 községben takonykór és bőrféreg, 1 községben ragadós száj és köröm fájás, 15 községben ivarszervi hólyagos kiütés, 1 községben rühkór, 32 községben sertésorbáno és 60 községben sertésvész volt. Erzsi néni most a nők legkedvesebb tanácsadója. A friss gyümölcsöt és zöld főzelékféléket mostkezdik berakni télre, mikor a cseresznye érik ós a bab gyenge, végződik a berakás késő ősszel, a duránci barack és a téli ugorka eltevósével. A kik jó befőttet és téli zöld főzeléket akarnak ugy eltenni, hogy ne romolják azok mind a már IV. kiadásban megjelent Erzsi néni. Hogy kell befőzni? cimű könyv tanácsa után indulnak, a melynek ára diszkötósben 1 K, és megrendelhető Lévai Mór kiadóhivatalában Ungvárt utánvéttel. A kik az összeget utalványon előre beküldik, bérmentve kapják meg. Sok utánzása van már Erzsi néni befőttes könyvének, de az eredetinek nyomába sem léphet egyik sem. Csak Erzsi néni könyvét tessék kérni és mást ne fogadjon el. A renaissance * Gyönyörű kor, a melynek külön erkölcsei, külön története, külön szokása s — a mit ma legjobban ismerünk — egészen külön művészete volt. Nemcsak igy messziről sóvárgunk vissza mind feléje, Burckhardt és Gobineau olvasói, egy olasz maga is, Alfieri, a kik ezek közt a csodák között élt, azt mondotta: „Az emberi növény egyszer nőtt nagyra, akkor is Olaszországban, akkor is a XV. században". Mi nekünk ma a renaissance és vele az egész középkor ? Igazi összefoglalójuk eddig nem akadt, magyar legkevésbbé, csak egyes elemeit látjuk: a papságot és a lovagvilágot, a hűbériséget és keresztes hadakat, a klasszikus kor hagyatékát, amelyből egy uj világ művészete és tudománya sarjad, de mindezek összeolvadását még nem akadt, a ki megmagyarázza. Csupa töredezett kép az egész század; szürke klastrom kékelő hegyen, ahol a sciptoriumban szelid arcú vén barátok másolgatják ékes fraktura Írással, piros initialekat vetve a míniumos kalamussal, a szentek életét. A fiatalja meg égő szemmel festegeti Horátius istentelen poétának a verse fölé a csábitó Lalange arcmását. Lent meg a völgyben barátok tanítják a népet szántásra, vetésre, Isten nevének nagyobb dicsőségére. S fent a várakban mór csatákban kicsorbult fegyverek, a kongó vén folyosókon bársony csótárok, faragott csontnyergek, hímes bársonyban fáklvafénnyel járó meseszép asszonyok, apródok, lovagok, vitézi tornák véres pajkos képe: ezek nekünk a középkor, liliomformára nőtt törékeny szép lányokkal, a kik ápolgatják piciny kertjüket a vár bástyáján, egy pár lépés kerületben, ahol a sziklán maréknyi földben eldódelgettek egy-két virágo^ mint a hogy a Somló Fülek bércein ma is látjuk. Ez a kor a maga kegyetlenségében ájtatos volt, a maga szilajságában istenes, a maga vadságában tele szépséggel és művészettel. Művészettel? »A sötét középkor?* Igen, mert hiszen nem a kor volt sötét, csak mi nem látjuk elég világosan. Művészettel volt tele a levegő, az tapadt oda a templomok, várak kőfalának freskóihoz, minitaur festők kisded rajzaihoz. Ott van a művészet szépséges asszonyok himzett rolyáin, aranycsipkés főkötőin, mintás fátyolfoszláayain, lovagok cifra vértjein, jámbor hegedűsök dalában. Csakhogy ez a művészet kevés embernek kedvéért volt, főrangú uraknak, főrangú asszonyoknak tetszésére. A jobágylány szive megszakadtáról nem énekelt az igric, a völgyek jajszavát nem jegyezték fel a krónikák, de ez igy volt a görögöknél is a mi távolságunkból kétesen látszik, vájjon ez a kékes fény, mely a középkor fölött dereng, a barbárságon épült régi művészi világnak alkonyfónye-e, a melynek napja a renaissanceban még egyszer visszanézett, vagy az újkor hajnalsugárzása. Erre a kérdésre keresi a feleletet dr. Csuday Jenő, a történelemnek ós az egyháztörténelemnek ez a buzgó ós jóhiszemű búvára, a ki az egész könyvön át nagy figyelemmel és gonddal bontogatja szét a történelem szálait, keresve mindenütt a régi világ és régi műveltség csiráit a népvándorlás iszapja alatt, meglesve a mint ez a csira új életre zsendül a teftvóny fölött. Könyvét ugy is nevezte el, hogy ez a szándék nyomban szembe tűnjék: A középkori intézmények bomlása és a renaissance. Ez a cime. Alapos tudománnyal, sok ós pontos utánjárással készült munka s ügyes stilmüvészetbe foglalva lát napvilágot. Csudaynak ez a könyve nemcsak a legterjedelmesebb, de legfontosabb, legnagyobb értékű munkája is. Forrásairól ós kutatásairól a