Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-31 / 5. szám

2 >Zalaraegye, Zalavárni egyei Hirlap* 1904. január 24. szolgabiróval, s a község elöljárósága várták. Szentmiklóssy Gyula rövid beszéddel üdvözölte a főispánt, aki a hozzá csatlakozott bizottsági tagokkal együtt vonaton indult Keszthely felé. Meszes-Györökön, Vonyarczon ós GyenesDiáson az állomásnál küldöttségek s nagy néptömeg várták a főispánt. Mes/es-Györökön a jegyző, Vonyarczon és Gyenes-Diáson a tanítók vezették a küldöttségeket s mondtak üdvözlő beszédet. Keszthelyen a város intelligenciájának szinejava, a városban és vidékén lakó bizottsági tagok nagy része jelent meg a pályaudvaron. Takács Imre üdvözlését a főispán szívélyes szavakkal köszönte meg s folytatta útját Nagykanizsa felé. A nagykanizsai állomáson a város képviselőtestülete várta a főispánt, Yécsey Zsigmond polgármester vezetése alatt. Itt csatlakoztak a Budapestről érkező vendégek is és Makfalvay Géza foldmivelésügyi államtitkár. A főispánt kisérő urak száma itt már jelentékenyen megszaporodott. Ott voltak a többek között: Batthyány József és Pál grófok, Jerffy Adolf, Vécsey Zsigmond, Elek Ernő, dr. Tuboly Gyula, dr. Fábián Zsigmond, Kovács Rezső perlaki, Szentmiklóssy Gyula tapolczai, Takács Imre keszthelyi, Kolbenschlag Béla csáktornyai, Viosz Ferenc nagykanizsai főszolgabirák, dr. Trippammer Dezső, Berkovics József szepetneki plébános és még számosan. Pacsa—Zalaszentmihály állomáson Gaál Miklós pacsai főszolgabiró vezetése alatt megjelent küldöttség üdvözölte a főispánt s a vonat a megjelentek lelkes éljenzése közben robogott Zalaszentiván felé. Zalaszentivánon megjelentek Csertán Károly alispán, Malatinszky Ferenc, Legáth Kálmán zalaegerszegi apátplébános, Árvay Lajos főjegyző, Lányi Kálmán kir. főmérnök, Odor Géza pénz ügyigazgató, S^ublics Zsigmond, Deák Mihály, Trsztyánszky Ödön árvaszéki elnök, dr. Háry István főorvos, Thassy Kristóf tőügyész, Thassy Lajos zalaegerszegi, Malatinszky Lajos zalaszentgróti főszolgabirák, Kroller Miksa zalavári apát, Szily Dezső, Csertán László, Boschán Gyula stb. stb. A törvényhatóság nevében és megbízásából Malatinszky Ferenc a következő üdvözlő beszédet intézte a főispánhoz : Méltóságos Főispán Ur! Zalavármegye trvh. bizottságától nyert megbízás alapján üdvözölhetem Méltóságodat, a vármegye egész közönségének igaz, őszinte örömét tolmácsolom, hogy felséges Urunk, királyunk, vármegyénk vezetését Méltóságodra bizta, megyénk szülöttjére, a trvh. bizottságnak pedig hosszú idő óta a legszorgalmasabb, legtevékenyebb és sikerekben leggazdagabb tagjára. Aki ily jó fia volt vármegyéjének, attól teljes bizalommal várhatjuk, hogy mint atyja és vezetője, éppen ily odaadással, teljes szívvel, lélekkel fogja vármegyéjét vezetni és minden lakójáról atyailag gondoskodni, minden ügyében a vármegyének a legtöbb igyekezettel eljárni. A téli zord idő, az akalmatlan hely arra kényszerítenek, hogy röviden szóljak. Nem terjeszkedem ki a mult emlékeire, a jövő reményeire, csak röviden azt kivánom, legyen Méltóságodnak ideje és alkalma megmutatni, mily igazi jóakarója vármegyénknek, sikerüljön legalább a megyei dolgokban a törvh. bizottsággal teljes összhangban működni, hogy az összetartás és egyetértés hatványozó erejével igazi eredményt érhessünk el. Méltóságos főispán ur régi ismerősünk, régi barátunk; jól ismeri Zalavármegye trvh. bizottságát minden erényével, gyengéjével, de ismeri a trvh. bizottság lángoló szeretetét hazája és vármegyéje iránt, ez a szeretet legyen az éltető nap, mely együtt