Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

1904. október 16. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 7 Országos vásár elhalasztása. Perlakon október hó 4-óu az országos vásárt nem tartják meg, mórt ezen a napon Leteuyón lesz országos vásár. Talált kép. Egy családi fényképet találtak az utcán és átadták a rendőrségen, a hol a jogos tulajdonos a hivatalos órák alatt átveheti. A fiatal leányok betegsége, a sápkór főleg a fejlődési években levő leányoknál fordul elő és az arc viaszsárga színéről, a csontokban levő gyengeségről, szívdobogásról és más különböző ideges tüneményekről, mint étvágytalanság, rendetlen anyagcsere, ismerhető fel. A keletkezés okául a legtöbb esetben az tekinthető, liogy a betegnél hiányzik oly tápszer, mely a megfelelő várképzés előállítására szolgáló anyagokat tartalmazza, amelyek között főszerepe van a különböző tápanyagokban meglevő vasnak. A sápkór orvoslásául szolgáló legjobb szer a vas somatose, amelyet húsból állítanak elő és a vasat könnyen felvehető alakban tartalmazza; ez rövid idő alatt az általános őrzést javítj a, étvágyat csinál és a test súlyát növeli. „Messze földről. — kaszárnyából" cim alatt az idei karácsonyra könyvet ad ki Reéz Pál, a ,,Vasvármegye" politikai napilap segédszerkesztője. A könyv tartalma azokból a verses és prózai dolgozatokból fog állani, melyeknek anyaga akkor formálódott ki, mikor katonasor idején túl a Száván a fekete hegyek birodalmának határos határában járva, a Karszt kopár vidékének gyér termésű virágos mezejét taposta a lába. Sokat nem igér e könyvben, csak becsületes magyarsággal megirt kaszárnyai történeteket, néhány verset és pár útleírást, miket mintegy emlék gyanánt hozott onnan alulról ide, az édes honi földre. A könyv ára 2 K, vidékre 2 K 20 f. Gyűjtőknek — 10 példány után — tiszteletpéldánnyal szolgál s kéri őket, hogy a kikötött iveket cimére folyó évi november hó l-ig az Szombathelyre az előfizetési pénzekkel együtt beküldeni szíveskedjenek. Öngyilkosság. Kovács Ferencné zalaegerszegi lakos mult hétfőn este 6 csomag gyufából oldatot készített magának s azt öngyilkossági szándékból megitta. Tettéről senkinek sem szólt s hozzátartozói csak akkor hivathattak orvost, amikor az asszony állapota roszrafordulni látszott. Az orvosnak megvallotta az asszony, hogy gyufaoldatot ivott, de a nyújtott segély már nem tudta a fiatal életet megmenteni. Kovácsnét a rendőrség is kihallgatta, azonban tettének okát elárulni vonakodott. Állategészségügy. A foldmivelésügyi minisztériumhoz beérkezett hivatalos jelentések szerint vármegyénk területén szeptember hó 25-én egy községben takonykór és bőrféreg, 22 községben ragadós száj- és körömfájás, 10 községben ivarszervi hólyagos kiütés, 1 községben rühkór, 24 községben sertésorbáno és 86 községben sertésvész volt. Vetőmagvak ára Mauthner Ödön budapesti magkereskedő értesítése szerint Budapesten nyers áruért 50 kilogrammonként: lóhere 75—85 K, lucerna 65—70 K, muhar 15 K, téli borsó 12—n K, téli bükköny 13 — 14 K, homoki bükköny 24 K. Csarnok^ _ Ködben. Több száz ember a mély ködben, mint egy sötét test meredt a mezőségen. Novemberi reggel borult a tájra; az ég és föld éjszakai lehelete — a sürü párák — sejtelmessé tette a levegőt. A napgolyó erőtlen sugaraival beléütközött a ködfelhőkbe, csillogóra szinezte azokat, de áttörni, olszakítani nem tudta. Itt e ködös világban, testében reszketve, lelkében indulatokkal állott az elkeseredett emberraj, mely éhes volt és forrongott: a rombolás gondolatát vitatta vad beszédekkel. Mint rém emelkedett feléjük komor, elmosódott formáival a pálinka-gyár, ahol idáig dolgoztak és ahol meggyűlölték a brutális jármot továbbra is cipelni. Az okosabbak