Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-10 / 28. szám
2 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. julius 10. tanácsos, sőt még ha magyar ur is, egyforma elbánásban részesül. Nem tartják a 10 frankos pensiót dupla árra csak azért, mert azt vélik, hogy az előkelő vendég megfizetheti. Szabott ár, kényelem, udvarias, figyelmes elbánás található mindenütt. Az utóbbi időben nálunk is javultak valamelyest a viszonyok, de még mindig megeshetik a tapasztalatlanabb nyaralóval, hogy Szárszón vagy Zamárdiban többe kerül neki a nyaralás, mint Ostendeben. Ezeken a bajokon kell segíteni. Legelső sorban a magyar ember nyaraljon itthon; a fürdőtulajdonosok hozzanak áldozatot a közönségnek s igyekezzenek megakadályozni a kizsarolást. Bécsi rongy. Ide s tova szállóigévé lesz ez a kifejezés, amelyet még a kereskedelmi miniszter is használt. Értjük pedig alatta azt a rengeteg selejtes szövött árut, amellyel az osztrák gyáripar boldogít bennünket. A bécsi rongy ellen meglehetősen erős akció indult meg az utolsó esztendőben. A kormány igyekezett a magyar szövőipart fellendíteni s a tisztességes kereskedelem, amennyire lehetett, istápolja is a magyar vállalatokat. Csakhogy az osztrákok is védekeznek. A minden áron nyereséget hajhászó néppel összejátszva, magyar védjegy, cím alatt és hazai gyártmányként csempészik be rongy portékájukat. A magyar ipart meg kell védelmezni ez ellen a lelkiismeretlen invázió ellen. Hogy a bécsi rongy magyar gyártmány cím alatt kerül az országba, mi sem igazolja jobban, mint a »Ragozzi«, Kossuth éa egyéb rebellisek arcképeivel forgalomba hozott nemzeti szalag. Az osztrák vászonnak meglehetősen érzékeny konkurrenciát csinált a szepességi vászon. Az osztrák urak tehát hoztak be külföldön készült szepességi vásznat; sőt székely háziipari termékeket. Az osztrák ipar versenyének ezeket az eszközeit már régóta ismerjük s örvendetes tény, hogy a közönség lassanként kezd elfordulni a bécsi rongytól, amelyet el kell keresztelni magyar gyártmánynak, hogy vevőre találjon. A keresk. miniszter által a hazai ipar fejlesztéséről közzétett emlékirat szerint a kormány tudatában van annak, hogy a magyar ipar megvédése halaszthatatlan feladat. De hogy ezt minő eszközökkel akarja biztosítani, arról a közönség nincs tájékozva. Ha Magyarország külön vámterület lesz, akkor majd utánna lehet nézni, hogy a szepességi vászon hogyan kerül vissza Bécsen vagy Brünnön keresztül Magyarországba. De addig csak itthon lehet valamit tenni. Az osztrák gyárost, aki magyar címet hazudik a bécsi rongyra, a magyar hatóságok megcsípni nem tudják; a hamis cím alatt mint magyar gyártmányt beszállított árut a határról visszaexpediálni a vámközösségben nem lehet. Nem marad tehát más hátra, mint azoknak a viszontelárusítóknak szigorú megbüntetése, akik idegen árut magyar gyártmány címe és jelzése alatt hoznak forgalomba. Az osztrák gyárosoknak, hogy gyártmányaikat magyar gyári termék cimén forgalomba hozhassák, közvetítőkre van szükségük. Az utazók ós házalók mellett ezek a közvetítők a magyar kereskedők soraiból kerülnek ki. Akik elég hazafiatlanok és elég önzők arra, hogy beálljanak az osztrák gyáros szolgálatába, azok szivesen forgalomba hozzák a bécsi rongyot bármely cim alatt egy kis anyagi haszonért s hazai gyártmányként nyakába sóznak a jóhiszemű vásárlónak bárminő hitványságot. Ezeknek a hazug és tisztességtelen kereskedőknek a szigorú büntetését sürgeti a magyar kereskedők lapja is. De még ez sem elég. A hatóságoknak éberebbeknek kell lenniök. A büntető kéz rendszerint már csak akkor éri el a szédelgőt, amikor az a magyar ipar s a közönség rovására megszedte magát és a büntetésnek, amely egypár száz koronától fosztja meg, oda se néz. A visszaéléseket tehát üldözni kell s morális fegyverekkel is büntetni. Végre is a nemzet nem köteles örökké tűrni, hogy élősdiek szívják ki a vérét s mikor meggazdagodtak, Bécsből nevessék a magyar ember ostobaságát s a kormánynak Ausztriával szemben való tehetetlenséget. Ki a bécsi rongyot! Mi is élni akarunk s aki nem szolgálja becsületesen ennek az országnak gazdasági érdekeit, az itt ne szerezzen vagyont. Megyei élet. