Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-28 / 9. szám

1904. február 21. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapi 11 derekasan a helyüket, nem igaz. Legelőször is néhány tűzoltó betörte a padlás ajtót s szájukban vizes kendőkkel berontottak az égő padlásra, fojtó füstben, életveszedelemben dolgoztak s meg vagyok róla győződve, hogy ba az égő gereudázatot belülről nem igyekeznek oltani, az egész tető menthetetlenül elpusztul, sőt a lezuhanó gerendák bezúzták volna a padlást is. Méltatlanságnak és önmagunk elleni véteknek tartom az olyan kritikát, amely azokat a polgárokat szólja le, akiknek anyagi szempontból többnyire mindegy, kinek a vagyona pusztul el, mert nekik félteni való jószáguk ritkán van; de mások vagyonáért azt kockáztatják, ami legbecsesebb : egészségüket testi épségüket és sokszor életüket. Ha a város és a háztulajdonosok tökéletesebben működő, gyorsabban mozduló tűzoltóságot akarnak, könnyen elérhetik. Pénz kell hozzá, semmi egyéb. Önfeláldozó emberanyag van, csak jobb eszközök kellenek. Tűztorony, telefon, fogat, fecskendő, állandó őrség. Mert szervezetlen a tűzoltóság, amint szervezetlen az egész tűzrendészet. Egy kisebb tűznél még operálhat, de szélben, nagyobb veszedelemben összeteheti a kezeit, akár ki se bontsa vizipuskáit, mert képtelen dolgozni. De nem azért, mert nem akar, vagy mert gyáva, hanem mert rosszak az eszkö zei s mert nincs ugy szervezve, hogy veszedelem esetén minden rendelkezésre álló erőt felhasználhasson. Nálunk ugyan nem számíthat sem a közönség, sem a tűzoltóság a tüzilármára rendszerint összefutó népre. Sőt félni kell tőlük s a mentési munkálatoktól távol kell tartani az önkénteseket, mert — maguknak mentenek. Megundorodtam attól a kárörvendő, indolens osőcselóktől, amely zsebredugott kézzel nézte az égő házat. Gazdag embereké ég, hadd égjen. Nem sietett dolgozni a legnagyobb része s röhögéssel feleit a biztatásra. A tűzrendészetet kellene szervezni, hogy a tűzoltóság mentő csapat, őrség felett rendelkezzék s a közönség megkönnyítse az oltást ós mentést. De különösen nagyobb áldozatkészségre volna szükség. Szabályrendelettel kellene szorítani minden háztulajdonost arra, hogy hozzon némi áldozatot a tűzoltókért. A díjakat progressiv módon lehetne megállapítani. Gazdagabb ember fizessen többet, szegényebb kevesebbet. A mai szervezet mellett az egylet pusztán a a közönség jóakaratára van utalva. Aki a maga jószántából megfizeti a 4 K évi tagdíjat, az már nagy dolgot cselekszik! A jóakarat gyengén hullatja a filléreket az egylet pénztárába, a kritika ellenben nagyon hangos. Hozzunk nagyobb áldozatokat, kevesebb ok lesz a kritikára. A zalaegerszegi ügyvédi kamara köréből. A zalaegerszegi ügyvédi kamara Jtlajik István kamarai elnök elnöklésével f. hó 20-án tartotta évi közgyűlését, amelyen felolvasták az 1903. évi rendes közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet, A szivében erős, heves fájdalmat érzett; homloka verejtékezett, mikor a cocotte arra tért át, hogy elbeszélje, miképen szökött el vagy kót esztendővel ezután a barna Stefi hadnaggyal, Jenő felugrott és önkéntelen elkiáltotta magát: — Erzsike! A tisztek odanéztek, Erzsike felsikoltott. S az egyik tiszt dörmögve szólt a másik bajtárshoz : — Du Stefi, wass will denn der Mensch? Jenő háborgó vad érzelmeiben csak azt hallotta, hogy melyik az a Stefi s azután felkapta az ellőtte álló vastag absynthes üveget s tartalmá val együtt odavágta . . . Mikor másnap két katonatiszt kereste fel Jenőt Stefi főhadnagy nevében, a legnagyobb lelki nyugalommal nevezte meg segódeit. Másnap szivenlőve hozták haza egy koosiban. Elesett a párbajban. Harmadnap etemették. S a cocott Lisette is hullatott egypár könnyet temetésén s vigasztalhatatlannak mutatkozott, de egy hét múlva az egédz históriát elfelejtette . . . Espersit