és izgatottak sokáig és erély lyel tanítgattak; mire pedig a gyűlölködők egy novemberi reggelen összeverődtek a mezőségen — pusztítani akartak. í A rombolás gondolata, mint eszme égett az j agyukban, melyet sötét és nehéz perceikben j addig addig hánytorgattak, mignem rabjaikká | lettek és egy bujtogató pillanatban oda terelte mindannyit a megutált gyár elé. * * * . . . Fölszakították a pálinka-raktár szárnyas ajtaját. Dulakodással, gomolyogva, rohammal törtek a helyiségbe ós meghökkentek. Forró érzés futott át egyszerre és szilajon a lázadókon; olyas, amely gyönyörből és hirtelen vágyódásból születik. A felhalmozott pálinka illata átjárta a hidegtől ós éhezéstől reszkető lelküket. A nehéz ós erős italok tengere buján illatozott feléjük. A pálinka szaga — kéjes érintőssel — beszállt zavaros lelkükbe és fölizgult agyukba, melyben a rombolás gondolata diadalmasan növekedett. Elhaló kiáltásokkal, elcsukló ujjongással rohanták meg a drága portékákat. Tülekedtek, feldöntötték egymást és a zsákmány ölelésére már mesziről kinyújtották a karjaikat. Elérték mindannyit. A pálinka ördöge kiszállt a szines üvegekből és magához ölelte a megvadult embereket. Kezükben volt a nagyszerű ital. Izmos szorítással lóbálták meg fejük fölött, hogy összezúzzák, de az ajkukhoz emelték . . . Szerelmesen és tehetetlenül csüngtek a pálinkás üvegek ajakán. A hosszú osóktól tüz lepte be a szemüket és fázós testük végigborzongott a nagy kéjtől. Az érzésük, a gondolatuk hatalmasodott: pusztítani mindent, mindent elragadni. Az első lélekzés után más üveghez nyúltak. Egy mozdulattal öthöz-hathoz is, de csak egy maradt az ajkuknál, a többi zuhant, törött: pálinkát ivott a föld is. A nyomorgók lakodalma tobzódott itten, mely kínálkozik, de csak így, egyszer . . . Pálinka volt már a levegőben; az elfolyt szesz fölszált az emberek közé és ledöntötte őket, sorra, rendre, oda, ahonnan elindult győzelmes csatára a fellázadtakkal szemben a földre, ahova leszorította mindannyit, ahonnan rombolásra, gyászpusztításra, az eszme jelszavával többé el nem mehettek. A napgolyó odakünn már fölitta a ködöt, a világosság megölte a homályt. Fónykóvók hullottak be a pálinkás raktárba, ahol emberek feküdtek a padlózaton, egymásmelleit és egymáson, gyögyögve, mélységes álomban, tehetetlenül. Az eszme beléfult a pálinkába. Révész Béla. Közgazdaság. A kendertermelés érdekében. Az O. M. G. E. a kendertermelés érdekében a következő felhívást bocsátotta: Az ipari földolgozásra alkalmas növények nagyobbmérvű termesztésére irányuló törekvéseink keretében kiváló figyelmet érdemel a kender és len. Nemcsak azért mert hazánk legtöbb vidékén meg vannak a sikeres termesztés előfohételei, nemcsak azért továbbá, mert ma már a jó minőségű magyar kender és len a külföldön is ismert, s keresett árucikk, hanem különösen azért, mert a szövőipar nagymérvű nyersanyagszükséglete évről-évre emelkedvén, a terménynek jó órtókesítése is biztosítottnak tekintendő. S ha e mellett tekintetbe vesszük azt, hogy a gondos mivelós révén kialakuló minőségi termesztés mellett ezek a fonalat adó növények tetemesen jobb és biztosabb jövedelmezést nyújtanak, mint a gabonatermesztés, önként következik, hogy a gazdának vetésforgójába ezeket a terményeket be kellene soroznia. Az idei termés ismét csak a felől tanít ki bennünket, hogy gazdáinknak az okszerű mivelós mellett a kiegyenlítő termesztési rendszerre fokozottabb mértékben kell áttérniük, ha magukat oly súlyos eshetőségeknek, mint a milyeneket a kizárólagos gabonatermesztés felidézhet, kitenni nem akarják. Mezőgazdasági üzemünkben tehát saját jól felfogott érdekében szükségképpen foglalkoznia kell oly termények előállításával is, amelyek