működésünk áldásos gyümölcsét a haza javára megérleli. Zalavármegye történetében vannak fényes alakok, dicső korszakok, a holnapi nappal uj korszak kezdődik Zalavármegye területén Méltóságod vezetése alatt. Legyen ez a korszak a múlthoz méltó és eredményekben gazdag. Teljes bizalommal és szeretettel egyesítve üdvözletünket, egy szívvel, lélekkel kívánjuk : Éljen Hertelendy Ferenc Zalavármegye főispánja. Éjen! Hertelendy Ferenc főispán megköszönte a szíves fogadtatást, a megjelenteket egyenként szívélyesen üdvözölte s a körülbelül nyolcvan tagra szaporodott kiséretével külön vonaton jött Zalaegerszegre. A pályaudvaron százakra menő közönség várakozott. A város képviselőtestülete, az egvle tek és nagy közönség foglalták el a pályaudvart. Várhidy Lajos a város nevében mondott egy rövid, magyaros Isten hozottat a főispánnak, biztosítva őt a város szeretetéről és ragaszkodásáról. Kölcsönös üdvözlések után megkezdődött a bevonulás. Az állomásépület előtti téren nem fértek el a kocsik. A magánfogatok megtöltötték a teher pályaudvart is, a bérkoosik pedig az országútra szorultak. Az első négyesfogaton Hertelendy Ferenc főispán és Csertán Károly alispán, a másodikon Makfalvay Géza államtitkár és Árvay Lajos főjegyző, a harmadikon Szüllő Géza országgyűlési képviselő és Thassy Kristóf főügyész ültek. A hosszú kocsisor a Kossuth Lajos-utca torkolatánál felállított diadalkapuu át, a fellobogózott utcán végig robogott a városba. Mindenütt lelkes éljenzés kisérte a főispánt, akinek kocsijába virágot dobáltak. A vármegyeház előtt nagy közönség gyűlt össsze. A központi tisztikar a megyeház kapujában várta a főispánt, akit uj otthonában Csertán Károly alispán üdvözölt. A vendégek ezután szállásaikat keresték fel, hat óra körül azonban már összegyülekeztek a kaszinóban, ahol éjfél utánig együtt maradtak. Este a várost kivilágították. Minden ablakban gyertyák égtek, a kirakatokban transparentek üdvözölték Hertelendy Ferencet. A főispán vendégeivel megtekintette a kivilágítást. A rendkívüli közgyűlés. Csütörtökön a reggeli vonatokkal, részben kocsi kon rengeteg ember jött Zalaegerszegre. Csütörtökön volt Hertelendy Ferenc ünnepélyes installációja. Reggel érkeztek meg Veszprém, Vas és Varasd vármegyék küldöttségei: KolozsváryJózsef főispán, Bezerédj István alispán és Breitenfeld varasdi polgármester vezetése alatt. A vármegyeház környéke már a korán reggeli órákban mozgalmas képet nyújtott. Egyik fogat a másik után érkezett diszmagyarba öltözött notabilitásokkal, akik a főispáni lakásban gyülekeztek. A vármegyeház nagyterme 9 órára zsúfolásig megtelt s a közönség egy része a folyosókon szorongott. A teremben kitűzték a vármegye zászlóit, az emelvényt pedig a vármegye címerével diszítették fel. Csertán Károly alispán '/^lO-kor nyitotta meg a közgyűlést, amely a főispán meghívására küldöttséget választott. Fél tízkor a törvényhatósági bizottság tagjai, a vendégekkel együtt, a r. k. templomba vonultak, ahol Legáth Kálmán apátplébános nagy papi segédlettel misét mondott. : Mise után törtónt meg az ünnepélyes beiktatás, j Hertelendy Ferenc főispán, Csertán Károly alispán s a vármegye jegyzői kara az emelvényen foglaltak helyet; az első sorokban a küldöttségek s vendégek üllek, a terem többi részét pedig a bizottsági tagok foglalták el. Czukelter Lajos első aljegyző felolvasta a kinevezési okmányt s a kitörő éljenzés után Her telendy Ferenc főispán letette az esküt, amelyet Árvay Lajos főjegyző olvasott fel. Ezután az uj főispán nagyszabású, remek beszédet mondott, amely mély hatást