János. valamint a kamarának 1903. évi működéséről szóló jelentését, ugy szintén a kamarai pénztár állapotáról sxóló jelentést, amelyeket a közgyűlés ; | tudomásul vett; felülvizsgálták az 1903. évre i vonatkozó pénztárosi számadást s a kamara j pénztárosának a felmentvényt megadták; megállapították az 1904. évre vonatkozó költség vetést, végül felolvasták a kamara lajstromába felvett ügyvédek és ügyvédjeleltek névsorát. A felolvasott névsor szerint a kamara lajstromába bejegyzett 169 ügyvéd közül 94 lakik vármegyénk területén, mig 75 Somogyvármegyében. A vármegyénk területén működő 94 ügyvéd lakóhély szerint következőleg oszlik meg: Alsólendván: dr. Chilkó Sándor, Isoó Ferenc, Hajós Mihály, Karabélyos Elek, Petrik Gyula, dr. Wollák Adolf (6.) Boldogfán: Nagy Károly (1.) Csáktornyán : Bezéthy István, dr. Hajós Ferenc, dr. Hidvégi Miksa, dr. Kovács Lipót, Molnár Elek, Wollák Rezső, Zakál Henrik (7.) Keszthelyen: dr. Dézsányi Árpád, Győrffy Pongrác, Hoffmanu Samu, dr. Hochstádter Sándor, Szabó Pál, Stieder Lajos, dr. Sehvarcz Zsigmond (7-) Nagykanizsán: Aozél Pál, Babosa László, dr. Bentzik Ferenc, dr. Bród Tivadar, dr. Dick József, Eperjesy Sándor, dr. Etlényi Géza, Faics Lajos, Freiler Adolf, dr. Fried Ödön, dr. Fábián Zsigmond, Győrffy János, Hertelendy Béla, dr. Havas Hugó, dr. Kreisler József, dr. Lőke Emil, Oroszváry Gyula, dr. Ollop Mór, Rapoch Gyula, dr. Plosszer István, Remete Géza, dr. Rotschild Jakab, dr. Rotschild Samu, Szalay Lajos, dr. Rosenberg Mór, dr. Sehvarcz Adolf, Sebestény Lajos, Simon Gábor, Tandor Ferenc, dr. Tuboly Gyula, dr. Tripammer Rezső, dr. Weisz Lajos, Trojkó Lajos, Zaubory István (34.) Perlakon: Grész Lajos, dr. Kemény József, dr. Tamás János, dr. Zakál Lajos (4.) - Pusztamagyar ódon : Csesznák József (1.) Sümegen : Barkóczy Károly, dr. Bárdió Ferenc, dr. Füleki Lajos, dr. Fürst János, Surgóth Miksa, Takács Zsigmond (6.) Tapolczán : dr. Berger Sándor, Csendes József, dr. Győrffy Zoltán, dr. Hoffmann László, Nagy Aladár, dr. Kovács Vilmos, Szigli József, dr. Szűcs Arnold, dr. Zalai Simon (9.) Zalaegerszegen: dr. Árvay László, Boschán Gyula, dr. Berger Béla, dr. Czinder István, dr. Grünwald Samu, dr. Gombás Aladár, Hajik István, dr. Hajós Ignác, dr. Jámbor Márton, dr. Kele Antal, dr. Keresztury József, Szalmay József, Mihálovich Károly, dr. Obersohn Mór, dr. Szigethy Elemér, Thassy Kristóf, Weisz Izidor (17.) A kamara tisztviselői: Hajik István elnök, Hertelendy Béla (Nagykanizsa) elnökhelyettes, Boschán Gyula titkár, dr. Czinder István ügyész, dr. Szigethy Elemér pénztáros. Választmányi rendes tagok: dr. Grünwald Samu, dr. Hajós Ignác, dr. Haidekker Károly (Kaposvár), Isoó Ferenc (Alsólendva), dr. Jámbor Márton, dr. Obersohn Mór, Sebestény Lajos (Nagykanizsa), Thassy Kristóf. — Választmányi póttagok: dr. Bárdió Ferenc (Sümeg), Csendes József (Tapolcza), Hajós Mihály (Alsólendva), dr. Keresztury József. A Zalavármegyei Takarékpénztár Részvénytársaság tizenegyedik évi rendes közgyűlését Udvardy Ignác igazgatósági elnök elnöklésével f. hó 21-én délután tartotta az intézet üzlethelyiségében. Elnök üdvözölvén a megjelent részvényeseket, jelenti, hogy a közgyűlés az alapszabályok 15. §-ának megfelelőleg hivatott össze s az alapszabályok 18. §-a értelmében határozatképes; a szabályszerüleg egybehívott, határozatképes közgyűlést megnyitja s a közgyűlési jegyzőkönyv vezetésére Balogh Gyula főkönyvelőt kéri fel. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére a közgyűlés Krosetz Gyula és Vörös Ferenc igazgatósági tagokat választotta meg. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentősét, mely nyomtatásban a részvényesek mindegyikének megküldetett, a közgyűlés felolvasottnak tekintette és helyeslőleg tudomásul vette. Ezután a közgyűlés az 1903- évi zárószámadást megvizsgálta, íz 1903. évi mérleget megállapította és az évi tiszta nyeremény felosztására nézve elfogadta az igazgatóság javaslatát, amelyhez a felügyelő bizottság is hozzájárult. A közgyűlés részéről elfogadott javaslathoz képest a 13.504 K 01 f 1903-ik évi tiszta nypreményből 1.884 K 76 f-t fordítanak a tartalékalapra, 376 K 95 f-t a külön tartalékalapra, 2.764 K 32 f-t az elnök, igazgató, igazgatóság, felügyelő bizottság és hivatalnokok jutalékára, 6.750 K-t a 150 darab 400 koronás részvényre osztalék cimén, az év közben kiadott 162 K 20 f-en felül 150 K-t jótékony célra, 50 K-t a szolga jutalmazására, 338 K 54 f-t a tartalékalapnak 28 000 K-ra való kiegészítéséhez, 98 K 05 f-t a külön tartalékalapnak 5.200 K-ra való kiegészítéséhez, mig az ezek kiegyenlítése után fennmaradó 1.091 K 39 f-t átviszik az 1904-ik évi nyeremény számlára. A közgyűlés tárgysorozata kimerítve levén, elnök megköszönte a megjelent részvényesek türelmét s a közgyűlést bezárta. Hivatalos-rovat. Felhívás a város T. Közönségéhez! E hó 20-án az özv. Kaiser Józsefné tulajdonát képező lakóház égése alkalmával, a nagyszámban összegyűlt néző közönséget a város polgármestere ós a rendőrhatóság felkérte, majd a törvényes következmények terhe mellett figyelmeztette arra, hogy személyes munkálkodásukkal és lovaik ideiglenes rendelkezés alá bocsátásával működjenek közre a tűzvész mint közveszély elhárítása és megszüntetése céljából. Ennek dacára csak igen kevesen vettek részt a tüz oltásában, sőt a mennyiben a tűzvész szinhelyét közvetlen közel elállták, még a jobb igyekezetüek nemes és legszebb munkálkodását is akadályozták. Tekintetbe véve az ez idő szerint gyengébb működési képességgel s hiányos felszereléssel biró igen tisztelt önkéntes tűzoltó testület mérsékeltebb tevő képességót, feltétlen kívánatos, hogy a közveszély megszüntetésében e nemes, önfeláldozó s önhibáján kivül gyenge testületet a város közönsége a legkiterjedtebben támogassa, különösen pedig a tűzvész színhelyén személyes munkálataival közéjük is álljon, annyival inkább is, mert az 1879. évi XI. t.-c. l42. §-a értelmében: Aki tűzvész vagy vizáradás esetén nem engedelmeskedik a hatóság azon meghagyásának, hogy a fenyegető, vagy már bekövetkezett közveszély elhárítása, személyesen, vagy háznépének, cselédeinek munkájával — szekereinek, vizjárműveinek, lovainak vagy vonó marháinak ideiglenesen a hatóság rendelkezése alá bocsátása által közre működjék, — a mennyiben abban alapos okok állal nem akadályoztatott — 200 koronáig terjedő pénzbüntetéssel; a ki pedig a segítéstől másokat visszatart vagy lebeszél: 8 napig terjedhető elzárással és 4Ö0 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Zalaegerszeg, 1904. február 26. Csentericz Béla r.-kapitány. Hírek. Főispánunk Nagykanizsán. Nagykanizsa r. t. város Hertelendy Ferencet tegnap vendégül látta s tiszteletére ünnepélyt rendezett. Főispánunk a déli vonattal indult Zalaegerszegről. Vele voltak Csertán Károly alispán, Árvay Lajos főjegyző, Thassy Kristóf megyei tiszti főügyész, dr. Háry István főorvos, Trsztyánszky Ödön árvaszéki elnök, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő, Odor Géza pónziigyigazgató, Hangay Géza kir. erdőtanácsos. A főispánt a pályaudvaron a városi képviselőtestület fogadta Vécsey Zsigmond polgármester vezetése alatt. A szívélyes üdvözlések után a főispánt s a kíséretében volt urakat lakásaikra kisérték. Délután 2 órakor ebéd volt, este ötkor pedig a küldöttségeket fogadta a főispán a vásrosházán. Este 9 órakor kezdődött a bankett az „Arany Szarvas" szállodában. Nagykanizsa város közönsége a legmelegebb vendégszeretettel fogadta s lelkes óvációkban részesítette Hertelendy Ferenc főispánt. Megyés püspökünk romai utja. Dr. István Vilmos szombathelyi megyés püspök március hó első napjaiban Rómába utazik, hogy a Pápának hódolatát bemutassa s egyházmegyéje állapotáról jelentést tegyen.