kiegyenlítő hatással vannak a jövedelmezőség mai különbözeteire. De más, közgazdasági szempontból is vau éppen a kender és len elterjedtebb termesztésének kiváló jelentősége. Fonó- és szövőipari cikkekben rendkívül nagymérvű szükségleteinket a külföld gyáraiból fedezzük, — amelyek a mi pénzünkön foglalkoztatják ezekért sok ezerre menő munkásaikat; holott ha ez az ipar nálunk egy tekintélyes mérvű termelésre támaszkodhatnék, — itthon honosodna meg, nyújtva sok ezer magyar munkásnak állandó biztos keresetet és becsületes megélhetést. Addig azonban, amig a termesztés egy bizonyos tekintélyes mórtókig biztosítva nincsen, addig gyárak felállításáról szó sem lehet. Elsősorban tehát arról kell gondoskodnunk, hogy az országnak lehetőleg minden vidékén a kender- és lentermesztós a rendszeres termesztési ágak közé besoroztassék. És minthogy eszerint mindenképpen indokolt, hogy gazdáink figyelmét reátereljük a kiegyenlítő termesztésre legjobbnak kínálkozó kender és len minél elterjedtebb mivelésér® s őket arra buzdítsuk, hogy a gabonatermesztés bizonyos csökkentése mellett ott, ahol a termesztési előfeltételek megvannak, földjeiknek a gabonatermesztés alól kivont részét a kender, majdan pedig a len termesztésének szánják, már most kivánjuk megindítani a mozgalmat arra, hogy a tömegesebb termesztés minél közvetlenebb eredményeinek elérése céljából az egyes vidéki érdekeltségek termelő szövetkezeteket alakítsanak. A foldmivelésügyi m. kir. kormány részéről számbaveendő anyagi segélyezés helyeztetett az egyes termelő szövetkezetek részére kilátásba. Ennek folytán a termesztés fölkarolása iránt gazdáink körében kedvező hangulat nyilatkozott meg ilyen termelő szövetkezetek alakítására, de a tervbe vett szövetkezetek mindezideig nem létesültek. Ezt valószínűleg arra a körülményre kell visszavezetnünk, hogy az alakulandó szövetkezetek nem juthattak abba a helyzetbe, hogy egyrészt tagjaiknak a kórótermés idején annak értékét kifizethették volna és másrészt a kikészített nyers kender jó értékesítése tekintetében a kellő összeköttetést maguknak eleve biztosíthatták volna. A termesztő szövetkezetek megalakítására irányuló mozgalmat tehát az említett jelentékeny akadályok elhárítására kellett alapítanunk s ehhez képest megállapítanunk azt, hogy szükségképpen Budapesten egy kenderértékesítési központot kell szervezni, amelynek gondoskodását fogja képezni nemosak az, hogy az egyes termesztő szövetkezeteknek a kóróbeváltás idejére szükséges pénzösszegeket folyósíthassa, hanem az is, hogy a szövetkezetek által saját üzemükben kikészítendő nyers kender-készletek az elérhető legjobb árakon értékesíttetvén az egyes termesztő szövetkezeteknek e szerint, csak éppen egyfelől a termés, másfelől a szabatos kikészítés tekintetében kelljen gondoskodniok. Hosszas tárgyalások után egyesületünknek sikerült ezt a kiindulási alapot megteremtenie, s igy most már nincs semmi akadálya annak, hogy a termesztő szövetkezetek létesítésére irányuló mozgalom a teljes sikert eredményezze. A termelő szövetkezetek létesítésére irányuló mozgalomba egyesületünk bevonni kivánja az összes érdekelteket; tehát nemcsak a termesztőket egyedül, hanem mindazon szervezeteket, testületeket és egyeseket, akiknek gazdasági helyzetük fellendítése körül hivatásuk van. Ebből kifolyólag felhívjuk tehát egyfelől gazdaközönsógünket, másfelől az érdekelteket az iránt, hogy egyelőre a kendertermesztő szövetkezetek alakításának elősegítésére elsősorban a termesztésre alkalmas vidéket ós illetve területeket kijelölni, másodsorban ezen vidékek gazdáinak körében a termesztő szövetkezet alakítására hangulatot kelteni s őket arra birni szíveskedjenek, hogy ezt az ügyet komoly elhatározással