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi julius hó 5-én tartotta rendkívüli közgyűlését, amelynek tárgyai voltak a jegyzői magánmunkálatokról szóló szabályrendelet megalkotása, a vármegyei alkalmazottaknaknak fizetési osztályokba és fokozatokba való beosztása, továbbá az »Arany Bárány* szálloda bérbeadása ós végül Balatonfüred község ingatlan szerzés és kölosönügye. A jegyzői magánmunkálatokról szóló szabályrendelet megállapításánál a vármegye közönsége figyelembe vette a m. kir. belügyminiszternek 47.300/11. e. 904. sz. körrendeletében hangsúlyozott elveket, amelyek szerint a magánmunkálatok elvállalása régi jogszokáson alapuló joga, de nem kötelessége a községi ós körjegyzőknek, ennélfogva ezen munkálatokért a jegyzőket bizonyos díj illeti meg. Azonban tekintettel, hogy az ily magánmunkálatok végzése épen a községek kevésbbó vagyonos lakosságának érdekéből engedtetett meg, mérsékelt ezen díjösszeg, mert különben a cél volna veszélyeztetve, hogy jutányosán elláthassa a szegény is ügyes-bajos dolgát. Az újonnan megalkotott szabályrendeletben rendezve van a gondnokság alá helyezettek vagyonának leltározása után felszámítható díjak is, melyek eddig szabályozva nem voltak. A vármegye közgyűlése a megyei árvaszék által eddig követett gyakorlathoz képest a hagyatéki leltározási díjak összegáben állapítja meg ezen díjakat. A szabályrenrendeletben texative fel van sorolva, hogy a községi és körjegyzők minő magánmunkálatokat, mekkora díjért végezhetnek. Meg vannak állapítva a tiltó rendelkezések is, amelyek figyelmen kivül hagyása megtorló intézkedéseket von maga után. A vármegyei alkalmazottaknak fizetési osztályokba ós fokozatokba való beosztásánál az 1904 : X. t.-c. rendelkezéseit tartotta a vármegye közönsége szem előtt. A beosztás szerint vármegyénk kiváló szeretetben ós tiszteletben álló alispánja, aki már 17 éve áll a vármegye élén, a hatodik fizetési osztályba osztatott be, Árvay Lajos főjegyző, Trsztyánszky Ödön árvaszéki elnök és Thassy Kristóf v. m. t. főügyész a VII. fizetési osztály 2-ik fokozatába, Czukelter Lajos és Vizy Géza vármegyei első osztályú aljegyzők, valamint a járási főbirák és az árvaszéki ülnökök a VIII. fizetési osztály 2-ik illetve 3-ik fokozatába, Bődy Zoltán, Kauffmann Mátyás, Hann János és Tuboly Sándor vármegyei másod osztályú aljegyzők, valamint Sólyomy Tivadar, Szalmay József, Pálfy László, Dienes Sándor, Karácsony Kálmán, Bogyay György és dr. Ságváry Jenő első osztályú szolgabirák és Fitos Márton főlevéltáros a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába, dr. Marik Pál, Fangler Béla, Bubics Tivadar vármegyei III. osztályú aljegyzők ós Mezriczky Jenő, Gájássy Lajos, Molnár János, Farkas István, Langer István és dr. Skublics Ödön II. osztályú szolgabirák, valamint a járási orvosok a X. fizetési osztály 2-ik illetve 3-ik fokozatába osztattak be. Az iktatók, kiadók és irattárosok szintén a X. fizetési osztály 2-ik illetve 3 ik fokozatába osztattak be. Az írnokok ós rendszeresített díjnokok pedig a XI. fizetési osztály 3-ik illetve 2-ik fokozatába. A meghozott határozat a m. kir. belügyminiszter úrhoz már jóváhagyás végett fel is terjesztetett ós így megyénk tisztikara már augusztus hó 1-én az ez