bevezetésben ad számot, melyből kitűnik, hogy a legalaposabb szakmunkákat használta fel a forrásmunkák mellett. A magyar részt a könyvhöz dr. Schönherr Gyula irta, a ki, mint Csuday is, szintén egyetemi magántanár s jeles nevet szerzett magának Corvin Jánosról és az Anjoukról irt munkáival. A Nagy Képes Világtörténelemnek azt a feladatát, hogy a magyar nemzeti históriát összeolvassza a világtörténelem áramlataival, fényesen oldotta meg. A könyvben tömérdek az illusztráció, amelyek kitűnő megválasztása egyrészt bizonyára a szerkesztőség érdeme. Az egész kötet összefoglalását is a munka végén maga a szerkesztő, dr. Marcali j Henrik irta. Az illusztrációk közül különösen j ki kell emelnünk II. Ulászlónak levelét a póri * A Nagy Képea Világtörténet VI. kötete. Az egész ! munka 12 kötetből fog állni. Egy kötet ára díszkötésben 8 forint. Kapható minden könyvkereskedésben, részletfizetésre is a kiadó Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaságnál. (Budapest VIII., Üüöi-ut lö.J lázadásról, a színes képek közül a Hunyadyak cimerlevelével, Mátyás trónkárpitját ós egy misekönyvének gyönyörű első lapját, a melyeken kivül még számos művészi kép, több magyar vonatkozású is van, a kötetben. A kötet késedelmes megjelenését a szerkesztő néhány sornyi előszóban azzal indokolja, hogy munkaközben többszörösen gazdát cserélt. Ez természetesen egy ilyen nagy vállalatnál, mely a jóformán egy évtizeden húzódik át, de az már kevésbbé természetes, hogy ez nem hagyott nyomot a munkán, a mely minden tekintetben egyöntetű és gondos, s a melyből immár csak egy kötet van hátra, a legutolsó, a legújabb kor története, amelyet maga a szerkesztő, dr. Marczali Henrik fog megirni. A Műveltség Könyvtára. A hazai tudomány kiváló férfiai egy népszerűen tudományos vállalat megalkotására csoportosultak, melynek az a célja, hogy az igazi modern műveltség csarnokát a nagyközönség számára megnyissa. „A Műveltség Könyvtára" cimen kerül a nagyközönség elé az a tizenkét kötetre tervezett nagyszabású vállalat, mely arra van hivatva, hogy a tudományos haladás eredményeit, melyek csak elszórtan ós hézagosan szoktak a közönség elé kerülni, nem tudákos, hanem élvezetes irodalmi formában, gyönyörűen kiállított illusztrált kötetekben közvetítse a hazai társadalom azon rétegeivel, melyek az igazi műveltséget, az alapos felvilágosítást keresik, de azt csakis művészi feldolgozásban fogadják el. A Műveltség Könyvtára, melyet az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társulat a modern könyvtechnika minden eszközének felhasználásával tizenkét nagy alakú, 40—45 íves, gazdagon illusztrált és remek mümellékletekkel díszített kötetben ad ki, f. év vége felé indul meg. Az egyes kötetek a következő anyagot fogják felölelni: I. A technika vívmányai. Ez a kötet könnyed előadásban tárgyalja a feltaláló elme óriási vívmányait az utolsó 100 óv alatt. II. Kozmografia, A világrend törvényei, a föld fizikai földrajza és csillagászat. III. Az ember. Ez a munka az ember eredetét, egyéni, faji sajátságait, testi és lelki életét, társadalmi fejlődését, betegségeit és azok okait és végül az észszerű életmód szabályait fogja tartalmazni a tudományos eredmények alapján, vonzó, élvezetes alakban. IV. A művészet könyve. Egészen eredeti, uj feldolgozásban nemcsak a képzőművészetek történetét fogja tárgyalni, hanem a műremekek helyes szemlélésére és megítélésére is útmutatással fog szolgálni. V. A természet világa. Nem untató felsorolása az állat-, növény- és ásványvilágnak lesz e munka, hanem nagy vonásokban és érdekes csoportosításban bele fog világítani a természet életébe. VI. A föld és lakói. Ez a kötet a tulajdonképpeni földrajz anyagát a föld körüli séta formájában nyújtja. VII. Művelődéstörténet. Az emberiség erkölcs és szellemi fejlődésének előadása a történeti élet kezdeteitől fogva egészen a legfejlettebb kulturális állapotokig. VIII. Magyarország története egy kötetben. IX. Az okor és középkor története egy kötetben. X. Az újkor és legujabbkor története egy kötetben. Ezek a történelmi munkák eredeti uj feldolgozásban a legújabb tudományos szempontokból fogják tárgyalni ezt az ismeretanyagot ugy, hogy a magyar közönség e könyveket haszonnal és élvezettel fogja olvasni. XI. A Magyar Irodalom Történetét ós XII. a Világirodalom Történetét is egy-egy -q-ötetben fogja a Műveltség Könyvtára közölni.