tett és lelkesedést keltett. A beszéd tartalma, előkelő formája, a főispán előadásának közvetlensége zúgó éljenriadalokra ragadták a hallgatókat. Hertelendy Ferenc nem csak szónoki képességének, hanem nemes gondolkodásának, szilárd politikai meggyőződósének, erólyónek, szilárd elhatározásának adta bizonyítókát. Zalavármegye iránt érzett szeretete, a szülőföldhöz való törhetetlen ragaszkodás, az igazság szolgálata utáni lehetetlen. Ő naphosszait az irodában van. Egyedül pedig az ssszony nem mehet fürdőbe. A cseléddel nem kisértetheti el. A rosz asszonyok is a cselédjükkel kisértetik el magukat mindenhova. Valami megbizható ember kellene. És eszébe jutott a bátyja, A bátyja szerencsétlen, nyomorék ember volt. Púposnak betegesnek született s ez a természeti fogyatékossága átokként nehezedett végig az egész életén. Irodai munkát végzett ő is, de sehol sem tartották sokáig. Lénárd Vince gyakran segített rajta, de azóta, hogy megházasodott, minden önzése csak az asszonyt vette körül. Elhatározta, hogy a házhoz veszi a bátyját. Programmot csinált. A bátyja mindég vele lesz az asszonnyal, elkíséri naponkint a sózfürdőbe is, mulattatja, szórakoztatja. Ha ezzel a szerencsétlen emberrel látják a feleségét, senki sem fog rosszat mondani, gondolni, de ő sem lehet rá féltékeny. És ugy is lett. Az asszony rendszeresen használhatta a kúrát, hétköznapokon nyomorék sógora kisérte el, míg vasárnapokon, mikor a férj is szabad volt, az ura ment vele. III. A sósfürdő rendes látogatói között csakhamar feltűnt a púpos ember és a fiatal, elhizott, de szép asszony. Lénárd Vincóné minden áldott délután megjelent a sógorával s mig ő a kúrát használta, a nyomorék ember a sósfürdő parkjában egy padon ülve türelmesen várt. Lénárd Vincénó iránt a sósfürdő látogatói között nagy volt a részvét. Azt hitték, hogy a púpos ember a férje és mindenki élénken sajnálta a fiatal asszonyt, akit ilyen szánalmas férfi mellé láncolt a sors. Az első vasárnap azonban, amikor Lénárdné a férje karján jelent meg a fürdőparkban, óriási volt a megbotránkozás. Mindenki biztosra vette, hogy ez a szálas, csinos ember, akibe az assz ny ugy belebújik, a titkos udvarlója. A sósfürdő — kúrát használó, elhizott, epés asszonyok emiatt gyilkos pillantásokat vetettek Lénárdné felé ós megvetően nézték végig a férfit. Másnap aztán, hétköznap lóvén, Lénárdné újra a sógorával jelent meg a fürdőparkban. A kúrát használó asszonyok ekkor már a szerencsétlen nyomorék embert nézték végig szivindító sajnálkozással, mig Lénárdnéra maguk között minden roszat rámondtak. Heteken át forrongott Lénárdné körül ez a gyűlölködő ellenségeskedés, amelyet azok a hetenként egyszer ismétlődő esetek, a mikor az asszonyt a férje kisérte el a sósfürdőbe, csak még jobban szítottak. Egyszer Lénárdné bent a fürdőben a fürdő egyik női alkalmazottjának, véletlenül beszédközben, megmondta a nevét. Az asszonyok azt nemsokára megtudták s egy napon Lénárd Vince aláirástalan, női kézzel írott levelet kapott, amelyben az ismeretlen levélíró megírta, hogy vigyázzon a férji becsületére, mert a sósfürdői látogatások alatt a felesége megcsalja. Lénárd Vince a levéllel először a bátyjának rontott. Háborogva és ordítva vonta felelősségre amiatt, hogy nem jól vigyázott a feleségére. — Összejátszottál vele. Mindaketten megcsaltatok ! toporzékolt őrült fájdalmában ós kikergette lakásából a nyomorék embert. A feleségével pedig röviden végzett. — Nem szabad bízni az asszonyokban. Ezt mondtam mindég és igazam volt. Megcsaltál: elválunk. És elváltak. Pakots József.