évi január hó 11-től járó többletet, valamint a felemelt fizetést kézhez fogja kapni. Végül megemlítjük, hogy a vármegye közönsége Gaál Miklós pacsai főbirót, aki 24 éve, Szentmiklóssy Gyula tapolczai főbirót, aki 20 éve, Thassy Lajos zalaegerszegi főbirót, aki 18 1/ 2 éve és Takách Imre keszthelyi főbirót, aki TARCA Szanyi Mátyás esete. Nagy baj érte a Szinnyi családot. Mátyást, a a család fejét törvénybe idézték. Épen a reggelizés idejében történt. Mátyás uram rendithetetlen flegmával rántogatta le az elébe halmozott főtt krumpli köpönyegét, mellette egy kancsó friss vízzel, hogy ha netalán akadékoskodnék a krumpli a szük garaton való lecsúszás alkalmával, hát menten nyakon önthesse. A pitvarajtóban a Sajó egyet-kettőt vakkant, ami biztos jele annak, hogy félig-meddig ismerős egyén jár a ház körül. Kocogatnak. Szanyi Mátyás felüti fejét és bozontos bajusza alól kelletlenül böffenti ki, hogy szabad! — Szöröncsés jó reggelt kivánok körösztkomám uramnak. Egéssógóre szolgáljon az éjszakai nyugodalom — szól belépve Csontos Istók, a falu kisbirája — mialatt a nála levő iratcsomóban kezd kotorászni. — No talán megest az ebeket konskribálja komám? — Ha még csak az volna, de az uraknak van valamelyes eligazítani valója komámurammal. Ehol a pöcsótes iráa, a mellyel magukhoz citálják. Már minthogy óngöm ? — szólt elképedve Szanyi Mátyás s ijedten kapott a kancsó után, mert a kolompár az egyszer csakugyan elakadt a torkán. — Elhibázhatták azt az átreszt, nem tettem én semmi olyant, a miért az urak én rám agyarkodjanak; vagy talán komám nézte félre, hogy kinek szól, — folytatta egy kissé bizakodva. — Micsoda? má minthogy én ? Azt megengedem, hogy az urak hibázhatnak, de ón, aki kivégeztem az öreg mester keze alatt mind a 6 ! oskolát, szeretném látni, a ki Írásokban ki fog rajiam. Különben itt áll az Írásokban, hogy a sarokbéli cenzár tette a kend nyakára a koloncot, bizonyosan azért, mert a csóthí vásáron amián a kehes gebe mián összekülönböztek. Erre a nagy argumentumra Szanyi Mátyás csendes rezignációval hajtá busulásnak fejét, félre lökte a krumplis edényt, mint aki már teljesen jóllakott. — No ez mégis cudarság attól a zsidótól, hogy azért a csekélységért az urak elé dobja a magamfajta szegény ember becsületét. — Hát osztóg mikor is kell mönni ? — A jövő csütörtökön. — Osztán komám! mit gondol — kórdó a kisbirótól szorongva — micsoda büntetés érhet engem azért a kis összakoccanásért ? — Hát attól függ, hogy mit tud a védelmére felhozni. Annyit mondhatok, hogy jól összeszedje kend magát, mert én az éjjel éppen arról a fogról álmodtam, amit kend kilegyintett a cenzár szájából. Oda lett Szanyi Mátyás nyugalma. Nappalonként a nagy pöcsétes levél motoszkált mindig a fejében, éjjelenként pedig a cenzár kiütött fogai vigyorogtak feléje, ugy, hogy reggel fáradtabb volt mint mikor lefeküdt. Feléségónek nem mert szólni egész az napig, mig el nem jött a kiszabott idő. Akkor aztán egy nagy lólekzettel kiszakadt kebléből a féltve őrzött titok. — Te anyjuk! Készítsd elő az ünneplő ruhámat, mert be kell mennem a városba az urakhoz, igazságtételre. — Jesszus Mária! csak nem akasztják fel kendet ? — Ne, te ne! szólt csitítólag Mátyás — azt csak nem teszik. Aztán fejőt mellére horgasztva dörmögte hozzá: Még bizony az is kitelik tőlük. — Ha már igy esett a sor — szólalt meg keseregve íiz asszony — csak vigyázzon kend, hogy az utón valami szerencsétlenség ne érje. A bal csizmájába tegyen kend egy krajcárt, aztán ha kilép az ajtón, bal lábával lépje át először a küszöböt. A pénzt a város végén vegye ki, aztán a feje fölött megforgatva dobja el Sárberek felé, ahol az a gonoszlelkű ellensége lakik, attól annak elmegy a hatalma.
